Még tavaly hívott ki Paripa egy versenyre. A Vértesi Terepmaratonon küzdöttünk meg egymással. Nem örültem neki, mert nem volt sok időm edzeni. Hosszú futások megvoltak, de hétköznap alig-alig.
Vasárnap reggel korábban indultunk és ellátmányt (víz, Cola) vittünk ki a Hallgató-völgybe. 8.00-kor a rajtban voltunk (Szár), de már ekkor jelentős tömeg volt.
Népszerű verseny hiszen idénnynyitó! A rajtban sok ismerős: Váli Pisti, Priger Pisti, Tamás, Nyiszi, Paripa, Zoli, Slampák, Helga, Szilvi stb.
Természetesen az Ultra távot (51 km) választottuk! :-) 9.00-kor elrajtoltunk. Normál tempóban hagytuk el a falut. Nagy tömeg futott az erdőben, de azért jól elfértünk. Az első emelkedőn megelőztem Szilvit és váltottunk pár szót. A jégkárok miatt idén nem mentünk fel a kilátóba, ezért kicsit rövidebb lett a táv. Erős tempóban futottunk a gerincen, majd a kék+ -on. Paripa tolta neki rendesen, alig győztem követni. Csákányospuszta előtt mondtam is neki, hogy ez kicsit gyors. Csákányospusztán a pontnál töltöttem egy kis ISO-t a zsákomba és ettem pár falatot.
Paripa ezt nem várta meg, hanem tovább sietett. Pár száz méter hátrányt szedtem mindjárt össze. Üldözőbe vettem, de csak nehezen közeledett. Vitányvár előtt a lejtőn őrült tempóban rohantam lefelé, itt sikerült utólérnem és megelőznöm Paripát. Üldözőből, üldözötté váltam. Szabályosan menekültem előle.
A lefeléken próbáltam elszakadni. Engedtem, hogy vigyen a lendület!
Várgesztesen az ellenőrző ponton (24 km) megálltam frissíteni. Ettem és ittam, nem siettem el. Mikor végeztem akkor ért oda Paripa. Nagyjából 2 perc előnyöm volt. Lassan kocogtam felfelé a faluban. Elég gyorsnak éreztem a tempót pedig még a fele hátra volt. Elfutottam az elejét, vagy bírni fogom?! Folyamatosan ez járt a fejemben. Végül eldöntöttem, hogy menni fog ez!
Vérteskozmára (31 km) 3 óra 10 perc alatt értem. Sokkal jobb a tervezettnél. A házak között átkeltem a mezőn, majd a jelzetlen úton le a tervútra.
A jelölések jók voltak. Hosszú aszfaltos szakasz, nem túl kellemes. A Sárkánylyuk völgynél eszembe jutottak Paripa szavai: „Tavaly megfutottam.”. Hát akkor nosza, én is megfutom. Lassú tempóban arasztoltam fölfelé. Viszonylag könnyen meglett.
Új-osztásnál dugókás ellenőrzés. Az utolsó komoly emelkedő jött, a VérKör-hegy. Ez is megvolt. Lefelé még mindig tudtam gyorsan futni. Innen már közel Kapberek puszta. Erre a pontra is mi szállítottuk ki a Cola-t még szerdán. Meg is kóstoltam. A hátizsákba már nem töltöttem vizet, közel volt a következő pont.
Futottam hátra-hátra nézve. Paripa sehol. Ettől a szakasztól féltem, mert ha itt utólér akkor biztosan megelőz. A ponttól kb. 1 km-re görcsölni kezdett a vádlim. Gyaloglásra váltottam. Valószínűleg a túlterhelés miatt volt. Kb. fél perc séta után megint tudtam futni, egész gyorsan. Innentől a célig görcstől-görcsig futottam. Hol többet, hol kevesebbet. A tempó így is elfogadható volt. Minden megállásnál hátra néztem, hogy nem tűnt-e fel az üldözőm. Szerencsére nem láttam.
Hallgató-völgy nehezen jött el. Frissítés után irány a cél. Az aszfalton nem esett jól futni. Számolgattam az időmet. Azt éreztem, hogy igen-igen jó időt fogok menni. Sajnos néha lefelé is bele kellett sétálnom a görcs miatt. A faluba érve utólértem Helgáékat. Ők a maraton távon indultak.
A cél felé közeledve már csak a templomot figyeltem. Tudtam, hogy ott a leágazás ami a célba visz, a végén még megnyomtam és 5 óra 10 perces idővel értem a célba! Ez életem (eddigi) leggyorsabb terepfutása! Eufórikus érzés! Megcsináltam! Alig több mint 6 perces ezrekkel ment végig.
A terep az időjárás és a rendezés is tökéletes volt. Emellett úgy érzem, hogy megtanultam terepfutni. Végre a lejtőkön nem fékeztem, hanem engedtem „gurulni”. Ezt az időt nehéz lesz megdöntenem! :-)
Gratulálok a teljesítőknek! Szép munka volt! :-)
