A verseny amit csak párban lehet teljesíteni. Táv: 73 Km, Szint: 3400 m. 4x kell megmászni a Kékest 12 óra alatt. Szép kihívás. Paripával már az év elején kinéztük és beneveztünk. Péntek munka után indultunk Mátrafüredre. Egy étteremben találtuk Csanyát (főszervező) és átvettük a rajtcsomagot. Ha már ott voltunk meg is vacsoráztunk. A sóstói kempingben foglaltunk faházat, ahol meglehetősen hideg volt. Szerencsére a gondnok adott egy kis hősugárzót, amivel fel tudtuk melegíteni a szobát.
Reggel 6:30-ra a rajtban voltunk, találkoztunk Oszkárral, akivel váltottunk pár szót. Egy emelkedőt emlegetett, ami a gerecsei Bányahegyre hasonlít, csak sokkal hosszabb. Paripával körbejártuk a helyet és futottunk pár száz métert bemelegítésnek.
7.00-kor elrajtolt a mezőny.
A végéről indultunk és laza futással kezdtünk. Az út enyhén emelkedett, az erdőbe érve átkeltünk egy fahídon és megkezdtük az első mászást a Kékestetőre. A hőmérséklet 10 fok körül volt, de hamar le kellett venni a széldzsekit. A mezőny még együtt haladt és a szűk ösvényen nem volt esélyünk előzni. Egy kicsit lassú volt a tempó, de még így is elég jól haladtunk. Egy órán belül meglett a négyeshatár. Kékes előtt egy futható szakasz jött. Másfél óra kellett és fent voltunk az ország legmagasabb csúcsán. A tervezett időn belül voltunk, több mint 10 perccel. Lazán és könnyedén meglett. A pont egy kis faházban lett berendezve. Ettünk és ittunk, nem kapkodtunk.
Lefelé indultunk Parádsasvárra. Az út eleje technikás sziklás lejtő volt. Figyelni kellett, páran megelőztek. A mezőny vége felé voltunk, de tartottuk magunkat a kitűzött időhöz. Nem siettünk, tudtuk, hogy még sok van hátra. Az útvonal gyönyörű helyeken vezetett, élveztük a futást. Lefelé is kemény volt menni, a combunkat mindketten éreztük. Parádóhuta után egy kisebb hegyen keltünk át, ezután aszfalt majd eljött a második pont, Parádsasvár. Jól éreztük magunkat, frissítettünk és tovább indultuk a Kékes felé. Először enyhébb emelkedő jött, majd meredekebbre váltott. Paripa kissé lemaradt, talán mert erős tempót mentem. Párszor megálltam pár másodpercre és bevártam. Kérdeztem tőle, hogy érzi magát, mire azt mondta, hogy kissé beszűkült a gyomra. Reméltem hamar elmúlik. Jól haladtunk felfelé mikor elérkezett a fal. Nagyon meredeken kígyózott fel a sárga jelzés. Lassan egyenletes tempóban haladtam. Paripa többször megállt pihenni.
Elég nehezen ment neki a mászás. Felérve émelygésre panaszkodott. Újabb, de kevésbé meredek emelkedő jött. Lassultunk, de még jól haladtunk. Egyszer csak félreállt és hányt. Megijedtem, mert nem tudtam, hogy ennyire komoly a dolog. Gondoltam, itt vége, ennyi. 10 ből 9 ember itt feladta volna, de nem ő. Neki ilyen meg sem fordult a fejébe. Gyalogolva indultunk tovább, a csúcs már nem volt messze. Gondoltam, a csúcson pihenünk 15 percet és rendbe jön. Odaértünk és leült. Fal fehér volt. Evett és ivott valamennyit. Látszott rajta, hogy nincs jól. Folyadékot vesztett, ami nagyon nem jó. Egyébként is nehéz pótolni az izzadással elvesztett vizet.
Kis pihenő után elindultunk Mátrafüred felé. Kocogósra vettük a figurát, de folyamatos volt a menet. Gondoltam, lefelé kiderül, hogyan tovább. Beértünk pár futót, mert kissé eltévedtünk és szembe jöttek velünk. Szerencsére az út 100 méterrel mellettünk ment, így gyorsan korrigáltunk. A cél felé közeledve páran már szembe jöttek. A csarnokban levest ettünk, illetve ittunk, vizet töltöttünk és megmosakodtunk. Az autónál gyorsan rövidnadrágra vetkőztünk és Paripa evett egy Nutellás palacsintát.
10 perc késéssel kezdtük meg a második kört. 6 óra 20 perc volt a teljesítésre (az első kör 5 ó 30 p volt). Nem volt reménytelen, de feszített tempót jelentett. A faluból kifelé futva haladtunk, a meredekebb részeken pedig gyaloglásra váltottunk. Nem voltunk gyorsak, határon mozogtunk. Az emelkedő hosszú volt, pár részen nem futottunk, ahol az előző körben még simán. Paripa küzdött, ahogy bírt, de sajnos megint félre kellett állnia. Újabb rosszullét, már nem maradt meg benne semmi. Itt a vége, mondtam. Paripa azonban rám ripakodott, hogy nincs! Arra számított, hogy jobban lesz idővel. Folytattuk. A Mátra azonban előttünk tornyosult, az emelkedő nem enyhült. Lassulni kezdtünk, majd meg-megálltunk. Mivel nem volt benne már semmi folyadék, a szervezete nem bírhatta. Kékeshez közeledve egyre többször leült és nézett maga elé. Fejben nem adta fel, de egyre sűrűbb lett a vére. Súlyos gondolatok nyomták mindkettőnk vállát. A miértre kerestük a választ. A nagy hallgatást végül Paripa törte meg. Azt szerette volna, hogy egyedül teljesítsek. Azonnal nemet mondtam. Csapatverseny, együtt megyünk, vagy sehogy! Hatalmasat küzdve, feljutottunk harmadszor is a Kékesre és befejeztük a versenyt. Feladtuk. Mindketten féltünk ettől a szótól, most mégsem esett nehezünkre kimondani. Csanya szállított minket a célba, amit nagyon köszönünk!
Nem úgy alakult, ahogy terveztük. Még pár napig gondolkodunk mindketten a történteken, majd tovább lépünk. Tanulunk a történtekből. Súlyos tapasztalatokkal, erősebben térünk vissza a következő versenyen.
