Mátrában futni. Hát igen. Aki még nem tette, próbálja ki. Komoly szintek, sziklás terep. A tavalyi dögledezés után revansot venni érkeztünk a 2014-es Mátrabérc Trail-re.
A rajt 05:30-kor volt Sirokról. Idén úgy döntöttünk, hogy nem alszunk ott hanem hajnalban (éjjel) utazunk. 01:15-kor csörgött az óra, rövid készülődés után felvettem Paripát, Pistit majd Tatabányán Szilvit. Az éj leple alatt robogtunk a Mátra keleti oldalához.
05:30-kor elrajtolt a Trail népes mezőnye. A rajtban 3 fok volt és majdnem sötét. Lámpát nem vittünk, mert csak az első 10 percben lett volna rá szükség. Azt meg kibírjuk félvakon is, maximum kitörjük a bokánk. Nem öltöztünk be nagyon, de egy réteget ledobtunk és rövidujjúban folytattuk. Az első komoly emelkedők után szétszakadt a mezőny és már a saját tempónkat tudtuk futni Paripával. Pisti kicsit lemaradt, Szilvi pedig csak később indult a túrázókkal. Visszafogott tempóban haladtunk a Kékes felé és gyöngyörködtünk a felkelő nap fényeiben. Az egyik hegy követte a másikat, közte jól futható lejtőkkel. Nem egyszerű erről az oldalról a Kékes, mert rengeteg kisebb-nagyobb hegyet kell közben megmászni. Oroszlánvárnál volt az első ellenőrző pont. Leolvasták a rajtszámon lévő QR kódot és ittunk egy-két pohár vizet.
Hiába ettem otthon, az autóba és rajt előtt, már megint éhes voltam. Nyomtam befelé a csokit és a műzli szeletet. 4 szeletet vittem magammal és a Kékesig mindet megettem! Máskor ennyi kajával kibírok 40 Km-t is, most 20 alatt elfogyott. Nem aggódtam mert tudtam, hogy jó ellátás lesz a pontokon.
A Kékes előtt sziklás rész idén is nagyon tetszett. Kellemes beszélgetős tempóban haladtunk rajta 145-ös pulzussal.
A visszafogott sebesség ellenére 3 óra 7 perc alatt megvolt a Kékes. Jól éreztük magunkat. Ettünk-ittunk és felvettünk egy réteg ruhát mert fent hideg volt. Kértem egy egész banánt amit magammal vittem tartalék kajának. Indulás előtt Pisti is felért, alig 4 perc lehetett a különbség köztünk.
Lefelé megfontolt tempót választottunk. A sárga jelzést eddig csak felfelé ismertem, lefelé legalább annyira rossz volt. Iszonyú meredek és csúszós. A Kékesről indultak a Hanák Kolos túra résztvevői. A jó idő miatt szép számmal indultak túrázók, megkezdtük a kerülgetésüket. Egy szakaszt erősebb tempóban futottunk majd Paripa tanácsára visszavettünk. Közben a nap is kisütött és egyre melegebb lett. A Galya-tetőre vezető emelkedőt nagyrészt gyalog tettük meg és a tervezett idő előtt pár perccel érkeztünk a frissítőponthoz (29,3 Km). Indulás előtt Pisti beért minket, nem nőtt a hátránya.
Könnyebb szakasz jött, jól futható ösvényekkel.
A Muzsla túra Galya-tetőről indult és még több túrázó volt az útvonalon. A szűk ösvények miatt sok helyen nehéz volt őket kikerülni. Ágasvárra felfelé erős tempót mentem, sorra hagytam le a futókat, túrázókat. Paripa is lemaradt kissé. Lefelé bokatörő sziklás ösvényen futottam, illetve néhol csak próbáltam. Szoknom kell a durva lefeléket, mert túl sokat fékezek. A lejtő szelidebbé vált és elértük a turistaházat. A csapnál megmostam az arcom és robogtam Mátrakeresztes felé. A faluban volt az utolsó ellenőrző pont. Feltankoltam a hátra lévő 13 Km-re. Paripa nem ért oda míg frissítettem, ezért elindultam.
Furcsa módon még mindig jól éreztem magam. Keményen nyomtam fölfelé a Muzslán. Sorban előztem meg a futókat. Minden egyes előzés erőt adott, még jobban toltam. Közben ettem egy gélt. Viszonylag könnyen felértem, alig több mint 1 óra alatt.
Innen már szinte csak lefelé kellett futni a célig. Ittam egy kortyot és megkezdtem az utolsó szakaszt. Erős tempóban futni kezdtem. Pár embert itt is megelőztem. A kisebb emelkedők sem okoztak problémát, sorra megfutottam őket. Megláttam Szurdokpüspökit. Flow! Szökeltem a sziklás terepen. Egy láthatatlan sziklában sikerült majdnem eltörnöm a lábujjam. Ráadásul a bal vádlim majdnem görcsbe rándult, ahogy kompenzáltam a megbotlást. Káromkodtam, de nyomtam tovább. Ráfordultam a patak völgyre. Kellemetlen szűk ösvény. A patakon átkeltem és egy futót előztem aki vizet kért. Alig volt már nálam is, de azért odanyújtottam a Camelbak csövét. Nem fogadta el. Megnyugtattam, hogy nincs már 2 km a célig. Ezt már végig kell futnom. A szőlők között még egy előzés. Aszfalt a lábam alatt, egy bal kanyar és ott a cél! 8 óra 15 perc! Jihhááááá! (Muzsláról 41 perc alatt leértem!)
Maradt bennem még némi energia, de nem bántam. Végig élveztem, sehol egy holtpont. Lazán, könnyedén futottam, 145-ös átlagpulzussal. Jól sikerült!
Jéghideg vízben lezuhanyoztam és buszra száltam. Visszaszállítottak a rajthoz ahol az autó várt. Innen visszamentem Szurokpüspökire a többiekért. 19.30-ra értünk haza. Hosszú nap volt, de megérte korán kelni.
A szervezés teljesen rendben volt! Köszönjük a lehetőséget!
