Mivel közel rendezték, ezért nem hagyhattuk ki. A Gerecse egyébként is hazai pálya nekünk. Az L-es hosszú távot választottuk ami 2 kört jelentett egy 14,6 Km-es pályán. Oroszlányból 4-en is indultunk. Paripa, Misa, István és én.
Mi már jó korán a rajtban voltunk, mert Paripa szeret készülődni, nézelődni és vásárolni! :-) A nyúlcipőboltban vett is egy kiváló terepcipőt, nevetséges áron. A hosszú táv 10.00-kor rajtolt. Előtte jutott idő melegíteni is. Rajt után rögtön emelkedni kezdtünk aszfalt úton, ami hamar murvásra váltott. Ismertük ezt a szakaszt a Gerecse 50-ről. A kék háromszög elérése után meredeken emelkedtünk. A megbeszéltek szerint együtt haladtunk az első körben. Nem volt olyan meleg mint az előző napokban, de a hegymenet alaposan megizzasztott. A kilátóhoz közeledve enyhült a kaptató és egy hangulatos kacskaringós ösvényen kocogtunk. A földmérő torony mellett dugókás ellenőrzés volt.
Földúton kezdtük meg az ereszkedés majd rozoga aszfalton folytattuk. Később murvára váltottunk. Öklömnyi köveket kerülgettünk, koncentrálni kellett de 5:30-6:00-os kilométerekkel tudtunk haladni lefelé. A kerítést elérve tudtuk, hogy már közel a pont. Kissé eldugva az árnyékban helyezték el a frissítőpontot.
Csanya versenyein megszokott terülj-terülj asztalkám fogadott (banán, keksz, csoki, olivabogyó, alma, uborka, mazsola, sós perec, sajt stb.). Iso-t ittam és megtöltöttük a kulacsot. Paripa alrébb ment és dobott egy sárgát. Egy arra járó úr megjegyezte, hogy nem kéne mert így dehidratálódni fog. (?!) Valószínűleg helyesebb lett volna kiizzadni, de ezt a technikát még tanulnunk kell. Apropó technika! Paripa frissítési technikája figyelemre méltó. A frissítő pulttal szembe áll és balról jobbra haladva minden tálból vesz 1-1 étel darabot és benyomja a szájába. Mindezt olyan sebességgel mint a kiéhezett tyúkok kapkodják fel a csemege kukoricát. Rendkívül látványos és egyedi! :-)
Paripa még csámcsogott amikor felfelé indultunk a Kis-Gerecse sziklás oldalában. Az első részét futva tettük meg. A vonatot Misa vezette, az ösvényen két rendező szurkolt. Lefelé kellemes tempóban folytattuk az utat, szinte végig beszéltük. Nemsokára visszacsatlakoztunk a közös szakaszba és találkoztunk pár futóval akik már a második körüket kezdték meg.
A célhoz közeledve elfutott mellettünk egy srác aki ellátott egy jótanáccsal (ma már a második): "Ne a végén adjátok fel!". Egyrészt a táv feléhez közeledtünk, másrészt eszünk ágában sem volt feladni. Ebből a tanácsból sem sokat profitáltunk. Visszaértünk a célba 1 óra 37 perc alatt.
Frissítettünk és nekivágtunk újra a 14,6 Km-es körnek. Most már mindenki a saját tempójában. Kemény, gyors kört akartam futni ezért már az elején belekezdtem. Az emelkedőn elhagytam a többieket és 170-es pulzussal nyomtam fölfelé. Hamar meg lett a torony közben 5 embert megelőztem.
A lefeléket (erősen koncentrálva a kövekre) 4:30-as tempóban tettem meg. Megelőztem pár embert. Gyors frissítés után félig megfutottam a Kis-Gerecse oldalát és megettem a gélem. Itt még 1 embert elhagytam. A hullámvasutas részen feltűnt messzebb egy srác aki erőltette a felfelé futást. Én inkább tartalékoltam és csak a domb felét futottam meg. Lefelé azonban full gázon eredtem a nyomába. Pár percen belül elértem és megelőztem. Már nem volt sok hátra és próbáltam tartani a tempót. A végén az aszfalton még egy lapáttal rátettem és 4:08-es tempóban értem a célba.
A 29,2 Km-es távot, 1050 méter szintemelkedéssel 3 óra 1 perc alatt tettem meg. Ezzel a terveimnek megfelelően a középmezőnyben végeztem.
Eredmények: http://www.terepfutas.hu/index.php/hu/versenyek/2013/nyulcipobolt-gerecse-trail/eredmenyek
Nagyon jó verseny volt, jó szervezéssel! A végén a tombola húzást sajnos a kihírdetett időpontnál előbb kezdték, egyébként más negatívumot nem tudok mondani! Köszönjük a rendezést és gratulálok az oroszlányi különítménynek!
Balról: Misa, István, Pamutmamut, Paripa, Csanya (rendező)
