Régen futottam már a klasszikus maratoni távot. Januárban könnyedén tudtam futni 5 perces kilométereket. Ekkor született meg a terv: maratont futni 3 óra 30 perc alatt. A felkészülés eleinte rendben ment aztán benyeltem valami vírust és több mint két hétig különböző színű gél folyt az orromból. A közérzetem és a kinézetem is szar volt. Futottam párat, de azt is nyögve nyelősen.
A verseny előtti pár napon már jobban voltam, de kimaradt egy elég fontos időszak. Le is tettem a 3:30-ról, viszont az egyéni rekordom 3:39 volt ennek megdöntését azért még nem vetettem el. Verseny előtt sokkal jobban izgultam mint szoktam. Biztos azért mert nem volt meg az a felkészülés amit szerettem volna. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a taktika. Lassan lefutni vagy kockáztatni. Végül 19-re lapot húztam. Bekezdek 5 perces ezrekkel.
A versenyre Ivettel és Ágival utaztam. Nekik ez az első maratonjuk. Be voltak tojva rendesen! :-) A verseny napján 4 fok, napsütés és szél fogadott minket a Balaton partján. Nem volt melegünk.
9:40-kor elrajtolt a mezőny. Itt a keskeny pálya miatt nem tömegrajt van, hanem egyéni indítás. 4:50-es kilométerrel bekezdtem. Az idő nem volt rossz, de a szembeszél nem kedvezett. A pulzusom már az elejétől magas volt (155-160). 10 km után jól éreztem magam és tartottam a tempót. Ekkor ugrott be a mondat amit mondogattam magamban: "Ma nem fogok szenvedni!". Szeretek futni és tudok is, mondogattam. Jókedvűen nyargaltam a napsütésben.
12 km előtt ettem egy gélt. Minden frissítő ponton ettem banánt és ittam. 20 km-nél még tartottam az 5 perces tempót. 22 km-nél megettem a második gélt. 25 km-nél viszont már volt egy kevés hátrányom. Sebaj, indul a B terv. Egyéni csúcs megdöntése.
A pálya második fele sokkal több emelkedőt tartogatott mint az első fele. Legalábbis itt már nehezebben ment. Megfutottam mindent. Furcsa módon még 30 km-nél sem haldokoltam. Bevált a mantrám! Ma nem fogok szenvedni! A pulzusom tovább emelkedett, de a hűvös időben nem hevültem túl és egész jól viseltem. 31 km-nél ittam egy magnézium shot-ot majd 33-nál megettem az utolsó gélt. Ez már bevisz a célba.
35 km körül már nem voltam fitt, de a tempó nem volt rossz. Itt kezdtem elhinni, hogy meg tudom ezt csinálni. Most már csak ki kell tartani a végéig. Utólértek a szupermaraton váltói, 4-5-en megelőztek. Elkezdtem beérni pár maratonfutót akik az elején elhúztak. Ez erőt adott! 37 km után jött a legnehezebb szakasz. Elkezdtem szenvedni. Nehezen tudtam tartani az 5 perces tempót. 40 körül elkezdett görcsölni a combom. Picsába, most már ki kell bírnom a végéig. Pattog a fogzománc, a pulzusom 180. Én vagyok a szikla, amin megtörik a hullám! :-) Most kell valami amibe tudok kapaszkodni. Már alig 10 perc és bent vagyok. Itt van végre Balatonfüred, ez már a belváros. Tolom neki mint a marha! Lihegek és kezd szétesni a mozgásom. Már hallani a szpíkert. Pár száz méter lehet hátra. A végén felemelt kézzel, vicsorogva érek célba! Húú, de jól esik megállni! Az időm? 3:35:47. Jihháááá!
Ezzel megvan az 5. maratonom is, egyéni csúccsal egy kifejezetten nehéz pályán! Másnap megnéztem az eredménylistát. 212 férfi indulóból 24. helyen végeztem. Teljesen elégedett vagyok! Kihoztam magamból a maximumot. Tökéletesen sikerült a frissítésem és a versenyem. Ma ennyire voltam képes! Gratulálok a lányoknak akik sikeresen teljesítették életük első maratonját!