A Bakony kevésbé ismert részén rendezik ezt a túrát. Tavaly voltam rajta először és mivel tetszett, idén is elindultam. Jó mert közel van így kevesebbet kell utaznom és ezzel kevesebb káros anyagot bocsát ki az autóm is. 

A rajtban tömeg fogadott, a -7 fokos hideg és szél ellenére is sokan eljöttek. A nevezés lassan zajlott, több mint 15 perc kellett ahhoz, hogy elindulhassak.

7:40-kor kocogni kezdtem. A talaj fagyott volt és kevés hó borította. Ropogott a talpam alatt. Szeretem ezt a zajt. Egy kisebb hegy után hosszú jól futható szakasz, majd itt is az első pont.

Pontőrök meglepődnek a rajtszám láttán, kérdezik hány embert előztem meg. Nem számoltam. Kapok egy almát amit futás közben majszolok. Hosszabb aszfaltos szakaszon csontig hatoló szembeszél. Kissé fázom, de nem öltözök fel. Balra letérek és megkezdődik a túra legszebb része a Gaja-szurdok. Mindjárt az elején elérem a második pontot. Nem irígylem a pontőröket, kemény lesz pár órát állni a szélben. Cerbonát kapok, elrakom.

Átkelek a hídon majd megeszek egy félig fagyott sport szeletet amit magammal vittem. Iszom is a tartályomból, az ISO-t vissza kell fújni különben megfagy a csőben! A szurdok végén éles jobb kanyar és egy rövid, de húzós emelkedő. Fölfelé megelőzök két lányt. Sípályán lefutok a faluba. Még áll a sípálya felvonója de látszik, hogy rég nem használták. GPS-el haladok, így nem kell tájékozódnom. Kényelmes.

A vendéglő hátsó sarkában pontőr. Pecsétet és sport szeletet kapok. A helyiek már söröznek, hiszen elmúlt már 9 óra. :-) Nem időzök, futás tovább. A második utcában jobbra fordulok és irány a kálvária. Tetszik.

A metsző szél már kevésbé. Szinte fáj!

Gyors fotó és futás tovább. Elhagyom a falut és a negyedik pont felé haladok. Az erdőben a szél is szelídebb. Az Alba-regia forrásnál megvan az utolsó előtti pecsét is. Benyomok egy csokit, ez már bevisz a célba. Kis lefelé, majd balra föl a piros háromszögön. Keményen nyomom, lihegek fölfelé. A lejtőn szedem a csülkeimet, 4:30-asokkal száguldozom. Sehol senki, jó így futni. Hamarosan becsatlakozott egy rövidebb táv és vele sok túrázó is. Már látszik a víztározó, átfutok az úton majd fel a gátra. Becsali büfében már söröztem régebben, de most nem állok meg. Kinek kell ilyen hidegben a sör? A zsilipnél orkán és fél méteres hullámok. 

Elfutok az 5. ponthoz ami megegyezik az elsővel. Nagy tömeg a ponton, és 1-2 perc sorban állás. Ennyi belefér. :-) Közel a cél és jön egy hosszú aszfaltos szakasz. Megfutom 5:30-as ezrekkel. Jobbra letérünk és megint meglepődök, pont mint tavaly. A falu közelebb van mint hittem. Már látszik a cél. Az órámra nézek és alig hiszem el 2 ó 43 perc alatt bent vagyok. Nem volt ez 27 Km. Most először érzek ilyet egy túra után. Kevés volt, futnék még.

A célban még az okleveleket írják, szerencsére az enyém már kész. A sok aszfalt ellenére jó túra volt, sok szép részt érintett. Nagyon jól, könnyedén ment és délben már a húslevest szürcsöltem! :-)

u.i.: Találós kérdés: Hány csokit vittem haza, ha otthonról 4-el indultam el?