A hosszú hétvégére passzív pihenést terveztem, de van, hogy másképpen alakulnak a dolgok. Pihentnek éreztem magam, hiszen a héten egyáltalán nem futottam. Megkérdeztem Misa barátomat, hogy nem lenne-e kedve futni egy 30-ast. Nem régóta fut, de egyre jobban ráérez az ízére és elég komoly sport múltja van. Egyből igent mondott és szombat reggel (2013.05.18.) már robogtunk is Badacsonytomaj felé. Laza futásra készültem, mert Misa még nem volt ilyen távon. 30-as távot választottuk a Tanúhegyek túrán.
7:45-kor értünk Badacsonytomajra, nevezés után pár percet szüttyögtünk az autónál majd útra keltünk. Eleinte elég hideg volt, de 5 perc múlva már nem fáztunk. Masszív aszaltos emelkedővel kezdtünk. Bemelegítés nélkül futottuk meg az első dombokat, ami korán reggel nem esett jól. A meredek részeken gyalogoltunk és egy bal kanyar után a Bujdosók lépcsője következett. A hűvös időben hamar elértük a tetőt és a Ranolder keresztnél meglett az első pont is. A kacskaringós ösvényen figyelni kellett a jelet. Hamar jött a második pont is és már robogtunk is lefelé.
Kőkapu után szűk ösvényen erős tempóban futottunk lefelé. Misa meg is jegyezte, hogy úgy érzi magát mintha egy szarvas lenne aki a vadász elől menekül. A szűk ösvényen még gyorsabbnak tűnt a tempó mint valójában. Tomajon a sörpatikában választhattunk volna egy italt, de mivel sor volt ezért inkább a futást választottuk és a vasútállomásnál töltöttünk a púpunkba. Egyre melegebb lett.
Kerékpárúton folytattuk az utat Badacsonyörs felé. Itt csatlakozott hozzánk István aki volt már korábban ezen a túrán és jól ismerte az útvonalat. A következő pont a Varga pincészet telephelyén volt. Óriási rozsdamentes acél tartályok között vezetett az út a Balaton partjához. Fröccsöt szolgáltak fel a pontőrök. Nem tudtuk kihagyni, nagyon jól esett a savanykás bor.
Haladtunk tovább a Salföldi kolostorromhoz ahol szóda és alma járt. Kiválló az ellátás. Salföld egy gyönyörű szép falu, a falu után a Majornál volt a 7. ep. Csak fél percre álltunk meg. Kék jelzésen emelkedtünk egy murvás úton majd egy helyen jobbra a zöldre váltottunk. Szűk, hullámzó ösvényen kanyarogtunk bele-bele sétáltunk. Elérkezett a Tóti-hegy. Kicsit saras volt, de voltam itt már rosszabb körülmények között is. Könnyedén meglett. A csúcson körpanorámában gyöngyörködhettünk. A tiszta időben jól látszottak körben a volt vulkáni kűrtők.
Esés nélkül jutottunk le róla. Erős tempóban futottunk lefelé, kezdtem fáradni. Még nem sikerült teljesen kipihennem a T100-at. Misa nagyon jó erőben volt, simán bírta a tempót. Istvándy pincében volt a 9. ep. Itt fröccsöt és zsíros kenyeret kaptunk. Frissítettünk és gyalogolva folytattuk az utat, aztán újra futásnak eredtünk. Aszfalt után kék jelzésen haladtunk. Az ösvény egyre meredekebb lett, mi gyaloglásra váltottunk. A Gulács nem adta magát könnyen, de megállás nélkül jó tempóban sikerült meghódítani a mai utolsó hegyet.
Lefelé lassú, megfontolt tempót választottunk a meredekebb részen, majd a kéken magasabb tempóra kapcsoltunk. Átkeltünk az aszfalt úton és szőlők között kezdtünk el kacskaringózni. Közben az órát néztem, minden esélyünk megvolt egy 4 órán belüli teljesítésre. Lassan elértük a falut és újra aszfaltot tapostunk. Már mindenkinek nehezebben ment. A hegyek kivették az erőnket, de már közel volt a cél. Végül 3 óra 54 perc alatt elértük a faluházat. Jó volt végre megállni.
Tészta lett volna a menü, de mi siettünk haza. A túrán kiválló ellátás volt és többnyire a jelzések is rendben voltak. Az időjárásra sem lehet panaszunk. A Balaton felvidék még mindig gyönyörű, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát és ezt a tájegységet. Ilyen helyen futni sokkal könnyebb, mert mindig van mit nézni.