Megvan az az érzés amikor már szerdán a hétvégi futáson jár az eszed? Elkalandozik a gondolatod munka közben és fejben már az erdőt járod? Gondolatban bepakolsz a zsákba, végigjárod az útvonalat. A kereszteződések fontosak, meg a hegyek. Mert hegyek nélkül lapos az élet. Ott majd elválik milyen fából faragtak. Ott nincs mellébeszélés. Persze a Vértes nem az Alpok, de kéznél van és az erdő gyönyörű. Aztán eljön a szombat reggel amikor végre aludhatnál de neeeeem, te még korábban kelsz mint hétköznap. Mert egy furcsa hobbit választottál. Mások simán csak lehülyéznek. Talán mert irígykednek, mert saját bevallásuk szerint 1 km-t sem tudnak lefutni. Vagy csak nem tudják elképzelni, hogy milyen lehet egyedül nézni a napfelkeltét a késő őszi erdőben. Ők azok akik vissza akarnak rángatni a semmittevők, a “normálisak” közé. De nem téged, ma nem!

Nehéz az ébredés, de öt perc után már semmi baj. Megeszed a műzlit, majd bepakolsz a zsákba. Megy a tili-toli. Vigyem, ne vigyem? Aztán minden a helyére kerül. A hőmérő -3 fokot mutat. Mikor kiszálsz a kocsiból a szél is megerősödik. Meleg az nincs, de tapasztalatból tudod, hogy a mozgás majd felmelegít. Vacogós az első kilométer, de lassan átmelegszel. Jönnek az emelkedők és vele együtt felmegy a pulzusod is. Gyorsul a légzés, használod a szervezeted. Használod, mert ez a szervezet a futásra lett kitalálva. Az emelkedőt mindig lejtő követi. Minimális izommunkával suhansz a fák között. A szervezeted rááll a ritmusra. Nem sietsz, de jól haladsz.

Üres az erdő, mintha csak a tiéd lenne. Nem megvetted, csak neked adták. Nem örökre, csak néhány órácskára. Nagyot szippantasz a fagyos levegőből és a tüdőd megtelik a novemberi erdő szagával. Szívod magadba az energiát ami a fákból, a kövekből az erdőből árad. Duzzadsz az erőtől, úgy érzed, hogy napokig bírnál futni. Ismerős fák, ismerős kövek. Nem először jársz erre. A szélben hajladozó fák barátként üdvözölnek. Aztán pár óra múlva újra az autónál vagy. Egy kis energiát otthagytál magadból az erdőben, de sokkal többet kaptál. Olyan dolgokat amiket nehéz leírni, ami csak neked fontos, ami csak a tied. Ezt csak te tudod, te érted, te értékeled. Ez az amitől fáradtan is mosolyogsz. Talán ez a természet ereje!

u.i.: Menjetek futni!

Ezt futottam: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=mmgsfulyzmuiqiyv