Hosszú nyáriszünet után Augusztus közepén kezdtem el újra futni. Először kicsit nyögvenyelősen ment, aztán kezdtem belejönni. Egy évbe két hosszú táv belefér. Idén az UTH 111 és a Piros 85 volt a cél. Reggel nem kellett túl korán kelnem. 05:00 -kor ébresztett a rádió, nagyon jót aludtam. 7:30-kor már a rajtban voltam, átvettem a rajt csomagot és vártam a rajtot. Nagy Tamással vártuk a móka kezdetét.

Ragyogó napsütéses idő volt és +2 fok, ez azért hidegnek tűnt. A 8:30-as rajt előtt felolvasták minden indulónak a nevét. "73-as Lovas Mátyás, ő a VérKör túra szervezője!". Meglepődtem, jól esett! Az idő határozottan melegebbnek tűnt mint 7:30-kor. És végre elindultunk!

Itt most átváltok jelen időbe, hogy jobban bele tudjátok magatokat élni! :-) Futunk a városból (Budapest, Csillaghegy) kifelé. Kb. 140 futó induló a járdán nem fér el, ezért az út egy részét is igénybe vesszük. Egy pickup-os barom majdnem belehajt a tömegbe és nyomja a dudát. Többen kiabálnak vele és tenyérrel ütik a motorháztetőt. Egy pillanatra felidegesít de nem hagyom, hogy elrontsa a napomat. Ez a nap most a futásról szól és semmi másról. Befordulunk az erdőbe, egy keskeny ösvényre. Itt még nagy a tömeg, az elején mindig ez van. Néhányan megpróbálnak előzni, szerintem teljesen feleslegesen mert lesz még erre idő. Itt nincs félrebeszélés, 87 km van arra hogy mindenki kihozza magából a maximumot. Van idő bőven, egy gyenge rajt nem számít semmit. A Nagy-Kevélyre vezető út ismerős a Kinizsiről. Régen jártam már erre, jönnek elő a szép emlékek. Felfelé gyaloglás megy, a sziklás terep már a hegytető közeledtét jelzi. Az első dugókás pont is megvan. Lefelé félóvatosan kocogok a bokatörő kövek között. Egy sráccal megbeszéljük, hogy azért nem leszünk sosem profi terepfutók mert felfelé gyengék vagyunk, lefelé pedig fosunk! :-)

Aztán jól futható szakasz jön egészen Csikóváraljáig. Ez még mindig nagyon a verseny eleje, nem szeretem. Itt csak folyik a kilométergyűjtés és vissza kell fogni a ménest. A lovak vágtatnának, de hamar elfogyna a zab. Nyugalom, lassabban mondom magamnak, de valahogy nem bírok parancsolni a lábaimnak. Lefelé erősebb a tempó mint a szokásos. Eszembe jut, hogy a Paripa egyszer azt mondta, jó maratonhoz már az elején is jól kell futni. Végül is ez is maraton, csak kettő egymás után. Mi bajom lehet? Átváltok a B terve, ezek szerint megfutom az elejét, így sokáig világosban tudok haladni. Sötétben meg valahogy bebotorkálok a célba. Tölgyikrek előtt összefutok Törpe úrral majd János és családja is üdvözöl. Sok az ismerős, népszerű túra ez. 

Dömösre érve Börcsök András a dugóka kezelő. Elég nagy a tömeg, de valahogy nem zavar.

Eszem egy kis olivabogyót, sajtot majd zsíros kenyeret egy vastag szelet parízerrel. Nagyon jól esik. Kell az energia a legnagyobb hegy előtt. Ha Visegrádi-hegység, akkor biztosan fel kell menni Dobogókőre. Persze ma sincs ez másképp, de nincs ezzel semmi baj. Szeretem ezt a hegyet! A fölfelé egész könnyen megy, jól ismerem az útvonalat a Terep százasról és más túrákról. Fönt banán, aszalt paradicsom és nápolyi vár. ISO-val öblítem.

36 km, 1600 szint, a bemelegítés megvolt. Ez most nagyképűen hangzik, de magamban ezt mondogatom. Így könnyebb elviselni, hogy innen még 50 km van hátra. Az sok. 4 óra 40 perc alatt tettem meg ezt a távot. Jó pár évvel ezelőtt gyalog nyomtuk a piros 35-öt. Akkor még több mint 9 óra kellett hozzá. Mindig van hová fejlődni. Lefelé megelőz egy hölgy. Követem, próbálom utólérni. Nem igen megy, de jól húz kilométereken keresztül. 

Könnyű dimbes-dombos szakasz, szép kilátással a környező hegyekre.

Elindul a számolgatás, hogy mikor érek be. Meglepően jól haladok. Még mindig sok gyalogossal találkozom. Ők 6.00-tól indulhattak, volt előnyük. Köszönök akinek csak lehet, hogy lássák a terepfutó is ember, legalábbis 60 km-ig. :-) Elérem a Kopár Csárdát 53,8 km (6ó 47p).

Itt egy kicsit nehezebben megy a futás, szerencsére itt a pont. A gulyáslevest iszom a műanyag tányérból, így jobban esik és gyorsabb. Még két pohár ISO és újra harcra kész állapotban vagyok.

Továbbindulás után nem sokkal át kell kelnem a 10-es úton. Nagy a forgalom, veszélyes átkelés lenne, ha nem fogynának el az autók. Pont nem jön egy sem mikor odaérek. Még mindig világos van és még van több mint másfél órám sötétedésig. Addig futok egyet, mert futni jó! Suhanok a fák között a lemenő nap fényében. Álllj!!!! A tartalék elemet ott hagytam az előző ponton. Ááá, úgysem kell tartalék elem, simán kibírja a fejlámpa. Remélem kibírja. Picsába. Vissza nem megyek az biztos! Megpróbálok Nagykovácsiba eljutni sötétedés előtt. Egy masszív emelkedő van még köztem és a következő pont között (Nagy-szénás). Fölfelé egész jól megy. Futok ahol bírok. Pontban 17.00-kor be is érek Nagykovácsiba. A 65-ös távnak ez már a vége, nekünk innen indul a rock&roll! Rengeteg kaja a ponton. Vajaskenyér, juhtúró, szárított paradicsom, oliva bogyó. Hűű de jó menü! A saját kajámhoz alig nyúltam hozzá. Ránézek a félmeztelen srácra aki kilép az ajtón és elindul. Fázni kezdem a látványtól. Felveszek egy réteget.

Fejlámpa elő és irány az erdő. A városban majdnem eltévedek, hiába no az erdő az én terepem. Előveszem a GPS-t amit reggel óta cipeltem magammal. Azonnal kiírja, hogy akku feszültség alacsony. Miiii? Ennek vagy 20 órát kéne bírnia egy elemmel! Szívás, tartalék elem meg ott röhög a Kopár Csárdánál. Az útvonal jelölés elég jó, a gyenge piros jelzést sok helyen szalaggal és festéssel erősítették meg. Számolom az időt, beérhetek 12 órán belül. Hű az nagyon-nagyon jó idő lenne, ehhez viszont meg kell nyomnom a végét. 65 km-el a lábamban ez nem lesz angolkisasszonyok teadélutánja. Gyors ellenőrzés: lábak rendben, gyomor rendben, koncentráció rendben, motiváció maximális. Egyedül futok a sötét erdőben, sehol senki. Régebben próbáltam valakihez csapódni sötétedés után. Nagyobb biztonságban éreztem magam. Most már egyedül sem probléma, megszoktam a sötét magányt. Kissé lassan érem el Julianna majort, amit egy fából készült féltető alatt rendeztek be a szervezők. A pontőrök vacognak a hidegben. Mesélik, hogy az előbb járt itt egy félmeztelen srác. Fagypont közeli a hőmérséklet, ők sem és én sem értem. Távolban valami brutálisan kivilágított épület a hegy tetején. Kérdezem, hogy mi az? János-hegy mondják! 

70 km-en túl még megy a futás. A felfeléket kell egy kicsit erőltetnem és próbálom 150 fölé tornázni a pulzusom. Két ellenőrző pont is van elég közel egymás után. Aztán megkezdem a mászást a János-hegyre. Szuszogok mint egy gőzmozdony. A levegő kifújásával kell vigyáznom, mert a kilélegzett pára zavar a látásban. Kissé oldalra kell fújnom a levegőt. Leszegett fejjel megyek fölfelé mikor egyszer csak a fák között fényt látok. Egész hamar elérem a hegytetőt.

Hárman akkor indulnak előttem. A 12 órás időhöz 1,5 órám van beérni és innen 10 km a cél. Két pohár kólát nyomok és rohanok lefelé. Könnyű szakasz és már csak 1 komolyabb emelkedő van hátra.  Lefelé jól nyomom és megelőzök 6-7 embert. Makkosmária az utolsó ellenőrzőpont neve. Innen még 6 km, mondják a tűz mellett álló pontőrök. 

Az utolsó hegy felénél gyertyafények. Olivérék teamécsesekkel világítják meg a pályát. Fantasztikus hangulata van a sötét erdőben. Olivér bíztat, hogy már csak 4 km a cél. Jól esik hallani. Megvan ez a hegy is, innen már csak lefelé. Futok lefelé és ránézek a GPS-re a biztonság kedvéért. Hoppá, nem erre kellett volna jönni. 200 méterrel eltértünk az útvonaltól. De nem is volt jel. Páran futnak utánam, de őket is visszafordítom. Nagy nehezen meglesz az ösvény, de jel nincs egy jó darabig. Frankó vízmosásos, bokatörő lejtő. Óvatosan szaladok lefelé. Egy lány megelőz és pokoli tempóban szökdécsel lefelé a kövek között. Meg sem próbálom követni, biztos szörnyethalnék. Aztán már aszfalt van a lábam alatt. Utólérek két lányt. Úgy döntök már nem előzöm meg őket a célig. Lazább tempóban kocogunk Budaörsön. Mindjárt itt a cél, bal kanyar és fel kell menni az emeletre mert ott van a tornaterem. Stopper megállít, utolsó dugóka. 11 óra 48 perc. Jihhhááááá! Sokkal jobb a tervezettnél! 

A célban sorban állás van a díjazásért. Ez a legnehezebb rész, rosszul esik állni. Eltelik vagy 10 perc mire megkapom az oklevelet, kitűzőt és érmet. Leülök és innivalót keresek. Nem látok csak egy sörcsapot. Kiderítem, hogy van alkoholmentes sör is. Iszom egyet és bámulok ki a fejemből. Felhívom a családot, hogy minden rendben és csak semmi pánik. 

Tökéletesen elégedett vagyok a teljesítményemmel! 140 emberből az abszolút 65. helyen végeztem. Jól sikerült a felkészülésem és sikerült mindent kihozni magamból! Vízhólyagom nem lett és az izomlázam is elviselhető. Egy 10 pontos skálán így értékelem a rendezvényt:

• Ellátás: 9 pont (Kopár csárdánál nem volt víz)
• Útvonal jelölés: 8 pont (1-2 helyen nem volt jó a jelzés)
• Útvonal: 9 pont (Szép útvonal)
• Szervezés: 7 pont (A végén nagyon sokat vártunk a díjazásra)
• Díjazás: 5 pont (Az érem csúnya!)
• Információ, megjelenés: 6 pont (Megfelelő információ, gyenge weblap)

u.i.: Menjetek futni!