Szállásunk nem messze, Salgóbányán volt. A keskeny hegyi út csak félig volt letolva így másfél sávban tudtunk közlekedni. Szerencsére nem nagyon volt forgalom. A Medves hotellel szemben volt egy kis lefelé vezető út ami a szálláshoz vezetett. Az úton sok hó volt ezért lassan gurultam lefelé, pár méter múlva egy hölgy integetett. A szállásadó volt. Mondta, hogy guruljunk le és a végén meg tudunk fordulni az udvarban. Már lefelé menet is elakadtunk, az udvarban nagy nehezen megfordultunk és kipakoltuk a cuccokat. Megpróbáltunk kiállni, de az autó alja felült a hóban és elforgott a kerék. Megérkezett a szállásadónk férje de hárman sem tudtak kitolni. Szerencsére volt nálam hólánc, kiástuk az autó kerekét és az útról is eldobáltuk a hó egy részét. 45 perc alatt sikerült kikecmeregni a hó fogságából. Fent hagytuk az autót, a hotel előtt az út szélén. Ettünk pár szendvicset, pakolásztunk majd aludni tértünk.

Reggel 6:45-kor már a rajtban voltunk. Összekészülődtünk majd 7.00-kor Jaat kiadta a parancsot és a tömeg elindult. Kicsit több mint 100 ember vágott neki a havas Palócföldnek. A faluból kiérve bemelegítésként egy kisebb emelkedő fogadott ahol hamar rájöttem, hogy túlöltöztem. Levettem egy réteget. Szörnyen melegnek éreztem a +1 fok körüli hőmérsékletet, habzott a hátam. Az első komolyabb mászás végén elértük az 1. pontot. Innentől a szalagozást kellett követni, de valahol jobbra letért a gerincről amit senki nem vett észre. Pár száz méter múlva 5-6 ember tanakodott merre is kéne menni végül mindenki elindult jobbra völgy felé. A meredek szűzhavas lejtőn futottunk mint a zergék, néha inkább sieltünk vagy gatyaféken csúsztunk, kinek hogy sikerült. Elértük a piros jelzést, nemsokára újra szalagozásra váltottunk. Itt volt a 2. pont. A pontokon sehol nem voltak pontőrök csak bólya és szúróbélyegzők.

Meredek mászás következett a Karancsra az északi zöld jelzésen. Felfelé egyre mélyebb volt a hó és a szél is megerősödött. A fákról zúzmarát szórt az arcomba. A hegytetőre érve mínusz fok és erős szél fogadott, ezért nem nagyon tudtam élvezni a kilátást, gyorsan lefelé indultam. Bele-bele kocogtam a meredek lejtőbe. Lankásabb résznél egy forráshoz értünk ahol ittam egy keveset az erősen vasas vízből. Fura módon nem volt jéghideg, biztos azért mert a földből jött. Innen egy könnyebb szakasz jött, majd egy szántás keresztezése után benyomultunk a bozótosba. Rövid dzsungelharc után ismét a Karancs oldalát ostromoltuk, majd a nyeregben balra fordulva felvonszoltam magamat a Kápolna hegyre (7. ep).

Lefelé ismét szaladtam mert jobban esett mint a gyaloglás. Az elemér forráshoz érve 1,5 liter vizet töltöttem a púpomba. A piros háromszögön futva haladtam tovább egészen az Salgótarjáni aszfalt útig. Közben eleredt az eső, de nem öltöztem fel mert már így is egy merő víz voltam. Elhaladtunk a tó mellett majd újra az erdőben baktattunk a 20-30 centis hóban. Nemsokára egy mező következett és egy húzós emelkedő a Boszorkány-kőre. A tetőn lyukasztás majd irány Salgóbánya. A faluban elhaladtam az alig 30 méterre lévő szállásunk mellett. Jó lett volna ledőlni egy órára, de inkább nyomtam tovább. Az eső havasesőre váltott.

Egy eseménytelen majdnem sík szakasz következett és ismét rácsatlakoztunk az északi zöldre. Hamarosan megérkeztek a határkövek amiket hol balról (MO) hol jobbról (S) kerültünk. Jó pár kilométeren a határsávban gyalogoltunk kőről-kőre. Némelyik kő nem látszott ki a hó alól. A határ nem logikus útvonalon került kijelölésre ezért volt pár akadály amin át kellett verekedni magunkat. A hely neve Matyó lápa volt. A gondot a vízvályta völgyek okozták melyeket merőlegesen kereszteztünk. Némelyik 10 méter mély is volt és a lejutás a mély hóban nem volt egyszerű. Először oldalazva próbáltam, ez egy ideig sikerült is aztán egy megcsúszás és gatyaféken száguldottam le a völgybe. A másik oldalon már csak ki kellett mászni a 70 fokos emelkedőn. A túrabot sokat segített. Az egyik ilyen völgy igazán veszélyes volt, mert nagyon meredek volt a fala, itt szerencsére nem csúsztam meg mert csúnya esés lett volna belőle.

A völgyek után egy hosszan elnyúló emelkedő kezdődött. Mikor már a végét vártuk, akkor jött el a fal! Egy nagyon meredek emelkedő melyekbe az előttem lévők lépcsőszerű lépéseket rúgtak. A végét nem lehetett látni az egyre sűrűsödő ködtől. Nehezen, de sikerült felérni a Medves fensíkra. A lejtőn ismét futásnak eredtem. A látótávolság 20 méter lehetett, suhantam a ködben és nagyon élveztem! Lent egy mező várt, majd egy kisebb bozótos. Hamarosan megpillantottam a Somoskői várat! Hát nem semmi, a Füzérihez tudnám hasonlítani. A piros jelzésen bekocogtam Eresztvénybe majd onnan tovább Salgóvárhoz egyre több gyaloglással. A várba a feljutás könnyebben ment a vártnál. Ettem pár falatot és ittam. Egy futó lány is ott volt aki éhes volt megkináltam őt is a sósmogyoróból. Lefelé őt követve futottunk egészen Somoskőújfaluig. 16:55-re újra a rajt-célban voltam a hátam mögött 49 km-el.

Ittam egy kólát és egy kis vizet majd útra keltem. Még 10 Km volt hátra és valamivel több mint 500 szint. Egy más útvonalon az északi zöld mentén vittek fel ma már másodszor (majdnem harmadszor) a 727 méter magas Karancsra. A 13-as pontot egy bozótos részen még világosban találtam meg. Nemsokára rámesteledett és felkapcsoltam a fejlámpámat. A Kis Karancsra hosszan meredeken emelkedtem. Párszor megálltam pár szusszantásra. Ahogy egyre feljebb értem egyre nagyobb lett a köd. Sűrű hideg csönd ereszkedett a hegyre. Se előttem se mögöttem senki. Magányosan meneteltem a sötét erdőben. A kitaposott nyomok segítettek tájékozódni. Egy órán belül meglett a Kis Karancs. A meredek lejtőt futva abszolváltam lámpafényben. A Karancs előtt fényre lettem figyelmes. Egy hölgy éppen akkor pecsételt mikor felértem majd indult is tovább, gyors bélyegzés után futva eredtem a nyomába. Mint kiderült helyi volt és jól ismerte a terepet. Együtt ereszkedtünk a Piros háromszögön lefelé, aztán jött a sárga + ami a városba vezetett. A városban futva tettük meg az utolsó 1,5 Km-t. A vendéglőbe érve meleg és kocsmazaj fogadott, az órám 19.10-et mutatott (12 óra 10 perc alatt mentem végig). Az 59 Km és 2957 m szint szintidőn belüli teljesítése után elégedetten vettem át a kitűzőt. Babgulyás és palacsinta volt a vacsora amit sör kísért.

A hó megnehezítette az amúgy sem könnyű túrát. Az 59 Km-es távon a legjobb futók sem tudtak 10 óra alá menni!. Jövőre a Pilisben fagyunk le! Nyílván nem marad ki az útvonalból a Rám szakadék és a Prédikálószék sem!

Statisztika:

Nevezettek: 113 fő

59-re neveztek: 76 fő

49-re neveztek: 37 fő

59-es teljesítő: 37 fő

49-es teljesítő: 64 fő

Szintidőn túl teljesítő: 4 fő

Feladta: 12 fő