Hosszú tervezgetés után végre sikerült összehoznunk! A Kószák túrázni mentek!  Az úticél: Szlovákia, Magas-Tátra. Pénteken indultunk munka után Menguszfalvára. Este 20:30 környékén érkeztünk meg a szállásunkra. 

1. nap Kriván

Hajnal 05:00-kor kelünk és 06:15-kor már a Csorba-tó parkolójában vagyunk.

A mai uticél a Magas-Tátra, Kriván nevű csúcsa. Ez a legnépszerűbb csúcsok egyike a Tátrában. Korai indulás ellenére elég sokan vágtak neki az útnak. De hát miért is ne tennék szombat van és gyönyörű, napsütéses idő. Kb. 1 km megtétele után már vetkőzünk is. Rövidujjú és rövidnadrág elég lesz. Az út eleje a Tatranská magistrál-n vezet (Felső túristaút). Könnyen járható, de nem túl izgalmas. 1 óra múlva a hegy felé fordulunk és emelkedni kezdünk. A törpefenyőket hamar magunk mögött hagyjuk és egy kellemes réten megpihenünk.

Ezután következik a túra izgalmas része. A hegy egyre meredekebb lesz amint közelítünk a csúcs felé. Több helyen a kezünket is használni kell, kapaszkodunk a sziklákba. Balról becsatlakozik egy turistaút és vele sok száz ember. Többen szlovák zászlót cipelnek magukkal. Az utolsó szakaszon már zavaró a tömeg. A csúcson csodálatos panoráma fogad, de rengetegen vannak.

10:05-re értünk fel a 2494 méter magas csúcsra. Paripa is megérkezik a csúcsra, sajnos boka fájásra panaszkodik. Eszünk, iszunk és kicsit lejjebb elkészítjük a közös csúcsfotót. Valamiféle megemlékezés veszi éppen kezdetét. Többen énekelni kezdenek. Az ereszkedés elég lassan megy, hiszen sokan még most jönnek felfelé. Van aki kutyát rángat, cipel a sziklákon. Totál hülyék, baleset veszélyes és a kutya sem élvezi. Az alsóbb szakaszokon csökken a tömeg. Megállunk pihenni. Vöcsök becsukott szemmel pihen én meg egy jó 2 kg-os követ rejtek a hátizsákjába. :-) Induláskor panaszkodik, hogy milyen nehéz a zsák. Nagy nehezen sikerül meggyőzni, hogy semmivel sem nehezebb mint amikor lerakta csak már fáradt. Szépen le is cipeli az autóig. :-) A vége felé már mindenki nagyon szomjas, mert útközben nem volt vízvételi lehetőség. Fölfelé láttunk egy forrást, de az nincs túl messze az autótól. Odaérve iszunk a jég hideg forrásvízből (életmentő) és visszasétálunk a kiinduló ponthoz. Hazafele menet Svít -ben beugruk a boltba és ellátmányt veszünk a következő napokra. A szállásra érve zuhany majd irány a szállás étterme. Jó hangulatú sörözés kezdődik, óriási röhögésekkel. Mindenki elengedi magát, dől belőlünk a hülyeség. Este vallást alapítunk. :-)

2. nap Bystrá

05.00-ös kelés. Többen járásképtelenségre panaszkodnak az izomláz miatt. Persze ez csak nyavajgás! Irány a Nyugati-Tátra és a Bystrá csúcs. 06:30-ra érünk a parkolóba és rajtunk kívül nincs senki! Juhéjj! Megint a Magistrálán indulunk el. Nem egy kifejezetten szép útvonal. A sárga jelzés már egészen más. A Bystrá patak völgyében haladunk a csúcs felé. Kezdetben órási fenyők és haragos zöld mohás kövek szegélyezik utunkat.

Később törpe fenyők között kanyargunk a patakot követve. A felsőbb részeken rengeteg áfonya van az út mellett.

Meg-megállunk csemegézni. A patak forrása közelében megtöltjük a kulacsainkat patakvízzel. Felérve a réten eszünk. A túra legnehezebb része jön. Egy húzós szerpentinen felmászunk a gerincre. A gerincen csodás kilátás és kellemes, hűvös szél fogad.

A tiszta, napos időben messzire ellátni. Tisztán kivehető az utunk további része. A gerinc a csúcs felé még tartogat meglepetést. Sokkal meredekebb mint azt lentről gondoltuk. Kéz használata nélkül sikerül felérnünk a 2248 méteres Bystrá csúcsra. A csúcson alig 8-10 ember lézeng. Más feeling mint a Kriván volt. Eszünk, pihenünk, fotózunk. 

Nagyon szép a kilátás.

Nehezen hagyjuk ott ezt a szép helyet, de még közel 4 óra ereszkedés vár ránk. Érintjük, sőt helyenként át is megyünk a Szlovák-Lengyel határon mert a turistaút a határkövek mentén halad. A Pysné Sedlo nyeregben megállunk és megvárjuk egymást.

7-en vagyunk, ennyien képtelenség együtt haladni. Vöcsök ismét követ szeretne lehozni, alig bírom lebeszélni. Fura hobbi. :-) A lefelé vezető út (kék jelzés) egy másik völgyben vezet ami nagyban hasonlít az előzőre. Útközben megpihenünk. Paripa sarkán vízhólyag keletkezett, alaposan leragasztjuk. Jól elfáradunk mire az autóhoz értünk, de ez nem csoda hiszen több mint 1300 métert emelkedtünk és 23 km-t mentünk. A vacsora ismét jól esett, habár a Szlovák konyha még mindig nem a kedvencem. 

3. nap Szlovák paradicsom

Ez a zárónapunk, indulunk hazafelé de előtte még nyomunk egy túrát. Szlovák paradicsom, Suchá Béla és Hernád áttörés. Jóval könnyebbnek ígérkezik az előző napoknál, de ez nem is baj hiszen már fáradunk. 7 óra előtt pár perccel el tudunk indulni a parkolóból a Suchá Béla szurdokvölgy felé. Kicsit olyan mint a Rám-szakadék csak kb. 4x olyan hosszú és minden nagyobb.

A nehezen járható részeknél fektetett fa létrák, trepnik és sziklába rögzített acél létrák segítik a haladásunkat. Jó kis izgalmas részek ezek, felmegy az adrenalin.

"Ha jól emlékszem ez az utolsó létra." Hangzik el a számból. Természetesen még van vagy 4. 

A következő tévedés az pedig az útvonal hossza volt. Tervezéskor nem volt bejelölve, hogy melyik út egyirányú. A helyszínen a térképen viszont már igen. Más irányba kell mennünk és így jóval hosszabb. Felérve tanakodunk, hogy a rövidebb vagy a hosszabb utat válasszuk. Végül a hosszabbik mellett döntünk. Kellemes szekérúton haladunk a sárga jelzésen majd a pirosra váltunk. A Hernád előtt jó meredeken leereszkedünk a folyó partjáig és kezdődik az izgalmas rész. A folyót követve haladunk a meredek sziklafalon.

Az út erősen hullámzik, sok helyen lánccal, trepnikkel teszik járhatóvá az utat. Vöcsök köpköd és elátkoz engem. Neki már ez sok, fáj a térde. Ennek ellenére tök jól halad. Paripa vízhólyagokkal küzd, Helgának pedig a vádlija van bedurranva. Már harmadik napja megyünk. Megviseli a testünket a sorozatterhelés.

Az idő megint csodás, sőt már talán túl meleg is van. Többször megmosakszunk a folyóban. Majdnem 14:00-van mire visszaérünk az autókhoz. Egy büfében eszünk indulás előtt. Ismét csalódnom kell. Elfogyott a hamburger és a sültkrupmli. Na de nem enni jöttünk, jó lesz a hot-dog is. Ebéd után haza indulunk. 19:30 felé értünk Oroszlányba.

Nagyszerű három napot töltöttünk együtt. Kár lett volna kihagyni! Rég röhögtem ennyit. Három nap alatt három tájegységet látogattunk meg. Igazán jó, látványos, változatos de kemény túrákat teljesítettünk. Fáradtság, izomláz van rendesen. (Nagyjából 70 km-t mentünk 3000 m szinttel a három nap alatt.) Remélem jövőre újra lesz lehetőségünk eljutni valamelyik magashegységbe! Mindenkinek gratulálok a teljesítéshez! Szép volt Kószák!