A Vércse óta nem erőltettem a futást. Nyáron egyébként is kevesebbet szoktam futni. Nem szeretem a meleget, ezért kinéztem magamnak egy Alpesi versenyt (mert ott hűvösebb van). Paripának is tetszett az ötlet és Váli Pisti is becsatlakozott hozzánk. Hárman vágtunk neki az 54 km-es Hohe Veitsch Trailnek. 

Szombat hajnalban indultunk, de már világos volt és meleg. 8.00 óra előtt már az Osztrák Veitsch településen voltunk. Átvettük a rajtcsomagot, ami viszonylag gyorsan ment. Több magyar is indult a versenyen, velük beszélgettünk a rajt előtt.

9.00-kor indult a verseny. Időjárás: 25 fok és napsütés. Az első kilométereket aszfalton tettük meg, aztán egy jó minőségű köves szerpentin következett. Az első 20 percben totál leizzadtunk, a fülledt párás fenyvesben. Az elejét futottuk majd gyaloglásra váltottunk. Sokan futottak bár alig valamivel gyorsabban nálunk. Pisti néhány száz méterrel lemaradt mögöttünk. Hosszú kilométereket tettünk meg így, faltuk a szinteket. 

Nem sokára eljött az első frissítőpont, vizet és ISO-t kaptunk egy alpesi farmon. Útközben akivel találkoztunk mindenki szurkolt: "BRAVO, BRAVO!". Jó fejek voltak, lenne mit tanulnunk tőlük! 16 és 32 km-nél limitidők voltak megszabva, addig mindenképpen oda kellett érnünk, különben kizárnak minket. 16 km-hez simán odaértünk több mint 20 perccel zárás előtt. Itt volt az egyik váltópont, merthogy váltóban is lehetett teljesíteni az 54 km-t. Valami parkoló félére számítottam, de az erdőben volt egy kisebb tisztáson. Fogalmam sincs, hogyan lehet autóval odajutni. :-) Az időrögzítést elég egyszerűen oldották meg. Manuálisan írták számítógépbe a rajtszámokat. Végül is 397 főnél még ez is működik. Ezen a ponton a szokásos víz, ISO, kóla, banán mellett házi sütemények is voltak. 

Az elindulás után nem sokkal megláttuk a hegyet!

Egy több kilométeres sziklagerinc uralta a látképet. Tyű, ez nem semmi. Vajon hol fogunk felmenni? Talán a bal oldali gerincen. Elég sokat kacskaringóztunk mire odaértünk a lábához. Ez végre kifejezetten szép szakasz volt.

Készítettünk pár fotót és elindultunk felfelé. Paripa a melegre panaszkodott és nem festett túl jól. Fölfelé megállt párszor, egy helyen megelőztem. Mikor hátra néztem Pistit vettem észre! Utolért minket, nagyon jó formában volt! A hegytetőre érve többen szurkoltak nekünk, fotóztam és vártam a többieket. Pisti ért fel először, majd 1 percre rá Paripa is megjelent.

Hűvös szél volt fent ami nagyon jól esett a meleg után. A menedékház már nem volt messze, gyalogoltunk odáig. Az oldalában frissítőpont, megpihentünk. 24,9 km-nél jártunk. A szint jelentős részét ezzel letudtuk, már csak le kellett szaladni a hegyről. Legalábbis ezt hittük.

Gyalog indultunk tovább, elkezdtem fázni. Felvettem egy pólót. Fent borús idő volt és hófoltok. Szeretek ilyet látni nyáron! A hűvöstől Paripa is jobban lett és kocogva haladtunk lefelé. Közben fényképeztünk, videóztunk. Hiába no, ritkán járunk magashegységben.

Az órámra pillantottam, hűha gáz van. A hegymászással, pihenéssel, fényképezéssel elment az idő. Alig 40 percünk maradt a következő ellenőrző pontig és kb. 5 km. Húzzunk bele! Sietni próbáltunk a bokatörő ösvényen. Nyomultunk lefelé ahogy bírtunk. Ötpercenként bemondtam a hátralévő időt. Éreztük, hogy ez szoros lesz. 8 perccel pont zárás előtt estünk be a második váltópontra! Sima ügy! :-) Innentől akkor érünk be amikor akarunk! 

Frissítés után mentünk tovább a cél felé. Még 21 km volt hátra. Egy sima félmaraton! :-) Megint kisütött a nap, nem hiányzott a meleg. Szerencsére a teljes verseny folyamán sűrűn voltak a frissítőpontok.

Több kisebb emelkedő jött, köztük lejtő. A negyediknél már hangosan káromkodtunk! Aztán egyre jobban cifráztuk! Kb. 15 km-e a cél előtt utolértük Jenz-t. Stuttgart-ból autózott 600 km-t erre a versenyre. Egy darabon együtt haladtunk, illetve előzgettük egymást. Az alattomos kis emelkedők nem akartak véget érni, mindig jött még egy. Szívta az erőnket. Szerintünk a szint több volt mint kiírásban szereplő 2060 méter. Vagy csak a meleg miatt éreztük így. Szenvedős kilométerek jöttek, nyafogtunk mint az a bizonyos Portugál futballsztár. A lejtőket megfutottuk, de a dombok mindig megfogtak. Tudtuk, hogy a mezőny vége felé vagyunk, de ez különösebben nem érdekelt senkit. Nem nyerni jöttünk! :-) Az ég közben beborult és a távolban villámlott. Pár csepp eső esett is, de semmi komoly. 

Elértük az utolsó frissítőpontot. Innen már csak 5 km, mondták a pontőrök. Elindultunk lefelé a szerpentinen. Egymás mellett futottunk a jó minőségű széles köves úton, hatalmas fenyőfák között.

Jó tempóban tettük meg az utolsó kilométereket, már egyszer sem álltunk meg. Végül 8 óra 3 perces idővel teljesítettük az 54 km-es távot! Nagyon jó volt célba érni, eléggé megszenvedtük a végét! 

Kemény verseny volt, közepes szervezéssel. A frissítő állomások sűrűn voltak, fél literes kulaccsal simán végig lehetett menni. A kaja kínálat kicsit szűkös volt, ISO-val nagyon spóroltak. A beérkezés elég fura volt, senki nem volt ott, nem fényképeztek, nem gratuláltak, nem kaptunk enni sem inni. Egy darabig néztük körbe, hogy kell-e csekkolni valahol aztán mivel nem láttunk semmit leültünk. A hegy (Hohe Veitsch) és a környéke nagyon szép volt, de az összekötő szakaszok elég átlagosnak mondhatóak. Kicsit keveset edzettünk rá, az Alpokhoz azért ennél több kell. Hogy jövőre visszatérünk-e ide még nem tudom, de annyira nem fogott meg.

A verseny honlapja: http://www.grenzstaffellauf.com/