Szombat reggel összefutottam Kapszival a boltban. Rövid ujjúban volt. Ennyire meleg nem volt de tény, hogy Kapszi kemény és tavaszias napsütés volt odakint. Ilyen időre készültem én is amikor elindultunk Péntek hajnalban Paripával a Medvéskörre.

(A Medvéskör 2016 októberben jött létre, nekem is jutott szerep a létrehozásában. A Medvéskör a VérKörhöz hasonló bármikor teljesíthető túra a Karancs-Medves vidéken. Táv: 63 km. Web: medveskor.hu) 

Az odaút simán ment Hatvanig, ahol eleredt az eső. Aztán már úgy szakadt, hogy csak lépésben tudtunk haladni. Somoskőújfaluba érve úgy döntöttünk, hogy várunk egy kicsit hátha eláll. Egyszer csak megjelent Zsolt a szállásadónk és beinvitált minket a Vargánya vendégházba.

Összekészültünk és 7:53-kor elindultunk. Már nem esik! Alig egy kilométer és már itt is a régi vasúti alagút. Nem kell ide lámpa, de a felénél már szart se látok! :-)

Telefonnal világítva átbotorkálok rajta. Átérve levetkőzünk. Eresztvényhez érve kicsit eltévedünk pedig GPS-el megyünk. 200 m kitérő belefér. Elered az eső. Elég gyorsan elérjük a Petőfi kunyhót és beolvassuk az első QR kódot. (A vár sajnos már a Szlovák oldalon található, a kódtól úgy 100 méterre.)

Az erdőbe érve megint letérünk egy kicsit a trackről, de hamar megtaláljuk a helyes irányt. Hamar a Medvés fennsíkon találjuk magunkat. 500 méter feletti dombos mezőn haladunk. Biztos szép lehet, ha nem szakad az eső. Szép lassan mindenünk átázik, a cipőnk már cuppog. Valahogy nem így képzeltem el otthonról. Nem is ilyen időt jósoltak mára. Rohadna meg! Szép kis napnak nézünk elébe. Nyílt (szárazon) jól futható terepen haladunk. Rónabányán megtaláljuk a második kódot. Nem haladunk túl jól.

Megállunk és felveszünk még egy réteget. 3 fok esőben nem kellemes. Abban maradunk, hogy amíg mozgunk nincs nagy baj. Megállni, tüttyögni nem lehet. Muszáj menni! A cipőben fázik a lábam. Aszfaltos szakasz, majd ismét sáros nyílt szakasz.

Csúszkálunk rendesen. Jelzések elég gyatrák itt, ezért marad a GPS. A kódhoz közeledve erdei tornapálya. Útközben több táblát is látunk, benézünk mindegyik mögé. Kód sehol. Már aggódunk, hogy elhagytuk. Aztán egyszer csak megvan! Huhh. 18,3 km Két-vár-köze. 

Eláll az eső de nem bízunk benne, hogy így is marad. Futunk tovább. A talaj néha ingoványra emlékeztet és sok helyen nagyon csúszik az avar alatt az agyagos földréteg. Elérjük a - jobb időket is megélt - salgótarjáni kempinget. Aztán egy parkon keresztülfutunk és egy rövid szakaszon a 21-es főúton haladunk, majd balra elhagyjuk azt. Eseménytelen szakasz jön, de már nem esik! :-) Egy széles úton haladunk és beszélgetünk amikor Paripa egyszer csak kiszúrja az út bal szélén lévő QR kódot tartalmazó táblát (Kercseg-lapos). Ezt majdnem sikerült benéznünk.

Futunk lefelé a faluba. Illetve futnánk de valaki jégpályát integrált a levelek alá. Brutál csúszós, köves lejtő. Botorkálva beérünk a faluba és az aluljáró előtt balra fordulunk. Átmegyünk a vasúti felüljárón majd irány a szállásunk. 28 km-nél járunk. Pólót és zoknit cserélünk a második, izmosabb kör előtt. Nem nagyon akarunk kimozdulni a melegből. A készletek feltöltése után elindulunk, hamar kiérünk a 21-es főútra és északnak vesszük az irányt. Átfutunk a határon és Szlovákiában folytatjuk.

Szerencsére nincs nagy forgalom az úton. A lovak után balra befordulunk az erdőbe és megkezdjük a mászást az Északi-zöldre. Az első pihenőnél megvan a kód is (32,8 km).

A határsávon haladunk tovább jobbra. Csak a határköveket kell követni. Az útvonal mint egy hullámvasút, csak itt fölfelé a lábaink visznek. Lefelé meg próbálunk talpon maradni a sárban. Egyik-másik emelkedő annyira csúszik, hogy szinte négykézláb tudunk csak feljutni rajta. 2 előre, 1 vissza az arány a haladásban. Hosszú, nehéz, majdnem 10 km-es szakasz ez. A végére már alig várjuk, hogy meglássuk a kilátót. Sehogy sem akar eljönni. Paripa kérdezgeti, hogy mikor érünk már oda. Próbálnám nyugtatni, de hát sok jóval nem szolgálhatok. Elérjük végre a vasszörnyet és felmászunk rá, mert ugyebár ott van a QR kód.

Persze a ködös időben semmit sem látunk. 

Egy kunkor után újra a sáros kanyarnál vagyunk és elindulunk lefelé. Köves lefelé után szántóföldek között kocogunk.

Újra aszfalt, de valahogy most jól esik. Karancsberényben megállunk a boltnál és veszünk egy kólát meg egy vizet. Nyílegyenes úton futunk kifelé a faluból.

Még csak délután van de szürkül. Fejlámpát veszünk fel, hogy az autóvezetők is lássanak ne csak mi őket. Lassan komótosan kocogunk. Végre beérünk Karancslapujtőre. (Nekem nagyon tetszik a neve, mesebeli! :-)) A hosszú egyenes út véget ér és a végén balra fordulunk. A polgármesteri hivatal előtt jobb kézre egy tábla hátulján megtaláljuk a cél előtti utolsó kódunkat. 50,2 km, 7 ó 34 p.

A faluból kifelé megállunk frissíteni. Megbeszéljük, hogy a vége így kicsit necces lesz. Muszáj futni ahol lehet. Rövid megálló után indulunk tovább. A falu után rögtön egy V-betűt ír le az útvonal. Odaérve látom a GPS-en de jobbra nincs út egyáltalán. Megyünk egy kicsit tovább, de látom hogy az az út nem jó felé kanyarodik. Percekig keressük a helyes irányt. Végül elindulunk egy párhuzamos úton. Kereszteződéshez érve látom, hogy jobbra fordulva visszatérhetünk a jó útvonalra. 2 út is van jobbra. A szélesebbet választva elindulunk, de nem ez a jó. Szívunk mint a torkosborz! Vissza. A másikon folytatjuk. Leszáll a köd és ránk sötétedik. Az út emelkedik, először enyhébben, majd egyre durvábban. A teteje előtt nem sokkal járhatatlan szakasz. Hangosan anyázunk, pattog a fogzománc! Hurrá megvan a piros jelzés. Újra a jó úton. Kb. 3 métert látunk, azt is homályosan. Valami horrorfilm részletbe sétálunk bele. Óriási kereszt a sötét, ködös erdőben. Ilyen helyeken szoktak áldozatokat bemutatni. 50 méter múlva kereszteződés, jelzés sehol. Előbb még megvolt! Picsába. Visszafordulunk és a keresni kezdjük.

A kereszt mellett meg is találjuk a bokatörő lejtőt. Világosban nehezen futható szakasz, most azt sem látom pontosan, hogy merre van az ösvény. Rátapadok a GPS-re és próbálom "kitapogatni" az utat. Aztán végre elérünk egy szélesebb utat. Rizsföldek között vezet az út. Ja nem, ez csak egy sima legelő csak van rajta egy kis víz. Kicsit előre megyek, próbálom húzni magammal a Paripát.

Csúszkálva kocogunk a cél felé. Szorít az idő, de számításaim szerint nincs gáz. Beérünk. Egy sorompó után újra elérjük Kercseg-laposát. Innen ismerős a terep (világosban az lenne). :-) Megint a brutál lejtő. Paripa csúszkál előttem, néha síel is. Megyek utána aztán egyszer csak dobok egy hátast. Puha sárba esem és csúszok egy fél métert míg megállok. Röhögök egy jót magamon. Kínomban persze! A ruhám leírhatatlanul sáros, de még a fejlámpám is. Na most aztán már tényleg érjünk be. Már látjuk a falu fényeit, felüljáró és a célegyenes. Beolvassuk a célnál az utolsó kódot. 9 óra 47 perc. Sima ügy! :-)

Beérkezés után irány a zuhany. Fantasztikus érzés tisztának lenni, a meleg víz meg egy csoda! :-) Zuhany után autóba ültünk és átmentünk Szlovákiába vacsorázni. Én káposztás sztrapacskát ettem bordával, utána meg egy somlóit. Visszatérve a szállásra pedig jött a hab a tortán. Sör és jakuzi az alagsorban...

Száraz időben egy kellemes 63 km-es terepfutás szép tájon, több helyen jó kilátással. Akinek tetszett a VérKör annak ez is fog. Esős novemberben egy kicsit más! :-) GPS nélkül már halottak lennénk. Csak a jelzéseket követve nehéz eltalálni.

A Vargánya vendégházat csak ajánlani tudom. Beérkezésünkkor termoszban meleg tea és rágcsálnivaló fogadott. A wellness részleg pedig tényleg jól esik a kimerítő nap után! Szép, tiszta, újszerű szállás!

Most meg itthon nyomom az ágyat, valami vírus ledöntött a lábamról! Betegen nem futunk! Pihenünk. :-)

Web: varganya.hu, medveskor.hu, verkor.hu