Nem tudom mi alapján választom ki, hogy milyen versenyre, túrára megyek el. Ami biztosan megfogott, az a januári időpont és a 120 km-es táv volt. Aszfalton még sosem futottam ennyit, pláne nem -10 fokban. Ezért indultam el a Burgenland Extreme túrán. A feladat: a Fertő tavat kell körbefutni 24 óra alatt. Csak egy tókör! :-)
Csütörtök este Fertőrákoson aludtam. Csilla vendégszoba a szállás neve. 2000 Ft egy éjszaka és a házban üzemel egy kocsma! :-) Tiszta, rendezett szállás csak ajánlani tudom.
Péntek 02:00-kor csörgött az óra, de már előtte fent voltam. Ellenőriztem a felszerelést, majd elindultam Oggau-ba. A Sopronkőhidai átkelő nincs táblával jelezve (!?), így a GPS segítségét kértem. 1 órával rajt előtt érkeztem. Átvettem a rajtcsomagot, amelyben csoki, keksz, csősál, sapka meg még ki tudja mit pakoltak. :-) Bár már ettem egy szendvicset, de azért benyomtam egy körözöttes kenyeret. Találkoztam Mártonnal is, akit a VérKörről ismerek és egy ismerőssel akivel az UTH-n futottunk együtt. Váltottunk pár szót, majd visszamentem az autóhoz és leraktam a rajt csomagot. 04:15-re mentem vissza a rajthoz, egyre nagyobb lett a tömeg. Lezárták a teljes főutat, hiszen 1718 ember indult ezen a nem mindennapi megmérettetésen.
04:30-kor eldördült a rajtpisztoly és elindult az őrület!
A járdán megelőzöm a gyalogosok nagy részét. Csillagos égbolt, telihold és nagyon hideg van. A vékonyabb kesztyűt vettem fel, fázik a kezem. Kicserélem a vastagabbra. Abban is fázik, de már csak kicsit. A telihold miatt többen lámpa nélkül futnak, messze előre lehet látni a lámpákat, fényvisszaverőket. Halkan suhanunk az éjszakában a szőlődombok között. Nem semmi látvány, emlékezetes kilométerek. Hiába futok nincs melegem, arcom elé húzom a csősálat és még jobban ráhúzom a fülemre a sapkát. 5 réteg vékony ruha van rajtam, ennyiben nem nagyon szoktam futni. Hó alig van, jönnek sorban a falvak. Rust, Mörbisch majd átfutunk a határon. Néha kicsit belegyaloglok, nem azért mert nem bírom, hanem tartalékolom a puskaport. Az ütközet csak a harmadik harmadban jön el.
Fertőrákos az első magyar település a túrán. Elfutok az éjszakai szállásom előtt. Egy elhagyott kesztyűt veszek észre az úttesten. Felveszem és viszem a gazdájának, aki fut velem szembe az utat kémlelve. "Szuper Dánke!" hangzik el a szájából. Az Osztrákok mellett magyar indult, mindig hallok néhány ismerős szót. Balfnál frissítőpont. A kulacsomba épp kezd kásássá fagyni az iso, felolvasztom egy kis meleg teával. Pár falat keksz és két pohár tea. Nem mondom, hogy ízlik, de legalább meleg.
Futás tovább, kicsit gyorsabb vagyok, mint a tervezett. Pirkadni kezd, ez a nap leghidegebb része. Ezért úgy döntök, hogy futva vészelem át a fagyos órákat. A csősál keményre fagyott az arcom előtt és a szempillám is jegesedik. Különösebben nem fázom, sétálni viszont nem kéne. Eszem egy fagyott műzlit. Az időtervem szerint 18 óra alatt teljesítem a távot. Ezt úgy kalkuláltam, hogy az elején 9 km/h a tempó és fokozatosan lassulok a vége felé. Összesen 90 percet pihenhetek a pontokon. Egyenlőre reálisnak tűnik. Balf után fényképezek egyet és megosztom.
Online közvetítem az eseményeket. A fejlámpát lekapcsolom és elrakom. A felkelő nap pont szembe süt, de meleget még nem ad.
Jönnek sorban a magyar települések: Fertőboz, Hidegség. Szórakoznak velem? Tényleg mindjárt befagy a szemem!
Fertőhomok, Hegykő. Hegykőn frissítőpont a szabadban. Ég valami tűz, de majdnem odafagynak a lángok a kezemhez. :-) Semmit nem érzek a melegéből. A meleg tea azért jól esik, kezdem megszokni az ízét. Letérünk az aszfaltról és murván nyomjuk tovább. Végre egy kis terep! Jihhááá!
Készítek pár fotót és suhanok tovább. Sarródra érek. Állítólag 45 km, de szerintem kevesebb. A Nemzeti Park épületében (Kócsagvár) meleg teát adnak. (Itt található Magyarország 10 nemzeti parkja közül a Fertő-Hanság Nemzeti Park.)
5 perc után újra úton vagyok. Ragyogó napsütés és szinte semmi szél nincs! :-) Van remény. A mozgásom még egészen rendben van, irány Fertőújlak. Útközben Barta Lacit vélem felismerni. Neki ez rövidtáv, 600 km-t is ment már egyhuzamban. Nem is értem, de nem is kell. Mindenki a saját útját járja. Valakinek a könnyű semmittevés jutott, valaki pedig 600 km-t megy. Nekem a határaimat kell feszegetnem időről-időre. Mindenki döntse el maga, hogy melyik a jobb választás.
Apethlon-ig hosszú monoton szakasz, végtelen + 20 km-es egyenesekkel.
A tiszta időben már 5 km-ről látom a templomtornyot. Nagyon messzinek tűnik. Gondolataimba mélyedek. Időt számolgatok fejben, felmérem testem állapotát, próbálom fenntartani a motiváltságot. Sokat gondolok a családra, mert az erőt ad. Értük kell végigmennem és egyben hazaérnem. Bár talán jobban szeretnék ha otthon ülnék, de az nem én vagyok. Biztos morcos lennék, azt meg nem szeretnék. :-)
Apethlonban (59 km), egy étterembe kapjuk meg az első meleg ételt, ami virsli. A kiírásban kolbász szerepelt, gondolom félrefordították. Jól esik, kint töltök teát és megyek tovább. Nehezen indulnak a lábaim, inkább sétálok. A városból kifelé menet egy nő szurkol nekem az ablakból. Illetve gondolom, hogy szurkol, mert nem értem. 3 km múlva Ilmitz település, utána egy 12 km-es szakasz Podersdorfig. Itt már nehezemre esik a futás. Muszáj bele-bele gyalogolnom. Kezd szétesni a mozgásom. Kicsit rendbe kell raknom magam fejben, messze még a vége. Korai még döglődnöm. Egy hosszú hajú, szakállas srác fut előttem, őt próbálom elérni. Megelőzöm, de visszaelőz. Nincs még ez lefutva, mondogatom magamban. Vérremenő versenyt folytatunk. Podersdorfba együtt érünk be a Seecafé -ba. Eszek sót, magnéziumot és kérek egy citromos sört. Kapok is egy korsó sört citromkarikával! :-) Radlert kellet volna kérnem. Mindegy, megiszom, szeretem én a sört. Utána elrágcsálom a citromot is. A szakállas srác még bambul, mikor én elhagyom az egységet. (Többet nem látom.)
Nagyon hideg van mikor kilépek az ajtón. Gyenge szél fúj és fázom. A sálat az arcom elé húzom és futásnak eredek.
8 és fél óra telt el a rajt óta, nem csoda hogy futás helyett már csak kocogok. Ezen csak egy módon lehet segíteni: több edzés! Felmérem az állapotom: lábak - rendben, folyadék - rendben, gyomor - rendben, energia - közepes, motiváltság - jó. Nehezen megy, de tapasztalataim szerint, ha túlélek még néhány órát, utána megint könnyebb lesz. Ezt a részét várom mindig. Itt dől el, hogy mennyire vagyok kemény. Futok amíg bírok, majd gyaloglok addig, amíg a pulzusom nem esik 125 alá. Akkor megint futásnak eredek. A szép napsütésben látszik a túlpart. Piszok messze van, de legalább igazi szép téli időben futhatok.
Neusiedler-be érve 14:40-et mutat az órám. Van még időm sötétedésig és már megtettem 86 km-t! Jihháá! Egy kis pihenőt tartok. Eszem egy kis zöldség levest. Egy magyar sráccal váltunk pár szót. Megbeszéljük, hogy sokat nem szabad pihenni, mert gond lesz az elindulással. Töltök egy kis vizet és elindulok a maradék 34 km-re. Kicsit így is elgémberedtek a lábaim. Két sráccal haladok, de ők gyorsabbak, tíz perc múlva már nem is látom őket. (Nincs ez még lefutva, mondom félhangosan.)
Nagyjából 2 órával előbb is beérhetek a számításaim szerint. Erre a szakaszra már lassabb sebességet számoltam. Tudtam, hogy itt már nem leszek fitt. A lemenő nap pont szembe süt velem, napszemüveget veszek fel. Úgy számolom, hogy akár 100 km-t is megtehetek mire lemegy a nap!
Kicsivel jobban megy ettől a gondolattól a futás. Állítólag Joisban is van egy frissítőpont, 1 km-es kitérővel. Az tuti, hogy én nem fogok ennyit kerülni! Megyek tovább Winden, Breitenbrunn és eljön Purbach is. A két srác éppen előttem ért be. Levest adnak itt is, de ez most finomabb. Virsli, répa, krumpli van benne és savanyú. Zsömlével eszem, nagyon jól esik. Ez már bevisz a célba! Innen még 16 km. A srácok már nem először vannak és azt mondják az utolsó szakasz nagyon hosszú lesz. Ránézek a térképre. 6 km Donnerskirchenig és onnan még egy tízes! Az húzós lesz.
Előbb indulok mint a srácok, de megbeszélem velük, hogy érjenek majd utol. Nem igazán vágom, hogy merre kell menni. Nézek, jobbra, balra. Nem egyértelmű, vagy csak én vagyok túl fáradt ahhoz, hogy eltaláljak? Nagy nehezen meglesz az útirány. A város szélén egy autónál két futó depózik, ha jól látom cipő csere. Így könnyű! :-) Én csak cserezoknit hoztam, de úgy néz ki végig ebben maradok. Futok pár km-t, amíg lemegy a nap. Megállok és előveszem a fejlámpát. Aztán felveszek még egy réteget. Vacakolok, húzom az időt. Mire minden meglesz, fényeket látok nem messze tőlem. Jönnek a magyar srácok. Menekülőre fogom és láss csodát újra jól megy. Erre várok már vagy 3 órája. Kemény!!! Már látom az alagút végét. Donnerskirchen után pár derékszögű kanyar. GPS-t figyelem, nehogy eltévedjek.
Szemben már Oggau templomtornyát vélem felfedezni, sajnos még gyufaszál méretű. Ráfordulok egy nyílegyenes kerékpárútra és egyenesen a város felé futok. Az út kivisz egy forgalmas autóútra. Csak pár száz métert kell menni rajta, de nem érzem magam biztonságban még lámpával sem. Lefordulok jobbra és szinte ellenkező irányban vezetnek a jelek. Teljesen olyan érzésem van, mintha rossz irányba haladnék. A város balra van tőlem. Le kéne fordulni balra. Távolodom. Nézem a GPS-t, szerinte ez a jó irány. Hát nem tudom. Megállok, hátra nézek de sehol senki. Tök egyedül kolbászolok Ausztriában, a szőlők között. Legalább egy fejlámpa fényét látnám, aki utánam jön. Nincs mit tenni, megyek tovább. Egyszer csak bal kanyar. Végre. Jobbról elhaladok egy szikla mellett. A dombtetőről végre meglátom a várost. Egész közel van. Futás! 6 perces ezrek. Pörögnek a lábak! Közvilágítás, remélem ez Oggau, nem egy másik város. Miért nincs itt egy rohadt tábla?!!!!!! Egy kanyar, két kanyar. Meglátom a célt. Megfutom a végét is, tapsot hallok. Gratulálnak és egy kisfiú érmet akaszt a nyakamba! Stopper megállít. 14 óra 19 perc. Jól látom? Beszarás, nagyot mentem! :-)
Ez a szezon korán kezdődött. Rögtön belecsaptam a közepébe. Az őszi, téli felkészülésem jól sikerült az időeredményt látva. Rövid pihenő után folytatom a felkészülést a VTM Ultra távjára.
Az ellátás jó volt, bár a futókra nem gondoltak. Egy kis ISO jól esett volna. Az időmérés és az ellenőrző pontok hiánya elég furcsa. Nálunk több energiát fektetnek ebbe a rendezők. A végén a karton befutó érem szánalmas. :-) Összességében elégedett vagyok a rendezéssel.
Endomondo: https://www.endomondo.com/users/12872993/workouts/660981297
Ez volt a 11. 100 km-es teljesítésem:
- Kinizsi 100 - 4x
- Terep 100 - 3x
- Rockenbauer Pál 133
- Iszinik 100
- Ultra Trail Hungary 111
- Burgenland Extreme 110
u.i.: Menjetek futni!