A Lefagysz túrák mindig különlegesek számomra, évek óra részt veszek rajtuk. Jaat remek útvonalakat talál ki és a február végi időjárás szinte mindig kemény a hegyekben. Idén hó nem volt, de több napos esőzés készítette elő a Dunazug-hegységet.
4 óra után keltem pár perccel és 6:40-kor már Pilisszentléleken voltam a rajtban. Sok ismerős arc fogadott. A nevezés olajozottan ment és 7:00-kor Jaat elindítottam a mezőnyt. Már az első emelkedő nagyon csúszott a sár miatt. Tömött sorban haladtunk, előzni nem lehetett. Nem is bántam, hogy van egy kis bemelegítés. Az emelkedőn mindjárt vetkőztem is, mert kellemes szélcsendes idő volt. Fekete-hegyről lefelé a meredek lejtő iszonyúan csúszott. Sikerült is elesnem és összesároznom magam. Egymás utánban három komoly emelkedő jött. Kicsit nehezen ment a felfelé,elszoktam a hegyektől. A Vértesben szaladtunk 25-35 Km-t az elmúlt hetekben, de a durva szintekre ez nem készít fel megfelelően. Menet közben több ismerőssel beszéltem pár szót. Főként a Vérkörről kérdezgettek. Jó volt hallani a véleményeket, sokan tervezik teljesíteni.
Simon halála emelkedője volt a harmadik komoly emelkedő a túrán.. A sziklás rész különösen tetszett.
Ezután elvált a rövid és a hosszútáv. Én a hosszún folytattam. Párás ködös idő volt, de eső szerencsére nem esett. A zöld jelzésen egy szusszanásnyi szünet következett, a Pilis-tető előtt. A szerpentin könnyedén ment. Sétáltam felfelé és egy-két helyen keveset futottam is. Alig, hogy felértem DonRazzino csörgetett meg és figyelmeztetett, (Köszi!!!) hogy ne a GPS tracket kövessem, mert az nem visz be mégegyszer a Pilis-nyereghez. Kicsit másfelé ment a túra, mint az előzetes kiírás.
5 óra alatt értem Dobogókőre, ami nagyjából 30 Km-nél volt. A turistaházban töltöttem vizet, lemostam arcomról a sót és ittam egy alma fröccsöt. Ezután átsétáltam a Matyi büfébe (amit rólam neveztek el) és ettem egy hot-dogot. Ereszkedni kezdtem, de kissé nehezemre esett a futás. Lehet, hogy meg kellett volna rágnom a hot-dogot? Sáros szakasz jött, majd leértem Pilisszentkeresztre. A falu szélén jobb kanyar és irány a szurdok. Kellemes túraútvonal, ami egy patakvölgyben haladt. Számos fahídon kellett átkelni a patak fölött, szép rész.
Kék+ jelzésen folytattam az utat és egy újabb emelkedő jött. A forrásnál ittam egy keveset és levetkőztem. Rövidujjúban folytattam. A következő szakasz nehezen ment. Már tiltakozott a testem az emelkedőknél. Összeszorított foggal, de mentem fölfelé. Küzdöttem, de tudtam, hogy a holtpont egyszer végetér. Prédikálószék előtt már jobban éreztem magam. Örültem, hogy felértem, innen már csak egy nagyobb emelkedő volt hátra. Lefelé sem volt könnyű, sok helyen nagyon csúszott. Erősen koncentrálva viszonylag lassan ereszkedtem, de gond nélkül leértem.
Jól haladtam, a tervezett időnél kicsit gyorsabban. Elérkezett a Rám-szakadék.
Már elég régen jártam itt. A korlátoknak, létráknak köszönhetően jól lehetett haladni benne. A végét kicsit átépítették, azóta mióta itt jártam, másfelé vezették ki a túrautat. Ekkor már 9 órája úton voltam. Nem egész 7 km volt hátra. Úgy döntöttem, beleadok mindent és megpróbálok 10 óra alatt beérni. Megittam a maradék vizem és nyomtam, ahogy bírtam. Mély sár, kidőlt fák voltak még az út vége felé, de már nem tudott megállítani. A faluban még egy kis aszfalt levezetésnek és lenyomtam a stoppert. 9 óra 55 perc alatt lett meg az 57 Km és a 2660 méter szintemelkedés.
Jó volt végre leülni és megenni a gulyást, ami nagyon jól sikerült! Elégedett vagyok ezzel az idővel, ezen a terepen. A szintekre még edzenem kell, mert ma délben fájdalmas volt a lépcsőzés, az izomláz miatt.
Jövőre a Börzsönyben fagyunk le!
u.i.: A sárról csak annyit, hogy a cipőmet és a kamáslit lemostam itthon a csapban még szombat este. A csap eldugult és szedhettem szét a lefolyót ...
