Idén végre sikerült rábeszélnem Paripát is, hogy vegyen részt a Lefagyszon. Sajnos péntekre lebetegedett, így megint tudott indulni. Sajnáltam, hogy nem jön. Azért nem mentem egyedül, Dolgos Gyuri, László Szilvi és Fridrich Laci is bejelentkezett az autóba és 6:45-re már a rajtban voltunk Királyréten a Fatornyos Fogadóban.
7:00-kor elrajtolt a mezőny (mint kiderült társaim csak később). Az első emelkedő mindjárt csúszott mint a fene. A szekérút teljes szélességében le volt fagyva. Alig lehetett kikerülni. Gondoltam, ha ilyen lesz végig félúton elcsoffadok. Feljebb sokkal jobb volt a terep. Jó választásnak tűnt a Gore-tex-es terepfutó cipő. Már vagy 2 hete ezen gondolkodtam. Aszfalt cipő vagy terep? Persze ez nem kérdés téli körülmények között, csakhogy az aszfalt cipő kényelmes, könnyű és egész jó recéi vannak a talpán. A terepcipő nehéz és ha belefolyik a víz akkor kifelé már nem megy. Ráadásul nem is igazán kényelmes. Az első emelkedő előtt megelőzött Laci (ami nem csoda).
12 Km-nél értünk a Vasedény kulcsosházhoz. A forrásnál ittam vagy fél litert és töltöttem fél litert. Itt előzött meg Dolgos Gyuri. A túra most érintett települést pedig nem mindig szokott. Bizonyára a fagykárok miatt nem tudtak olyan útvonalat kitalálni ami elkerülte volna Nagybörzsönyt. A faluban a kútnál megint töltés, 18 Km körül jártunk. Eddig még jó. A terep jobb mint amire számítottam, sár, hó felváltva de nagyrészt futhatóak a lejtők. Számolgatás indul 17.00-18.00-közé teszem a beérkezés várható idejét.
Jönnek szépen sorban a hegyek. Mivel fölfelé nem futok, meg nem is bírnék ezért viszonylag könnyen veszem az akadályokat. Légüres térben haladok, sehol senki. Mintha egyedül túráznék, de jó ez így. Ismerős kék jelzés, a Vulkántúra útvonala visszafelé. Két sráccal futok együtt. Az egyikük jó nagyot esik a jeges lejtőn de szerencsére nem ütötte meg magát. Egy darabig együtt haladunk, majd elválnak útjaink. Ismerős terep, Magyar-hegy majd Salgóvár. Többen szembe jönnek, ja mert ez egy oda-vissza szakasz. A GPS szerint nem, de mindegy a hegy másik oldala úgyis életveszélyes lenne.
Elérem a kereszteződést ahol elválik a rövid és a hosszútáv. Sehol senki, kétszer is megnézem merre kell menni. A kék jelzésen indulok Fekete-völgy felé. Csarna patak völgyében haladok. Vagy 10x keresztezem a patakot, szerencsére nincs megáradva. Valaha volt kisvasút romjai között vezet a jelzés. Elég lehangoló látvány.
Elérem a Fekete-völgyi Vilati panziót. Zárva! Itt akartam vizet vételezni az utolsó nagy hegy előtt! 4 deci vízzel vágok neki a Csóványosnak és az utolsó 15 Km-nek. Dolgos Gyuri a patak előtt eszeget éppen. Váltunk pár szót, majd elindulok.
A patak fölött két fa keresztben, valami hídféle. Egyszer már átkeltem rajta, de akkor sem volt szimpatikus. Inkább tőle jobbra a köveket választom. Húzós emelkedő, jól ismerem ezt a szakaszt visszafelé. Majdnem 1 órát szoktunk futni lefelé. Többször meg kell állnom pihenni, nyomomban liheg Gyuri. Útközben megiszom az összes vizem és eszem egy gélt. Kicsit kiszáradtam. Nagyon nehezen megy, de már nincs sok hátra. Szép lassan felérek Magosfára és innen már csak egy köpésre van a Csóványos 938 méteres csúcsa. A kilátót most kihagyom. Gyuri utólér és csináltatunk egy fotót.
Irány a cél. A Csóviról lefelé inkább sielés mint futás, egy lépés után 1 méter csúszás. Egész élvezetes lenne, ha nem lenne félig görcsben közben a lábam. Lejjebb elfogy a hó és már közel a cél. Kellemes lejtő, de meg kell állnom sétálni. Az utolsó szakaszt megfutjuk Gyurival.
Világos van, minek hoztam fejlámpát? :-) Az ajtó előtt majdnem dobok egy hátast a tükörjégen.
9 és fél óra lett a vége. Átlagsebesség 5,6 km/h pedig kb. a felét futottam. :-) Jövőre Mátra!
