Középiskolában minden nyáron a Magas-Tátrában túráztunk. Az iskola szervezte a kirándulást. Talán itt fertőztek meg a magashegységek. Azóta viszonylag gyakran megyek a magas hegyek közé. Lenyűgöz a vadságuk, a hatalmas terek és az érintetlen természet.
Mejmej szüleivel az Ausztriai Hohe Tauern nemzeti parkban túráztunk 4 napot. A Hohe Tauern Ausztria legnagyobb nemzeti parkja, itt található a legmagasabb Osztrák csúcs (Großglockner) és Európa legmagasabb vízesése (Krimmler). Oroszlánytól 650 Km-re fekszik Mittersill ahol a szállásunk volt.
Az első nap korán indultunk és 14.00 után már a Großglockner Hochalpenstrasse hegyi szerpentinen kacskaringóztunk felfelé. Mivel jó idő volt rengeteg motoros volt. Felérve egy hatalmas parkolóban hagytuk az autót és túrázni indultunk az alattunk lévő gleccserhez. A gleccser hihetetlen mértékben olvad. 10 év múlva már alig lesz belőle valami. 1980 -ban kb. 100 méter vastag jégréteg volt ott ahol most olvadékvíz folydogált. Ez elég szomorú látvány volt, de még így gyönyörű a környék.
Szállásunk Mittersill-ben volt a hegyoldalban. Igazából a várostól 4 Km-re a hegyen. A szobából lenyűgöző kilátás volt a havas hegyekre. Az apartman szinte teljesen új volt, sokan még nem voltak előttünk. Az osztrákoknál megszokott kiváló minőséget kaptuk a pénzünkért.
Másnap gyalogtúrázni indultunk a Weißsee-hez. Uttendorf-ból egy húzós szerpentinen kanyarogtunk a parkolóig. Innen felvonóval indultunk a tóhoz. A felvonó nagyon érdekes volt, felfelé mentünk majd lefelé itt volt egy köztes állomás, de nem kellett kiszállni. Átmozgattak minket egy másik kötélpályára ami a tó mellett épült szállodáig (Rudolfshütte) vezetett. Már a felvonóból láttuk, hogy eléggé fúj a szél. Kilépve hideg és szél fogadott. Elég amatőr módon nem sok ruhát vittünk mivel lent még meleg volt. Azért volt nálunk esőkabát és esőnadrág, amik elég jól fogták a szelet. A nap hol kisütött, hol felhők borították az eget. A Medelzkopf-ot vettük célba. Útközben alig tettem el a fényképezőt annyira gyönyörű volt a táj.
Az út első része egy hágóra vezetett majd következett a hegy. Durva sziklás terepen araszoltunk felfelé, néhol a kezünket is használtuk.A szél egyre erősebb lett. A 2761 méter magas csúcsra érve csúcsfotót készítettünk, ettünk egy falat csokit majd elindultunk lefelé.
Hideg volt, fáztunk. Lejjebb alábbhagyott a szél és a hőmérséklet is feljebb kúszott.
Mivel elég időben végeztünk, ezért lementünk a felvonóval, autóba ültünk és irány a Liechtenstein szurdokvölgy. Ez már egy kellemes séta volt, egy jól kiépített patakmederben.
Az évszázadok alatt fantasztikus völgyet faragott a patak a sziklába. A szállásra érve jól esett a pihenés és a vacsora.
Harmadik nap esőre ébredtünk. Később kicsit alábbhagyott, ekkor futócipőt húztam és futni indultam amíg a többiek reggeliztek. Az út egyértelmű volt, fel-fel minél magasabbra. 45 percig futottam hegynek fölfelé majd fordulás és vissza. Nagyon jól esett, hatalmas élmény ilyen gyönyörű helyen futni. A kilátással nem tudtam betelni 3000-es hegyek tornyosultak mindenfelé. A tetejük hóba burkolózott. Futás után meglátogattuk a nemzeti park múzeumot, délután pedig a Krimmler vízeséshez autóztunk. A borús csepergős idő ellenére sokan kirándultak európa legmagasabb vízesésénél.
Felmentünk egészen a tetejéig és tovább indultunk. Nagyjából 1 órát mentünk még amikor visszafordultunk. Pihenősebb napot terveztünk, de ez is egy jó kis túra lett.
Negyedik napon a Lucknerhaus - Stüdlhütte túrát néztük ki. Ehhez átkeltünk autóval a hegyen. Az alagútból kiérve eső és hideg fogadott. Majdnem visszafordultunk, de reménykedve a jobb időben tovább haladtunk. Lucknerhaus előtt már a nap is kisütött. A hüttében ittunk egy rumos teát és elindultunk a 2802 méter magasan fekvő Stüdlhüttéhez. Az út eleje könnyű volt, majd jött egy jól járható húzós emelkedő a Lucknerhütte előtt. Innen igazi magashegységi környezetben folytattuk az utat. Az időjárás nem kedvezett a Großlocknert nem látthattuk a felhők miatt. Apósom egy kőszáli kecskét pillantott meg a távolban. Sajnos elég messze volt de jól kivehetőek voltak hatalmas szarvai. Később mormotákat is láttunk. Viszonylag könnyen felértünk a házba ahol meleg ebédet ettünk.
Az ebédtől és a pálinkától felbátorodva elhatároztuk, hogy megmásszuk a ház fölött magasodó 2900-as csúcsot.
Az út felénél azonban inkább visszafordultunk, mert felhő ereszkedet a hegyre, esni kezdett és a terep is igen meredekké vált. Lefelé alig találkoztunk valakivel a mormotákat kivéve. A végén még egy kisebb eső is elkapott minket.
Ötödik napra már csak a hazautazás maradt. Kellemesen elfáradtunk az elmúlt napokban. Az alpok egyik legszebb részén túráztunk. Simán el lehet tölteni a környéken 2 hetet mert rengeteg a látnivaló. Ha lesz lehetőségünk még visszajövünk ide!
