HTML

Linkek

A futás olyan hegyek nélkül, mint az élet futás nélkül. Lapos.

Friss topikok

  • Zsalapa: Valamennyi "40 éves hobbifutó" nevében gratulálok! :D (2019.03.13. 14:05) VTM 2019
  • luy123: Készülőben van egy Pilisi Kilátások Kör is, a "Pilisi Kilátások" jelvényszerző mozgalom alapján. (2016.10.20. 15:50) Körző
  • RabiMiki: Csákvár már vááááros! Aztakutyafáját! Gratulálok! :) (2014.10.12. 21:40) VérKör bringával
  • ubp: Egészen kedvet kaptam :) De tudom, hogy milyen sok munka, futás van mögötte! Gratulálok a szép te... (2014.05.11. 22:46) Terep százas 2014
  • RabiMiki: Gratulálok, srácok! A teljesítéshez és az on-line pálya kidolgozásához is. Velem futottatok össze... (2014.01.27. 09:55) VérKör, a kezdetek

100 Miles of Istria Blue (2019)

2019.04.17. 10:19 pamutmamut

Ülök a kádban és megpróbálom telefonra mondani a beszámolóm. Kavarognak a gondolatok a fejemben. Ilyenkor néha úgy érzem mintha ébren álmodnék. Nagyon frissek, nagyon intenzívek még az élmények. Szükségem van pár napra mire sikerül feldolgozni őket. Egy idegen országban idegen hegységben futok egyedül, a sötét, hideg erdőben. Ezek az első gondolatok amik eszembe jutnak.

De kezdjük az elején. Horvátországba legtöbbször nyaralni járunk a tengerhez. Áprilisban még hideg a tenger, de futni ideális az év ezen szakasza. Kicsit későn választottam a tavaszi hosszú versenyt, valamikor december közepén döntöttem az indulás mellett. A 100 Miles of Istria verseny 4 távja közül a 110 km-es távot tűztem ki célnak. Ez a táv keresztül szeli az Istria félszigetet kelet-nyugati irányban, tengerparttól-tengerpartig. Közben az Ucka nemzeti parkon keresztül haladva 4400 m szintemelkedést kell leküzdeni. 

Csiszár Zoli barátomat is sikerült megfűznöm, hogy jöjjön el velem. Ő a 67 km-es távot választotta 2500 méter szinttel. Neki ez egyéni rekord mind távban, mind pedig szintben. Persze ha sikerül teljesítenie. 

Pénteken reggel 7.00-kor indultunk Oroszlányból és 14:00-ra értünk a célba. Több mint 40 országból érkeztek indulók. Ez egy igazi nemzetközi terepfutó verseny. Már a nevezésnél ellenőrizték a kötelező felszerelést. Egy ilyen versenyen mindig előírják azt a minimum felszerelést amit a futóknak magunkkal kell vinnünk. Semmi extrát nem kértek tőlünk csak tényleg azokat a dolgokat amire valóban szükség lehet az út során. Mint például: esőkabát, túlélő fólia, fejlámpa, síp, elsősegély csomag, mobiltelefon, folyadék, némi kaja.

A nevezés után elmentünk egy közeli pizzériába és töltöttünk magunkba egy kis energiát. Közben eleredt az eső. A rajt előtt volt még egy kis idő és aludtam egy bő fél órát. A szállásunk 1 km volt a céltól. Zoli autóval vitt a célba ahonnan 19.00-kor indult a buszunk a rajtba. A busz indulás előtti pillanatok rendkívül feszültek voltak. Nagyon zavart a szakadó eső. Sehogy se volt kedvem így elindulni a 110 km-en. A buszban az ablak mellé ültem és a 2 órás út során aludni próbáltam. A buszból kiszállva még mindig szemerkélt az eső ezért gyorsan be nyomultunk a szemközti hotel aulájába. Innen azonban hamarosan ki lettünk küldve. Mivel fáztam ezért kerestem egy közeli kávézót ahol ittam egy kávét. Itt vártam meg a rajtot. Közbe váltottunk pár szót egy Új-Zélandról érkezett versenyzővel aki zokni nélkül indult a versenyen. (??!)

ist-rajt.jpg

22.00-kor elrajtolt a 350 fős mezőny. Mindjárt az elején egy igen masszív emelkedővel keztünk.

ist-blueszintm.jpg

8 km alatt kellett 1400 m szintet leküzdeni. Tengerszintről indulva fel kell mászni az 1401 méter magas Vojak csúcsra. A keskeny ösvény miatt nem igazán volt lehetőségem előzésre, "beragadtam" a többiek mögé. Ez azonban egyáltalán nem zavart, alacsony pulzussal tudtam teljesíteni a táv első felét.

ist-fejl_1.jpg

Ahogy egyre följebb értünk az eső havasesőre majd havazásra váltott. A szél is megerősödött. Félreálltam a meredek ösvényen és felvettem a kabátom. Illetve próbáltam felvenni, de a szélben ez nem volt könnyű feladat, mert úgy csapódott mint egy zászló a viharban. Számítottam némi hóra, az április még nem igazán tavasz 1000 méter felett.

ist-havas.jpg

A fent tapasztalt hóvihar viszont váratlanul ért. Nagyjából annyi meleg ruha volt nálam amivel a Vértesben - 5 °-ban szoktam futni. A viharos szél miatt itt azonban ez kicsit kevésnek bizonyult. A letaposott hó sok helyen jeges volt, a túra bot segítségével toltam magam előre. A kezem kezdett elfagyni a kesztyűben. Ez nem gyerekjáték, gyorsan ki lehet hűlni ilyen időben. Minél hamarabb le kell innen jutnom. Ilyenkor jönnek jól azok a tapasztalatok amiket a téli edzések során szerzünk meg. A fejlámpa fényénél a hópelyhek, fehér csíkként száguldottak a szemem előtt (Star Wars). A lefele utat kövek, sziklák és sáros avar nehezítette. Nehezen, lassan haladtunk. Egyszer sikerült is seggre ülnöm. Csupa sár lettem. A ködben (vagy inkább) homályosan láttam a fejlámpámmal. Jó lenne már túl lenni ezen a szakaszon. 3 óra 8 perc alatt értem az első pontra Poklon-ra (Saját szótáramban ez a hely Pokol néven szerepelt. Persze a pokol inkább meleg, mint jeges.). Ez kissé gyorsabb volt a tervezett időnél. A ponton hatalmas tömeg volt, alig fértem oda a lányhoz aki egy 2 dl-es merőkanállal próbálta az ISO-t adagolni. Borzasztóan lassúak voltak. Nem sokat időztem, futottam tovább. 

Jól futható murvás szakasz jött, ahol 05:30-as tempóban sorra hagytam le az indulókat. 50-60 embert előzhettem meg. Könnyedén ment a futás, köszönhetően a visszafogott tempónak az első emelkedőn. A széles murvás úton futottam, mikor egy helyen elfogyott a jelzés. 7000 db kis fényvisszaverővel ellátott zászlócskával jelölték az útvonalat. Most azonban nem láttam egyet sem. Megálltam visszafordultam, de már kiabáltak is. Kissé túlfutottam az elágazáson. Semmi gáz, ez még belefér. Sőt, kötelező is egyszer legalább eltévedni. :-) Gyorsan Bugacra értem. (hivatalosan a pont neve: Brgudac). 26,3 km.

A következő pont jó messze lesz, 18 km múlva. Az eső továbbra is szitált. Közben több nagyobb hegyet is meg kell másznom. Viszont mire odaérek talán véget is ér az éjszaka. Nappal azért minden szebb és remélem könnyebb lesz. A hegyek tetején újra havazás várt, majd lefelé bokáig süllyedtem a sárban. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy egyszer minden rossz szakasznak vége lesz. Szinte folyamatosan éhes voltam és mire Trstenik településre értem megettem a magammal vitt 6 csokiból és 4 gélből álló készlet nagy részét. Muszáj lesz feltankolnom élelemből a ponton. Egy sátorban rendezték be a pontot. A hőgomba alatt egy srác feküdt pokróccal betakarva.

ist-fekvo.jpg

Nem tudtam eldönteni, hogy dögledezik vagy csak pihen egyet és megy tovább. Valami rendes kajára vágytam. Barna kenyér, sajt és bacon jó is lesz. A telefonom védelmére hivatott nylon zacskóba pakoltam némi kaját a további útra. Az eső is elállt és a nap is kisütött. Még egy nagyobb hegy volt hátra és utána lejjebb ereszkedtünk.

Viszonylag enyhe emelkedővel kezdtünk, aztán egyre meredekebb lett. Hirtelen a semmiből rámtört az álmosság. Olyan erővel mint tavaly a Vipava-n. Le akart csukódni a szemem és tántorogni kezdtem. Semmi mást nem kívántam csak lefeküdni és aludni egy kicsit.

ist-szeleshegy.jpg

Ahogy feljebb értünk a szél egyre jobban megerősödött, fent pedig már viharos volt. Itt biztosan nem tudok majd pihenni. Elővettem egy magnézium shot-ot és megittam. Tíz perc múlva eltűnt az álmosság. Már csak fáztam a szélben. :-) Futottam hát lefelé, hogy mihamarabb beérjek újra a fák közé. Lejjebb határozottan jobb idő volt. Buzet előtt hosszan lejtett az út. Először a szokásosnak mondható bokatörő, köves jellegű ösvény volt. Többször megcsúsztam, de a túrabot segítségével megfogtam.

ist-buzetelott.jpg

Később aszfaltra váltott az út. Itt egy majd 3 km-es szakaszt sikerült egyben megfutnom. Egész jól éreztem magam. A csarnokban bolognai szószos tésztát adtak. Semmi köze nem volt a bolognaihoz, de megettem. Legalább meleg volt. 

Innen jött a leghosszabb 19,1 km-es szakasz két heggyel. Itt valahogy elveszítettem a fonalat. Nem találtam a tempót. Itt volt egy kisebb holtpontom. Többen megelőztek. A kelleténél többet gyalogoltam. Kellemetlen, nem túl szép részen haladtam. A nap közben kisütött és elég meleg lett. Vetkőzni kezdtem. Valahol 65 km környékén volt egy újabb meglepetés. Patakátkelés egy 4 méter széles patakon. Híd sehol. Hárman értünk oda a patak partjára. "Where is the bridge? (Hol van a híd?) Kérdeztem tőlük. Egy mosoly volt a válasz. Egyikőjük elkezdte levenni a cipőjét, a másik pedig simán átgázolt. Fogtam a túrabotom és én is átsétáltam cipőben a térdig érő hideg vízben. Közben a sodrás és a kövek miatt azért oda kellett figyelni.

ist-patakatk_1.jpg

A túlparton kb. 10 percig tartott mire a félig megfagyott lábaim átmelegedtek. Itt hívtam Zolit telefonon, aki már a buszon ült. 12:00-kor fog elrajtolni. Bíztam benne, hogy sikeresen teljesíteni fogja a távot mert a felkészülésnél nagyon odatette magát! Egy kellemetlen emelkedő jött. Vagy már csak azért volt az mert már több mint 70 km volt a csülkeimben. Oprtalj-ba egy hosszú enyhén emelkedő aszfalt úton értem be. A város határában berendezett sátornál leragasztottam a kezdődő vízhólyagokat és zoknit cseréltem. Kóláztam és ettem mielőtt elindultam.

Innen könnyebb szakaszok jöttek aminek örültem. Elég volt már a hegyekből! A következő 11,3 km-es szakasz még tartogatott 340 méter szintet, de ez az előzőekhez képest nem volt sok. Átléptem a 80 km-t. Innen belátható távolságra került a cél. Bár azért elég elkeserítő volt, hogy még legalább 5 órát kellett futnom, gyalogolnom. Itt már éreztem, hogy meg fogom csinálni, mivel már nagyobb hegyek nem álltak a cél és én közöttem. Groznjan előtt volt egy keskeny, murvás viadukt majd utána két kis alagút.

ist-viadukt.jpg

A mediterrán hangulatú kis településen egy srác sprintelt az ellenőrző pont felé kutyájával. Azon gondolkoztam, hogy szegény kutyust végigcincálta a 110 km-en, vagy valahol menet közben csatlakozott hozzá? Ha jól láttam Jack Russel Terrier lehetett. 89,3 km-nél jártam. A települések (hasonlóan Toscanahoz) itt is dombtetőkre épültek. Nagyon tetszett ez a stílusú építkezés.

Innen már "csak" egy félmaraton! 90 km-el a lábamban elég szarul hangzott. Viszont gyakorlatilag nem lesz szint. Kellemetlen szél volt kifelé a faluból, ezért felvettem az esőkabátom. Kocogtam amikor egy birkanyájra lettem figyelmes. Pont az út közepén mentek. Egy pásztor a felesége és egy kutya terelgette őket. Jobbra kanyarodtak egy alagútba, de nekem is arra kellett mennem.

ist-birkak.jpg

Meg kellett várnom amíg átérnek. Mikor átértek ráköszöntem a pásztorra. Mivel úgy sejtettem, hogy nem beszél angolul - de meg szerettem volna tudni, hogy harap-e a kutyája - ezért rámutattam a kutyára és ennyit mondtam: "Ham-ham". Reméltem, hogy nem néz kutyaevőnek. Szerencsére egyből levágta mire gondolok és rázta a fejét és valami olyasmit mondott hogy: "nyemá". Kikerültem a jószágokat. Aztán a felesége akart velem csevegni. Egy büdös szót sem értettem belőle, csak zavart képet vágva mosolyogtam. Viszonylag sokat futva értem Buje-be az utolsó pontra.

ist-buzet.jpg

Rajtam kívül egy srác volt ott, a pontőrok és az 5 fős egészségügyi különítményt. Ettem pár falatot, kólát ittam és megtöltöttem a kulacsom. 12,8 km volt a célig.

Emelkedő, majd lejtő következett a városban. Futni kezdtem, szerettem volna már célba érni. Jött egy kisebb dombocska amin felsétáltam és eldöntöttem, hogy futni fogok. :-) Végül is ez egy futóverseny vagy mi. Elindultam egy tarthatónak ítélt tempóban. 10 km lehetett hátra. Látótávolságra több futót is láttam, de mindegyik lassabb volt nálam. Egy Nike aszfalt cipőben indultam a versenyen, ami az első 40 km-en nem volt jó választás. Az utolsó szakaszon viszont kívánni sem lehetett jobbat. A könnyű cipőben suhantam. Sorban előztem a futókat, ez erőt adott a hátra lévő kilométerekre. 5 km-től minden km-ben táblával jelezték a hátralévő távolságot. Valahol itt lettem figyelmes arra, hogy akár még 19 órán belül is beérhetek. Nem igazán hittem benne, hogy bírom a végéig a gyilkos tempót. 3 km környékén aztán végleg elgurult a gyógyszer. 19-re lapot kértem! Futottam én már máskor is fáradtan, most mi a különbség?! Semmi! Csapassuk! 5:35-ös majd 5:18-as kilométer. Már láttam a várost. Jött az 1 km-es tábla. Futottam még egy kilométert, de a cél még legalább 200 méterre volt! Váááá! Picsábaaaa. Sprintelve értem célba! 18 óra 59 perc! Jihháááá! 1 órával jobb a tervezettnél! (350 indulóból a 140. helyen végeztem.)

ist-cel.jpg

A távhoz képest egész jól voltam. Leültem és szuszogtam. Hű de jó érzés volt végre bent lenni. Kellemesen sütött a nap én pedig boldog és elégedett voltam! A fotóst megkértem, hogy csináljon rólam egy képet a célvonalnál. Rövid nyújtás után elindultam a szállás felé. Szép lassan, közben szurkolva a beérkezőknek. A vízhólyagomat éreztem, de nem volt különösebben fájdalmas. A fárasztó felkészülés, meghozta a gyümölcsét. Azt szoktam mondani, hogy inkább az edzésen dögölj meg mint a versenyen. Ez most bejött. A szállásra érve, lehuhanyoztam majd megittam a nevezésnél kapott sörömet. Édes pillanatok! Majd ledőtem az ágyra és elaludtam.

Sötét volt mire felébredtem. Telefonon megnéztem merre jár a Zoli. Miközben nyomkodtam, jött egy SMS: "Mindjárt az utolsó ponton vok! :-)". Jó időt fog menni, számolgattam fejben. Szép lassan összekészülődtem és elindultam a cél felé, hogy szurkoljak Zoli beérkezésénél! A célba érve elég hideg volt és a csarnok nem volt nyitva, legalábbis a pálya része. Kint meg nem volt túl meleg. Bent melegedtem egy kicsit a zuhanyzóknál. 22:00 felé elindultam Zoli elé. A céltól kb. 200 méterre egy kanyarnál áltam meg és szurkoltam a beérkezőknek: "Brávó, go-go-go!, 200 hundred meter the finish line!" :-) Egyszer csak feltűnt Zoli! Mivel szembe világított a fejlámpával ezért nem voltam biztos benne, hogy ő az. Rákiabáltam, hogy Csiszár Zoli te vagy az? Jött a válasz: "Azt hiszem!". Együtt futottunk be a célba, illetve a végén a ritmus váltást már nem bírtam lekövetni. Zoli 10 óra 32 perces idővel teljesítette élete eddigi leghosszabb távját (67 km)! Ezúton is gratulálok neki!

Szinte semmi fáradtság nem mutatkozott rajta. Nem sántított és nem is fázott a hűvös éjszakában. A szállásunk irányában lévő étteremhez sétáltunk ahol ettünk egy tésztát és ittunk egy megérdemelt sört.

ist-sorozes.jpg

Persze, hogy a verseny és a friss élmények volt a téma. Az étteremből elindulva Zolinak totál beállt a lába. Szegény alig bírt menni, ráadásul nagyon vacogott! Még jó, hogy csak pár száz métert kellett megtenni a szállásig. 

Jó mulatság, férfimunka volt! Kevés szenvedés, téli-nyári időjárás, sok élmény jellemezte ezt a százast, illetve száztízest! Egy ideig most nem futok! :-) Ja igen a kádból már kiszálltam és billentyűzettel folytattam a beszámoló írását. Úgy azért jobban haladtam. (Az Új-zélandi fickó sajnos nem ért célba.)

 u.i.: menjetek futni!

istria110-terkep.jpg

 ist-kapucniban.jpg

ist-certific.jpg

istria-bot.jpg

ist100-befuto.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: sár százas Terepfutás Hideg Tél

Dél-Börzsönyi kilátások 2019

2019.03.29. 10:57 pamutmamut

Hogyan "keletkeznek" a terepfutók? Sokan megunják az aszfaltot, vagy már nem találnak benne elég kihívást. Van hogy azért térnek át a földútra mert az aszfalt nagyon igénybe veszi az ízületeket. Néhányan rögtön terepen kezdenek futni. Véleményem szerint ők kevesen vannak, hiszen a szintemelkedések nagyon meggyötrik a kezdő futókat. Talán a legtöbben teljesítménytúrázással kezdik. A túrákon egyre jobban megerősödve bele-bele futnak. Aztán szépen lassan egyre inkább a futás felé tolódik el a túrázás. Egyszer aztán már többet futnak mint gyalogolnak és megszületik a TEREPFUTÓ. Én is mint sokan mások túrázással kezdtem. Az 50 km-es túrák eléggé megviseltek, mivel köztük 2-4 hét szünetet hagytam. Hogy jobban bírjam a túrákat elmentem futni a közeli tópartra. Egyre jobban ment a futás síkon és kipróbáltam magam terepen is. Mivel a futás gyorsabb mint a gyaloglás ezért itt is ragadtam. 

Mai napig szeretek teljesítménytúrákra járni. Túrázni ugyan már nem túrázok, de szívesen futok rajtuk. Praktikusak mert olcsók, sok van belőlük és általában nem szükséges rájuk előnevezni. Az Istria100 felkészülés részeként hétvégén a Vértesben terveztem futni, de aztán mégis inkább a Börzsöny felé vettem az irányt. Kinéztem a hétvégére a legszintesebb túrát a közelben és ez a Dél-Börzsönyi kilátások volt.

04:00-kor keltem és 06:20 körül már Zebegényben voltam. A rajtban rajtam kívül alig lézengett 1-2 ember.

dbk-rajt.jpg

Gyors nevezés után elindultam az 50 km-es távon. Az 1. ellenőrzőpont után nem sokkal Y elágazáshoz értünk. Az órám szerint jobbra kellett volna tartanom, de többen egyenesen mentek a sárgán. A térkép szerint is egyenesen a sárgán kellett volna menni, de szerintem meg nem. Előző nap megnéztem a GPSIES-en és a sárga körséta jelzés volt a mienk. Kis várakozás után egy lány is odaér hozzánk és ő is a jobbra utat mondja elég határozottan. Szuper, akkor hibás a térkép! A túra folyamán nagyjából 25 alkalommal kell majd jelzést váltanunk. Remélem az órám rendben végigvezet az útvonalon.

A táv első fele elég masszív szinteket tartalmaz. Sokat nem futottam benne. Viszont nagyon szép rész ez, több helyről megcsodálható a Dunakanyar. Leginkább a Remete-barlang tetszett ahol a harmadik EP. volt.

dbk-remete.jpg

Kissé kitett ösvényen közelíthető meg a barlang bejárata. Szemből a Duna túloldaláról már többször figyeltem a hegyet és a barlangot. Most végre megnézhetem közelről is.

dbk-remete2.jpg

Innen a Szent-Mihály hegy felé veszem az irányt. Lefelé sem könnyen járható, oldalra dőlő ösvények után könnyebben járható részek jönnek, húzós emelkedőkkel. Többen szembe jönnek, ők az elején rossz irányba indultak és fordítva teljesítik a kört. Nem nagy tragédia. A hegytetőn az igen érdekes kilátó fogad és egy pontőr. A pecsét még nem ért ide ezért egy D betűt kapok a lapra. Egy nagy műanyag hordó tele van Cerbonával, közülük választok egy kókuszost. A kilátóból megnézem a Dunakanyart, sajnos kissé párás az idő.

Hosszú lejtő után visszatérek az első pontra. A pontőrök szerint harmadik vagyok. Fogy a vizem illetve ISO-m mint a fene, mert meleg az idő. 1,2 literrel indultam és már bőven túl vagyok a felén. Mármint nem a táv felén, hanem a vízkészlet felén. Az 5. pontnál a Kövesmező ponton kellemes meglepetés fogad. Egyrészt adnak vizet, de a lényeg a rétes. Túrós, mákos vagy meggyes! Én a túróst választom. Nagyon jól esik!

Ismét emelkedő, de most már kevésbé szép a táj. Sőt egész felejthető ez a szakasz. A hatodik pont ráadásul személyzet nélküli pont. Óvatos emelkedő a Só-hegyre és haladok a következő pont felé. A kisebb emelkedőket megfutom a nagyobbakon meg sétálok. Nem erőltetem, de haladok. A hetedik pont egy műút szélén a Rózsakunyhónál van. Itt vár a beígért zsíroskenyér és víz. Csalamádéval eszem a kenyeret, kevés hagymával. Jók ezek a túrák mert itt van emberi kaja is.

Egy vadászlesnél balra fordulok és kellemetlen, meredek emelkedőn keresztül jutok fel a Kittenberger-vadászleshez. Fent matricát kell ragasztani. Nézem a lapot vagy két percig, de nem találom hová kell raknom. Közben felér egy srác is és ő találja meg a matrica helyét. Nem volt elsőre egyértelmű, vagy már fáradok.

Egy könnyebb szakasz jön, kellemesen futható erdei úttal. Normál tempóban kocogok lefelé amikor megbotlok és zuhanok. Esés közben egy tizedmásodperc alatt beugrik az előző esésem és mivel védeném a térdem ezért teszek egy negyed fordulatot és az oldalamra érkezem. Esés közben félhangosan kipréselek magamból egy szót: "Picsába!". Földre érés után vizsgálat. Térdemnek semmi baja. Oldalam egy picit megütöttem, a könyököm meg egy kissé vérzik. Nemrég kaptam tetanuszt, ez most jól jön. Ülök a földön és bámulok magam elé. Ennyire béna vagyok vagy a Hoka nem működik nálam jól? Nem szoktam én ennyit esni. Felállok és lassan kocogok tovább.

Kismaros-Morgó pontra érve a pontőr segít lemosni a sebem. Egyáltalán nem vészes. ISO-t is kapok a ponton amin nagyon meglepődöm. Az ISO mellé TWIX-et is kapok amit útközben elmajszolok. Innen egy hosszú szakasz következik az utolsó pontig. Egy mezőnél az órám sípol, rezeg. Letértem az útról. Elhibáztam. Visszafordulok és jobbra folytatom. Még jó, hogy szólt. Max. 100 métert tévedtem. Belefér. Közel a cél és még van némi erőm, belefutok az emelkedőkbe. Egy patak mederben haladok, kidőlt fák között. Elég sok a kiránduló akiket kerülgetek. 

dbk-patak_1.jpg

Pusztatorony személyzet nélküli pont után Törökmező jön. Egy kis halastó partjára érek egy hétvégi házhoz, itt a pont. Aztán rá kell jönnöm, hogy ez mégsem az. A házban nyitva az ajtó, beköszönök de nem jön válasz.

dbk-vizhazu.jpg

Megyek tovább. Törökmezőre érve újra zsíroskenyeret osztanak, de mikor közelebb érek gyanús lesz. A nő magyaráz egy párnak, hogy a pénztárnál kell fizetni. Akkor ez nem is a frissítőpont, csak a büfé települt ki. Mondjuk nem is vagyok éhes. Messziről kiabálnak, hogy erre-erre. Pár falat almát bedobok és egy kicsit leülök. Nézem a kirándulókat. Van itt egy kis vadaspark is.

Indulás! A következő már a cél lesz, de még van közben egy személyzet nélküli pont. Meg szerintem egyet kihagytam valahol. Pedig végig az útvonalon haladtam, talán nem vettem észre. Vagy nem is volt kint. Vajon így elfogadják a teljesítésem? Talán a track-el és a fényképeimmel tudom majd igazolni. De ha elég gonosz a szervező (én az lennék) akkor nem adja meg. Mindegy, de futottam egy jót. Azért egy rohadt szemét ha nem adja meg! "Tudod mit nyuszika: Ba..d meg a fűnyíród!". De végül is jogos ha nem adja meg. Ezzel az elmélkedéssel eltelik 2-3 kilométer. Jön még egy jó meredek hegy a végén a Malom-hegy. Aztán kiderül, hogy csak a térképen meredek. A valóságban egy dombocska.

Nagyon figyelve futok a cél felé. Figyelem a személyzet nélküli pontot, de sehol Kb. a jelzettől 1 km-el odébb egy srác ül egy kempingszékben. Jéé, itt a pont és van személyzet is. A srác szerint én vagyok itt az első, más még nem járt itt. Megkapom a jelvényem! Kérdem, hogy itt a vége a falu szélen? Nem nincs itt, de azt mondták hogy adjam itt oda a jelvényt - jön a válasz. Kissé furcsa. Kocogok tovább a falu felé, közben eszembe jut, hogy Hangya barátom mondta pénteken, hogy toljam meg a végét 4:30-as ezrekkel. Hát tolom neki. 5 perces jön csak össze, remélem nem lesz szomorú! :-) Egyszer csak kibukkanok a házak közül és az iskolánál találom magam. Jéé, itt is a cél. Stoppert lestoppolom. 6 óra 42 perc. A célban a vonalkód olvasónak nem tetszik a tűző napsütés. Csak ketten vannak előttem, de várnom kell 2-3 percet mire leolvassák a kódom. Nem mintha bármi múlna ezen a 2 percen. Simán elfogadják a teljesítésem, nem is nézik meg igazán az ellenőrző lapot. Helyben nyomtatják az oklevélre a nevet. Szeretem figyelni, hogy mások hogyan dolgoznak. Néha lehet tőlük tanulni.

7 órán belül szerettem volna menni és ez sikerült. 48,5 km, 1950 m szint. Majdnem sikerült megfelezni a szintidőt. Sikeres futás volt! Persze az esést leszámítva. Az útvonal eleje kifejezetten szép volt. A második fele már nem tetszett annyira (kivéve a patakmedret). Az útvonal jelölés helyenként nagyon jó volt, de több helyen nem lehetett eldönteni merre kell menni. Se jelzés, se szalag. A kapott színes térkép az elején elég zavaros és pontatlan volt. Később már el lehetett vele találni. A honlapról letölthető volt a track, nem kellett nyomozni utána. Track segítségével pedig már könnyű tájékozódni. Zebegény nagyon kellemes hely. A kora nyarat idéző napsütésben megkívántam a fagyit. A központban lévő Spar-ban nem volt. A közeli cukrászdában viszont igen. Sós karamellás fagyit még úgysem ettem. Fagyizás közben szurkoltam az ismerős beérkező futóknak. Aztán már csak haza kellett vezetnem és közben nem elütni a félszáz öngyilkos jelölt motorost az Esztergom-Tatabánya útvonalon.

 

dbk-terkep.jpg

dbk-emleklap.jpg

dbk-koponya.jpg

Szólj hozzá!

Sunset 4.0 (2019)

2019.03.20. 21:36 pamutmamut

A felkészülés legkeményebb heteit éljük, futjuk. Csiszár Zolival neveztünk az Istria100 futóversenyre. Zoli a 67 km-es távra én pedig a 110 km-esre. Gondolkoztam a 100 mérföldes távon, de nem mertem bevállalni. Mivel az én távomon 4400 méter szint van a Zolién pedig 2500 m, ezért március 15-én pénteken lépcsőzni mentünk. A környék legnagyobb lépcsője a tatabányai Turul emlékműhöz vezető 419 lépcsőfok. Én 10 kg-os (vízzel és kézi súlyzóval megrakott) hátizsákkal, Zoli pedig 4 kg-os zsákkal vágott neki. A cél az volt, hogy 10x megjárjuk fel és le. Egy kör nagyjából 13 percet vesz igénybe. Az előző heti VTM-et még nem pihentük ki, de ez nem vette kedvünket. Lihegve, de lenyomtuk a 10 kört! Az utolsó két kört kivéve nem volt olyan kemény, mint amire számítottam.

suns-turul.jpg

Estére vacsora meghívásunk volt Pestre. Fecóékkal egy sörözőbe mentünk. Marhapofával, knédlivel és jófajta cseh sörökkel pótoltam az elvesztett kalóriákat. Nagyon jó volt ülni, beszélgetni és sörözni! Másnap jól rápihentem. Illetve nem annyira mert délután sétáltunk Lucával 5 km-t a Turulhoz! :-)

Vasárnap reggel 05:00-kor keltem, mert hétvégén hajnalban kelni jó! Mondjuk aludni még jobb, de egy ultrafutónak ez igen ritkán adatik meg. Azért keltem korán mert edzésképpen le akartam futni a Sunset eTrail 42 km-es távját. 6 óra előtt egy kicsivel a csarnoknál voltam. Kunya Zoltán is éppen futáshoz készülődött, ő a VérKört választotta. Együtt indultunk neki a választott távunknak, de Zoli pár száz méter múlva visszafordult mert nem zárta be az autóját. Egyedül folytattam. A vádlim egy gránit tömb. Totál be van durranva. Jót tett neki a 4000 lépcsőfok. :-) Mire Majkra érek - az első ponthoz - egy kicsit javul a helyzet. Gyönyörű napkeltében futok át Majkon.

suns-majk.jpg

Kívánni sem lehetne jobb időt. Olyan tiszta a levegő, hogy harapni lehet. Jó erőben vagyok, könnyedén szelem át a Vértest és gyorsan Várgesztesre érek. Az idő melegszik én meg vetkőzöm.

suns-sarganegyzet.jpg

Két kulacs vízzel vágtam neki a terep maratonnak, mert féltem hogy Vérteskozmán még el lesz zárva a nyomóskút. Szerencsére nincs elzárva, töltés után futok tovább.

suns-kozma.jpg

A ponton nincs térerő. (Ejnye Paripa!) Lefelé jó saras az út, csúszik mint a fene. Vissza kell vennem a tempóból. Simán megfutom a sárga jelzés emelkedőjét, jól érzem magam. A kevés pihenés nem látszik a tempómon, Várgesztes-keletnél (18,6 km) még 10 km/h átlagsebességgel futok. A következő emelkedő a kék + jelzésnél fogad. Ez most is kemény. Esélyem sincs megfutni. 23 km-nél lemegyek a Szép-Ilonka forráshoz vízért. Ez egy megbízható forrás.suns-szepilonka.jpg

Iszom és megtöltöm mindkét kulacsom. A piros jelzés tetején jön szembe velem Kunya Zoli.

suns4.jpg

Itt pont szembe megy egymással a VérKör és a Sunset útvonala. Jókedvűen üdvözöljük egymást és váltunk pár szót. Számolgatni kezdek, ha bírom a tempót a Somló-hegy után is akkor egyéni rekord lehet belőle. Elfutok a rossz emlékű tócsám mellett. Pár hete itt botlottam meg és vertem szét a térdeimet. Míg élek nem felejtem el! 

suns3.jpg

Körtvélyespuszta után autókra és Urszán Robira leszek figyelmes. Futóverseny lesz itt ma! Multinavigator Trail. Ezt most kihagyom. Innen 9 km-re van a Somló-hegy. Még mindig jól érzem magam, szuper az idő és ez az én napom! Néha éneklek egy kicsit félhangosan. Ha jól megy a futás szoktam. :-) Viszonylag könnyen futom meg a kéket és ráfordulok a pirosra. Az emelkedő nagy részét megfutom és a tetőn eszem egy paradicsomos gélt. Most finomabb mint a VTM-en volt. Vagy kevésbé szar a gyomrom. 5 perces kilométerekkel csapatom lefelé Somló irányába. Jön az utolsó hegy! Futok felfelé, egészen a meredek részig. 3 óra 38 percnél érem el a kilátót.

suns2.jpg

Remek, ez már egyéni rekord lesz. A kérdés már csak az, hogy mennyivel döntöm meg az előző időmet. Önmagammal a legjobb versenyezni. Ez aztán a fair, kiegyensúlyozott küzdelem. Lefelé Paripa fut velem szembe és szurkol. Kiabál, hogy ne álljak meg és hogy nyomjam meg a végét! Így teszek. 1-2 alkalommal bele sétálok és frissítek. Az aszfaltos részt megnyomom az utolsó km-t 5 perc alatt teljesítem. Leolvasom a csarnoknál az utolsó QR kódot. Időm: 4 óra 15 perc 47 mp. 16 perccel jobb mint az eddigi időm! :-)

A futásom számokban:

- átlag tempó 6:03 perc/km

- átlag pulzus 148 ütés/perc

- átlagos lépéshossz 103 cm

- átlagos lépésütem 160 lépés/perc

 

Sunset teljesítéseim:

suns-idok.jpg

Az időjárás gyönyörű volt! A terep néhány helyen nagyon sáros volt, de alapjában véve elég jól futható. Ma kijött a lépés és végre meg lett a gyümölcse a sok elvégzett munkának! Az időnek nagyon örülök, főleg mert 5 órát terveztem. Egy "kicsit" jobb lett. Még két kemény hét vár rám aztán visszaveszek az edzésekből és rápihenek az Istria-ra.

u.i.: menjetek futni

suns-ut.jpg

suns-kidoltfa.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: sár Terepfutás Tatabánya Gerecse Sunset VérKör

VTM 2019

2019.03.12. 09:05 pamutmamut

A Vértes a magyar terepfutók egyik kedvelt terepe. Nem a legmagasabb, nem is a legszebb hegységünk. De van benne valami ami mégis ide vonzza az ország futóit évről évre. Az biztos, hogy jól futható "kellemes" emelkedőkkel tarkított túraútvonalak hálózzák be. A terepfutas.hu története is innen indult 2007-ben, az első Vértes Terep Maratonnal. 

Idén is a szokásosnak mondható csapattal veszünk rajta részt. Váli Pisti, Csiszár Zoli, Paripa és én indultunk rajta. Zoli a maratoni távot választotta, mi pedig az ultrát. A terepfutók közül az évek alatt sikerült sokakat megismernem. A csarnokban rengeteg ismerős arc bármerre nézek. Üres pad viszont alig. Kezdjük kinőni a csarnokot. Hatalmas zsivaj, rengeteg futó. Zajlanak a szokásos előkészületek. Paripa kérdezi, hogy hol a gél amit hoztam neki. Ígértem neki sós-paradicsomos géleket, de otthon felejtettem. :-( Gyorsan veszek kettőt az egyik standnál. :-)

Rajt előtt egy közös fotó és már megyünk is ki a rajt zónába.

vtm1_3.jpg

Az ajtóban Csanya üdvözöl minket. 09:00-kor elrajtolunk. Elég hátulról sikerül indulnom, így a faluban igyekszem előre. A szokásosnál nagyobb a tömeg, nem tudok teljesen a saját tempómban futni. Sebaj, még úgyis lesz időm előzni. A faluból kifelé valami furcsát veszek észre. Egy vádlin ismerős érem képe jelenik meg előttem. Közelebb futok és alaposan megnézem. Igen, ez nem más mint egy Vércse érem tetoválás! :-)

vtm-tetko.jpg

Gazdájával Máyer Csabával beszélgetek egy kicsit. Elmeséli, hogy milyen borzalmas, viharos körülmények között teljesítette a Vércsét. Körülötte csapkodtak a villámok, gyakorlatilag végig szakadt az eső. Már útközben megfogadta, ha túléli akkor magára varratja az érmet. Így is lett! 

Az első pontig megmászunk egy nagy hegyet (nem futva) és megtekintem a tócsát aminek jeges vizében 3 hete megfürödtem. :-) Most szinte nincs is benne víz. Körtvélyes-puszta előtt a fenyvesnél van egy rövidebb emelkedő. Mindenki gyalogol de én megfutom és ezzel vagy 10 embert előzök meg. Hazai pályán nagy a pofám! Lassan elérjük az első pontot. A pont előtt kidőlt fák lassítanak. Nincs nagy tömeg a ponton. Sós kekszet, olivabogyót, és uborkát eszem. Megtöltöm a kulacsom ISO-val és tovább indulok. 

Mária-szakadék jön, az egyik legszebb hely a Vértesben. (Ez a béna képen persze egyáltalán nem látszik szépnek, de hát siettem.)

vtm-maria.jpg

A kék jelzésen Gesztes felé indulunk. Vitány-vár után összefutok egy sráccal. A Roki fánál felfelé kérdezi, hogy melyik a jobb ösvény. A lentit ajánlom neki. Pár mondat után kiderül, hogy ő is VérKör teljesítő. Jól esik a lelkemnek, hogy mindenki milyen örömmel mesél VérKörös élményeiről. Útközben megbeszéljük, hogy a szokásosnál magasabb a pulzusunk és ez nem jó. :-) Gesztesre érve meglepve fogadom, hogy a pont elköltözött vagy ellopták. Mikor legutóbb voltam még a buszmegállóban volt. Most pedig a falu végén van.

vtm-gesztes.jpg

Szerintem ez most jobb hely, hiszen itt válik el a maraton az ultrától.

Frissítés után megint szóba elegyedek egy sráccal. Az előttünk álló hegyekről beszélgetünk. A kék+ emelkedőjén végre "légüres térbe" kerülök. A legtöbb ultra távú (42 km-nél hosszabb) versenyen eljön egy olyan pillanat amikor egyedül maradsz. Se mögötted, se előtted nincs senki. Imádom az ilyen szakaszokat. Kicsit magamba tudok fordulni és a saját tempómban haladok. Vérteskozma előtt sikerül megelőznöm két futót. A pontról elindulva eszembe jut, hogy nem csekkoltam. Illetve fogalmam sincs, hogy csekkoltam-e. Visszaszaladok 30 métert és újra "dugókázok". Biztos ami biztos. 

Egy könnyebb szakasz jön. Lejtő majd hosszú nagyjából sík aszfalt. Valahogy nem fűlik hozzá a fogam. Nem megy jól a sík szakasz. Aztán balra befordulunk a zöld jelzésen a Sárkánylyuk-völgybe. Nem olyan rettenetes mint a neve. Hosszan emelkedik, de futható. Néha azért bele kell már gyalogolnom. Közben Csanádi Bélával beszélgetek a kalandos VérKör teljesítéséről. Ez egy ilyen dumálós verseny lett. Kiderül, hogy Béla első alkalommal 92 km-t ment a VérKörön egy komolyabb eltévedés miatt. Bélával nagyjából egyezik a tempónk. Hol én, hol ő előz meg. Az utolsó előtti pont Kapberek pusztán van. Évekig mi hordtunk ide kólát gyalog. Idén sajnos nincs kóla csak ISO és víz.

Elindulok az utolsó 12 km-re. Eszem egy paradicsomos,sós gélt. Ez egy új termék, most próbálom ki először. Nekem elsőre nem jön be. Kicsit rossz a gyomrom ezen a szakaszon. Nincs nagy baj, pár böfögéssel úrrá leszek a problémán. :-) Nagyjából kilométerenként megállok és sétálok pár lépést. Valahogy össze kéne magam szedni, kéne egy kis motiváció. Az utolsó pontra Bélával együtt érünk be. Eszek pár falatot, iszom két korty kólát és töltök a kulacsomba egy kis ISO-t.

Elindulok és megelőzöm Bélát. Később lassulok, nem esik jól a sík aszfalt. Béla visszaelőz. Elhagyjuk jobbra az aszfaltot, innen 3,3 km. Reggel megnéztem a távot. Lefelé menet megelőzök két leányzót. Előttem 4-et futnak (köztük Béla). Tempót váltok és lehagyom őket. A falu széléig összeszedek 100 méter előnyt. Innen már csak végig kéne bírni. Egész jól megy. Futok egy 4:45-ös km-t. Megelőzök még egy srácot. Érzem, hogy bírni fogom a végéig. Még egy gyors 4:35-ös kilométer és már látom a templomot. Hátranézek, sehol senki! Célegyenes és bent vagyok!!! 

5 óra 9 perc 53 mp lett az időm. Ezzel a 144 férfi indulóból a 41. helyen végeztem. Akárhogy is nézem ez az első harmad. Nem is rossz ez egy 40 éves hobbi futótól! :-)

A versenyt az Istria 110 km-es versenyre felkészülésnek szántam. Nem voltam pihent, a héten lépcsőztem és csütörtökön még futottam is. Ennek ellenére jól sikerült. 5 és fél órán belül terveztem és ez bőven meglett. A pulzusom sajnos elég magas volt végig, jóval magasabb mint edzéseken szokott (158-as átlag lett). A verseny úgy érzem elérte a határait. Ennél több indulót tényleg nem bír el a csarnok, de a pálya sem. Most még éppen élhető, élvezhető maradt. 

Köszönjük a rendezést és gratulálok a teljesítőknek!

vtm-cel.jpg

vtm-okol.jpg

1 komment

Címkék: Vértes

Gyógyulás (Véres edzés után)

2019.02.25. 11:51 pamutmamut

2019.02.16-án estem el szombaton. Már az esés után eszembe jutott, hogy a gyorsabb regenerálódás miatt szakember segítségét veszem igénybe. Nem lenne jó sokat kihagyni az edzésekből, mert nevzetem az Istria 110 km-es távjára ami áprilisban lesz. A környei Sebcentrumba mentem el hétfő délelőtt. Csütörtökön akartak fogadni, de hosszas könyörgésemre végül mehettem hétfőn. Annyit tudtam róluk, hogy kifejezetten nehezen gyógyuló sebekkel foglalkoznak.

Megnézték a sebem és megállapították, hogy sikerült jól beszárítanom. Eddig azt hittem az jó ha varasodik a seb. Mint megtudtam nem jó, mert a száraz fedőréteg meggátolja hogy a bacik kifelé távozzanak, ezért inkább befelé keresnek magunak utat. Így a seb könnyebben begyullad és lassabban gyógyul. Olyan helyeken ami hajlik (térd, könyök stb.) nedves sebgyógyítást alkalmaznak ma már. A nedvesen tartott seb kevésbé fáj, húzódik és könnyebben kitisztul. A regenerálódási idő nagyjból a felére csökken a hagyományos ellátáshoz képest. A Sebcentrumban ragasztottak rá valami barnás ragadós anyagot és bekötözték. Még a kezemen lévő kisebb sebeket is ugyan így látták el. Aztán megkérdezték, hogy mikor kaptam utoljára tetanuszt. Mondom, szerintem soha. Már hozták is a tűt és a fecskendőt. Forduljak oldalra. Farba kaptam. Egyáltalán nem fájt, sőt másnap sem éreztem. Most vagy egy városi legenda, hogy a tetanusz nagyon fáj vagy nekem volt szerencsém.

Hétfő-Szerda között hajlításra azért még erősen érzékeny maradt a lábam. A lépcsőzés nehezen ment. Szerdán kellett visszamennem kötözésre. Levágták az előző kötést és leszedték a ragacsos anyagot. Alatta szépen gyógyult a seb. Kérges var nem volt rajta, de volt benne még némi genny. Csipesszel leszedegették a maradék ragasztót és fertőtlenítették a sebet. Aztán egy ezüst tartalmú "fóliát" kaptam rá. Azt leragasztották, majd újra bekötötték.

Csütörtök délután már tudtam úgy menni, hogy nem húzódott a seb ha léptem. Elmúlt a sántítás. Péntek délelőtt újra kötözés. A seb kb. harmadára zsugorodott, de volt benne még egy kevés genny. Most alga tartalmú anyagot tettek rá és a tetejére megint az első kötözéskor kapott ragadós anyagot. Majd az egészet bekötötték.

Szombaton már egyáltalán nem érzetem és egy rövid 5 km-es kirándulásra mentünk a családdal. A túra folyamán egyáltalán nem fájt. Vasárnap már nem bírtam tovább idegekkel! Reggel 06.00-kor keltem és futni indultam. Laza, óvatos tempót és aszfaltot választottam. Kicsit sokáig tartott míg újra felvettem a futótempóm, aztán már nem volt gond. Talán még annyi, hogy van bennem némi para. Nem szeretnék újra elesni! :-) 11 km lett a vége, jól esett újra futni.

gyogyulas.jpg

A kötés még a lábamon van, de már egyáltalán nem érzem a sebet. Kedden megyek utoljára vissza a dokihoz és akkor fogom magam véglegesen gyógyulttá nyilvánítani!

Ha valakinek hasonló, horzsolt sérülése lesz a jövőben - megfelelő ellátás esetén - nagyjából arra kell számítani, hogy 7-8 napot kell kihagyni az edzésekből. De egyszerűbb ha nem estek el!

Előzmény: Véres edzés

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Sérülés

Véres edzés

2019.02.16. 19:22 pamutmamut

A mai szombat reggel sem indult másképpen, mint általában. A tél, a felkészülés jegyében telik a tavaszi versenyekre. Ma is egy hosszú futásra indultunk Paripával a Vértesbe. Ragyogó idővel indult a nap. Csillogott a zúzmara a hajnali napsütésben.

fut2.jpg

Somlóról a Szép-Ilonka forrás felé haladtunk tovább. A forrás után megmásztuk a Gráciák-bércét. Szép kilátás volt a kissé párás időben. A Mária-szakadék felé folytattuk az utunkat. A talaj keményre volt fagyva.

Egyszer csak megbotlottam. Éreztem, hogy ezt nem tudom megfogni. Elestem. Esés közben már láttam, hogy egy befagyott tócsára fogok érkezni. Közel, s távol ez az egyetlen tócsa volt útközben. Ráestem a jégre, ami beszakadt alattam. Csurom víz lettem. Láttam, amint az órám is víz alá merül. Gyorsan kikászálódtam a pocsolyából. A térdemben éles fájdalmat éreztem. Egy darabig csak álltam és fájlaltam a lábam. Paripa mondogatta, hogy öltözzek át. Már, ha van nálam valami. Mindig viszek magammal egy tartalék széldzsekit, így azt felvettem. Paripa megszólalt, hogy vérzik a lábam. Mindkét térdemen kiszakadt a nadrág és a véres húsom kandikált ki belőle. Pont a Vértes közepén jártunk, a legközelebbi lakott település, úgy 8 km-re volt. Autóval a legközelebbi megközelíthető rész kb. 3 kilométerre. 0 fok körüli hőmérséklet. Jobb helyen nem is eshettem volna. Sétálni kezdtünk. Tudtam, hogy átázott ruhában mozogni kell. A térdem már kevésbé fájt. Aztán lassú kocogásba kezdtem. Szerecsém volt, mert a térdkalácsomat ütöttem meg, ami a futáshoz nem nagyon kell. A kezemen az egyik ujjamból csöpögött még a vér, ezért megálltam és egy papírzsepivel betekertem. 1-2 km múlva elmúlt a fájdalom a lábamban és folytattuk az edzést. Itt már végre tudtam nevetni a saját bénaságomon, szerencsétlenségemen. Hogy a fenébe tudok beleesni a környék egyetlen (befagyott) tócsájába? Jégtörő Mátyás! :-) Futás közben úszóleckét vettem. Ja és a VérKör útvonalán estem el. A név kötelez!

Az edzés 31 km lett, lassú tempóban. (A futónadrágom a kukában végezte, de az órám és a telefonom megmenekült!)

A téli futás nem veszélytelen. Egy barátom néhány hete törte el a szárkapoccsontját. Megcsúszott egy jégbordán. Én sok éve futok hóban, jégen, sárban. Elég ritkán szoktam elesni. Hát most sikerült. Ráadásul jó szerencsétlen módon, pont bele egy pocsolyába. :-) Jövő héten meg mennék a Lefagyszra...

Amit szerintem mindenkinek magával kellene vinnie egy téli futásra, azok a következők:

  •  telefon
  •  tartalék dzseki
  •  túlélő fólia
  •  minimál eü. csomag (gézlap, leukoplast)
  • +1 csoki

Súlynak nem súly és életet menthet adott esetben. Képzeld el, hogy elesel. Megsérülsz, nem tudsz tovább futni, térerő pedig nincs. Hogy fogod kihúzni azt az 1-2 órát mínusz 5 fokban, amíg kimászol egy olyan helyre, ahol már segítséget tudsz hívni? Légy felkészült! De ha a súly miatt aggódsz, akkor gondolj arra, hogy edzéshez többen súlymellényt használnak. ;-)

 

u.i.: Vigyázzatok magatokra és ne essetek pofára!

 

Folytatás: Gyógyulás

 

fut1.jpg

fut3.JPG

fut4-seb.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: Vértes Sérülés Tél

Sunset eTrail 2.0

2018.09.03. 14:10 pamutmamut

Mikor közösen futottuk az év elején éreztem, hogy maradt még bennem. Ezért tudtam, hogy vissza jövök és egyedül is nekivágok a 42 km-es SunSetnek. Nem igazán volt tervezve, csak hétközben az egyik hajnali futásnál jutott eszembe, hogy ez egy kiváló edzés lehetne. Egyébként is 30 körüli távot terveztem a hétvégére, ezzel még egy tizessel megtoldom. Nem mondom, hogy top formában vagyok de azért mostanában egész jól megy a futás. Na lássuk mire lesz ez elég. Magamnak 4 óra 45 perces szintidőt határoztam meg.

Reggel indulás közben jutott eszembe, hogy még nem is neveztem. Gyorsan beneveztem hát! Mivel a rajttól alig 1 km-re lakom ezért kocogva mentem a sportcsarnokhoz. Ezzel a bemelegítés is megvolt. 

06:10-kor elrajtolok. 17 fok és felhős idő volt. Hétközben volt ennél hűvösebb is, de azért ez még nem meleg. Az első pontig kicsit túl gyors. Kicsit visszaveszek a tempóból. Unalomig ismert útvonalon futok a gesztesi vár felé a sárga jelzésen. 05:40 körüli kilométerek a nyiladékban. A várhoz nem futok fel teljesen az utolsó 30 méterben sétára váltok. Kód olvasás után azonnal lefelé indulok. Erős tempóban futom meg a lefelét, aztán a Kozma felé vezető mélyúton persze csökkentem a lépésszámot. Felérve eszem egy sport szeletet.

Kozmán kulacs töltés és mosakodás. Már itt a csap alá dugom a fejem. A pont előtti mező az egyik kedvenc helyem az útvonalon. 

sun-kozma.jpg

A ponthoz érve nem nincs térerőm, ezért olvasás után futok is tovább lefelé. Tervúton bal kanyar és hosszan óvatosan emelkedem. A sárga emelkedője fatörmelékkel tele, de futható. Hosszabbra emlékeztem. A lefeléket próbálom 5 perc alatti tempóval megfutni, így tudok egy kis időt nyerni. Várgesztes-kelet ponthoz 1 óra 51 perc alatt érek oda. Jobb mint a tervezett. De most jön csak a fekete leves.

A kék + emelkedőt biztosan nem tudom megfutni. Kb. a negyedénél már gyaloglásra váltok. Hosszú, keserves mászás ez. Közben az UTMB teljesítőkre gondolok, akik pont most futják a 170 km-es távot az Alpokban. Na az illetve azok a hosszú emelkedők nem ez a dimb-domb itt a Vértesben! :-) Mondjuk ott a tempó is más. Egész jó tempóban felérek a tetejére és kocogni kezdek. A tervútnál favágók dolgoznak, tovább egyenesen a zöld + majd a zöld jelzésen. Eszem egy műzlit. A VérKör-hegy után jó kis lejtő, aztán egy enyhe emelkedő jön. A VTM-en ezt nem mindig tudom megfutni, most simán megy. A Szép-Ilonka forráshoz lefutok és megmosakszom, vizet töltök, ISO-t mixelek.

sun-szepilonka.jpg

Elég sok időm elmegy ezzel, de muszáj tankolni mert még messze a vége. A piroson fölfelé megint csak a séta marad, de aztán jól futható rész a Körtvélyesi pontig. Itt megint nincs térerőm a Telenor hálózaton.

Mindegy, megyek tovább és majszolok egy Balaton szeletet. Közben a nap is kisütött és most már meleg van. A kék jelzésen kocogok kis híján megfutom az emelkedőt. A tetőn találkozom két turistával, a hölgyet halálra ilyesztem. :-) Jön a Vitányvár aztán a Roki fa emelkedője. Mindig csak a soron következő emelkedőre koncentrálok, előbbre nem gondolkodom. A Szarvas-kút után rátérek a piros jelzésre, de az emelkedőt már meg sem próbálom megfutni. Inkább a lefelére tartalékolok. Felérve eszem egy gélt. Ezzel megszegek egy fontos szabályt. Versenyen csak olyan egyél amit előtte már edzésen kipróbáltál. Egy új gélt hoztam magammal, szerencsére nem lettem tőle fostos. :-) Egész jól megy a lefelé, de már a Somló-kilátó rettenet emelkedőjén jár az eszem. Fölfelé a lankás szakaszt megfutom, aztán a meredek részen sétára váltok. Nehezen megy, de felérek.

sun-somlokilato.jpg

Gyors olvasás és fotó után lefelé indulok. Meg kell állnom a lejtőn! Mi van?! Szétestem fejben, mintha vége lenne. Az utolsó komoly emelkedő is megvan és bőven szintidőn belül vagyok. Elvesztettem a motivációt. A temetőbe muszáj bemennem vízért. Kifelé a táblát olvasom, de nálam nem működik a felirat.

sun-temeto.jpg

Oroszlányig többször bele kell gyalogolnom. Utána ismét jól megy a futás, de már nem bírom folyamatosan. A Majki utcában Paripa jön elém. Ez ad egy kis erőt és futok egy erős kilométert. A városban egyszer még belesétálok és szuszogom egyet, aztán már futok a célig. A célban meglepetés! Kb. 20 ismerős áll a sportcsarnok előtt és mindenki nekem szurkol! :-) Nyagyon jó érzés, mintha valami brutál versenyt teljesítettem volna! Leolvasom a cél kódot! 4 óra 31 perc 59 mp! Ejjha! Fogadom a gratulációkat! Örülök, hogy vége!

A padra ülök és próbálok válaszolni a kérdésekre. Nehezen jönnek a szavak! Köszönöm mindenkinek a csodás befutót!

Sikerült a kitűzött szintidőn belül célba érnem. Az időjárás is egészen jó volt. Frissítés is rendben volt. Somlóról hazafelé vezető út volt egy kissé rosszabb mint a tervezett. Jól sikerült edzés/verseny volt! Legközelebb ezt már nehéz lesz megdöntenem. :-)

 sun-cel.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Vértes Sunset VérKör

Kószák a Tátrában (2018)

2018.08.21. 17:22 pamutmamut

Hosszú tervezgetés után végre sikerült összehoznunk! A Kószák túrázni mentek!  Az úticél: Szlovákia, Magas-Tátra. Pénteken indultunk munka után Menguszfalvára. Este 20:30 környékén érkeztünk meg a szállásunkra. 

1. nap Kriván

Hajnal 05:00-kor kelünk és 06:15-kor már a Csorba-tó parkolójában vagyunk.

img_5759.jpg

A mai uticél a Magas-Tátra, Kriván nevű csúcsa. Ez a legnépszerűbb csúcsok egyike a Tátrában. Korai indulás ellenére elég sokan vágtak neki az útnak. De hát miért is ne tennék szombat van és gyönyörű, napsütéses idő. Kb. 1 km megtétele után már vetkőzünk is. Rövidujjú és rövidnadrág elég lesz. Az út eleje a Tatranská magistrál-n vezet (Felső túristaút). Könnyen járható, de nem túl izgalmas. 1 óra múlva a hegy felé fordulunk és emelkedni kezdünk. A törpefenyőket hamar magunk mögött hagyjuk és egy kellemes réten megpihenünk.

krivan-torpe.jpg

Ezután következik a túra izgalmas része. A hegy egyre meredekebb lesz amint közelítünk a csúcs felé. Több helyen a kezünket is használni kell, kapaszkodunk a sziklákba. Balról becsatlakozik egy turistaút és vele sok száz ember. Többen szlovák zászlót cipelnek magukkal. Az utolsó szakaszon már zavaró a tömeg. A csúcson csodálatos panoráma fogad, de rengetegen vannak.

krivan-csucs.jpg

10:05-re értünk fel a 2494 méter magas csúcsra. Paripa is megérkezik a csúcsra, sajnos boka fájásra panaszkodik. Eszünk, iszunk és kicsit lejjebb elkészítjük a közös csúcsfotót. Valamiféle megemlékezés veszi éppen kezdetét. Többen énekelni kezdenek. Az ereszkedés elég lassan megy, hiszen sokan még most jönnek felfelé. Van aki kutyát rángat, cipel a sziklákon. Totál hülyék, baleset veszélyes és a kutya sem élvezi. Az alsóbb szakaszokon csökken a tömeg. Megállunk pihenni. Vöcsök becsukott szemmel pihen én meg egy jó 2 kg-os követ rejtek a hátizsákjába. :-) Induláskor panaszkodik, hogy milyen nehéz a zsák. Nagy nehezen sikerül meggyőzni, hogy semmivel sem nehezebb mint amikor lerakta csak már fáradt. Szépen le is cipeli az autóig. :-) A vége felé már mindenki nagyon szomjas, mert útközben nem volt vízvételi lehetőség. Fölfelé láttunk egy forrást, de az nincs túl messze az autótól. Odaérve iszunk a jég hideg forrásvízből (életmentő) és visszasétálunk a kiinduló ponthoz. Hazafele menet Svít -ben beugruk a boltba és ellátmányt veszünk a következő napokra. A szállásra érve zuhany majd irány a szállás étterme. Jó hangulatú sörözés kezdődik, óriási röhögésekkel. Mindenki elengedi magát, dől belőlünk a hülyeség. Este vallást alapítunk. :-)

2. nap Bystrá

05.00-ös kelés. Többen járásképtelenségre panaszkodnak az izomláz miatt. Persze ez csak nyavajgás! Irány a Nyugati-Tátra és a Bystrá csúcs. 06:30-ra érünk a parkolóba és rajtunk kívül nincs senki! Juhéjj! Megint a Magistrálán indulunk el. Nem egy kifejezetten szép útvonal. A sárga jelzés már egészen más. A Bystrá patak völgyében haladunk a csúcs felé. Kezdetben órási fenyők és haragos zöld mohás kövek szegélyezik utunkat.

by-zold.jpg

Később törpe fenyők között kanyargunk a patakot követve. A felsőbb részeken rengeteg áfonya van az út mellett.

by-patak.jpg

Meg-megállunk csemegézni. A patak forrása közelében megtöltjük a kulacsainkat patakvízzel. Felérve a réten eszünk. A túra legnehezebb része jön. Egy húzós szerpentinen felmászunk a gerincre. A gerincen csodás kilátás és kellemes, hűvös szél fogad.

by-gerinc.jpg

A tiszta, napos időben messzire ellátni. Tisztán kivehető az utunk további része. A gerinc a csúcs felé még tartogat meglepetést. Sokkal meredekebb mint azt lentről gondoltuk. Kéz használata nélkül sikerül felérnünk a 2248 méteres Bystrá csúcsra. A csúcson alig 8-10 ember lézeng. Más feeling mint a Kriván volt. Eszünk, pihenünk, fotózunk. 

by-csucs.jpg

Nagyon szép a kilátás.

by-kilatas.jpg

Nehezen hagyjuk ott ezt a szép helyet, de még közel 4 óra ereszkedés vár ránk. Érintjük, sőt helyenként át is megyünk a Szlovák-Lengyel határon mert a turistaút a határkövek mentén halad. A Pysné Sedlo nyeregben megállunk és megvárjuk egymást.

by-hago.jpg

7-en vagyunk, ennyien képtelenség együtt haladni. Vöcsök ismét követ szeretne lehozni, alig bírom lebeszélni. Fura hobbi. :-) A lefelé vezető út (kék jelzés) egy másik völgyben vezet ami nagyban hasonlít az előzőre. Útközben megpihenünk. Paripa sarkán vízhólyag keletkezett, alaposan leragasztjuk. Jól elfáradunk mire az autóhoz értünk, de ez nem csoda hiszen több mint 1300 métert emelkedtünk és 23 km-t mentünk. A vacsora ismét jól esett, habár a Szlovák konyha még mindig nem a kedvencem. 

3. nap Szlovák paradicsom

Ez a zárónapunk, indulunk hazafelé de előtte még nyomunk egy túrát. Szlovák paradicsom, Suchá Béla és Hernád áttörés. Jóval könnyebbnek ígérkezik az előző napoknál, de ez nem is baj hiszen már fáradunk. 7 óra előtt pár perccel el tudunk indulni a parkolóból a Suchá Béla szurdokvölgy felé. Kicsit olyan mint a Rám-szakadék csak kb. 4x olyan hosszú és minden nagyobb.

bela-letra1.jpg

A nehezen járható részeknél fektetett fa létrák, trepnik és sziklába rögzített acél létrák segítik a haladásunkat. Jó kis izgalmas részek ezek, felmegy az adrenalin.

bela-letra2.jpg

"Ha jól emlékszem ez az utolsó létra." Hangzik el a számból. Természetesen még van vagy 4. 

bela-letra3.jpg

A következő tévedés az pedig az útvonal hossza volt. Tervezéskor nem volt bejelölve, hogy melyik út egyirányú. A helyszínen a térképen viszont már igen. Más irányba kell mennünk és így jóval hosszabb. Felérve tanakodunk, hogy a rövidebb vagy a hosszabb utat válasszuk. Végül a hosszabbik mellett döntünk. Kellemes szekérúton haladunk a sárga jelzésen majd a pirosra váltunk. A Hernád előtt jó meredeken leereszkedünk a folyó partjáig és kezdődik az izgalmas rész. A folyót követve haladunk a meredek sziklafalon.

hernad-lanc.jpg

Az út erősen hullámzik, sok helyen lánccal, trepnikkel teszik járhatóvá az utat. Vöcsök köpköd és elátkoz engem. Neki már ez sok, fáj a térde. Ennek ellenére tök jól halad. Paripa vízhólyagokkal küzd, Helgának pedig a vádlija van bedurranva. Már harmadik napja megyünk. Megviseli a testünket a sorozatterhelés.

hernad-trepni.jpg

Az idő megint csodás, sőt már talán túl meleg is van. Többször megmosakszunk a folyóban. Majdnem 14:00-van mire visszaérünk az autókhoz. Egy büfében eszünk indulás előtt. Ismét csalódnom kell. Elfogyott a hamburger és a sültkrupmli. Na de nem enni jöttünk, jó lesz a hot-dog is. Ebéd után haza indulunk. 19:30 felé értünk Oroszlányba.

Nagyszerű három napot töltöttünk együtt. Kár lett volna kihagyni! Rég röhögtem ennyit. Három nap alatt három tájegységet látogattunk meg. Igazán jó, látványos, változatos de kemény túrákat teljesítettünk. Fáradtság, izomláz van rendesen. (Nagyjából 70 km-t mentünk 3000 m szinttel a három nap alatt.) Remélem jövőre újra lesz lehetőségünk eljutni valamelyik magashegységbe! Mindenkinek gratulálok a teljesítéshez! Szép volt Kószák!

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Túra Tátra

Rockenbauer Pál 133

2018.07.25. 08:21 pamutmamut

Rockenbauer Pál 130 emlékúton a Zalában (egy emlék 2012-ből)
 
Előkészületek
 
Pénteken kiadták a hőségriasztást, de ez nem tántorított el az indulástól. Munka után autóval indultam Nagykanizsára. 19.00 után ott voltam és be is neveztem a 130 Km-es távra. Színes térképet kaptam és egy ellenőrzőlapot, melyen 24 (!) pecsétnek volt hely. A többiek után eredtem egy közeli pizzériába. Pizzával és sörrel gyűjtöttünk erőt a másnapra. Este beszéltem pár szót a hálótársakkal. István a 130-as távra készült. Már bejárta a távot két részletben. 18-20 órát tervezett, de a melegtől tartott. 22.00 óra után feküdtünk le az osztálytermekben kialakított szálláson. Hálózsákot nem kellett használnom, mert nagyon meleg volt. A meleg és a többiek horkolása miatt 2-3 óránál többet nem sikerült aludnom, de ahogy hallottam másnak sem nagyon.
5.00 órási kelés után ettem, ittam majd bekentem a kényes helyeket kidőrzsölődés ellen. Napolajat is kentem magamra. Átnéztem még egyszer a felszerelést és vizet tankoltam. Leadtam az éjszakai csomagomat, amit Bázakerettyére szállítottak a rendezők. 6.00-óra előtt megkaptuk a rajt pecsétet, majd 6.00-kor elrajtoltunk.
 
Bemelegítés
 
Istvánnal és Bélával indultunk el futva. Kellemes időben futottunk kifelé a városból (aszfalton) Palin irányába. Béla kicsivel gyorsabban futott, mint mi és megelőzött minket. Jó tempóban érkeztünk az első ellenőrző ponthoz Zsigárdra (7,9 Km). A házak előtt egy bója volt és színes filc, amivel X-et rajzoltunk a lapra.
Erdőben folytattuk az utat, jól járható dózerúton. Jobb kanyar után homokos úton halatunk és Hosszúvölgybe értünk. Hosszúvölgy, nem egy völgy neve, hanem egy kis zalai falu. Éppen csak a szélét érintettük , majd aszfalton kocogtunk tovább Homokkomáromba. István elég kemény tempót diktált. Mondtam is neki, hogy óvatosan mert még messze a vége. Emelkedőkön is futott volna, de én visszafogtam. Ezen a szakaszon előzött meg minket egy hármas, egy lány és két srác futott el mellettünk. Meredek ereszkedés, majd egy hosszabb kaptató után értük el a kék és a sárga kereszteződését, ahol újabb önellenőrző pont fogadott (17,5 Km).
 
Megkezdjük a kört
 
A túra egy 17,5 Km-es „bevezető” szakasszal kezdődik, majd egy szép nagy kört teszünk és végül ugyan azon az úton megyünk vissza, amerre jöttünk. A bemelegítés megvolt és megkezdtük a kört. Ismét futva haladtunk a dimbes-dombos tájon. Már az elején feltűnt, hogy a dombok nem magasak, de meglehetősen meredekek. A tempó még mindig kiváló volt, mikor az Oltárci vadászházhoz értünk (23,8 Km). Idáig megittam 1 liter Iso italt és 1 liter vizet. A ponton személyzet is volt, vizet töltöttem és almát kaptunk. Elindultam, majd 200 méter múlva utánam kiabáltak. Otthagytam a túrabotom :-).  Visszaszaladtam érte.
Istvánnál GPS is volt, benne az útvonallal. Sokszor segített a műszer, mert egy pillanat alatt lehetett vele ellenőrizni, hogy jó felé megyünk-e, illetve a kereszteződések előtt meg tudtuk nézni melyik út lesz a mienk. A jelölések nem voltak rosszak, de volt olyan kereszteződés ahol fa hiányában nem volt jel, csak 50-100 méterrel odébb. Combig érő fűben folytattuk a túrát, majd jöttek az első szőlőhegyek. Hahót felé közeledve egyre melegedett az idő. Elég volt egy pillanatra nem figyelnünk, mindjárt félrementünk 200 métert. Egy kidőlt fa takarta el előlünkt az utat. Hahóton egy benzinkútnál találtunk egy csapot, ahol megmosakodtunk, bevizeztünk a fejünket. A pont egy kocsmában volt (40,3 Km). 11:20-ra értünk oda. A helyiek fröccsöt fogyasztottak Symphoniával és értetlenül bámultak minket. Nem értették, hogy mit csinálunk síbottal a majdnem negyven fokban. Kaptunk zsíroskenyeret és paradicsomot. A következő vízvételi lehetőség 9 km-re volt, de mégis 1,5 liter vizet töltöttem.
 
Grillsütő
 
Hosszú árnyék nélküli szakasz következett. A nap egyre melegebben sütött. Bekentem magam még egyszer naptejjel. Már kevesebbet futottunk. Söjtör előtt egy komolyabb emelkedőt másztunk meg. A faluban Deák Ferenc szülőháza előtt volt a pont (49,3 Km). A házban a WC-ben vizet töltöttünk és megmosakodtunk. Megnézni nem volt időnk. Gyalogolva indultuk tovább, és 500 méter múlva egy kútnál a hideg víz alá dugtuk a fejünket. Kicsit később egy fa alatt ismét megálltunk, újra kellett ragasztani a mellbimbómat. (Ilyenkor célszerű leragasztani, mert az izzadtság és a póló csúnyán ki tudja dörzsölni.)
Ismét napsütötte mezőn haladtunk. A hőség fokozódott. István sokat panaszkodott a melegre, nem sokkal később kicsit lemaradt. Futni már nem tudott, de a forróság miatt én sem akartam. Pusztaederics határában, a gazdaságnál volt egy önellenőrző pont, ahol megbeszéltük, hogy külön folytatjuk a túrát. Egy ideig együtt haladtunk, de egy hosszú napsütötte emelkedőn lemaradt. Valahol itt vettem észre, hogy a bal lábam leégett. Jobban megnéztem és kiderült, hogy nem leégett, hanem a sok gazban való meneteléstől és a sok portól allergiás kiütések és kis hólyagok keletkeztek rajta. Vörös lett a bőröm és kissé megdagadt, de szerencsére nem fáj,t vagy viszketett. Inkább csak kellemetlen volt.
Rádiházára egy 3 Km-es szakaszon oda vissza azonos útvonalon kellett mennünk. Az út elején szembe jött velem Béla, aki az elején lehagyott. Kemény tempót diktált, a Spartathlon-ra készül. Rádiházára lefelé menet elfutottam egy idős úr mellett, aki vadul integetett, hogy lassítsak. Nem igazán értettem miért, de gyaloglásra váltottam, majd kiszúrtam magam előtt egy cigányasszonyt, aki éppen az út közepén pisilt. Elég részeg volt, pont mint a 100 méterrel lejjebb gyalogló férje, aki ordibált neki. Rádiházán egy kocsmában volt a pont (60,9 Km). Citromos sört ittam volna, de csak gapefruitos volt. Mindegy, az is jó lesz. Beszéltem pár szót egy sráccal, aki gyalogolva jött végig igen komoly tempóban. Megbeszéltük, hogy előre megy és majd utólérem és éjszaka együtt próbálunk nem eltévedni. Indulásom előtt beért István is, de legalább 30 perces pihenőt tervezett. Elkészült az erejével.
Gyalog indultam Bázakerettye irányába. 2,2 liter vizet vittem magammal a 25 Km-es távra. Elég lassan haladtam, így a srácot nem értem utól. Futni már alig-alig tudtam. Nagyon szenvedtem a melegtől. Minimális futással értem Lasztonyára. Egy cigány kissrácba botlottam a faluban aki messziről kiabált:
-          Maguk túristák?
-          (2 mp szünet) Igen.
-          Hová mennek?
-          Nagykanizsára
-          Messze van.
-          Tudom, köszi.
 
A faluból kiérve meredek szűk ösvényen vánszorogtam fölfelé. Nehezen, de eljutottam a forrásig (79,4 Km). A forrásból egy csepp víz sem folyt. Éppen utánam ért oda egy srác, aki szintén számított a hűvös forrásvízre. 2 deci víz lehetett még nálam, ezzel indultam neki a 4,5 Km-es szakasznak. Fél óra múlva meg is ittam mindet. Bázakerettére még világosban értem be, kicsit elszomjazva (85,3 Km). A kocsmában kólát és vizet ittam, 3 és 5 decit. A kólát már sokan ajánlották. Fel tudja dobni nehéz helyzetben az embert. A kocsmában utólértem a srácot, akivel együtt akartam menni este, de éppen akkor indult. Muszáj volt pihennem, nem mentem velük. Kicsit ápolgattam szépen fejlődő vízhólyagjaimat, majd átvettem az estére bekészített ruhát. Egy idősebb úr érkezett a pontra. Sándor ivott egy sört és folytatta az utat. Vele mentem tovább.
 
Éjszaka
 
Szürkületben indultunk el, majd belegyalogoltunk a zalai éjszakába. Kék+ jelzésen, aszfalton mentünk Budafapusztáig. Túratársam erős tempót diktált, alig bírtam tartani vele a tempót. Ő a hetvenes távon indult, így még elég friss volt. A bal bokám fájdogált egy kicsit, de nem sántítottam. Az idő hűlt valamennyit, de hűvös nem lett, inkább elviselhetővé vált. A fáradtság miatt nehezebben tájékozódtam. A túratársra bíztam magam ezen a szakaszon. Ő rutinosan vezetett, mindössze egy helyen mentünk félre száz-kétszáz métert.  Kemény emelkedőt másztunk meg, mire elértük a pontot, majd leereszkedtünk Kistolmácsra (94,3 Km). A tó melletti diszkóban nagy buli volt, már messziről hallottuk. Táncolni nem volt kedvünk, így nem mentünk be. Inkább mellette a kocsmában pecsételtünk és ittunk egy teát. A mellettünk ülő srácok sörrel melegítettek be a bulira.
 
10 perc szusszanás és irány tovább. Elgémberedett lábakkal indultunk útnak. 5 perc után már jobban mozogtak és kevésbé fájt. Kevés emelkedővel tarkított úton átevickéltünk Borsfára. Itt pont nem volt, de leültünk a falu szélén a fűbe egy kicsit enni. Borsfa után Valkonya következett. Fáradtan, megtörve elértük a falut és a Rockenbauer Pál turistaházat (103,4 Km). Két hölgy volt a pontőr. Zsíroskenyeret és paradicsomot kaptunk. Megérkezett egy hölgy is a párjával. Látták, hogy ápolgatom a lábamat és leukoplasztot ajánlottak rá. Leragasztottam a jobb lábam és kicsit segített. Vizet töltöttünk az utolsó szakaszra. Elég sokat időztünk itt.
 
A hét domb nevű rettenet következett. Egyik domb a másikat érintette, köztük meredek lejtőkkel. A botjaimra támaszkodva fogcsikorgatva gyűrtem magam alá egyiket a másik után. Útközben egy helyen kissé eltévedtünk, de hamar megtaláltuk a helyes irányt. Találkoztunk a 40-es táv indulóival. Ők a 40 éjszakai távot választottak. Egy helyen 3 fiatal ült és vadul boroztak, hőzöngtek. Már messziről hallottuk a kiabálásukat. Az esztergnyei szőlőhegyre kitérővel lehetett eljutni. Egy kék R betű jelzi a kitérőt. Már azt hittük elhagytuk de nem, végül meglett. A ponton pontőr és víz fogadott (109,8 Km). Ettem egy falat szendvicset és benyomtam egy energia zselét meg egy kis vizet.
 
Pár perc múlva újra a sötét erdőben követtük a jeleket. Ezen a szakaszon jobban éreztem magam. Pár kilométer múlva elértük a kék-sárga elágazást. Körbeértem, már „csak” az előző napon bejárt 17,5 Km volt hátra. Meg sem álltunk, mivel nem volt pont, hanem leereszkedtünk a lejtőn és rátértünk az aszfaltra. Bal kanyar után leültünk egy kicsit a korlátra. Ettem pár falatot és ittam. Sándor zoknit cserélt.
 
Ez már ismerős terep lett volna, ha nem lettem volna hulla fáradt, nem visszafele kellett volna menni és nem éjjel. Így a jeleket figyeltük, amik jók voltak. Egy helyen majdnem elnéztük, de az utolsó pillanatban észrevettük és balra fordultunk. Egy komolyabb emelkedő jött, majd egy kicsit könnyebb szakasz és Homokkomárom. Leültünk egy kicsit, mert Sándornak hányingere volt. Nekem nem volt, de mikor mondta nekem is az lett. Szerecsére negyed óra múlva mindkettőnknek elmúlt.
Aszfalton átballagtunk Hosszúvölgybe, majd jött a homokos szakasz. Utána bal kanyar és egy soha véget nem érő szakasz. Már azt hittem ebben az életben nem érjük el a Zsigárdi házat. Szenvedtünk mindketten. Közben kezdett fény beszűrődni a fák között. Pirkadt. Lekapcsoltuk a lámpákat és néhány, majdnem végtelen egyenes után elértük a házat. (121,8 Km) Egy kicsit leültem Sanyit elküldtem, hogy ne várjon rám.
 
Végjáték
 
3-5 perc ücsörgés után indultam el újra. Szidtam magam, hogy minek ültem le. Úgy elgémberedtek a lábaim, mint két cölöp. Esetlen botorkálásba kezdtem a murvás úton, ami „kellemesen” maszírozta a gazdagon hólyagozott talpaimat. Már mindenhol le akartam ülni, de tudtam hogy keserves lesz az elindulás. Nagykanizsára érve azért leültem 1 percre és ettem egy kis müzli szeletet. Korgott a hasam. Ketten megelőztek. Az állapotomhoz képest erős tempóban haladtam az aszfalt úton a cél felé. A nap közben feljött, szerencsére még erőtlenül sütött. Negyed óra múlva ketten elfutottak mellettem. Igazából nem is futottak, valami fura dolgot műveltek, ami a futás és a gyaloglás keveréke lehetett. Megirigyeltem őket, én is megpróbáltam futni. És láss csodát, én is pont olyan szánalmasan futgyalogoltam mint ők. Nagyjából 63 méteren keresztül bírtam ezt a külső szemlélőnek vicces dolgot, majd visszatértem a gyalogláshoz. Egyenletes 5-ös tempóban haladtam, a cél közeledett. Sándor is feltűnt a távolban, egy kicsit közelebb értem hozzá. A városban volt némi helyismeretem reggelről és megtaláltam valahogy a Rozgonyi utcát. Emelkedett az út a nap pedig szembe sütött. Erőltetve közeledtem a cél felé. Körforgalom, majd megláttam a célt. Beértem! Az órám 6:49-et mutatott. Megkaptam a célpecsétet és az oklevelem. Egy mini, de szép kitűző is jár a teljesítőnek.
 
Lezhanyoztam és aludni tértem, közben a terepen küzdőkre gondoltam, akiket még egyszer megpörkölt a nap, hiszen 15.00 óráig kell beérni. Gratulálok minden teljesítőnek, ebben az időben ez férfimunka volt!
 
Az egyik legkeményebb túrám volt (ha nem a legkeményebb). A 37 fokos hőség nagyon leszívta az erőmet, az alattomos zalai dombok pedig mégjobban megnehezítették a dolgomat. A végén már csak a kitartásom és az akaraterőm vitt be a célba. A lábaim eléggé elhasználódtak. A talpamon, sarkamon és egy-két újjamon vízhólyagot lettek. A bal bokám egy kicsit bedagadt. A vasárnapot végig feküdtem (a reggelt kivéve :-)) mert járni nem nagyon bírtam. Hétfőn már egy fokkal jobban voltam, de még kell pár nap mire visszanyerem az erőmet és járóképességem.
 
Táv
129,6 Km
Szintemelkedés
2640 m
Időm
24 óra 49 perc
Átlagsebesség
5,22
Átlag pulzus
122
Folyadékfogyasztás
15 liter
Elégetett energia
8500 Kcal
 
üdv:
Matyi

Szólj hozzá!

Vipava trail (UTVV)

2018.05.16. 09:37 pamutmamut

Szlovénia délkereti részén található a Vipava folyó völgye. Itt rendezik meg az Ultra Trail Vipava Valley terepfutó versenyt (http://www.ultratrail.si/en/). A 106 km-es távra neveztem még December végén. Pénteken vonattal utaztam Pestre majd onnan Gézával, Rózsával kisbusszal mentünk Szlovénia felé. Útközben felvettük Ritát Nagykanizsán. Este 21.00 óra után értünk a szállásra. 

4 óra alvás után 3 óra 20-kor ébredtünk. Pakolás, mosakodás, kenegetés és irány a cél. Merthogy a célból (Vipava) 05:00-kor indul egy busz a rajtba Ajdovscinába. 10 perc alatt ott is vagyunk és egy mini várban (erődben) várjuk a 06:00-órás rajtot. De mivel rengetek az időnk átmegyünk a közeli kávézóba ejtőzni. 

06:00 után pár perccel elindulunk végre. Az út első része jól futható aszfalt, aztán murván folytatjuk tovább és megkezdjük a mászást az első hegyre. Párás meleg van, borzasztóan izzadok. Túrabottal indultam, mert brutál szintek várhatóak. Összesen 5000 méter (még sosem mentem ennyit egyben). Az első 9 km közel 900 méter szintet mászunk meg. Aztán hullámzó szakasz a hegygerincen. Szuper kilátás, csodás táj de oda kell figyelni a kövekre.

img_4238.JPG

Készítek pár fotót. Ritával nagyjából együtt haladunk. Az első pontnál szurkolók fogadnak. Jól esik a bíztatás! A frissítő ponton csipszet, banánt eszem és ISO-t töltök. A pont után félreállok és leragasztom a sarkam, vízhólyag megelőzés céljából.

Nem sokkal később egy kisebb időmérő pontnál sörrel kínálnak. Iszom 2 decit, hű de jól esik. :-) Kezdődik a hegy második fele. 800 m szintet mászunk meg. Messziről kolompot és kiabálást hallani. Meredek kaptató, jó tempóban érek fel. Egy srác üvölt és kolompol, ááá innen jött a hang. 1496 méteren megvan a verseny legmagasabb pontja. Jeee! Lefelé bokatörő, sziklás, meredek, szar ösvény. Egyesek szerint csak technikás. :-) Pár zerge lábú megelőz, én meg esek egyet. Szerencsére semmi komoly, csak az oldalam megkarcolja egy ág. A második ellenőrző pont egy menedékháznál van. A sós paradicsom az ami a legjobban esik. Mellé kenyeret majszolok.

Lefelé indulunk, jól futható szakaszon. Ritával egy darabig együtt futunk majd elhagy. Szép részen haladunk, aztán jön egy kisebb hegy. Jó meredek, de legalább nem hosszú.

img_4260.JPG

Dörög az ég. Sötét fellegek gyülekeznek. Lefelé nagyon kell koncentrálni. Egy rossz lépés és vége! A harmadik pont ismét egy menedékháznál van. 33 km-nél járok.

Frissítés után ismét mászás aztán lejtünk lefelé. Itt jön egy érdekes szakasz. A hegy oldalában vezet a keskeny ösvény, balra meredek lejtő, néhol szakadék. Jobbra pedig a hegy. Mivel beszari vagyok, nem mindenhol merek futni. Nem szeretnék megcsúszni és lepotyogni. Az ösvény végén egy kőfojáson át vezet az út meredeken fölfelé.

img_4269.JPG

Nem sokára feltűnik bal oldalon egy templom, ami a következő ellenőrző pont lesz.

img_4273.JPG

Ekkor valaki kiabál hátulról: "Matyi, te vagy az? Te lehet, hogy nem ismersz engem, de én igen a VérKörről." Fekete Dániel ért utól és arról panaszkodik, hogy nem tud enni és ezért kénytelen lesz feladni a következő ponton. Próbálom győzködni, hogy pihenjen egy órát és folytassa de mondja, hogy ezt már próbálta korábban egy másik versenyen és akkor sem jött be. A ponthoz érve kólázok és kajálok. 41 km, 2242 m szint és 7 óra 42 perc. Ez egy kicsit rosszabb a tervezettnél, de nem ez a gond. Lenyomtam egy kb. Börzsöny Vulkántúrát és hát elfáradtam. Van még hátra 66 és közel 3000 méter szint. Hmm. Na most kéne feladni az egészet!

Mivel egy könnyű szakasz jön megyek tovább. Kocogok lefelé és végre elered az eső! Órák óta erre vártam! Na nem azért mert el akarok ázni, hanem mert végre lehűt. Mindenki halássza elő az esőkabátját, de én nem. Jól esik ahogy a hideg esővíz végigfolyik a karomon és hátamon. Kb. 40 percig zuhog rendesen én meg egyre jobban érzem magam. Az ötödik pont előtt egy patakvölgynél meredek ereszkedés, ami az esőtől totál sáros és csúszós. Mivel lefelé szakadék van szerencsére kötelekkel is biztosítják ezt a szakaszt. Szép lassan leereszkedek, lent pedig egy kb. 4 méteres vízesés van. Az ötödik pont jön, 48 km. Az eső elállt. Csomagot nem küldtem erre a pontra. Kajálok, amikor odajön egy srác hozzám. "Szia, mi nem ismerjük egymást, de az autóban ott ül Perényi-Bakó Andi aki feladta a túrát. Szétverte a lábait a köveken." Én megyek tovább és megpróbálok beesni a célba. Mondom neki. Ő erre: "Hát az még nem itt van...". Igaza van.

Futva indulok tovább Andi az autóból szurkol nekem. Sajnálom hogy fel kellett adnia, de tényleg nagyon kemény a terep. A verseny könnyebb szakasza jön, itt csak Gerecse méretű hegyek vannak. :-) Megyek előre, de érzem a fáradtságot. Átfutok egy hídon a Vipava folyó felett és a folyó partján folytatom az utat. Az erdőbe érve erősen emlékeztet a magyar erdőkre, mintha a Bakonyban futnék. Az emelkedők nehezen mennek, futni itt meg sem próbálok. Lefelé erőltetem még. A pulzusom folyamatosan csökken, a szervezetem kezd át állni tartalék üzemmódra. A nap közben kisütött és borzasztó párás idő van. Éjszakára és a hűvösre vágyom. A következő pont 60 km-nél van. Beérve egy srác hanyatt fekszik egy hordágyon.

img_4278.JPG

Legszívesebben lelökném és lefeküdnék a helyére. Leülök egy padra és eszem pár falatot. Megmosakszom a kirakott lavorban.

Sétálva indulok el a következő pont felé. Sarkamon vízhólyag kezd kialakulni ezért megállok és leragasztom Leukoplasttal. Nehezen haladok, alig-alig futok bele. Gyaloglás szerencsére még jól megy. Valahol itt meghozom a döntést, megyek amíg bírok. Elengedek minden időtervet és mindent megteszek azért, hogy beérjek a célba. Mindig is érdekelt, hogy hol vannak a határaim. Hol van az a határ ahol már nem megy tovább? Mikor jön el az a pont amikor nem tudom már egyik lábam a másik elé rakni? És hogy jön el a vége, összecsuklok mint a colstok? Eljött az első amit fel kell adnom a saját gyengeségem miatt? Hol rontottam el? Túl keveset vagy nem jól edzettem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem. A következő szakasz mindössze hét kilométer volt, de egyszer le kellett ülnöm pihenni. A pont egy nagyobb garázsban volt berendezve. Az egyik segítő levessel kínál. A leves jól esett, de nem volt benne semmi. Se tészta, se zöldség. Valószínűleg leveskockából készült. Legalább meleg volt és sós. Eszem mellé egy kis szelet nutellás kenyeret.

Gyalog indulok el, szurkolnak nekem. Szőlők között haladok. Bortermelő vidék ez. Hátra van 39 km. Borzasztóan sok még. Főleg, hogy a végén van egy több mint 1200 méteres hegy! Eszembe jut az első Kinizsi százasom. 15 évesen mentünk 0 tapasztalattal. Nagy szenvedések árán értünk be. Csaba mesélte, hogy éjjel egyedül haladt és 500 méterenként leült. Ezen a szakaszon 421 méter szintemelkedés lesz. Lesz egy közel 600 méteres hegy. A hegyhez érve egy szuszra, megállás nélkül fel tudok menni. Ez reményt ad az utolsó emelkedőhöz. Az eső megint elered, de ez csak egy gyenge zápor. 75 km-nél itt a következő pont ami Stjak faluban egy tűzoltóságon lett berendezve.

img_4288.JPG

Már alig várom, hogy leülhessek egy pár percre. Kólát iszom és majszolok valamit. Egyáltalán nem esik jól, de tudom hogy csak így sikerülhet teljesíteni. Ha eléhezem végem!

A lemenő nap fényében indulok tovább lejtős aszfalt úton. Futni már nem tudok, gyorsan gyaloglom. 20:45 után megállok és fejlámpát veszek elő. Elérkezett az éjszaka, az idő hűlt pár fokot. Már nincs melegem. A következő pontig alig több mint 200 méter a szint. Ez a pont már a nagy hegy lábánál lesz. 1,5 óránál is több idő telik el mire elérek Podnanos-ig.

img_4295.JPG

Futás már régóta nincs. Kicsit próbálok rápihenni a hegyre. Nem érzem túl jól magam. Fáradt vagyok, gyenge.

A városban furcsa irányba vezet az útvonal, olyan mintha visszafelé haladnék. Megállok és megnézem a GPS-t. Elvileg jó az irány. Megkezdődik az emelkedő. Lassan megfontoltam rakom a lábaim. Kicsit dölöngélek a fáradságtól, botladozom a köveken. Alig 1 km múlva leülök. Pár Szlovén futó sétál el mellettem. Megkérdezik, hogy minden rendben van-e? Azt válaszolom amit hallani szeretnének. Folytatom az utat az emelkedőn. Alig haladok és megint leülök. Szedd már össze magad! Parancsolok magamra és felállok. Iszom és megyek tovább. A túrabotjaimra támaszkodom, még jó hogy hoztam. Szánalmasan lassan haladok fölfelé. Ez már inkább vergődés. Semmi köze a futáshoz! Szerpentines aszfalt úton haladok, már bőven elmúlt éjfél. Hirtelen borzasztó álmosság lesz úrrá rajtam. Leülök az út szélére és becsukom kicsit a szemem. Nehezen nyílik ki, kézzel rásegítek a szemhéjamra. :-) Ez is elromlott? A szerpentinről köves útra térek át. Senkivel nem találkoztam már jó ideje. Furcsa álomszerű állapotba kerülök. Tompán érzékelem a külvilágot, de még figyelem a fényvisszaverős jeleket. Felérve a 10. ponthoz hidegebb idő fogad. Kint a szabadban lehetne inni, de én inkább bemegyek a melegbe. Itt kaja van, de innivaló nincs.

img_4311.JPG

Eszem egy kis kenyeret és lógatom a fejem. Leborulok az előttem lévő asztalra. A ponton látom a srácot aki nemrég a hordágyon feküdt. Most is egy polifoamon fekszik és egy nő - talán a felesége - infúziót ad neki. Nekem sem ártana valami durvább anyag. Megrogytam mint a tanyatető. A csúcsig még 477 méter szint van hátra. Kimegyek és vizet töltök. A hűvösben remegni kezdek. Alig tudom a kulacsot a csap alá tartani úgy vacogok.

Elindulok szép lassan, óvatosan. A lábaim elgémberedtek, a vízhólyagjaim fájnak. A vállamat a zsák húzza. A combjaim kidörzsölődtek. De mindez most nem számít, csak a hegyre koncentrálok. Többször megállok és leülök. Feljebb erősebb szél támad, felveszem az esőkabátom. Alul elég még a rövidnadrág. A Szlovén srácok megint utolérnek. Minden oké, mondom nekik. Feljebb érve meglátom a fényeket. A hegy tetején kivilágított adótorony van. Muszáj leülnöm ismét. Borzasztóan nehéz felállni és megint elindulni. Szenvedek. A meredek emelkedőn alig bírok lépni. Az agyam teljesen üres, semmit nem érzek. A szervezetem a minimumra veszi vissza az energia fogyasztást. Kicsit mintha homályosan látnék. Az orromat már nincs erőm megtörölni. Nem sokban hasonlítok egy emberre. Csak tedd egyik lábad a másik elé. Lépj! Nem olyan bonyolult mozgásforma. Érzem ahogy bedarál a hegy. Megrág, kiköp, meggyaláz. Kínlódva, valagyok felérek.

img_4326.JPG

Az adótorony mellett lévő épületben van a pont. Leülök, iszom egy kólát és eszek pár falatot. Hányingerem van, nem kéne behányni ide. Pár perc múlva enyhül. Megint remegni kezdek. Körbenézek, de csak én remegek mint a kocsonya. Pedig nem is fázok. Többiek miért nem remegnek??

Na jó, akkor itt sem pihenek sokat. Irány az utolsó pont. Lefelé összeszedem magam és jól haladok a széles murvás úton. Itt már érzem, hogy meg tudom csinálni. Egy kisebb emelkedő jön. Ismét belassulok és újra rám tör az álmosság, kétszeres erővel. Félek, hogy elalszom menet közben és elesek. Kinézek egy füves domboldalt, fejemre húzom a kapucnit és lefekszem oldalra. Becsukom a szemem és elalszom. Kb. 3-4 perc múlva megébredek. Álmodtam is valamit. Talán a munkahelyem volta, . Eszembe jut, ha megtalálnak a Szlovén srácok még rám hívják a hegyi mentőket és kizárnak. Felállok és megyek tovább. Már nem olyan erős az álmosság, jót tett a mikro alvás. Erős gyalogos tempóban érek az utolsó ponthoz. 98 km!!! Itt már nem lehet feladni. Leülök és eszem, iszom. Itt nagyon kedvesek, segítőkészek a pontőrök. Az egyik nő megmaszírozza a vállam és a nyakam. Hű ez jól esik. ISO-t is kapok. Az egyik versenyzővel viccelünk, hogy innen fél óra alatt lefutunk ha kell. Azt mondja, hogy már csak 6 km. Mondom, nem-nem még 8. Az előző tábla szerintem nem volt jó helyen. Erősködik, hogy csak 6. Meglátjuk.

Megyek a cél felé mint a gép. Nézegetem az órámat, világosban fogok beérni. Tök mindegy csak érjek már végre be. Egész jó az ösvény. Megelőzök egy párost! :-) Aztán 3 km-el a cél előtt megint megszívatnak. Megint sziklás szar ösvény jön. Minden lépésnél fáj a vízhólyag, többször majdnem kimegy a bokám. Az órát már nem nézem csak az eget, hogy mikor virrad. Pirkadatra bent leszek. Bukdácsolok lefelé a köveken. Ezt biztos souvenir-nek szánják, hogy ne feledjem milyen kemény volt. Jéééézusom de hosszú ez a szar. Káromkodom. Végre aszfalt, futás a cél felé ami már látszik is. Célfotó és egy lány gratulál! Átölel és megkapom az érmem! Megkérem, hogy készítsen egy fotót rólam az én telefonommal is. Az időm 23 óra 19 perc. Nem túl acélos, de figyelembe véve a körülményeket elégedett vagyok!

img_4328.JPG

Bebicegek a sátorba és leülök egy sörpadra. Ingyen sört adnak! Egészen jól érzem magam, főleg az előző órákhoz képest. Álmosságnak semmi nyoma, fáradtság is elviselhető. Nézek ki a fejemből. Édes pillanatok.

208 indulóból 151-en teljesítettük (57-en feladták). Nem voltam felkészülve erre a Trail-re. A Vértesben edzettem 30-40 km-es távokon, de ehhez ez édes kevés. Sokkal szintesebb edzésekre lett volna szükség a Börzsönyben vagy a Mátrában. Elégedett vagyok mert nem adtam fel és végül sikeresen teljesítettem a versenyt. Nem értem el, de megközelítettem a határaimat. Ismét bebizonyítottam, hogy nincs lehetetlen. Akaraterővel sok minden legyőzhető! Amikor azt érzed, hogy itt a vége az még valójában csak egy másik út kezdete. Egy nehéz, fájdalommal kikövezett úté, ami közelebb visz önmagadhoz.

vipava-cel.jpg

img_4337.JPG

img_4263.JPG

img_4245.JPG

img_4255.JPG

img_4252.JPG

img_4272.JPG

 

Szólj hozzá!

Címkék: rosszullét Alpok Bedarál

Sunset kezdetek

2018.05.04. 13:39 pamutmamut

Kozma felé futva Paripa belekezd a Sunset előzményeibe: "A TV-ben láttam egy versenyt ami megfogott. Napkeltétől-napnyugtáig kellett teljesíteni egy versenyt az alpokban." Ez indította el benne a vezérfonalat. 2017 nyár végén beszéltünk róla először és ősszel kezdődött meg a fejlesztés. Ma pedig 2018. április 28. van és éppen teljesítjük. Az előre meghírdetett eseményen 9-en indultunk.

sunset-rajt.jpg

Joci, Benedek, Paripa és én együtt érünk be Kozmára. A kútnál mosakodunk és iszunk. Napon 30 foknál is melegebb van. Eddig Majkot és a várgesztesi várat érintettük. A vár előtt Bokor Csaba frissített minket. Kozmán a falu közepén kell balra bemenni a házak felé, majd egyenesen átvágni a mezőn. Szemben igen jól néz ki a sziklás hegyoldal. A kozmai kódnál nincs térerő, olvasás után futunk is tovább. 

Joci szóval tart minket. Spartan-os élményeiről beszél és arról, hogy miért hagyta abba. A Fáni-völgy után az emelkedő nem durva, futható de alattomos. Az erdőben gyaloglásra váltunk. A sárga jelzésen a hegytetőre érve olvasuk be az előző kódot. A lejtő alján a Várgesztes-kelet ponton tökéletes a térerő. Jó meleg van. A kék + hírhedt emelkedője jön. Ennek nevet kéne adni. Lehetne mondjuk: daráló vagy gyalázó.

sun2.jpg

Legalábbis bennem hasonló gondolatokat vált ki minden alkalommal. Szép-Ilonka forrásnál megállunk tankolni. Ezt mindenkinek ajánlom, mert a következő kút Vértessomlón lesz. VérKör útvonalon haladunk, de most nem megyünk le a Mária-szakadékhoz. Körtvélyespusztánál Bokor Csaba jelenik meg ismét, de most gyalog. A sorompó zárva volt és ezért gyalog jött, rohanvást. Éppen időben ért ide. Eszünk-iszunk, dalolunk. Néhányan táncra perdülnek. Rövid gyaloglás után futunk vagy 30 métert a következő emelkedőig. 

Valahogy az az érzésem van, hogy Paripa szivat minket ezzel az útvonallal. Ennek hangot is adok. Nincs pihentető szakasz. Folyamatosan emelkedők akadályozzák a gyors haladást. Felmászunk és futunk egy kicsit. Joci már nem beszél. Mi sem. Kezd szétszakadni a csapat, de még látótávolságon belül maradunk. Elérjük a Roki fát. Szép lenne, de most már elég bucsus. Még egy lovacskás műanyag körhintát kéne rászögelni, a tökéletes élményhez. Ilyet: 

korhinta.jpg

Benedek kicsit fáradtságra panaszkodik, de fut mint egy zerge. A piros jelzésen "rongyolunk" lefelé. Ez már nem esik jól. Joci kicsit lemarad. Somlón Csaba itat, etet. Tök jó fej!

sun3.jpg

De rohadjon meg az emelkedő a kilátóhoz. Benedek meg fut felfelé. (??!!) Vajon mit evett? Megyek utána, de itt már a hegyibetegség tünetei jelentkeznek nálam. A végén döglődve megelőzöm. Fent Benedek segít a kód azonosításában. 220-as pulzusnál akkor sem vettem volna észre, ha átesek rajta. Felmászok a kilátóba egy pillanatra, gondolván hátha itt több a levegő. Benedek lefelé indul, amikor megérkezik a Paripa.

sun4.jpg

Paripával együtt futunk le, szemben Joci jön. Paripa kiadja a parancsot, innen senki ne várjon senkit. Vooáááááá! 3:30-as ezrekkel futunk lefelé. (He-he. 5:30-as talán.)

Csabánál büfézünk egy kicsit és szembe találkozunk Robival. Futunk lefelé a temető mellett. Benedek megy elől, mi pedig követjük. Majk előtt megáll én pedig megelőzöm. Pusztulatig nyomom, már közel a cél. 5 óra 17 perc alatt beérek és pár perc múlva jönnek a többiek: Paripa, Benedek, Joci sorrendben.

 A célban jól esik a zuhany és a sör. És a lényeg: beérkezik mindenki szintidőn belül!! :-) 

Ismét egy nagyszerű instant futást alkottunk Paripával. Jól sikerült a nyitó esemény is, elégedettek vagyunk! A 42 km könnyűnek tűnik (a VérKörhöz képest), de nem az. Kemény ez a pálya! :-)

Eredmények: http://sunsettrail.hu/index.php#eredmenyek

sunset-celban.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: hőség Vértes Sunset

Maratonfüred 2018

2018.03.27. 15:15 pamutmamut

Régen futottam már a klasszikus maratoni távot. Januárban könnyedén tudtam futni 5 perces kilométereket. Ekkor született meg a terv: maratont futni 3 óra 30 perc alatt. A felkészülés eleinte rendben ment aztán benyeltem valami vírust és több mint két hétig különböző színű gél folyt az orromból. A közérzetem és a kinézetem is szar volt. Futottam párat, de azt is nyögve nyelősen. 

A verseny előtti pár napon már jobban voltam, de kimaradt egy elég fontos időszak. Le is tettem a 3:30-ról, viszont az egyéni rekordom 3:39 volt ennek megdöntését azért még nem vetettem el. Verseny előtt sokkal jobban izgultam mint szoktam. Biztos azért mert nem volt meg az a felkészülés amit szerettem volna. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a taktika. Lassan lefutni vagy kockáztatni. Végül 19-re lapot húztam. Bekezdek 5 perces ezrekkel.

A versenyre Ivettel és Ágival utaztam. Nekik ez az első maratonjuk. Be voltak tojva rendesen! :-) A verseny napján 4 fok, napsütés és szél fogadott minket a Balaton partján. Nem volt melegünk.

mfured-2.jpg

9:40-kor elrajtolt a mezőny. Itt a keskeny pálya miatt nem tömegrajt van, hanem egyéni indítás. 4:50-es kilométerrel bekezdtem. Az idő nem volt rossz, de a szembeszél nem kedvezett. A pulzusom már az elejétől magas volt (155-160). 10 km után jól éreztem magam és tartottam a tempót. Ekkor ugrott be a mondat amit mondogattam magamban: "Ma nem fogok szenvedni!". Szeretek futni és tudok is, mondogattam. Jókedvűen nyargaltam a napsütésben.

12 km előtt ettem egy gélt. Minden frissítő ponton ettem banánt és ittam. 20 km-nél még tartottam az 5 perces tempót. 22 km-nél megettem a második gélt. 25 km-nél viszont már volt egy kevés hátrányom. Sebaj, indul a B terv. Egyéni csúcs megdöntése.

mfured.jpg

A pálya második fele sokkal több emelkedőt tartogatott mint az első fele. Legalábbis itt már nehezebben ment. Megfutottam mindent. Furcsa módon még 30 km-nél sem haldokoltam. Bevált a mantrám! Ma nem fogok szenvedni! A pulzusom tovább emelkedett, de a hűvös időben nem hevültem túl és egész jól viseltem. 31 km-nél ittam egy magnézium shot-ot majd 33-nál megettem az utolsó gélt. Ez már bevisz a célba. 

35 km körül már nem voltam fitt, de a tempó nem volt rossz. Itt kezdtem elhinni, hogy meg tudom ezt csinálni. Most már csak ki kell tartani a végéig. Utólértek a szupermaraton váltói, 4-5-en megelőztek. Elkezdtem beérni pár maratonfutót akik az elején elhúztak. Ez erőt adott! 37 km után jött a legnehezebb szakasz. Elkezdtem szenvedni. Nehezen tudtam tartani az 5 perces tempót. 40 körül elkezdett görcsölni a combom. Picsába, most már ki kell bírnom a végéig. Pattog a fogzománc, a pulzusom 180. Én vagyok a szikla, amin megtörik a hullám! :-) Most kell valami amibe tudok kapaszkodni. Már alig 10 perc és bent vagyok. Itt van végre Balatonfüred, ez már a belváros. Tolom neki mint a marha! Lihegek és kezd szétesni a mozgásom. Már hallani a szpíkert. Pár száz méter lehet hátra. A végén felemelt kézzel, vicsorogva érek célba! Húú, de jól esik megállni! Az időm? 3:35:47. Jihháááá!

 Ezzel megvan az 5. maratonom is, egyéni csúccsal egy kifejezetten nehéz pályán! Másnap megnéztem az eredménylistát. 212 férfi indulóból 24. helyen végeztem. Teljesen elégedett vagyok! Kihoztam magamból a maximumot. Tökéletesen sikerült a frissítésem és a versenyem. Ma ennyire voltam képes! Gratulálok a lányoknak akik sikeresen teljesítették életük első maratonját!

 

Szólj hozzá!

Címkék: Maraton

Tervút 30

2018.02.09. 13:02 pamutmamut

Aszfalt maraton felkészülés zajlik. A mai terv 30 km futás 5 perces ezrekkel. Útirány a Vértes tervútjai, Y kereszteződés, Pátrácos felé majd vissza amerre mentem. Hátizsákkal futottam, mert itt már nem árt a frissítés. Éreztem is, hogy nem megy úgy mint zsák nélkül. Magasabb volt a pulzusom. Az Y-hoz érve jött a hideg zuhany. A Vértesben még a tél az úr. Gondoltam rá, de mindvégig reménykedtem, hogy már elolvad a hó. Hát nem.

10 km-nél éreztem, hogy ez nem fog menni. Kezdtem elengedni a tervet. Ma minden ellenem szólt. Nehéz zsák, szintek, hó és még a szerdai futást sem pihentem ki. Ez így lehetetlen! Mindezek ellenére keményen nyomtam, küzdöttem. Pátrácos előtt teljes szélességében le volt fagyva az út. Lassan haladtam. 16 km-nél, futás közben ettem egy gélt. Hátrányom 1 perc volt a tervezetthez képest. Ez nem tűnik soknak, de a neheze még csak most jött. A fáradtsággal jön a lassulás.
Úgy döntöttem kiadom magamból ami bennem van. Lesz ami lesz! Az, hogy mire lesz elég majd a végén kiderül. Ropogott a hó és a jég a lábam alatt ahogy futottam. Folyamatosan pengeélen táncoltam. Többször meg is csúsztam, de szerencsére nem este pofára. Újra az Y-hoz érve 1 perc 30 mp volt a hátrányom. Na most válik el a tapéta a faltól. Lefelé 5 perc alattiak kellenek, 22 kilométerrel a lábamban... Futottam és veszettül koncentráltam a tempóra. Küzdelem a másodpercekkel és önmagammal. A városba érve sikerült ledolgozni a hátrányom, de még hátra volt 3 km. Éreztem, hogy ennél gyorsabban már nem tudok futni, akkor sem ha erőltetem. A lábaim már nem engedelmeskedtek. Hazaérve lenyomtam a stoppert. 30 km, 2 óra 29 perc 30 mp. 4:59-es ezrek! 
Régen volt már ilyen nehéz edzésem! Nagyon örülök neki, hogy a körülmények ellenére sem adtam fel! Lehetetlennek tűnt, de sikerült!
https://www.endomondo.com/users/12872993/workouts/1068770602
tervut.jpg

Szólj hozzá!

Vércse 2.0

2017.11.06. 11:21 pamutmamut

Váli Pisti ment egy jó időt a Vércsén, talán ez indította el bennem a gondoltatot. Edzettség megvolt a Nomád 66 után, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok. Szokatlan módon már előző nap is izgultam, ez nem jellemző rám. Az oka talán az volt, hogy egyedül megyek 100-ast, ilyet még nem csináltam. Reggel 04:00-kor indult a buszom Tatabányára. A plázától gyalog mentem a rajthoz. A Turulnál megálltam egy pillanatra.


v1.jpg

A vaksötét erdőben van mozgás rendesen. A kilátó előtt egy őz állt mellettem alig 10 méterre, ahogy rávilágítottam nem mozdult, csak később szaladt odébb. 05:17-kor rajt kód beolvasás után indul a móka! 

A meredek ereszkedésnél hatalmas csörtetés. Állítólag itt éjszakáznak a vaddisznók, már többen találkoztak velük. Én csak hallom őket, de nem látom. Húzós emelkedő jön a piroson, sokszor jártam már erre. A völgyben megint mozognak a vadak. Nem jó érzés, hogy csak hallom őket de nem látom. Az biztos, hogy nagy és sok van belőle! Egészen kellemes idő van, egy rövidujú és egy szélmellény elég.

Vértestolna előtt kezd végre világosodni, mindjárt el is tévedek egy kicsit. Az útvonal ezen részét én találtam ki, többször végigmentem már rajta, van nálam GPS. Mi a szöszt kellene még csinálnom, hogy ne tévedjek el? Figyelni bazzeg! 

Első pont 1 óra 3 perc. Kb. mint a tervezett idő. Ja az idő. Készítettem idő tervet. Elsődleges cél 15:00 alatt. Álomidő: 14:30 alatt. Meglátjuk. Világosban lesz szűk 11 órám. Na csapjunk a lovak közé. Tardoson víztöltés. (Csiszár Zolinak köszi, előző este megnéztem nekem, hogy van-e még víz a kútban.) A Gerecse tető vártnál könnyebben megy. Szép napsütés van és közepes szél. 

v-kekhszog.jpg

A jelzetlen piros + után visszatérünk a pirosra. Innen jó darabig a Gerecse 50 unalomig ismert útvonalán haladok. A nap lapos szögben süt, baseball sapkát felveszem. Héreg előtt a Király-kútnál újra víztöltés. Innen Nagyegyházáig nem lesz víz. Iszom vagy fél litert és töltök 2 liternyit. Hoztam magammal ISO port és keverek egy koktélt. Jó nehéz lett a zsákom.

Jön a bányahegy, ami most jó saras, csúszós. Felérve eszem majd a sapkámhoz nyúlok. Nem találom. Fölfelé melegem volt és levettem, kiesett a zsákomból. :-( Visszamegyek 100 métert hátha meglátom, de semmi. Hát akkor ennek annyi. Pedig milyen jól jönne a következő szakaszon. Rátérek az Országos kék jelzésre, amit el sem hagyok 84. kilométerig. Ezt elég könnyű lesz követni. Koldusszállásig semmi extra. Majszolom a távot. 

v-koldussz.jpg

Amit viszont érdekes, hogy többet eszem mint szoktam. Csoki helyett nápolyit hoztam és mintha nem lenne olyan laktató. Somlyó előtt elfogy az utolsó. Semmi pánik van még nálam gél. Somlyón hejehuja és irány Szárliget.

v-somlyotanc.jpg

Már nagyon várom, mert ott lesz egy kis pihenő és bolt ahol kaját és inni valót tudok venni. Megkordul a gyomrom. Na-na, eléhezni nem kéne. Eszem egy gélt és megyek tovább. Érzem, hogy nem telítette el a gyomrom. A gél energia, de nem kaja! Később eszem még egyet, de továbbra is éhezem. Nagyegyházán iszom egy kis vizet és nyomulok Szárliget felé.

7 óra 13 perc alatt érek be a faluba. 54 km-nél járok. A SPAR látványa, olyan mint sivatagi vándornak az oázis.

v-spar.jpg

Citromos sör, kóla, víz, parízeres zsömle, nápolyi, keksz. Jól bevásárolok a hátralévő 48 km-re. A buszmegállóban eszem a szendvicset de a végét kidobom, nem esik jól. Pedig milyen éhes voltam. Nem sokat tökölök, sétálva elindulok. Átmegyek a felüljárón, ezzel átlépek a Gerecséből a Vértesbe. 

A falu végén futó mozgást imitálok. Szerintem röhög rajtam aki lát. Tele hassal, nehéz zsákkal, fáradtan botorkálok bele-bele sétálva. Csákákonypusztán kikerülöm a kutyákat, aztán a birkákat és a Mária-szakadékban folytatom az utat.

v-mariaszak.jpg

Innen jól ismert hazai pálya egy apró szakaszt kivéve. Szenvedősen érek fel. Nem jó a gyomrom. Mintha megettem volna egy Vércsét nyersen! Pfúj, köpködöm a tollait! Iszom egy kis kólát, hátha az rendbe rak. Fejben lepörgetem az útvonalat, jó pár emelkedő vár még Várgesztesig. Szarul érzem magam és ennek megfelelően haladok. A kidőlt fák csak tovább nehezítik az utam.

v-kekkidoltfak.jpg

Több mint két óra kell, mire ványadt testemet elrángatom Zsigmond-kőig. 

v-zsigm.jpg

Várgesztesen a kútnál megállok, vizet töltök, ISO-t készítek. Elkezdek fázni. Enni nem tudtam Szárliget óta, inni is csak keveset. Gyengek vagyok, émelygek. Innen 7 km hazáig az Új-Takácson (a temető meg pár száz méter). Mi a fene van velem? Milyen hozzáállás ez? Mi a szart csinálok? Nem ezért jöttem! Szedd már össze magad! Egyszer azt olvastam valahol, hogy az ultrafutó nem fél a haláltól mert tudja, hogy milyen az. Van benne némi igazság. Azonnal felállok és sétálni kezdek.

Gesztes után eszem egy fél nápolyit. Egyáltalán nem kívánom, de mintha egy kicsit jobban lennék tőle. Egyszer minden gödör véget ér, mormolom magamban félhangosan. Csak török előre, ahogy bírok. Nem haladok jól, de haladok. Most már minden méternek örülök amit futva teszek meg. Akkor is ha csak 6:30-as vagy még lassabb a tempó. Fejben kezdem elengedni a 15 órás teljesítést. Sötétedés előtt érek be Mindszentpusztára. Valamivel jobban vagyok.

Újra fejlámpát kapcsolok (ma másodszor) és irány a Pap-völgy. A völgyben rám sötétedik, egészen jól tudok futni. Ez egy rövid szakasz és minden kanyarnál azt hiszem már ott vagyok. Jó tempóban érek a következő ponthoz! Ez felvillanyoz, gyors csekkolás és nyomom tovább. Elhagyom a kék jelzést (84 km). Kacskaringós sárga jelzés jön, amit ismerek ugyan, de éjjel azért más. Paripa által kirakott fényvisszaverők nagyon sokat segítenek! Az utolsó emelkedő jön a Gézához! Több kilométer hosszú kaptató, de jó tempóban megállás nélkül érek fel. Közben a hold is felkelt. Telihold van! Olyan erővel világít, hogy vészhelyzetben lámpa nélkül is lenne esélyem beérni. 10. pont 89,2 km! 13 km hazáig! 

Futásnak eredek. Néha zörög az avar mellettem, de már nem érdekel. Csak a cél van a szemem előtt. Számolgatni kezdek, nagyon jól haladok. Elérem Szentgyörgyvárat. Innen már csukott szemmel is beérek! :-) Újra jó tempóban tudok futni. Néha megállok és gyaloglom 10-20 lépést, de utána újra megy. Dobai-kútra érek 50 percen belül. Közel a cél! Erdészház után, ipari park. Újra civilizáció! Jó érzés beérni a városba. A járdán halálra ilyesztek egy lányt, ahogy elfutok mellette. Rákóczi út előtt egy rövid séta, aztán futás a cél felé. Közel a csarnok messziről hallom, hogy szurkolnak nekem! A lépcsőn felrohanok és csekkolok! 14 óra 11 perc! Jihhááá! :-) Regina, Mimó és Paripa kijöttek elém! Gratulálnak és mindenfélével kínálnak! Éppen kosármeccs van, a félidőben sorra jönnek ki a többiek is gratulálni. Iszom egy sört, de nem esik túl jól. Beszélgetünk egy kicsit aztán Paripa van olyan rendes és hazavisz autóval. Köszönöm neki!

A tervezetthez képest jobb időt sikerült mennem. Elégedett vagyok magammal! :-) Főleg, hogy sikerült túllendülnöm a hosszú holtponton és az elrontott frissítés után sem adtam fel. Utólag elemezve az okozhatta a gondot, hogy csoki helyett nápolyival frissítettem, ami könnyebben emészthető. Ebből többet kellett volna vinnem magammal. Szárliget előtt eléheztem, utána pedig nem volt jó ötlet a parízeres zsömle. Nem tudtam megemészteni. Megint tanultam valamit! A gyomrom még másnap sem volt tökéletes. Egy apró vízhólyagom lett mindössze. Csipi tanácsát megfogadva vastagon Nivea-val bekentem a lábfejem indulás előtt. Bevált. Izomláz van rendesen, ahogy lenni szokott. A Vércse utáni éjszakán nem aludtam 2 óránál többet. Egész éjjel forgolódtam. Megviselte a testem! :-)

Eredményem: http://vercse100.hu/index.php?old=mostteljesit&ID=102

Tanulság: Aki éjjel futás közben nyers madarat eszik, az ne nyavajogjon hogy ki van a bele!

u.i.: Menjetek futni, de ne ennyit!

 

  

Szólj hozzá!

Címkék: rosszullét Terepfutás Tatabánya Gerecse Vértes Vércse

Nomád 66 (2017)

2017.10.15. 13:44 pamutmamut

03:45-kor kelek szombaton. (Általában szombaton korábban kelek mint hétköznap, mert megyek futni. :-) ) Irány Cserépfalu és a Bükk. Ritkán jutok el a Bükkbe mert messze van, inkább közelebbi versenyeket választok. Most a Less Nándor Emléktúra, Nomád 66 terepfutás futamát tűztem ki célul. Bővebben: https://nomegalljcsak.hu/nomad-terepfutas/masfel-maraton

nomad_-rajt.jpg

7:15 -re a rajtban vagyok. Rajtcsomag átvétel, majd együtt lesétálunk a rajthoz, mert az pár száz méterrel odébb van. Nem vagyunk sokan, de nem is baj. 6 fok van, rövid ujjúban fázok. Viszont azt is tudom, hogy ez csak az első kilométer végéig tart. Rajt után a hátsó negyedben haladok, sebaj van még hátra jó pár kilométer előzni. A pulzusom nem az igazi, elég magas sajnos. Na mindegy, majd lesz valahogy. Kisebb emelkedő után beérünk Cserépváraljára. Ragyogó napsütéses idő van. Jobbat kívánni sem lehetne! Nem sokára elérjük az első ellenőrző pontot a kaptárköveket. Érdekes mészkő képződmények. Egy szakaszon figyelni kell, keskeny az ösvény és néhány méter mély árok van alattunk.

A többiek elég komoly tempót diktálnak. Nem megyek velük, saját tempóban nyomom tovább. Van pár ismerős arc korábbi versenyekről, Vérkörről. A terep jelentősen más mint a Vértesben. Szinte mindenhol köves, sziklás.

nomad_kovek.jpg

Figyelni kell a lábam elé. Vannak nagyon kellemesen futható szakaszok. Több kilométer széles erdei úton a Hór-völgyben. Egy fickót megelőzök útközben figyelmeztet, hogy ne fussam el magam mert hamarosan jön az Ódorvár, ami a meredek emelkedőjéről hírhedt.

Az Oszla ellenőrzőpontra érve (14,9 km) fantasztikus látvány tárul a szemeim elé.

nomad-oszla.jpg

Napsütötte hegyek körbe és az őszi lombok ezernyi színe. Frissítek és képeket készítek. Elindulás után elhatározom, hogy ma élvezni fogom a futást. Ilyen csodás környezetben ritkán sikerül futnom. A holnapi Budapest maraton indulóin jár az eszem. Aszfalton, benzingőzben futni vagy itt. Hát ez nekem nem kérdés. Futottam itt is, ott is van összehasonlítási alapom. Persze merőben más műfaj a kettő. 

Az Ódorvár méltó a hírnevéhez, tényleg kemény emelkedői vannak. Fölfelé gyalogolva azon gondolkozom, hogyan fogok én felérve futni. Felérve a pulzus visszaesik, a lábak tudják a dolgukat. Nincs itt semmi gond. Az ellenőrző pontok elég egyszerűek. Dugóka ki van rakva az asztalra, van kint egy kevés kaja víz és ISO. Általában 1 v. 2 pontőr a futóknak. Több nem is kell, mert nem vagyunk sokan.

nomad_ep_odorvar.jpg

Lefelé jól lehet csapatni. Egy kurfli és egy ellenőrző pont után visszajutunk a Hór-völgybe és futok a Tebe nevű pont felé. Könnyű, hosszú szakasz. A ponton kicsit kevesebb vizet adnak csak mint szeretném (kell másnak is). Nem vagyok boldog tőle, de beosztom. Itt most van egy elterelés, nem megyünk be a Csúnya-völgybe mert járhatatlan. Egy húzós emelkedő futok fölfelé. Nem esik jól, megállok és levetkőzöm. Itt találkozok egy hosszú hajú sráccal. Váltunk pár szót, majd megelőzöm. Kis kitérő, felmászatnak minket egy barlanghoz. A pontőr elmondja, hogy merre kell majd menni. Persze mint kiderült, nem arra kell.

Kisebb kerülővel Répáshután vagyok. Kék kútnál feltankolom magam vízzel. A hosszú hajú srác a másik úton jött, úgy száz méterrel előttem van. Egy közepes emelkedőn mászunk mikor egyszer csak éles fájdalmat érzek a jobb karomban. Odakapok és egy makk méretű darázs repül el. Baszki ez megcsípett, mondom a hosszú hajú srácnak aki mögöttem jön 10 méterrel. Alig hogy kimondom, őt is megcsípi egy. Ennek a fele sem tréfa. "Futás innen!" kiáltom el magam. Hegynek fölfelé futunk amíg csak bírunk. A tüdőm majdnem kiszakad. Talán leráztuk őket. Felérve egy aszfalt úton megyünk a Bánya-hegy EP-ig. Egy srác messziről kérdezi: "Titeket is elkaptak?". Mint kiderül többünket megcsípték, a kérdező srácot 11 helyen! Akkor én még jól jártam! :-)

Frissítés után irány a verseny legnagyobb hegye, a Tar-kő. nomad_tarko.jpg Hosszú az emelkedő de nem annyira durva. A felsőbb részeken kiváló ösvény kanyarog a hegy oldalában. Sehol egy lélek, csak én és az erdő! Élvezet rajta futni. A három kőről csodás a kilátás. Táncolni támad kedvem. Sokan túráznak ma erre. A Tar-kőről (39 km) a kilátás szintén páratlan. Egy kicsit párás ugyan az idő de így is szép. 

nomad_tarko2.jpg

Lefelé sok helyen elég meredek, de azért nagyrészt jól futható. 40 km felett járunk, mégis jól megy a futás. Jól sikerült a felkészülésem. Az Imó-kő alatt ell. pontnál egy fószer panaszkodik, hogy őt is megcsípték a darazsak és állítólag allergiás rá. Szerencsére semmilyen külső jele nincs ennek és a csípés már kb. 1,5 órája történt. Azért várják a ponton az orvost. 

Hosszú, eseménytelen szakasz. Ráérő időmben számolgatni kezdek. kb. 18 km van hátra és van még 2 óra 30 percem. Ezt be kell húzni 8 óra alá! Innentől eldobom az eredeti tervet, hogy élvezem a futást. Megpróbálok mindent megfutni. Van hátra még egy nagy és egy kisebb emelkedő ahol reménytelen a futás. A Karthauzi kolostorhoz érve a mentősök kérdezik, hogy találkoztam-e a darázscsípéses úrral. Elmondom nekik amit tudok és tovább nyargalok.

Piszokul megyek előre, kisebb emelkedőket sorra megfutom. Néhány embert sikerül megelőznöm. Ódorvárt másodszor is meg kell másznunk, de most másik oldalról. Szerencsére teljesen a tetőre nem megyünk fel, előtte ereszkedni kezdünk. A 3 méter széles dózerutat egy 100 fős iskoláscsoport foglalja el. 5 perces tempóban rohanok el mellettük a jobb szélen. Páran megijednek és félre ugranak, a többieket kikerülöm. Utolsó fotó és futás lefelé.

nomad_utolso.jpg

Bőven 50 km fölött járok, meglepően összeszedett a mozgásom. Az aszfalt útra érve meglátom az utolsó emelkedőt a Nyomó-hegyet. Csipkedni kezdi a görcs a vádlimat. A határaimat feszegetem. Nem tűnik veszélyesnek az emelkedő, de a vége jó meredek. Gyors dugókázás után irány a cél. Muszáj innom egy magnéziumot mert kezdek görcsölni. Már látszik a templomtorony. Szerintem alig 2-3 km lehet hátra. A tempóból kicsit vissza kell vennem a görcs miatt. Az utolsó kis emelkedőt a pincéknél azért megfutom, ha bele döglök is. :-) A faluba érve jobb kanyar, de kiabálnak: "Nem arra, balra!". Apicsába, majdnem elfutottam a cél mellett, közelebb van mint hittem. Vége! 7 óra 50 perc 55 mp. (Táv: 63,6 km, 2337 m szint. Átlagsebességem: 8,1 km/h)

37 indulóból 17. helyen végeztem! Nem rossz! :-)

Megkapom a célcsomagot benne póló, érem és egy üveg vörösbor. :-) (Ezt este meg is kóstoltuk!)

A Bükk tényleg csodálatos. Talán a legszebb hegységünk. Soha rosszabb futást nem szeretnék. Nem volt holtpont, nem volt vízhólyag. Minden flottul ment, bár a darázstámadást kihagytam volna. :-) A rendezés jó volt, az útvonal nagyon jól ki volt jelölve. Egyedül a frissítésen és a befutó érmen lehetne még fejleszteni.

 

nomad_tanc.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Bükk