Gerecse 50 a nagy klasszikus. Közel van és jó az útvonalvezetése. Nem tudom hányadszor megyek, de nem is érdekes. Jövőre majd összeszámolom, ha lesz kedvem. 

Fél 6-kor már alig van parkoló, még éppen elcsípünk egyet. Nem neveztünk előre, de nem is volt baj, mert sor állás nélkül is gyorsan megy. A rajtoltatás azonban már nem zökkenő mentes. Jó hosszú sor áll a rajtnál. Idén új vonalkódos technikával mérik a rajt-cél időket. Rajtnál le kell olvasni a vonalkódot.

Mivel szűk a hely, elég lassan megy. 6:11-kor sikerül elindulni. Rögtön futásnak eredünk Paripával. Megpróbálunk minél több embert megelőzni a szanatórim utáni szűk ösvényig. Nem sikerül mindenkit, de szerencsére elengednek minket.

János-forrás után jön az első emelkedő. Felét megfutjuk, majd séta. A hivatalos útvonalon megyünk, életemben most először. Eddig az előttem lévőket követve mindig rossz felé mentem itt. Szép rész, kicsit hosszabb és több a szint. Sziklás emelkedő előtt utólér minket Váli Pisti. Nagyon jó formában van. Egy jó darabon együtt futunk. Jó a tempó, kellemes hűvös idő van. Sárga jelzésen gyors gyaloglásban megyünk fel és a tetőn futni kezdünk. A murván könnyedén futunk lefelé, én egy kicsit előre megyek, Paripa követ engem. Körtemplomnál megkapjuk a második pecsétet.

Az erdő hihetetlenül zöld, a madarak énekelnek. Ki az, aki ilyenkor otthon alszik a pihe-puha ágyában és miért? Mivel már megelőztük a gyalogosokat, alig van valaki előttünk. Teljesen más így a Gerecse, még a jelzéseket is figyelni kell. Suhanunk a fák között és nagyokat szippantunk a friss levegőből. Könnyű szakasz, sok lejtővel. A Gorba-tető előtt egy srác utánunk kiállt. Szerinte ki kéne menni az aszfaltra. Igaza van, a tömeg arra szokott menni, de a hivatalos útvonal nem arra vezet. Ő is velünk tart inkább. Hosszú aszfaltos lejtő, visszafogottan futjuk meg. Tardoson a következő pont. Mivel rétes nincs, pecsételés után megyünk is tovább.

Sétálunk egy kicsit és eszünk. A kútnál iszunk és folytatjuk az utat. Hátunk mögött feltűnik Nagy Tamás és Prieger István. Váltunk pár szót és egy darabon együtt haladunk, majd előzgetjük egymást. Végül Tamásék ellépnek tőlünk. Mi a saját tempónkban folytatjuk. Szép szakasz ez, hullámvasút a széles erdei úton. Gyönyörű a bükkerdő.

 Sziklás lejtő és már lent is vagyunk Pusztamaróton. Lajtos kocsinál két korty vizet veszek magamhoz és futásnak eredünk.

Kis híján megfutjuk ezt az emelkedőt is. Az egyik kedvenc szakaszom a mező az esőházzal. Pillanatra megállunk és bemutatom tökéletes mérlegállásom az erdei állatoknak. Tetszik nekik.

Innen már nem sok van Héregig. Szokás szerint vizet töltünk a temetőben.

Irány a Bányahegy. Az elején futunk, a meredekebb részeken pedig gyaloglunk. Itt nincs értelme erőltetni, mert alig gyorsabb, mint gyalog.

Elég gyorsan letudjuk a meredek emelkedőt. A tetőn futunk egy keveset a pontig. Ezzel a szintek jelentős részét letudtuk. A ponton kólát iszunk és eszünk 1-1 gélt.

Most én is lemon fresh gélt tolok, de nekem annyira nem jön be. Paripának ez a kedvence.

Megkezdjük a leghosszabb szakaszt. Lefelé alacsony pulzus és flow!!! Kb. 10 percig tart, amíg a cukor fel nem szívódik a kólából. Utána már nem érzem magam valami fényesen, de azért futok, mert futni kell. Követem Dávid Csabát, aki a lejtőn megelőzött és szép lassan elszakad tőlünk. Lefelé elég poroszkálós tempót tudunk csak futni, ezen van mit fejlesztenünk. A nagy mezőre érve kevés gyaloglás ami jól esik. Aztán vissza az erdőbe a szűk kacskaringós ösvényre. Utólérjük Csabát és együtt futunk, szigorúan követve a kéket. Rövid aszfaltos emelkedő és elérjük a vértestolnai műutat. Jól esik megállni. Eszünk egy sós zsíroskenyeret és iszunk két pohár szódát. Jól esne leülni, de nyomjuk tovább. Hullámvasút nehezíti a haladásunkat, az emelkedőkön már össze kell szorítani a fogam. Bazalt a talpunk alatt, ez már jó jel. Végre megérkezünk Koldusszállásra. Kb. 40 mp-et töltünk ott és Paripa sétálni kezd. Jó sokat pihentünk.

Eszünk valamit és futni kezdünk a murván. Egyre nehezebben megy. A múlt heti Mátrabérc még kicsit bennem van. Néhány szitokszó is elhagyja a számat (Macska rúgja meg!). A meredekebb részen gyaloglásra váltunk. Erőltetve haladunk felfelé, becsatlakoznak a 20-as táv résztvevői. Tömeg a Kisréti vadászházig. Gyors pecsételés és megyünk tovább

Nehéz elindulni, de futni kezdünk. Erős a tempó, pattog a fogzománc. Közel a cél, menni kell. Megfutjuk ezt a szakaszt egészen az autópálya híd előtti emelkedőig. Ismét egy ellenőrző pont.

Az utolsó emelkedő, aszfalton a Turulig. Az elején futunk, majd gyaloglunk. Megelőzünk pár embert. Felérve futás, nehezen megy. Jó lenne belesétálni, de megyünk tovább. Utolsó pontot is elérjük.

Innen már csak a lépcső van hátra. Erősen koncentrálva simán lejövünk, a városban még egy lapáttal ráteszünk. Szembe már Tamásék sétálnak. Pacsizunk és befutunk a célba. 5:46 perc. Nem rossz.

Jó kis futás volt, kellemes időben. Az eső már nem kapott el minket. Így korán indulva, elkerülve a tömeget élvezhető a G50. Szerintem jövőre is jövünk és futunk egy 5:30-ast! :-)

u.i: Misa, itthon a lépcsőn jöttem fel!!! Tanúm is van rá! :-)