Barátainkkal egy hétvégét terveztünk eltölteni Vértesbogláron. Szombat 12.00-kor találkoztunk a Lovas táborban. Nem tudtam kihagyni, hogy ne futva menjek. A kellemes őszi idő a természetbe csábított. 10.00 után indultam pár perccel és a legrövidebb útvonalat választottam. Gesztesre az új Takács úton futottam át, itt vizet tankoltam és a sárga jelzésen folytattam. Remek idő volt, hűvös és napsütéses. Kívánni sem lehetne jobbat. Lazán könnyedén futottam, fogytak a kilométerek.

A sárgán az emelkedőn motoros fűrész hangjára lettem figyelmes. Mikor közelebb értem, hallottam egy kiáltást: "Dől a fa!!!". Tényleg dőlt, előttem 50 m-re vágták és egyenesen az útra dőlt. Ahogy néztem szálalást végeztek. (Nagyon utálom a tarvágást, tönkreteszi a tájat.) Átbújtam a kidőlt fa alatt és folytattam az utat.

Nem sokára elértem a tervutat és a sárgán maradva sokáig követtem. A Fáni-völgy alsó részében még nem jártam, ez új útvonal volt. Nagyon szép ez a rész, nem csoda hogy szigorúan védett. A völgy után ismét földutat tapostam és egy hatalmas legelőn találtam magam. Innen már nem volt jelzés, így egy földutat követtem ami nagyjából a falu felé kanyargott. Hamarosan feltűntek Vértesboglár házai a távolban. A falu előtt egy gémeskút áll, víz már nincs benne. 1 ó 53 perc alatt értem a falu túlsó végére, de a Lovas tábort nem találtam. Megkérdeztem a helyieket hol is van, persze vissza kellett futnom a templomig. 

Odaérve lenyújtottam majd 10 perc múlva megérkeztek a többiek is. Szinte el sem fáradtam a 21 Km-es úton. Zuhanyzás után grillezés, bográcsozás és fröccsözés vette kezdetét. Pótoltam az elveszett energiákat. Este jót beszélgettünk a tábortűznél. Elég régen jött már ilyen szép számban össze a csapat. Jó volt újra találkozni.

Reggel egy masszív rántottával indítottuk a napot, majd a gyerekek lovagolni mentek. Hazafelé is futva terveztem egy hosszabb útvonalon. Mivel már régen jártam a Vitány-várnál ezért azt vettem célba. Fél 11-kor elbúcsúztam a többiektől és irány a Vértes. Az út eleje megegyezett a tegnapi végével.

Legelő majd sárga jelzés, de a Sárkánylyuk-völgynél a zöld jelzésen folytattam. Az idő hűvösebb volt mint szombaton és felhős volt az ég. Rövidujjúban pont jól éreztem magam. Hogy meglegyen a tervezett 30 Km, Körtvélyes puszta felé tettem egy kitérőt.

A kék jelzésen támadtam a várat. 2 óra telt el az indulástól amikor a vár tövében megettem az ebédemet egy csokit. Készítettem pár fotót és hazafelé indultam a jól ismert úton.

A piros jelzés Somlóra vezetett, innen már csak 4,5 Km volt hátra. Végül 3 óra 20 perc alatt tettem meg a 31,3 Km-es távot, 705 méter szinttel fűszerezve. Jól sikerült ez a hétvége.