2013-ban az Alacsony-Tátrában volt az első magashegyi futásunk, ott már biztosak voltunk abban, hogy lesz még folytatás. Idén az ausztriai Rax-ot szemeltük ki magunknak. Ez az keleti Alpokban van Oroszlánytól 250 km-es távolságban. Előzetesen 9-en jelezték az indulási szándékot, de végül csak 4-en maradtunk. 5.00-kor indultunk Oroszlányból Paripával és Magyar Zolival, Csiszár Zolit pedig Tatán vettük fel. 8:30-ra a Preiner Gscheid 1070 méteren lévő parkolóban voltunk. 9.00-kor elindult a csapat felfelé a szitáló esőben.

Az első útjelző táblán kint volt útvonalunk első állomása a Karl-Ludwig hütte, 2 óra gyaloglásra. Megfelezzük, jelentettem ki magabiztosan! :-) Erős gyalogos tempóban nyomultunk felfelé a hegyen. Egy helyen fényképezni akartam az elit kommandót, ezért előre szaladtam. Ők meg futnak utánam, ezzel sikerük megviccelniük. Jól van, most még lehet vihogni.

A mező a nagy magányos sziklával gyorsan meglett. Paripa elővette a telefonját és egy csoportképet készített. Ez nem tartott tovább 10 percnél! :-) Közben örömmel álltunk a szitáló esőben, szélben. De a természet bosszút állt rajta. Miközben rakta el a telefonját véletlenül átgyalogolt egy 20 centi mély tócsán. Mindkét cipője beázott. (Már nem nevetett. :-))

Feljebb érve egyre szelesebb lett az idő, ezért felvettük az esőkabátokat. Paripára hárman sikerült csak ráadnunk a zászlóként csapkodó fehér dzsekit. Végül ez is meglett. A Karl-Ludwig háznál +2 fok és erős szél fogadott. Hát nem volt melegünk. 5 percre bementünk az előtérbe és szusszantunk egyet. Elindultunk felfelé a hegyen, a szél egyre erősödött. A csúcs közelében olyan erős lökések voltak, hogy majdnem elestünk.

Jobbról jégdarát is kaptunk a pofánkra! (Itt már majdnem sírtak. :-)) Ez olyan érzés volt mintha, tiszta erőből arcon dobnának egy marék rizzsel! Végül csak felértünk a 2007 méter magas Heukuppe csúcsra. A szél olyan erős volt, hogy csak ordítva tudtunk egymáshoz beszélni. 1-2 fénykép után elkezdtünk lefelé futni. Csiszár Zoli mellém érve finoman megjegyezte: "Nem mondtad, hogy túlélő túra lesz baszod!". Ritkán hallom káromkodni. :-) Abban reménykedtem, hogy lent jobb idő lesz. A kezem kezdett elfagyni a vékony futókesztyűben. 1700 méter körül a szél csendesedett és már nem dideregtünk. Egy jól futható szakasz jött. Aztán megint egy hegy és dél előtt 10 perccel beértünk a Habsburg Haus-ba.

Kellemes meleg fogadott a hüttében. Nagyon jó volt megérkezni! Azonnal rendeltünk egy forró rumos teát. Erőleves palacsintatésztával volt a következő. A második fogás kolbász krumplival és mustárral. Szerintem mindenki tudott volna még enni mert a sógorok szűken mérik az adagokat. A futáshoz azonban bőven elég volt az adag. Nem sok kedvünk volt kimenni a melegből a ködös, szeles időbe, de hát ilyen ez a rockszakma!

A Scheibwaldhöhe csúcsot céloztuk meg. A piros jelzésről egy sárga vezetett a csúcsra, amit nem találtunk meg. Egy oszlop ott volt, de tábla nem volt rajta. A ködtől pedig nem láttuk a csúcsot.

Csiszár Zoli felkészült volt és előre feltöltötte a Locus-ra a térképet. Már elhagytuk a feljárót ezért egy másik hosszabb utat választottunk. Az út erősen lejtett a Klobentörl nevű helyig. Itt éles forduló és a zöldön megkezdtük a mászást a csúcsra. Az idő egyre jobban kitisztult. A szél egy pillanat alatt kifújta a felhőket, de aztán ugyan ilyen gyorsan újra eltakarta a tájat. 

Elég jó tempóban haladtunk felfelé. A csúcson megint erős szél fújt, de azért már nem olyan durva mint a Heukuppén. Kereszt nincs, csak egy karó. Sokat itt sem időzünk.

Lefelé futás. Paripa lemarad mert a tájat fotózza, meg a zergéket. A zergék hülyén néznek minket, de őszintén.

Csiszár Zoli meg ügyesen ugrál kőről-kőre. Ő a leggyorsabb lefelé. Időről időre bevárjuk egymást. Neue Seehüttét célozzuk meg. Sokáig rejtve marad előttünk.

Jó meredek ereszkedés, futni nemigen tudunk de így is jól haladunk. A hüttében félhomály és meleg fogad. Elég sokan vannak, de egy asztal szabad. Rumos tea már eddig is bevált és ami működik azt nem piszkáljuk. Egy hatalmas németjuhász sétálgat békésen az asztalok között. Alig férünk be tőle.

Innen már csak lefelé kell menni. Legalábbis a többiek ezt hiszik, de én nem a sárga jelzésen akartam őket levinni, hanem a Waxriegel steig-en. Ehhez arra indultunk felfelé ahol lejöttünk. A csapat zúgolódott én most kezdtem nevetni, csak nem fáradtak? :-) Ismét Locus barátunk segített megtalálni a helyes utat. Egy kissé kitett részen oldalaztunk a hegy oldalában. A kilátás remek volt. Aztán végre ráfordultunk az oldalgerincre és ereszkedni kezdünk. Mindkét oldalra jó volt a kilátás, láttuk a reggeli ösvényünket is.

Paripa elkészíti lefelé a kétezredik fényképet! Néha vártunk rá, de már megszoktuk. Pár helyen a kezünket is használni kellett, olyan meredek volt az ösvény. Feszültek a combizmok. A tempó még mindig rendben volt. Elértük a Waxriegel Hüttét és becsatlakoztunk a reggeli útvonalba. Lefelé lazán lekocogtunk a lejtőn és elértük a parkolót. Hurrá megérkeztünk! Már csak 3 és fél óra vezetés várt hazáig! 21.30-ra értünk haza.

Az időjárás lehetett volna jobb is, de az előrejelzésekhez képest megúsztuk a komolyabb esőt! A hegy megmutatta, hogy milyen durva tud lenni, ha nem kellő alázattal közelítünk felé. Most felengedett, de máshogy is dönthetett volna. A csapat nagyon jó volt, végig jó hangulat volt. A nehéz helyzetekben sem adtuk fel, mindenki tette a dolgát. Külön gratulálok a két Zolinak. Magyar Zolinak ez volt az első 2000-es csúcsa, Csiszár Zolinak pedig az első magashegyi futókalandja. Mindketten sikerrel vették az akadályt. Remélem jövőre is együtt mehetünk egy másik kiszemelt hegyre! 

És egy nagyszerű csapatfotó Paripától a végére:

 A száraz tényeket Csiszár Zoli rögzítette órájával: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=dbntbdussexdjwoi

 u.i.: Menjetek futni! :-)

Rosszul érintett mikor megszűnt a Terep száz, de Csanya kitalált helyette valami mást. Hosszabb és nehezebb lett az útvonal, ez már a határaimat feszegette. Verseny előtt két nappal leszakadt az ég. Két napig folyamatosan esett az eső. Nem kell mondanom, hogy mit okozott ez az erdőben. A tavalyihoz képest a fekészülésem is gyatrábbra sikerült, nem futottam eleget. Ilyen előzményekkel vágtam neki a 112 km-es Ultra Trail Hungary terepfutó versenynek. Tudtam, hogy ez nem lesz gyerekjáték!

Szilvivel és Gyurival 20.30-kor indultunk el. 22.00 után nem sokkal a szentendrei rajtban voltunk. A rajtban találkoztunk Tamással és Istvánnal. A rajtcsomag átvételekor ellenőrizték a kötelező felszerelést (lámpa, tartalék elem, telefon, kabát, kulacs). Most nem dugókát kaptunk hanem egy karórára hasonlító eszközt. Pakolás után a rajtba sétáltunk ami néhány száz méterre volt a Dunaparton.

24.00-kor elrajtolt a népes mezőny.

A városból kifelé kellemes bemelegítős szakaszon futunk a bükkös patak partján. Az első emelkedők mindjárt megmutatták mire számíthatunk. Ragadós sár 5-10 centi mélységben. Emelgeti a cipőm sarkát. Vittem túrabotot és azzal próbálom magam feltolni. Elég lassan haladunk felfelé, pedig a pulzus a 160-at nyaldosta. Sikerült túlöltöznöm magam, így leveszek egy réteget. Az első ponton iszom 6 deci vizet, mert elég melegem volt. Majdnem kellemes lejtős szakasz. Egy helyen 2 méteres letörés az útban ami csupa sár, kövek és faágak. Az úton egy ideiglenes patak folyik. Géza gatyaféken érkezett az aljára egy esést követően. A botja eltört! Szerencsére nem sérült meg. Én egy vékony fába kapaszkodva ereszkedem le az aljára. Utána elkezdjük a mászást Dobogókőre. Ahogy feljebb érünk egyre nagyobb a köd. Ráült a felhő a hegyre! A lámpámat magasabb fokozatra kapcsolom, mert a sáros talaj teljesen elnyeli a fényt. Elég lassan érünk a hegytetőre. Meglepetésemre a Thirring-köritat lezárták, mert veszélyesnek ítélték a rendezők. Ennek nagyon örülök.

A ponton (22,7 km) frissítés után tovább indultam volna, ha láttam volna. Egy rendező kiabál, hogy merre menjek. A köd annyira sűrű, hogy a látótávolság helyenként 2-3 méter. Többször meg kell állnom mert nem láttom, hogy merre vezet az út. Lefelé futni kezdek, ketten követtek. Helyesebben inkább vakrepülésnek nevezém. Alig látok valamit. Szerencsére ahogy lejjebb érünk szétoszlik a köd. Két kereszteződésben nem találunk szalagokat. Mint később kiderült valaki leszedhette őket. Beérem Szilvit, eltévedt. Durva sziklás ereszkedés következik. A sáros kövek között nagyon lassan haladunk. A lámpám kezd lemerülni. Mivel erősebb fénnyel használtam nem bír annyit mint terveztem. Gondolkozom, hogy cseréljek elemet vagy most már mindjárt pirkad és addig kihúzom valahogy. Az utóbbi mellett döntök. Jön egy széles meredek lejtő, jó csúszós, mély sárral. Egész jó technikát találok, félig síelve haladok lefelé. Egyszer csak kicsúszik a lábam és mivel a bot a kezemben az öklömet rakom le. Fájdalmat érezek. A bal kezemen az egyik bütyköt felszakította valami kő. A sebet véres sár borítja. Klastrompusztára érve (31,7 km) lemosom a kútnál. Sajnos elsősegély csomag nem volt a ponton. A sérülés nem volt nagy, de viszonylag mély a seb. Mivel a kezem sérült, futni még tudok vele! :-) Sár van bőven a lábamon is. Iszappakolásnak sem rossz.

Pilisszentlélek felé veszem az irányt. Útközben megállok és rövidujjú pólóra vetkőzöm. A Pálos kolostor romjainál van a pont. Éppen valami istentisztelet van, rengeteg ember. Csöndben frissítünk, nem zavarjuk a népet.

Könnyebb szakasz Pilismarótra. A vége felé elég sok aszfalt van, amin végre könnyű volt futni. A bal lábamon vízhólyag kezd kialakulni. Frissítés után leülök egy háznál és zokni cserélek. A kezdődő vízhólyagokat pedig leragasztom leukoplasttal. A rajtszámon lévő szintmetszeten látom, hogy egy újabb „tüske” jön.

A Szakó-hegy nem  egyszerű, de feljutok. Dömös nehezen akar eljönni. Az aszfaltra érve eszem egy fél szendvicset. Prédikálószék következik, muszáj energiát bevinni. Ezen a ponton nincs kaja csak innivaló. Az eddigiektől eltérően most csak minden második ponton adnak enni, ezért saját ellátmányt is viszek magammal. (57 km)

Egész jól érzem magam. Nem okoz különösebb problémát felmennem a rettegett Prédikálószékre.

Közben a nap is kisüt, ami jót tesz a közérzetemnek. Fent fújok egyet és kocogni kezdek. Lepence előtt forgalmas úton futunk majd az út mellett egy ösvényen haladunk. Itt már bele-bele sétálok a lefelékbe is. Leérve kajálok egyet a ponton. A menü: savanyú uborka, oliva bogyóval és vaníliás nápolyival. Nem, nem ment tőle a hasam! Jól bírom az efajta kosztot. :-)

Könnyebbnek ígérkező szakasz jön. De már az eleje is szívás, később a patakmeder méginkább. Kezdek fáradni. Itt már 70 km van a lábamban. A mozgásom valahogy szétesik, nem találom a ritmust. A köveken nehezen vergődöm át. Egy helyen megbotlok és a két bot ellenére elesem. Oldalt bedőlök a patak sáros oldalágába. A térdemet megütöttem és csupa sár lettem. Még az arcomra is jutott belőle. A patakban lemosom, de attól meg iszapszagom lett. :-) A térdem szerencsére nem  vészes, hamar elmúlik a fájdalom. Pilisszentlászlóra érve fáradtnak érzem magam (73,7 km). A pontra érve Géza jön elém és hozza a zöldséglevest! Dobogókőn kiszállt, jól tette. Lábamat kezelgetem, helyenként több réteg Leukoplasttal. A verseny során először kólát is iszom a ponton. Egész jól helyre rak. Rövidnadrág, rövidujjúra vetkőzöm és pólót cserélek.

6.30-as tempóval kocogok lefelé az Apát-kúti völgyben. Terep százasról jól ismerem a völgyet.  10x kell átkelni a patakon. Száraz lábbal sikerül megúsznom. Az aszfaltra érve szusszanok egy kicsit, majd futok tovább. Nem tudom, hogy hogyan de eltévedek és más irányból érkezem Visegrádra (82,8 km). Kerülök kb. 1 km-t. Vizet töltök a ponton és kólázok.

Irány a Fellegvár. Viszonylag rövid, meredek mászás. Sok turista a büfékben, igyak egy sört? Inkább nyomom tovább, szűkös a szintidő. Egy srác mellé érek, beszélek hozzá, de nem érti. Lengyel. Angolul folytatjuk tovább. Akadozik a kommunikáció, fáradtak vagyunk keressük a szavakat. A srác az alapvető kérdéseket sem mindig érti. Nehezen vonszolja magát, ezért otthagyom és egyedül folytatom. Mondjuk én sem vagyok gyors, de a felfelék még mennek. Futás már alig, inkább túrázás ez a szakasz. Lassan haladok, kicsit izgulni kezdek a szintidő miatt. Sosem érem el a Pap-rétet? Aztán valahogy mégis megérkezem. Egy külföldi srác éppen feladja a versenyt. 92,9 km-nél járunk, itt már nem lehet feladni! Sajnos ő elég rosszul néz ki. Eszem és iszom ami belémfér. Már nagyon unom a kekszet, banánt, nápolyit. Jól megtöltöm a zsákban az italtartót mert több mint 18 km innen még a cél. Az egyik szervező észreveszi a sebem és betadinnal lekezeli. El kell indulnom! Több mint 4 órám van 18 km-re. Mindenképpen mennie kell.

Futás már alig megy. Próbálom kicsit erőltetni, de fejben vagyok most gyenge. A pulzusom alacsony, nem lihegek de a lábam már csak gyalogolni akar. Átvette az irányítást. Ráadásul megint egy tüske a térképen. De milyen! Lefelé hosszú szerpentin, majd egy brutális emelkedő. Nagyon meredek és elég hosszú (Vörös-kő)! Lassú határozott léptekkel vonszolom magam felfelé. Hajlik a túrabot alattam. 95 km-nél már nem jó hegyet mászni. Felérek, innen még 1 kisebb hegy majd enyhe lejtő a célig. Az idő egyre melegebb, napon már hőség van.

A hegy elég lankás, de nem megy jól. Megállva kicsit szédelgek. Hopp ez az alacsony vércukorszint miatt lehet, gyorsan benyomom az utolsó csokim. Nem esik jól, de leerőszakolom. Kiskertek közé érünk, a város még sehol nem látszik. Nemsokára egy murvás úton haladunk és meglátjuk végre a várost. Elképzelhetetlenül messze, hangya nagyságú emberek haladnak a cél felé. A templomtorony mintha makett lenne. Szitkozódom. Nem valakit szidok, csak úgy jön belőlem. Többen nagyjából együtt haladunk. Néha belefutunk egy keveset. A városba érve újra a reggeli útvonalon haladunk a Bükkös-patak partján. Megelőznek ketten, hát én is futásnak eredek. Követem őket és elhatározom, hogy a célig már nem állok meg. Érzésre 6 perces ezrekkel haladunk. Furcsa módon egész jól megy. Macskakő és egy kis emelkedő, megfutom. Itt a belváros, egy srác mögöttem lohol. Még egy iramváltás és rohanok a cél felé úgy mintha nem lenne a lábamban 110 km. Száguldok a kávézók, éttermek között. Az emberek több helyen felállva tapsolnak. És itt a cél! Felugrok örömömben és elfelejtek becsekkolni, úgy megyek érte vissza! Leállítom a stoppert 19 óra 18 percnél. Megcsináltam!

A versenyközpontba visszafelé három idegen állított meg. A versenyről kérdeztek. A táv hallatán eltorzult arccal bámultak rám és gratuláltak. :-) Egy anyuka sétált két kisgyerekkel, félig hallottam a beszélgetést. Anyuka mondta a gyerkőcöknek: "Nem városban futottak, látod milyen sárosak. Ez valami hosszabb verseny lehetett, félmaraton van ilyesmi!". Jót mosolyogtam a bajszom alatt.

Bevallom kicsit túlvállaltam magam, ehhez idén keveset edzettem. Az időjárás pedig rátett még egy lapáttal. 178 nevezettből, 104-en teljesítettük. Komoly küzdelem volt, szerencsére fejben elég erős voltam ahhoz, hogy teljesítsem. A szervezés rendben volt, köszönjük! A hétfői nap fekvéssel telt. 5 vízhólyagom lett, amik megnehezítik a járást. Gratulálok minden célba érkezőnek! Ez férfimunka volt!

u.i.: Én most pihenek egy darabig, ti pedig menjetek futni! :-)

A két nehezebb már megvolt, már csak gyalog volt hátra. Ez a része nem nagyon motivált. Nem volt benne elég kihívás. De ha már elkezdtem akkor illik befejezni és mint kitalálónak illik megcsinálni mindhárom formában.  Jöjjön hát a harmadik VérKöröm, most gyalogosan. A terv a következő: Gántra (kb. 45 km) érni 5 és fél óra alatt, ebéd az étteremben és utána gyalog 6 óra alatt célba érni. Vagyis az elejét futni, ebéd és tele hassal séta.

5.30-kor indulás, hogy fürdetésre hazaérjek. Mert a Maki nem maradhat piszkos! Lazán könnyedén kocogva elhagyom a várost. Még hűvös van, de vetkőzöm mert elkezdtem izzadni. Nagy szelet jósoltak mára és kevés esőt. Meleg az nincs, de jobb így futni. Térképet, GPS-t nem vittem magammal. Szerencsére fejben van az útvonal. Így könnyű, mondhatjátok. Én meg majd mosolygok a bajszom alatt...

Somlót elhagyom és emelkedni kezdek. Jól megy, könnyedén suhanok a fák között. Az emelkedőkbe bele-bele sétálok. Csütörtök van, sehol senki. Csak én és az erdő! Juhéjj! Szarvas-kútnál folyik a forrás, de nem kell töltenem bőven van még vizem. Az első pont 1 óra 52 perc alatt megvan. Kicsit gyorsabb a tervezettnél. 

Mária-szakadékban araszolok felfelé. Hideg van! Sikerül magam lefényképezni esés közben! :-) Pont megcsúsztam és letettem a kezem!

Szép Ilonka forrásnál megtöltöm a tartályom és teszek bele ISO port is. Ellövök pár időzített képet.

Kapberek pusztánál megállok és megkeresem a VTM-en elrejtett kólákat. Még egy csomót itthagytak Csanyáék. Iszom egy pohárral, kicsit didergek ezért tovább kocogok. A VérKör hegyen meglelem a második pontot. Belassított a kólázás (2 óra 57 perc).

A Sárkánylyuk-völgy jól járható. Aszfalton folytatom az utat Kozmáig. Ez most nem esik jól és nem akar vége lenni. A kezem majdnem lefagy a szélben. Miért nem hoztam kesztyűt? Felveszek egy réteget. Elég erős szél fúj, de a fák között nem vészes. Végre kisüt a nap és ettől jobb kedvem lesz. Csákvár előtt hosszú murva, majd jön a betonbunker és már itt is a kód. A vadászkápolnánál megkezdem szólótánc karrierem.

Csákváron a kútnál víztöltés. Mindkét előző alkalommal töltöttem itt. Remélem nem nyújtják be a vízszámlát. Irány a Gém-hegy. Felfelé futás már nem esik jól, de mindjárt itt van Gánt. A Gém-hegy tetején majdnem visszafúj a szél Csákvárra. Mikor érek már Gántra, korog a hasam. Beérek és irány a vendéglő! Leülök egy asztalhoz és kérek egy citromos sört meg egy medvehagyma krém levest. Másodiknak tésztát eszem: bazsalikomos, baconos penne.

Közben hív Mejmej, hogy Jerkével közelednek felém. Megvárom őket? Hát jó! :-) Időm mint a tenger. Megjönnek, iszom még egy citromos sört meg eszek egy meggyes-mákos rétest vanília fagyival. Gasztrotúra! Rövid búcsú, este találkozunk a célban.

1 óra 20 perc zabálás után indulok el, de még a kútnál vizet töltök. A faluból kifelé futok vagy 20 métert és rájövök, hogy mindjárt kijön a kaja. Kár lenne érte, ezért inkább nem futok. A következő pontig séta. 8 óra 13 perc alatt tettem meg 52,1 km-t.

Lefelé azért futok egy kicsit a zöldön. Elfog az álmosság, ezért engedélyezek magamnak 3 perc fekvést a fűben.

Nehéz felállni és elindulni. A rejtett frissítő pontnál iszom a kólából egy pohárral és kocogok egy kicsit. Rátérek a kék jelzésre, már  csak lejtőkön kocogok de így is gyorsabb vagyok a tervezettnél.

Elhagyom Kőhányást és hamarosan Gesztesre érek. Iszom a ponton egy kis kólát. Egy év alatt nem ittam ennyi kólát mint ma, de jólesik a hideg, szénsavas, cukros, barna lé.

Gyalog indulok el Oroszlányba, nem sietek mert nem akarok 12 órán belül menni. Az a futó szintidő! Paripa hív, hogy merre járok. Mivel még dolgozik ezért szól, hogy ne siessek mert nem fog odaérni mire beérek. Nem sietek, gyaloglok. Azért nem szeretek sokat gyalogolni mert nehezen mennek a kilométerek. Végre Majkra érek. Lejtő után aszfalt és elérem a várost. Paripa szembe jön bicóval! Az utolsó kilométerek együtt tesszük meg. Közben találkozunk Jankóval, Magyar Zoliékkal. A célban sokan várnak köztük a lányom és a feleségem! Ezt is megcsináltam! 12 óra 8 perc!

Ez volt a legkönnyebb teljesítési mód, mert nem szorított a szintidő. A három teljesítés közül a legnehezebb nekem a kerékpáros volt, mert az nem egészen az én sportom. És a nagy kérdés: Magamnak találtam ki az egészet? Nem is tudom. Talán igen. Szimpatikus ez a táv! Jövőre megint megcsinálom, szerintem futva! Nektek jó felkészülést, sok kitartást és be ne menjetek az étterembe, mert tele hassal nem lesz meg a szintidő! :-)

Eredményem: http://verkor.hu/index.php?old=mostteljesit&ID=372

Mátrabérc Trail helyett a Gerecse 50-et választottuk idén, mert közelebb volt. 5:30 után nem sokkal érkeztünk a rajthoz, de a parkolók már fogytán voltak. A nevezés olajozottan zajlott és 6.00-kor elindultunk. 5-en vágtunk neki az 50-es távnak: Paripa, Misa, Zoli, Pisti és én.

Misának és Zolinak az első 50-es túrája volt. Jó hangulatban teltek az első kilométerek. Az idő elég hideg volt és nem vittem széldzsekit. Úgy gondoltam, napközben melegebb lesz. Még a városban megelőztük a tömeget így a János-forráshoz már csak néhány futó társaságában érkeztünk. Terveink szerint idén nem akartuk megdönteni a rekordunkat, csak jól akartuk magunkat érezni.

Viszonylag lassan haladtunk és nem igazán sikerült átmelegednem. Baji vadászháznál még dideregtem.

A jéghideg alma sem sokat segített. Pisti előre ment, mondván úgyis beérjük majd. A hideg miatt Paripával felvettük a saját tempót és elhagytuk Misáékat. Beszélgetős kilométerek jöttek. Átbeszéltük a VérKör TT-t és az Oroszlány 60-at. Tardosra érve ittunk a kútnál és irány rétest enni. De rétes nem volt! Katasztrófa! Ezért palacsintát ettünk. Bementünk melegedni az étterembe. Közben Misáék is befutottak. Együtt indultunk el, de az emelkedőn elhagytuk őket.

(Paripa bemelegít a táncversenyre)

Kellemes szakasz jött az emelkedőket nagyrészt gyalogoltuk. Pusztamaróton vizet vételeztünk a lajtos kocsiból és futva indultunk tovább. Befogtuk Pistit, lábfájásra panaszkodott. Meghibásodott a sarka. Az emelkedőn ettünk, majd megnéztük ahogy Paripa átmászik egy félig elkorhadt, dülöngélős létrán a kerítés felett. Mi a nyitott ajtót választottuk.

Hamarosan Héreg jött. Illetve ez így nem teljesen igaz. Mi mentünk Héregre a lábunkon! Odaérve táncra perdültünk!

Temetőben vizet vettünk és a rettegett Bányahegy felé indultunk.  Így sokadszorra elég vicces dombocska.

Felérve kóláztunk és ismét tánc. A hejehuja a Gerecsében sem állhat le!

11 km-es szakasz, nagyrészt jól futható. Megélénkülő szélben néha kockára fagytam. A széldzsekim meg az autóban röhögött rajtam. A szakasz felénél egy zsíroskenyeres pont. Ettünk két szeletet sok sóval és ittunk egy bormentes fröccsöt. Itt még előttünk volt Pityesz. A következő szakaszon megelőztük, de csak azért mert fájt a lába. Koldusszállás előtt volt egy kisebb mélypont, mivel elég jó tempót mentünk kezdtem unni a futást vagy elfáradtam. Nem voltam már elég fitt. Koldusszállás után kavicsos emelkedő és becsatlakoznak a muglik (táncolni nem tudó túrázók).

Kisérti vadászháznál tömeg, rövid sorban állás a pecsétért. Innen már alig 7 km a cél. Autópálya hidat könnyen megtaláltuk mert arra vezetett a túra. Aszfalton Turul. Nemszeretem szakasz, de hát ez van. Utolsó pecsét is megvan és már csak le kell rohanni a 300 lépcsőn. Kerülgettük a 20-as távon indulókat majd leértünk. A városban meg már csakazértsemállunkmeg! Cél 6 ó 34 p. Kellemes fáradtság. Paripával az autónál beszéltük még 10 menne ebben a tempóban. Tavaly szerintem ugyan ezt mondtuk, ugyan itt. :-) Az oklevél nyomtatásra viszont várni kell, mögöttem meg duzzad a sor. A srác meg beszélget. Na mindegy.

Gratulálok Misának és Zolinak, a két első áldozónak! Megint átléptek egy határt (ami csak a fejükben létezett). Elindultak a lejtőn. Innentől nincs megállás!

Összességében jó szervezés volt és még mindig szép az útvonal! Az időjárás is jó volt csak majdnem megfagytam!

Még tavaly hívott ki Paripa egy versenyre. A Vértesi Terepmaratonon küzdöttünk meg egymással. Nem örültem neki, mert nem volt sok időm edzeni. Hosszú futások megvoltak, de hétköznap alig-alig.

Vasárnap reggel korábban indultunk és ellátmányt (víz, Cola) vittünk ki a Hallgató-völgybe. 8.00-kor a rajtban voltunk (Szár), de már ekkor jelentős tömeg volt.

Népszerű verseny hiszen idénnynyitó! A rajtban sok ismerős: Váli Pisti, Priger Pisti, Tamás, Nyiszi, Paripa, Zoli, Slampák, Helga, Szilvi stb. 

Természetesen az Ultra távot (51 km) választottuk! :-) 9.00-kor elrajtoltunk. Normál tempóban hagytuk el a falut. Nagy tömeg futott az erdőben, de azért jól elfértünk. Az első emelkedőn megelőztem Szilvit és váltottunk pár szót. A jégkárok miatt idén nem mentünk fel a kilátóba, ezért kicsit rövidebb lett a táv. Erős tempóban futottunk a gerincen, majd a kék+ -on. Paripa tolta neki rendesen, alig győztem követni. Csákányospuszta előtt mondtam is neki, hogy ez kicsit gyors. Csákányospusztán a pontnál töltöttem egy kis ISO-t a zsákomba és ettem pár falatot.

Paripa ezt nem várta meg, hanem tovább sietett. Pár száz méter hátrányt szedtem mindjárt össze. Üldözőbe vettem, de csak nehezen közeledett. Vitányvár előtt a lejtőn őrült tempóban rohantam lefelé, itt sikerült utólérnem és megelőznöm Paripát. Üldözőből, üldözötté váltam. Szabályosan menekültem előle.

A lefeléken próbáltam elszakadni. Engedtem, hogy vigyen a lendület!

Várgesztesen az ellenőrző ponton (24 km) megálltam frissíteni. Ettem és ittam, nem siettem el. Mikor végeztem akkor ért oda Paripa. Nagyjából 2 perc előnyöm volt. Lassan kocogtam felfelé a faluban. Elég gyorsnak éreztem a tempót pedig még a fele hátra volt. Elfutottam az elejét, vagy bírni fogom?! Folyamatosan ez járt a fejemben. Végül eldöntöttem, hogy menni fog ez!

Vérteskozmára (31 km) 3 óra 10 perc alatt értem. Sokkal jobb a tervezettnél. A házak között átkeltem a mezőn, majd a jelzetlen úton le a tervútra.

A jelölések jók voltak. Hosszú aszfaltos szakasz, nem túl kellemes. A Sárkánylyuk völgynél eszembe jutottak Paripa szavai: „Tavaly megfutottam.”. Hát akkor nosza, én is megfutom. Lassú tempóban arasztoltam fölfelé. Viszonylag könnyen meglett.

Új-osztásnál dugókás ellenőrzés. Az utolsó komoly emelkedő jött, a VérKör-hegy. Ez is megvolt. Lefelé még mindig tudtam gyorsan futni. Innen már közel Kapberek puszta. Erre a pontra is mi szállítottuk ki a Cola-t még szerdán. Meg is kóstoltam. A hátizsákba már nem töltöttem vizet, közel volt a következő pont.

Futottam hátra-hátra nézve. Paripa sehol. Ettől a szakasztól féltem, mert ha itt utólér akkor biztosan megelőz. A ponttól kb. 1 km-re görcsölni kezdett a vádlim. Gyaloglásra váltottam. Valószínűleg a túlterhelés miatt volt. Kb. fél perc séta után megint tudtam futni, egész gyorsan. Innentől a célig görcstől-görcsig futottam. Hol többet, hol kevesebbet. A tempó így is elfogadható volt. Minden megállásnál hátra néztem, hogy nem tűnt-e fel az üldözőm. Szerencsére nem láttam.

Hallgató-völgy nehezen jött el. Frissítés után irány a cél. Az aszfalton nem esett jól futni. Számolgattam az időmet. Azt éreztem, hogy igen-igen jó időt fogok menni. Sajnos néha lefelé is bele kellett sétálnom a görcs miatt. A faluba érve utólértem Helgáékat. Ők a maraton távon indultak.

A cél felé közeledve már csak a templomot figyeltem. Tudtam, hogy ott a leágazás ami a célba visz, a végén még megnyomtam és 5 óra 10 perces idővel értem a célba! Ez életem (eddigi) leggyorsabb terepfutása! Eufórikus érzés! Megcsináltam! Alig több mint 6 perces ezrekkel ment végig.

A terep az időjárás és a rendezés is tökéletes volt. Emellett úgy érzem, hogy megtanultam terepfutni. Végre a lejtőkön nem fékeztem, hanem engedtem „gurulni”. Ezt az időt nehéz lesz megdöntenem! :-)

Gratulálok a teljesítőknek! Szép munka volt! :-)

Idén végre sikerült rábeszélnem Paripát is, hogy vegyen részt a Lefagyszon. Sajnos péntekre lebetegedett, így megint tudott indulni. Sajnáltam, hogy nem jön. Azért nem mentem egyedül, Dolgos Gyuri, László Szilvi és Fridrich Laci is bejelentkezett az autóba és 6:45-re már a rajtban voltunk Királyréten a Fatornyos Fogadóban.

7:00-kor elrajtolt a mezőny (mint kiderült társaim csak később). Az első emelkedő mindjárt csúszott mint a fene. A szekérút teljes szélességében le volt fagyva. Alig lehetett kikerülni. Gondoltam, ha ilyen lesz végig félúton elcsoffadok. Feljebb sokkal jobb volt a terep. Jó választásnak tűnt a Gore-tex-es terepfutó cipő. Már vagy 2 hete ezen gondolkodtam. Aszfalt cipő vagy terep? Persze ez nem kérdés téli körülmények között, csakhogy az aszfalt cipő kényelmes, könnyű és egész jó recéi vannak a talpán. A terepcipő nehéz és ha belefolyik a víz akkor kifelé már nem megy. Ráadásul nem is igazán kényelmes. Az első emelkedő előtt megelőzött Laci (ami nem csoda).

12 Km-nél értünk a Vasedény kulcsosházhoz. A forrásnál ittam vagy fél litert és töltöttem fél litert. Itt előzött meg Dolgos Gyuri. A túra most érintett települést pedig nem mindig szokott. Bizonyára a fagykárok miatt nem tudtak olyan útvonalat kitalálni ami elkerülte volna Nagybörzsönyt. A faluban a kútnál megint töltés, 18 Km körül jártunk. Eddig még jó. A terep jobb mint amire számítottam, sár, hó felváltva de nagyrészt futhatóak a lejtők. Számolgatás indul 17.00-18.00-közé teszem a beérkezés várható idejét.

Jönnek szépen sorban a hegyek. Mivel fölfelé nem futok, meg nem is bírnék ezért viszonylag könnyen veszem az akadályokat. Légüres térben haladok, sehol senki. Mintha egyedül túráznék, de jó ez így. Ismerős kék jelzés, a Vulkántúra útvonala visszafelé. Két sráccal futok együtt. Az egyikük jó nagyot esik a jeges lejtőn de szerencsére nem ütötte meg magát. Egy darabig együtt haladunk, majd elválnak útjaink. Ismerős terep, Magyar-hegy majd Salgóvár. Többen szembe jönnek, ja mert ez egy oda-vissza szakasz. A GPS szerint nem, de mindegy a hegy másik oldala úgyis életveszélyes lenne.

Elérem a kereszteződést ahol elválik a rövid és a hosszútáv. Sehol senki, kétszer is megnézem merre kell menni. A kék jelzésen indulok Fekete-völgy felé. Csarna patak völgyében haladok. Vagy 10x keresztezem a patakot, szerencsére nincs megáradva. Valaha volt kisvasút romjai között vezet a jelzés. Elég lehangoló látvány.

Elérem a Fekete-völgyi Vilati panziót. Zárva! Itt akartam vizet vételezni az utolsó nagy hegy előtt! 4 deci vízzel vágok neki a Csóványosnak és az utolsó 15 Km-nek. Dolgos Gyuri a patak előtt eszeget éppen. Váltunk pár szót, majd elindulok.

A patak fölött két fa keresztben, valami hídféle. Egyszer már átkeltem rajta, de akkor sem volt szimpatikus. Inkább tőle jobbra a köveket választom. Húzós emelkedő, jól ismerem ezt a szakaszt visszafelé. Majdnem 1 órát szoktunk futni lefelé. Többször meg kell állnom pihenni, nyomomban liheg Gyuri. Útközben megiszom az összes vizem és eszem egy gélt. Kicsit kiszáradtam. Nagyon nehezen megy, de már nincs sok hátra. Szép lassan felérek Magosfára és innen már csak egy köpésre van a Csóványos 938 méteres csúcsa. A kilátót most kihagyom. Gyuri utólér és csináltatunk egy fotót.

Irány a cél. A Csóviról lefelé inkább sielés mint futás, egy lépés után 1 méter csúszás. Egész élvezetes lenne, ha nem lenne félig görcsben közben a lábam. Lejjebb elfogy a hó és már közel a cél. Kellemes lejtő, de meg kell állnom sétálni. Az utolsó szakaszt megfutjuk Gyurival.

Világos van, minek hoztam fejlámpát? :-) Az ajtó előtt majdnem dobok egy hátast a tükörjégen.

9 és fél óra lett a vége. Átlagsebesség 5,6 km/h pedig kb. a felét futottam. :-) Jövőre Mátra!

Paripával 6.15-kor indultunk Kincsesbányára egy 30 Km-es teljesítménytúrára. Hatalmas pelyhekben esett a hó, ezért óvatosan közelítettük meg a rajtot. A rajtban alig volt valaki, simán ment a nevezés. 7:30-kor elindultunk. Szeles, hideg idő volt ezért eléggé felöltöztünk. Az erdő gyönyörű volt, mindent friss hó borított.

Mint a gyerekek akik először látnak havat, úgy örültünk az időjárásnak! :-) Ahhoz képest, hogy az előző napokban eső esett, egész jól járható volt a terep. Az első pontnál pecsételtünk és levettünk egy réteg ruhát. A Csurgói-víztározónál hullámok csapdosták a partot. Furcsa volt, tengerre emlékeztetett. 

A következő szakasz volt a leghidegebb. Egy gyér forgalmú aszfalt úton futottunk. Az arcunkba kaptuk a havat, mert természetesen szembeszél fújt! :-)

Pont mint a deltában. Alig láttunk valamit. Szerencsére 2 km múlva már újra erdőben voltunk, ami igen jól fogta a szelet. A második pont a Galya-szurdok bejáratánál volt. Csokit kaptunk. A Galya-patak nagyon meg volt áradva, szinte folyóként hömpölygött a barna vize a havas partok között.

Rövid meredek emelkedő után felértünk a tetőre. Itt találkoztunk Erdei Andrásékkal, akik hárman futottak együtt. Már egy ideje az ő nyomaikat követtük. A bodajki sípáján sílécek nélkül is jól boldogultunk. A faluban megismerkedtünk Kovács Edittel és megtudtuk, hogy nevezett a VérKör TT-re!

A kocsmában ittunk egy laza fröccsöt és irány a kálvária. Metsző szél, hófúvás a dombtetőn, pont amire számítottam. Fáztunk.

Egy jó darabig Andrásékkal futottunk, beszélgettünk. A forrásnál most nem volt pont, csak egy jelszót kellett felírni. Jól futható lejtő után egy emelkedő, ahol tavaly jobbra mentünk, de most balra voltak szalagok. A térkép szerint is jobbra kellene tartani. Követtük a szalagokat és kerültünk egyet.

Talán a jégkár miatt volt lezárva az a szakasz. Kiskertek között vezetett az utunk, majd egy forgalmasabb úton futottunk. Jobb kanyar és irány a víztározó gátja. Paripának megcsúszott a lába és esett egy kisebbet. Pár száz méter múlva én feküdtem bele a 15 centis latyakba. Gondoltam lemosom az út porát! :-) Elértük az utolsó pontot ami megegyezett az elsővel csak más irányból mentünk.

A víztározónál megint viharos szél fújt, pont mint tavaly.

Elindultunk az aszfalton lefelé. Innen már csak 4 Km a cél. Jó tempóban futottuk meg az utolsó kilométereket és beértünk a célba.

Nem voltunk különösebben elfáradva, az erdő csodaszép volt és nekem tetszik az útvonal is a sok aszfalt ellenére. Kemény időjárás fogtunk ki, jól megfagytunk a végére. Jó túra volt, jövőre is megyünk! :-)

Endomondo: http://app.endomondo.com/workouts/462837095/12872993

Már jó ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy kerékpárral is teljesítsem a VérKört. Többen jelezték, hogy szűk a 7 órás szintidő és ez különösen motivált. Idén nem tekertem semmit (futottam), egészen július 15-ig. Akkor ültem először bicóra és betekertem könnyű terepen a 17 Km-re lévő munkahelyemre. Innentől heti 2x bicóval jártam dolgozni, néha nagyobb kerülőket téve. Augusztusban heti 3-ra növeltem az edzések számát. Október 11-re tűztem ki az indulás napját, addigra több mint 1100 Km-t sikerült tekernem. Úgy éreztem, hogy ha komolyabb technikai hiba nem lesz, akkor képes leszek letekerni a 77 Km-t, 1600 szinttel.

Szombaton 7.30-előtt már a csarnoknál voltam, ahol láttam egy autót, tetején bringákkal. Az egyik srác oda jött hozzám, a sportcsarnokot kereste. Zoli és Peti is a Vérkört szerette volna teljesíteni.

Mondtam nekik, hogy ha egyezik a tempónk, akkor mehetünk együtt. 10 perc múlva ott is voltak teljes menetfelszerelésben. Leolvastuk a QR kódot, majd indultunk volna. Itt kiderült, hogy a telefonjuk kéri a kódot. Ezt nem írták fel, ezért az E-mailek között kezdtek kutakodni. 1 percet vártam, mivel nem igazán boldogultak, ezért inkább elindultam. 

Jó tempóban haladok Somló felé. Az idő kellemesen hűvös. Rövidnadrág és rövidujjú van rajtam. Majk után a homok majdnem megtréfál, de áttekerek rajta. Hamar Somlóra érek és megkezdem az első mászást a piroson. Nem erőltetem, de azért haladok. Elég jól megy. Az erdőben hűvös van, de nem fázok. A mélyúton szokás szerint elég sok fatörmelék van, óvatosan le lehet menni. Szarvas-kútnál elkészült az esőház. Nagyon jól néz ki kívülről. Megint egy mászás következik, jól ismert terepen, gond nélkül feljutok a tetőre, majd leereszkedem a Vitány-vár lábához. A domb elejét tekerem, majd tolom, aztán megint tekerem. Sok van még hátra, óvatosan megyek. Vitány-vár után egy kis lejtő, majd jön az egyik legkomolyabb mászás. Lassan felcsőrlőzöm magam a tetőre. Még egy kisebb meredek emelkedő jön, majd egy jó kis lejtő. Itt már viszonylag sok avar van. Nem merem nagyon ereszteni, mert már félig-meddig betakarta a gödröket. Aszfalt útra érek és egy traktor jön szembe. Az aszfalt utat balra elhagyva ismét erdőben tekerek, elhagyom a kéket és a kék + -on folytatom. Kisebb emelkedő következik, majd durva lejtő kövekkel, faágakkal. Egy szakaszon jobbnak látom kocogva tolni a bringát. 1 óra 14 perc alatt érem el az első pontot, egy kicsit gyorsabban az időtervemhez képest. Eszem egy nápolyit és folytatom az utat.

A Mária-szakadék egész jól járható. Pár helyen muszáj tolni, de azért sok szakasz tekerhető és nagyon szép. Felérve balra a kék+ -on haladok, mikor szembe jön megint egy traktor. Félre kell állnom. A házak között vezet az út, majd a kerítés után rögtön jobbra egy benőtt ösvényen vezet a kék +. Ezt könnyű eltéveszteni annak, aki még nem járt itt. Rövid emelkedő, majd lejtő. Viszonylag jól járható, könnyebb szakasz. Macska-bükkhöz felérve nagyon kell figyelni a jeleket, mert sok út van. A piros jelzés egy kis ösvényen halad tovább jobbra lefelé. A nagyon sziklás részen inkább tolom, majd felülök. Az útra dőlt fán pont átmegy a bicó, már próbáltam előtte. :-) Kiérek a zöldre és gyors lejtős szakasz után jobbra emelkedni kezdek, igen meredeken. Az emelkedő később enyhül és elérem a második pontot. 1 óra 52 perc. Jobb, mint a tervezett.

Eszem egy banánt és kb. 3 percig a térerőt keresem és meglelem! Telenoros telefonnal mentem és átállítottam, hogy csak GSM hálózatot használjon. Így stabilabb volt a térerő, mint egyébként.

Füves lejtőn ereszkedem az Új-osztáshoz, ahol favágók dolgoznak. Enyhén emelkedő szakasz, majd gyors murvás lejtő. Fordulás balra a Sárkánylyuk-völgybe! Aki még nem hallott róla, annak komoly meglepetést tud okozni. Ez egy olyan lejtő, amin lassabban lehet haladni, mint egy emelkedőn. Karvastagságú ágak, tuskók, kövek mindenfelé. A leggyorsabb módszer az, ha megpróbálsz a bicón maradni és átevickélni valahogy ezen a szörnyűségen. Ez nem könnyű, nagyjából 2 km. (egy fotó a völgyről)

Utána átvált kövesre, ami össztelós bicó nélkül kirázza a fogadból a tömést! Mire leérsz az aszfaltra, zsibbad mindened. Könnyű aszfaltos szakasz Kozmáig, 19-20 km/órával simán megy. Az erdőből kiérve, a tábla mellett balra egy kis ösvényen folytatódik a zöld jelzés. Nehéz észrevenni. Hullámvasút jellegű szakasz, aztán egy közepes emelkedő és elválok a zöldtől. A sárgán folytatom az utat. Ismét egy kellemetlen lejtő, rengeteg kővel, de azért jobb, mint az előző. Ez egészen az irányjelző tábláig tart, ami jobbra mutat. Gyors szakasz. Jobb- bal kanyarkombináció után megérkezem a harmadik ponthoz. 2 óra 49 perc. Térerő remek, készítek egy-két képet és száguldok Csákvár felé.

A falu elején nyomós kút menti meg az életem, már sokadszor. Eszek egy Sport szeletet és iszom. Csak a kulacsom töltöm meg. Csákváron elnézek egy kereszteződést, 100 m kitérő. Semmi gond, ennyi belefér mondom magamnak. Gém-hegy előtt köves emelkedő, aztán lejtő. Gém-hegyre a zöld jelzés visz, balra fordulok a kanyargós kis ösvényre. Emelkedik, de szerencsére nem túl hosszú. A 4. pont is megvan, térerő alig.

Pár perc mire sikerül megnyitni. Eszem egy gélt és iszom. Irány Gánt. Laza emelkedő a dombtetőre és meredek köves ereszkedés. Valaki hív telefonon, de éppen erősen küzdök, hogy el ne essek! Most biztosan nem veszem fel! Leérek végre Gántra, Csige Fecó a kútnál vár. Sejtettem, hogy valahol elém jön. Mosakszom, eszem, iszom. Kicsit próbálom rendezni a soraimat. 45 km-nél járok és már fáradok. Nem jó jel, sok van még hátra. Elindulunk a Juh-völgy felé. A faluból kifelé, csatornázás miatt útlezárás. Szerencsére átengednek minket. Enyhe homokos emelkedő, egészen jól haladunk. Nemsokára a kék + -on találom magam és megkezdjük a mászást. Lassan tekerek felfelé. Tudom, hogy hosszú az emelkedő. Hosszú, de nem túl meredek, feljebb is elég szelíd marad. Még egy kicsi és fent vagyok. Kitekertem! Felérve megállok egy pillanatra és iszom. Fecót előre küldöm, hogy "húzzon"! Hamarosan elérjük a Z, Z+ elágazást és az 5. pontot. 4 óra 25 perc! Eddig még jó!

Térerő nincs elég, lejjebb megpróbálom és Szentgyörgyváron sikerül (illetve egy kicsivel előtte). Murván tekerünk Mindszentpuszta felé. Futásokból jól ismert terep a célig. Most valahogy közelinek tűnik a vége, pedig még sok van hátra. Mindszenten rövid megálló és magnéziumot veszek magamhoz, mert görcsölget a bal vádlim. Nyomjuk tovább. Mindszent után egy bozótos rész, amit júniusban megmetszettem, de megint benőtte a szeder. Azért át lehet rajta menni, kisebb karcolásokkal. Felfelé egész kifulladok, pedig nem egy nagy emelkedő. Pár kidőlt fán át kell emelni a bicót. Lejtő után éles jobb kanyar és hullámvasút jön. Haladok, de nem túl gyorsan. Azt érzem, hogy megvan a szintidő és tudom, hogy még 2 nagy hegy van hátra. Csáki-várnál egy új tábla és padok. Rövid megálló, muszáj ennem egy gélt, mielőtt nekiindulok. Felfelé lassan, megfontoltan megyek. Fecó előre megy és eldobál néhány faágat előlem, hogy ne kelljen átmásznom rajtuk. Párszor lerakom a lábam és pár métert tolom. A végén fejben feladom és az utolsó 100 métert feltolom. Mindegy, fent vagyok és csak ez számít. Haladós szakasz, egész jó a tempónk. Kőhányásra murvás lejtőn vezet. Óvatosan megyek, nincs kedvem elesni. Átmegyünk a csákvári úton, enyhén emelkedünk. Kb. 1 km múlva balra fordulunk a kék jelzéssel. Meredek emelkedő, faágakkal, kövekkel. Tekerhető lenne, de nem tudok eléggé koncentrálni és elakadok. Tolom pár métert, majd tekerek tovább. Megint tolom, megint tekerek. Ez az emelkedő nem túl hosszú, felérünk. Hatalmas bükkfák között kanyargunk, balra egy nagy lejtő, utána pedig egy kisebb ösvényre váltunk. Annyira sziklás, hogy egy darabon inkább tolom. Végre itt a sárga! Ez már hazai pálya! Feléig tekerem, majd tolom. Itt az utolsó pont. 5 óra 48 perc.

Fecó hoz nekem kólát és vizet a frissítőponttól. Kifogytam és most nagyon jól esik! Készítünk egy közös képet és elindulunk Oroszlányba. 

25 perc alatt érek be innen, ezt már lemértem korábban. Leérünk a lejtőn, mély homok, valahogy átvergődök rajta. Jobb-bal kanyar kombináció. Fecó előre megy, én meg kiabálok utána! Héééééjjjj! Visszafordul. Defekt! A hátsó kerekem teljesen leeresztett. Fecó egy pillanat alatt nekiáll a cserének. Pumpálni én kezdem, Fecó fejezi be. A kerék a helyén. Kb. 7 percet vesztettem, sebaj még mindig szintidőn belül. Nyomjuk keményen, már amennyire keményen tudom 70 Km után. Majkon páran sétálnak, de félreállnak nekünk. A kastéllyal szemben lemegyünk és kiérünk az aszfaltra. Felfelé taposom a pedált, ahogy bírom! Úgy szuszogok, hogy Fecó hátranéz! Élsz még? Nem szólok, csak megyek tovább összeszorított fogakkal. Innen már lejtő! Rövid városi szakasz után már látom a csarnokot, Renka fényképez. Gyorsan beolvasom a cél kódot. Sikerült! 6 óra 22 perc 33 másodperc. Juhéjj!!! 

A célban találkozom a reggel megismert srácokkal. Sajnos eltévedtek, mert nem működött megfelelően a telefonon a GPS alkalmazás. Fotó és gratulációk! Csörög a telefon is, Mejmej és a szüleim is gratulálnak! Hátamat a csarnoknak támasztva ülök a földön és élvezem a pillanatot.

Nagyjából ilyesmire számítottam. Az időjárás és a terep is jó volt és a felkészülésem is sikeres volt. Nem adta magát könnyen, de erőfeszítéseimet siker koronázta! Elégedett vagyok az időmmel is. Csige Fecónak külön köszönöm a segítségét! Nélküle nehezebb lett volna!

1050 Km-t futottam idén. Úgy éreztem, hogy jól sikerült a felkészülésem. Május elsejével bezárólag futottam egy 5 napos blokkot (23 Km, 11, 26,11,40), majd jól rápihentem. A versenyre Szilvivel mentünk. A rajtban találkoztam Váli Pistivel, Prieger Istvánnal és Nagy Tamással. Mindannyian a százas távon indultunk. Izgatottan vártuk a rajtot, egymás ugratásával és közös fotózással ütöttük el az időt.

9.00-kor elrajtolt Magyarország leghosszabb terepfutó versenye. Az elején együtt futottunk és beszélgettünk, felszerelésről, felkészülésről. Az első emelkedő után jól futható terep jött. Itt egy kicsit előre mentem. Nemsokára azt vettem észre, hogy a többieket elhagytam és egyedül futok. Elég jó tempóban haladtam és nagyon jól éreztem magam. Vissza kellett fognom magam, mert legszívesebben kifutottam volna a világból. Jó idő volt, a nap elég melegen sütött, de a folyamatos szél hűsített. 

Az első pontig jó tempóban haladtam, alig gyorsabban a tervezett időnél. A pont kicsit előbb volt, mint a kiírásban szerepelt.

Ettem két marék olivabogyót, kekszet és banánt. ISO-t töltöttem a tartályomba. A frissítés végén sem érkeztek meg a többiek, hát tovább indultam. Azon gondolkodtam, hogy hol fognak utólérni Tamásék. Ez motivált is, üldözötté váltam, így hát menekültem. :-) 

Az első komoly emelkedő jött, Dobogókőre kellett felmásznunk. Fölfelé azt vettem észre, hogy könnyedén megy. A pulzusom sem szökött az egekbe. Bőven a tervezett időn belül fent voltam a frissítőpontnál. 35 Km és tök jól éreztem magam.

Dömösre lefelé egy gyors szakasz jött. A kövekre figyelni kellett. Jól ment lefelé, néha kicsit belesétáltam, hogy megtörjem a monotonitást.

Egy-egy szakaszon gyorsítottam, majd visszaálltam utazósebességre. Az aszfalt úton átkeltem és folytattam az utat, mikor megbotlottam. Nem volt időm korrigálni, pofára estem. :-) Igazából oldalra és végignyúltam a földön. A bal lábam majdnem görcsbe rándult, ezért egy fél percet mozdulatlanul feküdtem a földön. Közben összeraktam a fejemben, hogy mi történt. Elestem, fájdalom? Alig, semmi komoly. Felültem. Egy srác akkor ért oda, kérdezte, hogy minden rendben van-e. Igennel feleltem. Felálltam és folytattam az utat és megfogadtam, hogy többször már nem esem el! 

Nemsokára Dömösön voltunk. A frissítőponton felismertek. Te vagy a VérKörös? :-) Az olivabogyó itt is nagyon jól esett. Főleg a só miatt. A pont után sétálni kezdtem és megettem az egyik fél szendvicsemet. Vittem magammal sonkás-sajtos szendvicset, ez futás közben nem megszokott, de valami emberi kaja nagyon jól tud esni. Egy szakállas sráccal előzgettük egymást egy ideje. Megkezdtük a mászást a Prédikálószékre. A srácot elhagytam és utolértem két másikat is. Elég jó tempóban sikerült megmásznom a hegyet, a pulzusom alig ment 160 fölé. Felérve csodás panoráma fogadott, a Dunakanyart lehetett megcsodálni.

Kb. 6 km ereszkedés következett Pilisszentlászlóra. 6 óra 30 perc alatt megtettem az 53,9 Km-t. 

Az étteremben volt a pont, levest ettem és folytattam az utat. A tempó elég gyors volt. Azon gondolkodtam, hogy vagy nagy időt futok, vagy összeomlok. Ettől függetlenül folytattam. Visegrád felé futottunk a Bükkös-patak völgyében. A szakállas srác lefelé visszaelőzött. Visegrád előtt egy kis hegyet másztunk meg, mielőtt elértük a pontot.

Frissítés, majd irány a Fellegvár. A meredek emelkedőn visszaelőztem a srácot! Az aszfalt útra érve lassú kocogással megelőztem 3 embert. Ezután is elég jól ment. Egy jó darabon teljesen egyedül haladtam, sehol senki. Pap-rétnél értem utol Börcsök Andrást. Messziről felismerhető a túrabotjáról. Tudtam, hogy ő jó tempót megy, ezért megpróbáltam követni. Pár kilométer múlva megelőztem. Ezen a szakaszon elég lassan haladtam, sokat sétáltam és elég fáradtnak éreztem magam. András lefelé megelőzött. Másodszor is visszaértem a Kisrigóba 18:50-re. Leragasztottam kezdődő vízhólyagjaimat és ettem még egy csésze zöldséglevest. 

Innen még 27 Km volt hátra. Örültem, hogy egy jó szakaszt még világosban tudok megtenni. Egy 13 és egy 14 Km-es szakasz volt még hátra. 2-2 órát szántam rá. Lajosforrás után a zöld háromszögre fordultam és hosszan emelkedni kezdtem. Nem volt gond, ment a kapaszkodás. Lefelé a sziklás ösvényen szánalmasan lassan haladtam, folyamatosan koncentrálnom kellett. Csobánka előtt kénytelen voltam lámpát kapcsolni, a sűrű erdőben már nem láttam a köveket. Az aszfalt útra érve teljesen besötétedett. Elértem az utolsó pontot.

Gyors frissítés után megkezdtem az utolsó szakaszt. A levegő eléggé lehűlt, de nem zavart. Úgy számoltam, hogy jó tempóval 14.00 órán belülre kerülhetek. Mivel elég jól éreztem magam, mindent egy lapra tettem fel és futni kezdtem. Kevély-nyeregre fölfelé gyaloglásra váltottam, 20 perc alatt értem fel. Lefelé futni kezdtem, de rosszul ment a sziklás részen. A szelídebb részen belehúztam. Hamar elértem Pilisborosjenőre, még több mint 1 órám volt. A Köves-bércet kis híján megfutottam. Előttem három futó tűnt fel. Közelebb érve láttam meg, hogy Börcsök András, Szöszi és egy lány. Megelőztem őket. Elérkeztünk a 10-es főúthoz. Itt láthatósági mellényes rendezők biztosították az útvonalat. Átkeltem, majd a szántóföld szélén folytattam. Kb. 100 méter előnyöm lehetett Andrásékhoz képest. A szántóföldet megfutottam, érzésre 5:30-as tempóval. Az aszfaltra érve tovább nőtt az előnyöm. Az aszfalt nagy részét is futottam, majd befordultam az erdőbe. Fényekre lettem figyelmes. Több száz méteres szakaszon gyertyákkal volt kirakva az út mindkét oldala. Nagyon jól nézett ki a vaksötét erdőben. Az utolsó emelkedő jött. Erőltetve mentem fölfelé. Alig több, mint 15 perc alatt megvolt a teteje. Innen már csak pár kilométer és lejtő. Futásnak eredtem! A városban koncentráltam a jelekre, nehogy eltévedjek. Az utolsó emelkedőn egy srác mellém szegődött és mellettem futott, bíztatott. Beszélgetni akart, de levegőt sem kaptam. Még egy kanyar és megláttam a célt. Utoljára bedugtam a dugókát és megkongattam a harangot! Beértem!

Lenyomtam a stoppert! 13 óra 43 perc! 1 óra 5 perccel jobb a tavalyinál. Űridő! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezen a pályán ilyen időre vagyok képes. Jól sikerült a felkészülés, a frissítés, az erőbeosztás. Elkaptam a fonalat és nem engedtem el egészen a végéig. Életem egyik legnagyszerűbb futása volt! Ez az én napom volt.

Eredmények: http://terepfutas.hu/versenyek/idei-versenyek/terepszazas/eredmenyek-vegleges

Gerecse 50 a nagy klasszikus. Közel van és jó az útvonalvezetése. Nem tudom hányadszor megyek, de nem is érdekes. Jövőre majd összeszámolom, ha lesz kedvem. 

Fél 6-kor már alig van parkoló, még éppen elcsípünk egyet. Nem neveztünk előre, de nem is volt baj, mert sor állás nélkül is gyorsan megy. A rajtoltatás azonban már nem zökkenő mentes. Jó hosszú sor áll a rajtnál. Idén új vonalkódos technikával mérik a rajt-cél időket. Rajtnál le kell olvasni a vonalkódot.

Mivel szűk a hely, elég lassan megy. 6:11-kor sikerül elindulni. Rögtön futásnak eredünk Paripával. Megpróbálunk minél több embert megelőzni a szanatórim utáni szűk ösvényig. Nem sikerül mindenkit, de szerencsére elengednek minket.

János-forrás után jön az első emelkedő. Felét megfutjuk, majd séta. A hivatalos útvonalon megyünk, életemben most először. Eddig az előttem lévőket követve mindig rossz felé mentem itt. Szép rész, kicsit hosszabb és több a szint. Sziklás emelkedő előtt utólér minket Váli Pisti. Nagyon jó formában van. Egy jó darabon együtt futunk. Jó a tempó, kellemes hűvös idő van. Sárga jelzésen gyors gyaloglásban megyünk fel és a tetőn futni kezdünk. A murván könnyedén futunk lefelé, én egy kicsit előre megyek, Paripa követ engem. Körtemplomnál megkapjuk a második pecsétet.

Az erdő hihetetlenül zöld, a madarak énekelnek. Ki az, aki ilyenkor otthon alszik a pihe-puha ágyában és miért? Mivel már megelőztük a gyalogosokat, alig van valaki előttünk. Teljesen más így a Gerecse, még a jelzéseket is figyelni kell. Suhanunk a fák között és nagyokat szippantunk a friss levegőből. Könnyű szakasz, sok lejtővel. A Gorba-tető előtt egy srác utánunk kiállt. Szerinte ki kéne menni az aszfaltra. Igaza van, a tömeg arra szokott menni, de a hivatalos útvonal nem arra vezet. Ő is velünk tart inkább. Hosszú aszfaltos lejtő, visszafogottan futjuk meg. Tardoson a következő pont. Mivel rétes nincs, pecsételés után megyünk is tovább.

Sétálunk egy kicsit és eszünk. A kútnál iszunk és folytatjuk az utat. Hátunk mögött feltűnik Nagy Tamás és Prieger István. Váltunk pár szót és egy darabon együtt haladunk, majd előzgetjük egymást. Végül Tamásék ellépnek tőlünk. Mi a saját tempónkban folytatjuk. Szép szakasz ez, hullámvasút a széles erdei úton. Gyönyörű a bükkerdő.

 Sziklás lejtő és már lent is vagyunk Pusztamaróton. Lajtos kocsinál két korty vizet veszek magamhoz és futásnak eredünk.

Kis híján megfutjuk ezt az emelkedőt is. Az egyik kedvenc szakaszom a mező az esőházzal. Pillanatra megállunk és bemutatom tökéletes mérlegállásom az erdei állatoknak. Tetszik nekik.

Innen már nem sok van Héregig. Szokás szerint vizet töltünk a temetőben.

Irány a Bányahegy. Az elején futunk, a meredekebb részeken pedig gyaloglunk. Itt nincs értelme erőltetni, mert alig gyorsabb, mint gyalog.

Elég gyorsan letudjuk a meredek emelkedőt. A tetőn futunk egy keveset a pontig. Ezzel a szintek jelentős részét letudtuk. A ponton kólát iszunk és eszünk 1-1 gélt.

Most én is lemon fresh gélt tolok, de nekem annyira nem jön be. Paripának ez a kedvence.

Megkezdjük a leghosszabb szakaszt. Lefelé alacsony pulzus és flow!!! Kb. 10 percig tart, amíg a cukor fel nem szívódik a kólából. Utána már nem érzem magam valami fényesen, de azért futok, mert futni kell. Követem Dávid Csabát, aki a lejtőn megelőzött és szép lassan elszakad tőlünk. Lefelé elég poroszkálós tempót tudunk csak futni, ezen van mit fejlesztenünk. A nagy mezőre érve kevés gyaloglás ami jól esik. Aztán vissza az erdőbe a szűk kacskaringós ösvényre. Utólérjük Csabát és együtt futunk, szigorúan követve a kéket. Rövid aszfaltos emelkedő és elérjük a vértestolnai műutat. Jól esik megállni. Eszünk egy sós zsíroskenyeret és iszunk két pohár szódát. Jól esne leülni, de nyomjuk tovább. Hullámvasút nehezíti a haladásunkat, az emelkedőkön már össze kell szorítani a fogam. Bazalt a talpunk alatt, ez már jó jel. Végre megérkezünk Koldusszállásra. Kb. 40 mp-et töltünk ott és Paripa sétálni kezd. Jó sokat pihentünk.

Eszünk valamit és futni kezdünk a murván. Egyre nehezebben megy. A múlt heti Mátrabérc még kicsit bennem van. Néhány szitokszó is elhagyja a számat (Macska rúgja meg!). A meredekebb részen gyaloglásra váltunk. Erőltetve haladunk felfelé, becsatlakoznak a 20-as táv résztvevői. Tömeg a Kisréti vadászházig. Gyors pecsételés és megyünk tovább

Nehéz elindulni, de futni kezdünk. Erős a tempó, pattog a fogzománc. Közel a cél, menni kell. Megfutjuk ezt a szakaszt egészen az autópálya híd előtti emelkedőig. Ismét egy ellenőrző pont.

Az utolsó emelkedő, aszfalton a Turulig. Az elején futunk, majd gyaloglunk. Megelőzünk pár embert. Felérve futás, nehezen megy. Jó lenne belesétálni, de megyünk tovább. Utolsó pontot is elérjük.

Innen már csak a lépcső van hátra. Erősen koncentrálva simán lejövünk, a városban még egy lapáttal ráteszünk. Szembe már Tamásék sétálnak. Pacsizunk és befutunk a célba. 5:46 perc. Nem rossz.

Jó kis futás volt, kellemes időben. Az eső már nem kapott el minket. Így korán indulva, elkerülve a tömeget élvezhető a G50. Szerintem jövőre is jövünk és futunk egy 5:30-ast! :-)

u.i: Misa, itthon a lépcsőn jöttem fel!!! Tanúm is van rá! :-)

Mátrában futni. Hát igen. Aki még nem tette, próbálja ki. Komoly szintek, sziklás terep. A tavalyi dögledezés után revansot venni érkeztünk a 2014-es Mátrabérc Trail-re.

A rajt 05:30-kor volt Sirokról. Idén úgy döntöttünk, hogy nem alszunk ott hanem hajnalban (éjjel) utazunk. 01:15-kor csörgött az óra, rövid készülődés után felvettem Paripát, Pistit majd Tatabányán Szilvit. Az éj leple alatt robogtunk a Mátra keleti oldalához.

05:30-kor elrajtolt a Trail népes mezőnye. A rajtban 3 fok volt és majdnem sötét. Lámpát nem vittünk, mert csak az első 10 percben lett volna rá szükség. Azt meg kibírjuk félvakon is, maximum kitörjük a bokánk. Nem öltöztünk be nagyon, de egy réteget ledobtunk és rövidujjúban folytattuk. Az első komoly emelkedők után szétszakadt a mezőny és már a saját tempónkat tudtuk futni Paripával. Pisti kicsit lemaradt, Szilvi pedig csak később indult a túrázókkal. Visszafogott tempóban haladtunk a Kékes felé és gyöngyörködtünk a felkelő nap fényeiben. Az egyik hegy követte a másikat, közte jól futható lejtőkkel. Nem egyszerű erről az oldalról a Kékes, mert rengeteg kisebb-nagyobb hegyet kell közben megmászni. Oroszlánvárnál volt az első ellenőrző pont. Leolvasták a rajtszámon lévő QR kódot és ittunk egy-két pohár vizet.

Hiába ettem otthon, az autóba és rajt előtt, már megint éhes voltam. Nyomtam befelé a csokit és a műzli szeletet. 4 szeletet vittem magammal és a Kékesig mindet megettem! Máskor ennyi kajával kibírok 40 Km-t is, most 20 alatt elfogyott. Nem aggódtam mert tudtam, hogy jó ellátás lesz a pontokon.

A Kékes előtt sziklás rész idén is nagyon tetszett. Kellemes beszélgetős tempóban haladtunk rajta 145-ös pulzussal.

A visszafogott sebesség ellenére 3 óra 7 perc alatt megvolt a Kékes. Jól éreztük magunkat. Ettünk-ittunk és felvettünk egy réteg ruhát mert fent hideg volt. Kértem egy egész banánt amit magammal vittem tartalék kajának. Indulás előtt Pisti is felért, alig 4 perc lehetett a különbség köztünk.

Lefelé megfontolt tempót választottunk. A sárga jelzést eddig csak felfelé ismertem, lefelé legalább annyira rossz volt. Iszonyú meredek és csúszós. A Kékesről indultak a Hanák Kolos túra résztvevői. A jó idő miatt szép számmal indultak túrázók, megkezdtük a kerülgetésüket. Egy szakaszt erősebb tempóban futottunk majd Paripa tanácsára visszavettünk. Közben a nap is kisütött és egyre melegebb lett. A Galya-tetőre vezető emelkedőt nagyrészt gyalog tettük meg és a tervezett idő előtt pár perccel érkeztünk a frissítőponthoz (29,3 Km). Indulás előtt Pisti beért minket, nem nőtt a hátránya.

Könnyebb szakasz jött, jól futható ösvényekkel.

A Muzsla túra Galya-tetőről indult és még több túrázó volt az útvonalon. A szűk ösvények miatt sok helyen nehéz volt őket kikerülni. Ágasvárra felfelé erős tempót mentem, sorra hagytam le a futókat, túrázókat. Paripa is lemaradt kissé. Lefelé bokatörő sziklás ösvényen futottam, illetve néhol csak próbáltam. Szoknom kell a durva lefeléket, mert túl sokat fékezek. A lejtő szelidebbé vált és elértük a turistaházat. A csapnál megmostam az arcom és robogtam Mátrakeresztes felé. A faluban volt az utolsó ellenőrző pont. Feltankoltam a hátra lévő 13 Km-re. Paripa nem ért oda míg frissítettem, ezért elindultam.

Furcsa módon még mindig jól éreztem magam. Keményen nyomtam fölfelé a Muzslán. Sorban előztem meg a futókat. Minden egyes előzés erőt adott, még jobban toltam. Közben ettem egy gélt. Viszonylag könnyen felértem, alig több mint 1 óra alatt.

Innen már szinte csak lefelé kellett futni a célig. Ittam egy kortyot és megkezdtem az utolsó szakaszt. Erős tempóban futni kezdtem. Pár embert itt is megelőztem. A kisebb emelkedők sem okoztak problémát, sorra megfutottam őket. Megláttam Szurdokpüspökit. Flow! Szökeltem a sziklás terepen. Egy láthatatlan sziklában sikerült majdnem eltörnöm a lábujjam. Ráadásul a bal vádlim majdnem görcsbe rándult, ahogy kompenzáltam a megbotlást. Káromkodtam, de nyomtam tovább. Ráfordultam a patak völgyre. Kellemetlen szűk ösvény. A patakon átkeltem és egy futót előztem aki vizet kért. Alig volt már nálam is, de azért odanyújtottam a Camelbak csövét. Nem fogadta el. Megnyugtattam, hogy nincs már 2 km a célig. Ezt már végig kell futnom. A szőlők között még egy előzés. Aszfalt a lábam alatt, egy bal kanyar és ott a cél! 8 óra 15 perc! Jihhááááá! (Muzsláról 41 perc alatt leértem!)

Maradt bennem még némi energia, de nem bántam. Végig élveztem, sehol egy holtpont. Lazán, könnyedén futottam, 145-ös átlagpulzussal. Jól sikerült! 

Jéghideg vízben lezuhanyoztam és buszra száltam. Visszaszállítottak a rajthoz ahol az autó várt. Innen visszamentem Szurokpüspökire a többiekért. 19.30-ra értünk haza. Hosszú nap volt, de megérte korán kelni.

A szervezés teljesen rendben volt! Köszönjük a lehetőséget!

A tavalyi embertelen körülmények után, idén ragyogó napsütés és száraz pálya várt minket a Vértesi terepmaratonon. Az autó hőmérője induláskor 3 fokot jelzett, de a rajtban már meleg napsütés volt. Korán érkeztünk és Paripával felállítottuk a rajt-cél kaput. Átvettük a dugókát (időmérő), rajtszámot, majd átöltöztünk. Sok ismerős volt a rajtban, népszerű verseny a terepfutók körében.

9:00-kor elrajtolt a mezőny. Idén a maratoni távon indultam, Paripa pedig az ultrán. Az időtervem 4:45 perc volt, amihez erős tempót kellett menni. A faluból (Szár) kifelé beszélgetve haladtunk. Viszonylag nagy tömeg volt, de nem zavartuk egymást. Az első komoly emelkedőn gyaloglásra váltottunk. Könnyedén megvolt a tető, majd futás a toronyig. Az első időellenőrző pont érintése után a gerincen futottunk, nagyjából sík terepen. Csak egy kulacsot vittem magammal, 6 deci vízzel és két gélt. A meleg idő miatt rövidujjú, rövidnadrágban futottunk, ami jó választás volt. Jól ismert terepen haladtunk, a Macska-bükknél a kék keresztre váltva folytattuk az utat. Egy kis hullámvasút után Körtvélyespuszta és a K+ -on emelkedő. Mivel bőven a tervezett időn belül voltunk, gyaloglásra váltottunk. 

Csákányospusztára 1 óra 22 perc alatt értünk (tervezett 1:35). Ittam 3 deci ISO-t, és teletöltöttem a kulacsom. Banánt, olivabogyót és nápolyit ettem. Nem siettem el a frissítést, Paripa már el is indult mire végeztem.

Mária szakadékon felfelé megbeszéltük, hogy kicsit gyors ez a tempó és vissza kell fogni magunkat. A Vitány-vár előtti emelkedőn elhagytam Paripát, kb. 100 méterrel tovább futottam és csak a legvégén kezdtem gyalogolni. Innen egyedül folytattam az utat. Vitány-várnál újabb időmérő, majd lefelé a meredek zöld háromszögön. Nagyon csúszott, de épségben leértem. Az allergiám nem sokat segített, a virágzó fák miatt folyamatosan folyott az orrom. Orron át alig kaptam levegőt, így szájon át vettem! :-) A kék jelzésen haladtunk Gesztes felé. A meredekebb emelkedőkbe bele-bele gyalogoltam, de a sík és a lejtős szakaszok jó tempóban mentek. Gesztesre érve (24,4 Km) már éreztem, hogy bent leszek a tervezett időn belül. 2 óra 38 percet mutatott az órám. A kútnál vizet engedtem a fejemre, mert már elég meleg volt. 

 A K+ -on óvatosan emelkedett a pálya. Az elejét lassú tempóban megfutottam. A meredek részen gyaloglásra váltottam. Hosszú meredek emelkedő volt. Küzdöttem felfelé. Felérve ittam és kicsit kifújtam magam. Lefelé futottam. A zöld jelzésre váltottunk és újabb emelkedő jött. Ez már valamivel szelídebb, a VérKör-hegyre vezet. Fölfelé találkoztam egy sráccal, akinek vádli problémái voltak. Lefelé elhagytam. Kapberek pusztai pont előtt enyhe emelkedő volt, nem bírtam megfutni. Gyalogolva érkeztem a pontra, eléggé megtörve. Egy kis darab banánt tudtam letuszkolni a torkomon. Ettem sót és ittam kólát. A kulacsba vizet töltöttem és gyalog indultam tovább.

Innen 11 Km volt hátra. Majdnem sík szakasz várt rám egy-két huplival. Futni kezdtem és nagyon jól ment. 5:30-as tempóban ügettem a cél felé. 1,5 km múlva meg kellett állnom. Gyalogoltam 1-200 métert. Utána megint jól ment. Lassabban nem esett jól futni, de ezt a tempót meg nem bírtam folyamatosan. Összességében lassúnak tűnt. Menet közben megettem egy gélt és ittam rá vizet. Az utolsó pont is eljött végre.

Só és kóla, vizet töltöttem. Az aszfaltos szakaszt megfutottam, még rengeteg időm volt. A szűk bozótos ösvényen gyalog, majd futás lefelé. Megelőztem egy srácot. A város előtt egy kis séta, erőgyűjtés. Az utolsó szakaszt jó tempóban teljesítettem és beértem a célba. 4 óra 22 percet mutatott az órám! 

Leültem és szuszogtam. Kellett hozzá egy kis idő mire fel tudtam fogni. 6:30-as kilométerekkel, 9,3 Km/h -ás átlagsebességgel futottam le a 40,5 Km-es távot 1000 méter szinttel. Tökéletes! :-)

Lezuhanyoztam és a helyi kiskocsma teraszán citromos sört szürcsölve vártam a többieket. Paripa is befutott 5 ó 55 perces idővel az ultratávon (52 Km). Nagyon szép időt ment.

A szervezésre nem lehet panasz, Csanya és csapata kitett magáért. Jó jelölés, kiváló frissítés volt. A hangulat is jó volt, sok ismerőssel találkoztunk. Jövőre is megyünk!  

Megint egy aszfaltos verseny. A terep versenyeket jobban kedvelem, de azért az aszfalt se rossz. Terepen belesétálok ha úgy gondolom, főleg az ultra távokba. Az átlag pulzus alacsonyabb. Maratonon futni kell, nincs mese. A Maratonfüred azért jó mert nincs tömeg és nincs meleg. Kivéve idén mert idén nagyon meleg volt! :-)

Előző este Badacsonytomajon aludtunk. Este pizzát vacsoráztunk. Reggel komótosan készülődtünk, rajt előtt 50 perccel értünk oda. Ragyogó napsütéses idő volt gyenge széllel. Átvettük a rajtcsomagot, benne fekete futópólóval. Tavaly is feketét adtak! Nem a legjobb színválasztás. :-(

Rajt előtt bemelegítés, egy-két fotó. Idén hárman vágtunk neki. Helga, Paripa és én. Mindhárman rutinos maratonisták vagyunk. Helgának a második, nekem a negyedik Paripának meg kb. a századik! :-)

Egymás után indítottak minket, az előzetesen leadott időknek megfelelően mert az elején szűk a pálya. Pulzus alapján terveztem futni az első 10 Km-ben, 145 alatt akartam tartani. Paripa már itt meglépett és úgy számoltam 5 percesekkel nyomul. Nekem ez gyors volt, lemaradtam. Terveim szerint a végére tartalékoltam egy kis plusz energiát. Rövid ujjú, rövid nadrág is soknak bizonyult. Meleg volt. Az első frissítőponton ittam is 4 decit és locsoltam a fejem.

10 Km-től 150-re engedtem a pulzust. Ez csak arra volt elég, hogy ne lassuljak. 15-től -25-ig 155 volt a határ. Nem éreztem az erőt. Futottam, de kicsit nehezen ment. Folyamatosan frissítettem. A szokásos igen gyenge kínálat volt a frissítőpontokon. Víz, iso, banán, szőlőcukor. 8000 Ft-os nevezési díjba beleférhetne egy kis nápolyi és sós keksz. Vittem magammal két gélt, amit a végére tartogattam.

25 Km után már nem figyeltem a pulzust, csak érzésből futottam. Egy kicsit tudtam gyorsítani. 30-nál benyomtam az egyik gélem. Érzésre 5 perces ezrek mentek. A lassabb kezdés miatt a rettegett "fal" még nem jött el. Az utolsó frissítőpontot már nagyon vártam. Aszófőn a falu végén volt. Itt ismét egy gél és ittam ISO-t, vizet. A fejemre is öntöttem egy pohárral. Nem nagyon akaródzott elindulnom. Elveszítettem a motivációt valahol útközben.

Futottam, de lassabb tempóban. Itt már éreztem, hogy nem fogom tudni utolérni Paripát. A hosszú egyenesekben sem láttam és a tempóm is lassú volt hozzá. Folyamatosan az órát néztem és számoltam mennyi lehet még hátra. Nehezen ment. 38 Km után feladtam fejben és gyalogolni kezdtem, 100 méter után ismét futottam. 40-nél megint egy kis séta. A végét már becsületből megfutottam és 3 óra 48 perc alatt teljesítettem a 42,2 Km-t. 

Ez is megvolt, gondoltam magamban. 3 óra 45 percet terveztem és alig futottam rosszabbat. Nem voltam elégedett, de csalódott sem. Lefutottam. Nem volt életem legjobb, se a legkönnyebb maratonja. Egy volt a "sok" közül. Megint megtanultam, hogy egy maratont sosem lehet félvállról venni. Egy maraton mindig komoly kihívás, sosem könnyű. Izomlázam alig van és az izületek is rendben vannak. Most a keringésem volt a gyengébbik láncszem.

A szervezést nem volt rossz. Az útlezárások mindenhol rendben voltak és a jelölések is. A rajt és a cél is zökkenőmentes volt. A rajt és befutócsomaggal is elégedett vagyok. Egyedül a menet közbeni ellátás volt gyenge.

Paripa egyéni rekordot döntött 3 ó 39 perccel! Gratulálok!

A Lefagysz túrák mindig különlegesek számomra, évek óra részt veszek rajtuk. Jaat remek útvonalakat talál ki és a február végi időjárás szinte mindig kemény a hegyekben. Idén hó nem volt, de több napos esőzés készítette elő a Dunazug-hegységet. 

4 óra után keltem pár perccel és 6:40-kor már Pilisszentléleken voltam a rajtban. Sok ismerős arc fogadott. A nevezés olajozottan ment és 7:00-kor Jaat elindítottam a mezőnyt. Már az első emelkedő nagyon csúszott a sár miatt. Tömött sorban haladtunk, előzni nem lehetett. Nem is bántam, hogy van egy kis bemelegítés. Az emelkedőn mindjárt vetkőztem is, mert kellemes szélcsendes idő volt. Fekete-hegyről lefelé a meredek lejtő iszonyúan csúszott. Sikerült is elesnem és összesároznom magam. Egymás utánban három komoly emelkedő jött. Kicsit nehezen ment a felfelé,elszoktam a hegyektől. A Vértesben szaladtunk 25-35 Km-t az elmúlt hetekben, de a durva szintekre ez nem készít fel megfelelően. Menet közben több ismerőssel beszéltem pár szót. Főként a Vérkörről kérdezgettek. Jó volt hallani a véleményeket, sokan tervezik teljesíteni.

Simon halála emelkedője volt a harmadik komoly emelkedő a túrán.. A sziklás rész különösen tetszett.

Ezután elvált a rövid és a hosszútáv. Én a hosszún folytattam. Párás ködös idő volt, de eső szerencsére nem esett. A zöld jelzésen egy szusszanásnyi szünet következett, a Pilis-tető előtt. A szerpentin könnyedén ment. Sétáltam felfelé és egy-két helyen keveset futottam is. Alig, hogy felértem DonRazzino csörgetett meg és figyelmeztetett, (Köszi!!!) hogy ne a GPS tracket kövessem, mert az nem visz be mégegyszer a Pilis-nyereghez. Kicsit másfelé ment a túra, mint az előzetes kiírás. 

5 óra alatt értem Dobogókőre, ami nagyjából 30 Km-nél volt. A turistaházban töltöttem vizet, lemostam arcomról a sót és ittam egy alma fröccsöt. Ezután átsétáltam a Matyi büfébe (amit rólam neveztek el) és ettem egy hot-dogot. Ereszkedni kezdtem, de kissé nehezemre esett a futás. Lehet, hogy meg kellett volna rágnom a hot-dogot? Sáros szakasz jött, majd leértem Pilisszentkeresztre. A falu szélén jobb kanyar és irány a szurdok. Kellemes túraútvonal, ami egy patakvölgyben haladt. Számos fahídon kellett átkelni a patak fölött, szép rész. 

Kék+ jelzésen folytattam az utat és egy újabb emelkedő jött. A forrásnál ittam egy keveset és levetkőztem. Rövidujjúban folytattam. A következő szakasz nehezen ment. Már tiltakozott a testem az emelkedőknél. Összeszorított foggal, de mentem fölfelé. Küzdöttem, de tudtam, hogy a holtpont egyszer végetér. Prédikálószék előtt már jobban éreztem magam. Örültem, hogy felértem, innen már csak egy nagyobb emelkedő volt hátra. Lefelé sem volt könnyű, sok helyen nagyon csúszott. Erősen koncentrálva viszonylag lassan ereszkedtem, de gond nélkül leértem. 

Jól haladtam, a tervezett időnél kicsit gyorsabban. Elérkezett a Rám-szakadék.

Már elég régen jártam itt. A korlátoknak, létráknak köszönhetően jól lehetett haladni benne. A végét kicsit átépítették, azóta mióta itt jártam, másfelé vezették ki a túrautat. Ekkor már 9 órája úton voltam. Nem egész 7 km volt hátra. Úgy döntöttem, beleadok mindent és megpróbálok 10 óra alatt beérni. Megittam a maradék vizem és nyomtam, ahogy bírtam. Mély sár, kidőlt fák voltak még az út vége felé, de már nem tudott megállítani. A faluban még egy kis aszfalt levezetésnek és lenyomtam a stoppert. 9 óra 55 perc alatt lett meg az 57 Km és a 2660 méter szintemelkedés. 

Jó volt végre leülni és megenni a gulyást, ami nagyon jól sikerült! Elégedett vagyok ezzel az idővel, ezen a terepen.   A szintekre még edzenem kell, mert ma délben fájdalmas volt a lépcsőzés, az izomláz miatt.

Jövőre a Börzsönyben fagyunk le!

u.i.: A sárról csak annyit, hogy a cipőmet és a kamáslit lemostam itthon a csapban még szombat este. A csap eldugult és szedhettem szét a lefolyót ...

A Bakony kevésbé ismert részén rendezik ezt a túrát. Tavaly voltam rajta először és mivel tetszett, idén is elindultam. Jó mert közel van így kevesebbet kell utaznom és ezzel kevesebb káros anyagot bocsát ki az autóm is. 

A rajtban tömeg fogadott, a -7 fokos hideg és szél ellenére is sokan eljöttek. A nevezés lassan zajlott, több mint 15 perc kellett ahhoz, hogy elindulhassak.

7:40-kor kocogni kezdtem. A talaj fagyott volt és kevés hó borította. Ropogott a talpam alatt. Szeretem ezt a zajt. Egy kisebb hegy után hosszú jól futható szakasz, majd itt is az első pont.

Pontőrök meglepődnek a rajtszám láttán, kérdezik hány embert előztem meg. Nem számoltam. Kapok egy almát amit futás közben majszolok. Hosszabb aszfaltos szakaszon csontig hatoló szembeszél. Kissé fázom, de nem öltözök fel. Balra letérek és megkezdődik a túra legszebb része a Gaja-szurdok. Mindjárt az elején elérem a második pontot. Nem irígylem a pontőröket, kemény lesz pár órát állni a szélben. Cerbonát kapok, elrakom.

Átkelek a hídon majd megeszek egy félig fagyott sport szeletet amit magammal vittem. Iszom is a tartályomból, az ISO-t vissza kell fújni különben megfagy a csőben! A szurdok végén éles jobb kanyar és egy rövid, de húzós emelkedő. Fölfelé megelőzök két lányt. Sípályán lefutok a faluba. Még áll a sípálya felvonója de látszik, hogy rég nem használták. GPS-el haladok, így nem kell tájékozódnom. Kényelmes.

A vendéglő hátsó sarkában pontőr. Pecsétet és sport szeletet kapok. A helyiek már söröznek, hiszen elmúlt már 9 óra. :-) Nem időzök, futás tovább. A második utcában jobbra fordulok és irány a kálvária. Tetszik.

A metsző szél már kevésbé. Szinte fáj!

Gyors fotó és futás tovább. Elhagyom a falut és a negyedik pont felé haladok. Az erdőben a szél is szelídebb. Az Alba-regia forrásnál megvan az utolsó előtti pecsét is. Benyomok egy csokit, ez már bevisz a célba. Kis lefelé, majd balra föl a piros háromszögön. Keményen nyomom, lihegek fölfelé. A lejtőn szedem a csülkeimet, 4:30-asokkal száguldozom. Sehol senki, jó így futni. Hamarosan becsatlakozott egy rövidebb táv és vele sok túrázó is. Már látszik a víztározó, átfutok az úton majd fel a gátra. Becsali büfében már söröztem régebben, de most nem állok meg. Kinek kell ilyen hidegben a sör? A zsilipnél orkán és fél méteres hullámok. 

Elfutok az 5. ponthoz ami megegyezik az elsővel. Nagy tömeg a ponton, és 1-2 perc sorban állás. Ennyi belefér. :-) Közel a cél és jön egy hosszú aszfaltos szakasz. Megfutom 5:30-as ezrekkel. Jobbra letérünk és megint meglepődök, pont mint tavaly. A falu közelebb van mint hittem. Már látszik a cél. Az órámra nézek és alig hiszem el 2 ó 43 perc alatt bent vagyok. Nem volt ez 27 Km. Most először érzek ilyet egy túra után. Kevés volt, futnék még.

A célban még az okleveleket írják, szerencsére az enyém már kész. A sok aszfalt ellenére jó túra volt, sok szép részt érintett. Nagyon jól, könnyedén ment és délben már a húslevest szürcsöltem! :-)

u.i.: Találós kérdés: Hány csokit vittem haza, ha otthonról 4-el indultam el?