2015-ben futottam először a Piros 85-öt. Kellemes élményekkel tértem haza, ezért idén is beneveztem. Tavaly túl jó időt mentem. 11 óra 48 percet, ezt szerettem volna idén megdönteni. De minek is? Hogy lássam a fejlődést tavalyhoz képest? Vagy talán azért, hogy ha már egy csomó szabadidőt rááldoztam a felkészülésre akkor már ne vesszen kárba az elvégzett munka. Egy kicsit nyomasztott is ez a teher, legközelebb inkább lazábbra veszem. Úgy éreztem a felkészülésem jól sikerült, de nem tudtam könnyen ráhangolódni a versenyre a megelőző napokban. A végére azért sikerült.

4:45-kor csörög az óra. Pakolok, indulok, Tatabányán felveszem a Szilvit. Budaörsön a célban hagyjuk az autót és Oszacki Géza szállít minket a rajtba. A rendezők valamiért nem biztosítanak buszt, pedig kereslet az lenne rá. Váli Pisti is indul idén, már másodszor. Együtt dumáljuk el az időt a rajt előtt. Kilépve az ajtón kellemes hűvös idő van, szél nélkül. 8:30-kor rajtol a kb. 140 fős mezőny.

Az erdőhöz érve egy nyomsávosra szűkül az ösvény. Viszonylag lassan haladunk. Többen előzni próbálnak, de nemigen férnek el. Hátra van még 85 km nem értem hová rohannak, van még idő keménykedni. Itt látom először a srácot aki egy selfie boton egy GoPro kamerát cipel. (Utólag kinyomoztam, ő Kovács József helyett Kaszás Gábor :-) ) Három nagyobb hegyet kell megmászni az első 36 km-en. Az első a jól ismert Nagy-Kevély. A sziklás lefelét még mindig nem szeretem. Hiába, a lejtőfutásomat még fejlesztenem kell! Csobánka fölött a megszűnt Terep százas útvonalán futunk. Szép emlékeket ébreszt bennem a táj. Aztán egy kis aszfalt jön. A futók nagy része az út jobb oldalán fut. De miért? Nem értem őket. Itt az első ellenőrzőpont. Szilvi kicsivel előttem van, Pisti pedig mögöttem, őt nem látom. A pontőrök nem tudják ellátni az odaért futókat, ezért önellátásra váltunk. Itt töltök először a rossz ízű, sárga palackos, ismeretlen ISO-ból. (Állítólag többeknek hasmenése volt tőle.) Egy marék háztartási keksszel indulok tovább, útközben majszolom.

A Tölgyikrek után a Szőke-forrás-völgyében haladunk lefelé.

Izgalmas és gyönyörű útvonal. Az ösvény egy-két helyen nagyon keskeny, bal oldalon meredek szakadék, lent pedig egy patak csörgedezik. Tökéletes terepfutó útvonal. A keskeny ösvényeken kerülgetem a gyalogosokat. A Piros 85-ön és a rövidebb résztávjain ugyanis gyalog is lehet indulni. Sőt régen csak gyalog lehetett, terepfutó nevezés csak néhány éve van. Az idő ragyogó, kb. 10 fok és enyhén felhős. Az időnként megerősödő szél azért egy kicsit kellemetlen, főleg megizzadva. A telefonom töltőre dugom. Idén végig Endomondo-val megyek, ami minden kilométerben mondja az időt és a megtett távot. Ez szívja az aksit ezért powerbankot is cipelek. Dömös előtt már éhes vagyok, de a pontig már nem eszem csak lassítana.

Olivabogyót és zsíroskenyeret eszem parízerrel és sok sóval.  

Masszív emelkedő jön a Duna-partról Dobogókőre. Az enyhébb emelkedőkön belekocogok, egész jól megy a mászás. 4 óra 38 perc alatt érek Dobogókőre (36 km). Ez szinte pontosan a tavalyi időm. Frissítés után hosszú ereszkedésbe kezdünk. A combomat érzem lefelé, a fékezéstől fárad. Pilisszentkereszten futunk keresztül, majd Pilisszántó szélét súroljuk. Itt határozottan könnyebb a terep mint az első 36 km-en, valami még sincs rendben. Ideje korán fáradok és lassulok. Talán a frissítéssel lehet a baj, valami nem tökéletes. Próbálok még többet inni és eszem is. Holtpont, nyögvenyelős kilométerek. Lassítok, de azért a lejtőket megfutom. Most kell nagyon ott lenni fejben! Ki kell bírni, utána jobb lesz. Eszembe jut a gondolat amit Lubics Szilvi FB oldalán olvastam: "Mindig van cucc a pincében, csak fel kell hozni.". Kezdem elengedni a tavalyi idő megdöntésének tervét.

Kopár csárdánál (53 km) Gulyásleves és VérKör teljesítők. Leves evés, ivás közben beszélünk pár szót. Indulok is tovább. Határozottan jobban érzem magam. Kakukk-hegy könnyen megvan és futás tovább.

Jihháááá! Jön az elpusztíthatatlan vagyok érzés! Jól megy. A Nagy-Szénás hegy mászása közben egy ismerőst látok magam előtt. Az enyhe emelkedőn kocogva érem utol Szilvit. Pár szót váltunk, de megyek is tovább. A terv szerint Nagykovácsiba még világosban kell beérnem. Ez sikerül is. A faluban egy fekete puli támad rám vicsorogva, Kaszás Gáborral közösen ordítjuk le a fejét, amire visszavonulót fúj. Aztán még egyszer elindul utánunk, de a gazdája visszahívja végre. Gábornak az első hosszú távú versenye. Gyomor problémákkal küzd, de azért igen-igen jól nyomja. Nagykovácsiban az ellenőrző ponton alig várom a tavalyi juhtúrót. Idén nincs! :-( Szárított paradicsom viszont van, hála istennek! :-) Szilvi akkor ér be amikor indulok. Csinálunk egy közös képet (teli szájjal :-) ).

Még simán világos van amikor elindulok. Emlékeim szerint tavaly itt kapcsoltam lámpát. Amíg világos van nyomok egy kövér gázt. Lámpafénynél nehezebb lesz futni. Gábor megelőz, a köves lejtők jobban mennek neki. Megkezdődik privát kis versenyünk. Julianna major után kapcsolok csak fejlámpát úgy 71 km környékén.

Valamivel gyorsabb vagyok mint tavaly. János-hegy előtt beszólok Gábornak: "Most válik el a tapéta a faltól!" :-). Tudom, hogy lefelé gyorsabb, ezért felfelé próbálok előnyhöz jutni. Viszonylag gyorsan felérek.

A meredek lépcső lefelé nem hiányzott. Hosszú, monoton ereszkedés. Gábor megint megelőz. Egy kisebb emelkedő jön amit megfutok. Makkosmária jön, az utolsó pont a cél előtt. Nem is frissítek csak dugókázok és rohanás a cél felé. 

A Budaörsi-hegyre felfelé is kocogok. Ellövöm az utolsó adag puskaport. Egészen görcshatárig erőltetem. 4-5 embert sikerül megelőznöm köztük Gábort. Elég jó kis előnyt sikerül kidolgoznom, innen már nem hagyom, hogy visszaelőzzenek. A jelzésekre nagyon figyelnem kell, itt már nem tévedhetek el. Egy fejlámpa fénye jobbra lent. Majdnem elindulok, de ez nem piros jelzés! Kiabálok az eltévedőnek: "Hééé, ez sárga!!". Bokatörő ereszkedés. Mikor lesz már vége?! Meglátom a város fényeit, de még mindig az erdőben botladozom. Végre aszfalt a lábam alatt. Megállok és hátra nézek, sehol egy lámpafény. Na lássuk mi maradt még a végére. 4:55-ös kilométer a nyolcvanhetedik! Bal kanyar, átvergődöm magam vagy 20 emberem akik a járda közepén állnak és végre itt a cél! 11 óra 33 perc. 15 perccel jobb mint tavaly!

Megkapom a díjazást és leülök! Ezek a legszebb pillanatok, nézem a beérkezőket és tapsolok. Gábor is beérkezik, gratulálunk egymásnak. Nagy verseny volt! A 48. helyen végeztem, közelítek az első harmadhoz. Érdekes volt, hogy a mostani verseny folyamán alig futottam egyedül, szinte folyamatosan volt valaki körülöttem. Az ellátás rendben volt, csak az ISO-t lenne jó lecserélni valami emberi fogyasztásra alkalmasra. A pontőrök lelkesedésén még van mit csiszolni, de végül is megtették azt amiért ott voltak. A végén a depo ponton hagyott csomagunkat nem találtuk meg a Szilvivel. Állítólag még nem érkezett be és csak éjfél körül várható. (?!) Na ezt nem várjuk meg. (Ezen remélem tudnak majd javítani.) Két mini vízhólyaggal megúsztam, de a combomban masszív izomláz van. :-)

Köszönöm a szervezést, talán jövőre is találkozunk!

Fotók: saját + Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete (MVTE) 

u.i.: Menjetek futni!