A mai szombat reggel sem indult másképpen, mint általában. A tél, a felkészülés jegyében telik a tavaszi versenyekre. Ma is egy hosszú futásra indultunk Paripával a Vértesbe. Ragyogó idővel indult a nap. Csillogott a zúzmara a hajnali napsütésben.

Somlóról a Szép-Ilonka forrás felé haladtunk tovább. A forrás után megmásztuk a Gráciák-bércét. Szép kilátás volt a kissé párás időben. A Mária-szakadék felé folytattuk az utunkat. A talaj keményre volt fagyva.

Egyszer csak megbotlottam. Éreztem, hogy ezt nem tudom megfogni. Elestem. Esés közben már láttam, hogy egy befagyott tócsára fogok érkezni. Közel, s távol ez az egyetlen tócsa volt útközben. Ráestem a jégre, ami beszakadt alattam. Csurom víz lettem. Láttam, amint az órám is víz alá merül. Gyorsan kikászálódtam a pocsolyából. A térdemben éles fájdalmat éreztem. Egy darabig csak álltam és fájlaltam a lábam. Paripa mondogatta, hogy öltözzek át. Már, ha van nálam valami. Mindig viszek magammal egy tartalék széldzsekit, így azt felvettem. Paripa megszólalt, hogy vérzik a lábam. Mindkét térdemen kiszakadt a nadrág és a véres húsom kandikált ki belőle. Pont a Vértes közepén jártunk, a legközelebbi lakott település, úgy 8 km-re volt. Autóval a legközelebbi megközelíthető rész kb. 3 kilométerre. 0 fok körüli hőmérséklet. Jobb helyen nem is eshettem volna. Sétálni kezdtünk. Tudtam, hogy átázott ruhában mozogni kell. A térdem már kevésbé fájt. Aztán lassú kocogásba kezdtem. Szerecsém volt, mert a térdkalácsomat ütöttem meg, ami a futáshoz nem nagyon kell. A kezemen az egyik ujjamból csöpögött még a vér, ezért megálltam és egy papírzsepivel betekertem. 1-2 km múlva elmúlt a fájdalom a lábamban és folytattuk az edzést. Itt már végre tudtam nevetni a saját bénaságomon, szerencsétlenségemen. Hogy a fenébe tudok beleesni a környék egyetlen (befagyott) tócsájába? Jégtörő Mátyás! :-) Futás közben úszóleckét vettem. Ja és a VérKör útvonalán estem el. A név kötelez!

Az edzés 31 km lett, lassú tempóban. (A futónadrágom a kukában végezte, de az órám és a telefonom megmenekült!)

A téli futás nem veszélytelen. Egy barátom néhány hete törte el a szárkapoccsontját. Megcsúszott egy jégbordán. Én sok éve futok hóban, jégen, sárban. Elég ritkán szoktam elesni. Hát most sikerült. Ráadásul jó szerencsétlen módon, pont bele egy pocsolyába. :-) Jövő héten meg mennék a Lefagyszra...

Amit szerintem mindenkinek magával kellene vinnie egy téli futásra, azok a következők:

•  telefon
•  tartalék dzseki
•  túlélő fólia
•  minimál eü. csomag (gézlap, leukoplast)
• +1 csoki

Súlynak nem súly és életet menthet adott esetben. Képzeld el, hogy elesel. Megsérülsz, nem tudsz tovább futni, térerő pedig nincs. Hogy fogod kihúzni azt az 1-2 órát mínusz 5 fokban, amíg kimászol egy olyan helyre, ahol már segítséget tudsz hívni? Légy felkészült! De ha a súly miatt aggódsz, akkor gondolj arra, hogy edzéshez többen súlymellényt használnak. ;-)

u.i.: Vigyázzatok magatokra és ne essetek pofára!

Folytatás: Gyógyulás