HTML

Linkek

A futás olyan hegyek nélkül, mint az élet futás nélkül. Lapos.

Friss topikok

  • luy123: Készülőben van egy Pilisi Kilátások Kör is, a "Pilisi Kilátások" jelvényszerző mozgalom alapján. (2016.10.20. 15:50) Körző
  • RabiMiki: Csákvár már vááááros! Aztakutyafáját! Gratulálok! :) (2014.10.12. 21:40) VérKör bringával
  • ubp: Egészen kedvet kaptam :) De tudom, hogy milyen sok munka, futás van mögötte! Gratulálok a szép te... (2014.05.11. 22:46) Terep százas 2014
  • RabiMiki: Gratulálok, srácok! A teljesítéshez és az on-line pálya kidolgozásához is. Velem futottatok össze... (2014.01.27. 09:55) VérKör, a kezdetek
  • Tinca: Amennyiben a leírás helytálló, hattal. Ez esetben persze a Cerbonát nem tekintem csokinak. (2014.01.25. 20:48) Kincsesbánya 30 (2014)

Hohe Veitsch Trail (2016)

2016.06.27. 15:46 pamutmamut

A Vércse óta nem erőltettem a futást. Nyáron egyébként is kevesebbet szoktam futni. Nem szeretem a meleget, ezért kinéztem magamnak egy Alpesi versenyt (mert ott hűvösebb van). Paripának is tetszett az ötlet és Váli Pisti is becsatlakozott hozzánk. Hárman vágtunk neki az 54 km-es Hohe Veitsch Trailnek. 

Szombat hajnalban indultunk, de már világos volt és meleg. 8.00 óra előtt már az Osztrák Veitsch településen voltunk. Átvettük a rajtcsomagot, ami viszonylag gyorsan ment. Több magyar is indult a versenyen, velük beszélgettünk a rajt előtt.

veitsch10.jpg

9.00-kor indult a verseny. Időjárás: 25 fok és napsütés. Az első kilométereket aszfalton tettük meg, aztán egy jó minőségű köves szerpentin következett. Az első 20 percben totál leizzadtunk, a fülledt párás fenyvesben. Az elejét futottuk majd gyaloglásra váltottunk. Sokan futottak bár alig valamivel gyorsabban nálunk. Pisti néhány száz méterrel lemaradt mögöttünk. Hosszú kilométereket tettünk meg így, faltuk a szinteket. 

Nem sokára eljött az első frissítőpont, vizet és ISO-t kaptunk egy alpesi farmon. Útközben akivel találkoztunk mindenki szurkolt: "BRAVO, BRAVO!". Jó fejek voltak, lenne mit tanulnunk tőlük! 16 és 32 km-nél limitidők voltak megszabva, addig mindenképpen oda kellett érnünk, különben kizárnak minket. 16 km-hez simán odaértünk több mint 20 perccel zárás előtt. Itt volt az egyik váltópont, merthogy váltóban is lehetett teljesíteni az 54 km-t. Valami parkoló félére számítottam, de az erdőben volt egy kisebb tisztáson. Fogalmam sincs, hogyan lehet autóval odajutni. :-) Az időrögzítést elég egyszerűen oldották meg. Manuálisan írták számítógépbe a rajtszámokat. Végül is 397 főnél még ez is működik. Ezen a ponton a szokásos víz, ISO, kóla, banán mellett házi sütemények is voltak. 

Az elindulás után nem sokkal megláttuk a hegyet!

veitsch9.jpg

Egy több kilométeres sziklagerinc uralta a látképet. Tyű, ez nem semmi. Vajon hol fogunk felmenni? Talán a bal oldali gerincen. Elég sokat kacskaringóztunk mire odaértünk a lábához. Ez végre kifejezetten szép szakasz volt.

veitsch7.jpg

Készítettünk pár fotót és elindultunk felfelé. Paripa a melegre panaszkodott és nem festett túl jól. Fölfelé megállt párszor, egy helyen megelőztem. Mikor hátra néztem Pistit vettem észre! Utolért minket, nagyon jó formában volt! A hegytetőre érve többen szurkoltak nekünk, fotóztam és vártam a többieket. Pisti ért fel először, majd 1 percre rá Paripa is megjelent.

veitsch6.jpg

Hűvös szél volt fent ami nagyon jól esett a meleg után. A menedékház már nem volt messze, gyalogoltunk odáig. Az oldalában frissítőpont, megpihentünk. 24,9 km-nél jártunk. A szint jelentős részét ezzel letudtuk, már csak le kellett szaladni a hegyről. Legalábbis ezt hittük.

veitsch5.jpg

Gyalog indultunk tovább, elkezdtem fázni. Felvettem egy pólót. Fent borús idő volt és hófoltok. Szeretek ilyet látni nyáron! A hűvöstől Paripa is jobban lett és kocogva haladtunk lefelé. Közben fényképeztünk, videóztunk. Hiába no, ritkán járunk magashegységben.

veitsch4.jpg

Az órámra pillantottam, hűha gáz van. A hegymászással, pihenéssel, fényképezéssel elment az idő. Alig 40 percünk maradt a következő ellenőrző pontig és kb. 5 km. Húzzunk bele! Sietni próbáltunk a bokatörő ösvényen. Nyomultunk lefelé ahogy bírtunk. Ötpercenként bemondtam a hátralévő időt. Éreztük, hogy ez szoros lesz. 8 perccel pont zárás előtt estünk be a második váltópontra! Sima ügy! :-) Innentől akkor érünk be amikor akarunk! 

Frissítés után mentünk tovább a cél felé. Még 21 km volt hátra. Egy sima félmaraton! :-) Megint kisütött a nap, nem hiányzott a meleg. Szerencsére a teljes verseny folyamán sűrűn voltak a frissítőpontok.

veitsch3.jpg

Több kisebb emelkedő jött, köztük lejtő. A negyediknél már hangosan káromkodtunk! Aztán egyre jobban cifráztuk! Kb. 15 km-e a cél előtt utolértük Jenz-t. Stuttgart-ból autózott 600 km-t erre a versenyre. Egy darabon együtt haladtunk, illetve előzgettük egymást. Az alattomos kis emelkedők nem akartak véget érni, mindig jött még egy. Szívta az erőnket. Szerintünk a szint több volt mint kiírásban szereplő 2060 méter. Vagy csak a meleg miatt éreztük így. Szenvedős kilométerek jöttek, nyafogtunk mint az a bizonyos Portugál futballsztár. A lejtőket megfutottuk, de a dombok mindig megfogtak. Tudtuk, hogy a mezőny vége felé vagyunk, de ez különösebben nem érdekelt senkit. Nem nyerni jöttünk! :-) Az ég közben beborult és a távolban villámlott. Pár csepp eső esett is, de semmi komoly. 

Elértük az utolsó frissítőpontot. Innen már csak 5 km, mondták a pontőrök. Elindultunk lefelé a szerpentinen. Egymás mellett futottunk a jó minőségű széles köves úton, hatalmas fenyőfák között.

veitsch2.jpg

Jó tempóban tettük meg az utolsó kilométereket, már egyszer sem álltunk meg. Végül 8 óra 3 perces idővel teljesítettük az 54 km-es távot! Nagyon jó volt célba érni, eléggé megszenvedtük a végét! 

Kemény verseny volt, közepes szervezéssel. A frissítő állomások sűrűn voltak, fél literes kulaccsal simán végig lehetett menni. A kaja kínálat kicsit szűkös volt, ISO-val nagyon spóroltak. A beérkezés elég fura volt, senki nem volt ott, nem fényképeztek, nem gratuláltak, nem kaptunk enni sem inni. Egy darabig néztük körbe, hogy kell-e csekkolni valahol aztán mivel nem láttunk semmit leültünk. A hegy (Hohe Veitsch) és a környéke nagyon szép volt, de az összekötő szakaszok elég átlagosnak mondhatóak. Kicsit keveset edzettünk rá, az Alpokhoz azért ennél több kell. Hogy jövőre visszatérünk-e ide még nem tudom, de annyira nem fogott meg.

A verseny honlapja: http://www.grenzstaffellauf.com/

veitsch11.jpg

 lovas.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: rosszullét hőség Ausztria Alpok

Vércse (kezdetek)

2016.04.26. 22:09 pamutmamut

2015 szeptemberében kezdtük el Paripával tervezni a Vércsét. Nem körtúrát akartunk, ezért először a rajt helyet kellett kiválasztani. A választás Tatabányára esett, mert könnyű megközelíteni Oroszlányból. Mindketten készítettünk útvonal terveket, végül Paripa tervét fogadtuk el. Őt szidjátok! :-) Ezután kezdtük meg a többi részlet kidolgozását. Nem akartunk sok száz indulót, ezért az egyértelmű volt, hogy csak VérKör teljesítők indulhatnak. Sokat ötleteltünk a szintidővel kapcsolatban. A legtovább a 22 óra 22 perc tartotta magát. Aztán egyik reggel - egy nagyon kis helyiségben ülve - megvilágosodtam! Miért kéne, hogy állandó legyen a szintidő? Naponta változzon. Ez mindkettőnek tetszett, jókat röhögtünk rajta a gesztesi sörfutások alkalmával. Kérdezik majd: Mennyi a szintidő? A válasz: Mikor mennyi? :-) Az érem tervezése sem volt egyszerű. Legalább 10x terveztük át, mire megkapta ezt a mindkettőnk által elfogadott, végleges formát. Március végére nagyjából összeállt a weboldal, már csak a tesztelések, finomhangolások hiányoztak. Becslésem szerint végül 100 munkaóránál többet fektettünk a Vércsébe. Kitűztük a dátumot és próbáltuk titokban tartani, ami nem mindig volt könnyű! 

2016 április 23. 05:00-kor elindul a vonatunk Tatabányára. Régóta várjuk ezt a napot és végre eljött. Jókat beszélgetünk az előzményekről, futásokról, túrákról. A kalauznő megkérdezi, hogy hová megyünk futni és mennyit? A válaszra csak ennyit mond: "Hűű.". Több kérdés nincs. Leszállunk a vonatról és felsétálunk 300 lépcsőn a Turulhoz, majd onnan a kilátóhoz. 2,7 km, bemelegítés megvolt. Készítünk néhány fényképet, de már alig bírjuk kivárni az indulást.

rajt.JPG

A rajt előtt egy kézfogás és beolvassuk a QR kódot. Hiába teszteltük a rendszert, azért bevallom izgulok. Szerencsére kifogástalanul működik! 

1 perc múlva megállok, mert elfelejtettem bekapcsolni a GPS-t. Jó kis bokatörő ereszkedéssel nyitunk. Fától-fáig. Az alján megállunk egy fél percre. Nem tudjuk merre kell menni! :-) Azért sikerül megtalálnunk a helyes irányt és megkezdjük a mászást. Hosszú emelkedő, melyet a Gerecse 50-ről jól ismerünk. Utána végre futni is tudunk. Vértestolna szélén éles bal forduló, már közel a pont. A ponton sima olvasás, kiváló térerő. 

Távolban már látszik az adótorony. A következő pont mellé építettük nektek, hogy messziről lássátok. Tardosra aszfalton ereszkedünk le. A faluban nyomóskút, ahol vizet töltünk de nem sokat, mert nincs messze a következő vizes pont. A falu után eleinte enyhe, majd egy masszív emelkedő.

gerecseteto.JPG

Az egész túra legnagyobb hegye a 633 méter magas Gerecse. Itt még pihentek vagyunk, simán felérünk és nem sokára elérjük a T elágazást. Szemben a kódfa (egy fa amelyen a QR-kód van).

Gyors olvasás után robogunk lefelé, a köves úton. A sorompó után a T elágazást elérve jobbra kell menni.Térkép szerint itt van a piros +, de jelzés egy szál se. Ránézek a GPS-re, jó helyen vagyunk. Az út elég egyértelmű, leágazás talán nincs is. Hamar elérjük a kerítést, átmászunk a létrán. Jól futható, kellemes szakasz. Az időjárás nagyszerű. Kb. 12 fok van, enyhén felhős ég és szélcsend. Remekül érezzük magunkat. A mezőre kiérve táncra perdülünk. A koreográfiát hónapokig tanultuk. Ez látszik is.

hejehuja1.JPG

Innen hamar beérünk Héregre. A temetőben vizet töltünk és ISO-t keverünk be. A következő vízvételi hely Szárligeten lesz. Megkezdjük a mászást Bányahegyre. Egyre melegebb van. A "fal" előtt megvan a harmadik pont (22 km). A tervezett idő szerint érünk ide. Felérve levetem a félhosszú nadrágomat és rövid ujjú, rövid nadrágban folytatom tovább. Közben a nap is kisütött, kora nyári meleg van. Főleg a napos részeken érezzük így. Elérjük az országos kék jelzést. Most sokáig ezt követjük.

Jó tempóban szaladunk lefelé a kéken. A sík részen eszünk egy-egy banánt. Szigorúan követjük a kék jelzést a keskeny ösvényeken. Most a másik oldaláról közelítjük meg Vértestolnát, de be nem megyünk.

vertestolna2x.JPG

Unalomig ismert szakaszon érkezünk meg Koldusszállásra. A kéktúra pecsételőnél rövid pihenőt tartunk. Eszünk, iszunk és ránézek a Facebook-ra is. Megjelent már a hír és jönnek a hozzászólások. Száz méter múlva ismét kódot olvasunk. Simán megy minden! Juhéjj!

Megközelítjük az autópályát, de még át nem megyünk alatta. Tornyópuszta felé vesszük az irányt. Itt megint aszfaltozunk egy kicsit. Régen itt még üzemelt egy kocsma, talán még most is. Nem keressük meg. Baktatunk fölfelé az aszfalton. A hegy előtt kicsit lejtünk, hogy meglegyen a megfelelő mennyiségű szint. Innen már csak pár száz méter a kereszteződés, ami a Somlyó-hegy csúcsára visz. A kódot túl a csúcson helyeztük el Stallone miatt. Egyben ezzel tisztelgünk a Balboa kör előtt. A ragyogó napsütésben piknikelésbe kezdünk.

somlyo.JPG

Szendvics és víz a jutalom. A kövek remek ülőhelyet biztosítanak. Aztán egyikünk kimondja a rettegett szót: "induljunk". 

Könnyebbnek ígérkező szakasz. Az elejét megfutjuk. Aztán Paripa szól, hogy fogy a vize. A nagy melegben kissé keveset töltöttünk. Belassulunk, a futás nemigen megy. Hosszú kilométereket teszünk meg a tűző napon.

szarligetelott-meleg.JPG

Hihetetlen, hogy ilyen meleg tud lenni áprilisban. Csúnyán káromkodunk! Néha jól esik az ilyen, kiszakad az emberből! Mindegy, ha a futás nem megy, nyomjuk tovább erős gyalog tempóban. Szárliget előtt az út jobb szélén Csoma forrás. Persze víz nincs benne. Paripának nincs nyála a bevallása szerint. Felajánlok a részére egy kis törökmézet. Az biztos segítene. A falu előtt beolvassuk a hatodik QR kódot (53 km).

Nyomulunk a Spar irányába. Hűtőből citromos sört veszünk, meg rengeteg ásványvizet. Mire fizetek Paripa nyakalja a jéghideg sörét. Azonnal nekiállok én is. Hihetetlen pacsálást rendezünk a bolt mellett. Mosakodunk, hűtjük magunkat, iszunk. Fürödnénk is, de kádat nem hoztunk. Elég sokat vacakolunk mire elindulunk, kicsit meg is csúszunk a tervezett időhöz képest. Átmegyünk a felüljárón, és ezzel szimbolikusan átlépünk a Vértesbe.

feluljaro.JPG

Hazai pálya! A faluban nyomós kút, még egy gyors mosakodás a jéghideg vízben. Átkelünk a szántóföldön, majd a forgalmas 1-es úton is. Csákányos felé a kék jelzés a birka istálló közvetlen közelében vezet el. Két kisebb és egy nagyobb kutya méreget minket. Inkább kerülünk egy kicsit, mintsem futóversenybe kezdjünk az ebekkel.

mariaszak.JPG

Mária-szakadék, már kellemes hűvös, árnyékos. Ez a szakasz ismerős lesz neked is a VérKörről csak most ellenkező irányban haladsz. (Ha nem ismerős akkor még nem voltál a VérKörön, vagy úgy szét voltál már csúszva, ahogy mi leszünk pár óra múlva.) Az ég egyre felhősebb, ami nem baj! Kicsit lassabbak vagyunk, mint szeretnénk. A Szárligeten összeszedett lemaradást nem sikerül ledolgoznunk. A rossz lépcsős rész után, fel kell másznunk a Zsigmond-kőre! Rövid és meredek! Ki találta ezt ki?! Ja, mi.

Lefelé kocogunk, mert muszáj. A tónál vár a családom és apósomék! Húslevest és citromos sört hoztak nekünk! :-) Jól esik látni őket és az ellátás is a legjobbkor jön. Kb. 10 perc múlva búcsúzunk és "futva" távozunk. Hangosan röhögnek a mozgásunkon. :-) A faluban a kútnál vizet töltünk. Innen már nem lesz több lehetőség vizet vételezni, ezért több, mint 2 litert tankolunk. Nehéz a zsák. Húzós kaptató jön, természetesen gyalog tesszük meg. Felérve megbeszéljük, hogy futni kéne. Lefelé megfutjuk a lejtőt egészen a műútig. Kőhányás után ismét emelkedő, felérve csepereg az eső. Nem komoly. A Csáki-várnál (Csige Fecó adott egy nem hivatalos nevet a völgynek: Csáki rostélyos) két bicós tolja felfelé a bringát. VérKör bejáráson vannak. Bíztatjuk egymást! Elered az eső, az aszfalt útra érve szakad, mintha dézsából öntenék. A hőmérséklet tíz fokot zuhan! Izzadásból átmenet nélkül váltunk át remegésre. Megállunk és gyorsan felvesszük a kabátokat. Csak lassan sikerül átmelegedni. A hűvösebb időben sikerül ledolgozni a hátrányunkat és 13 óra 6 perc alatt érünk 79,4 km-hez, Mindszentpusztára. Fáradunk, de még vannak tartalékok.

Húzós emelkedő után megpróbáljuk megfutni a Pap-völgyet. Többé-kevésbé sikerül. Előkerülnek a fejlámpák. Lent vár a 9. pont 83,4 km-nél. Kód olvasás után visszaveszem a hosszú nadrágomat. Az eső csendesedik. Nem vagyok éhes, de valamit enni kéne. Kell az energia. Egy gél megteszi. Barbi kolléganőm szokta kérdezni, hogy az finom? Hát nem, de ezt legalább le tudom nyelni. Szívatós, kacskaringós a sárga jelzés, de Paripának hála fényvisszaverők segítik a tájékozódást. A gyökerekre nagyon kell figyelni. Itt érzem először a vízhólyagot mindkét talpam közepén. Egy helyen csúszós, agyagos sár próbál visszatartani minket. Viszonylag gyorsan átjutunk a sárgán és ráfordulunk a kékre ismét. Húzós emelkedő jön a Juh-völgyben. Egyenletes tempóban haladunk megállás nélkül. Mindketten tudjuk, hogy ez az utolsó emelkedő. Viszonylag könnyen felérünk. Kimegyünk a Géza pihenőhöz és lekapcsoljuk a fejlámpákat.

geza.JPG

Egy pillanatra beleolvadunk az éjsötét erdőbe. Kísérteties. Lámpa fel és irány a kód. Egy kicsit nehéz beolvasni. Megtörölgetem kézzel és próbálok lámpával úgy világítani, hogy ne csillanjon be. Sikerül, de a térerő is gyengélkedik. Az egész túrán egyedül itt kell egy kicsit noszogatni a telefont. 3 percnél többet itt sem időzünk, de azonnal reszketni kezdünk. A vizes ruha és a kimerültség nem jó párosítás. Kocognak a fogaim. Na ezért van kötelező felszerelés a VérKör TT-n! 

A kékről áttérünk a zöld jelzésre. Itt nagyon figyelni kell, fejlámpával könnyen összetéveszthető. Balról egy szempár figyel minket. Mi meg őt. 1-1. Ereszkedni kezdünk, több helyen csúszik az út. Szép lassan kezdek átmelegedni. Próbálunk futni, de erről hamar lemondunk. A gyalog tempónk viszont erősebb, mint 5 km/h. Erre a szakaszra már ezt számoltuk. Szentgyörgyvárnál elérjük a házakat, bal kanyar és aszfalt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól esik. De hát ilyen ez a rockszakma! Szótlanul haladunk, már beszélni sincs kedvünk. Vagy már nincs erőnk kinyitni a szánkat. Minden lépésnél érzem a vízhólyagokat. Paripa úgy megy mint egy kib. robot! Vérszagot kapott! A T elágazásnál jobbra, majd rögtön balra és már a piros jelzésen haladunk Oroszlány felé. Ez már a célegyenes. A Dobai-kútnál a németjuhász most nem jön a kerítéshez, csak távolról ugat. Innen már közel az utolsó pont. A fényvisszaverők már messziről látszanak. Csekkolunk és célba vesszük a célt!

Erdészháznál balra fordulunk és aszfalton tesszük meg a maradék 3-4 km-t. Nem mondom, hogy ez a kedvenc szakaszom, de valahogy be kell jutnunk a városközpontba. Itt már tudjuk, hogy megvan. Ez már a mienk! Erős gyalogos tempóban érjük el a Rákóczi utat. Már nincs sok hátra. A csarnok előtt Paripa elkiabálja magát: "Messze száll dalunk!". Jön a válasz: "Győz a csapatunk! A harc az mindig kell...". Egy komoly fogadóbizottság vár minket a csarnoknál (Mimó, Regina, Helga, Slampák, Csige, Zeusz, Zoli). Először az utolsó QR kódot olvassuk be. 17 óra 11 perc! MEGCSINÁLTUK! Mindenki ujjong, gratulál! Előkerül egy üveg pálinka is és egy külön nekünk készített torta! Villognak a vakuk! Büszkén akasztjuk egymás nyakába a Vércse érmet!

vercse-cel.jpg

Rövid ünneplés után gyalog indulok haza. Elvinnének autóval, de nem kérem. Valahogy így kerek a történet. Lassan kissé sántítva indulok haza, próbálom feldolgozni a történteket. Rengeteg dolog történt velünk az elmúlt 17 órában. Pár nap és megleszek vele...

Könnyű 100 km-es nincs! Ez sem volt az. Nyomot hagyott rajtam, mint egy tetoválás, csak ez kívülről nem látszik. Ez belülről lett "felvarrva" rám, ami sosem fog eltűnni. Oda került a többi mellé, ahol a helye van.

 http://vercse100.hu

u.i.: Menjetek futni!

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Teljesítménytúra Terepfutás Gerecse Vértes VérKör Vércse

Burgenland Extreme 24 (2016)

2016.01.27. 14:38 pamutmamut

Nem tudom mi alapján választom ki, hogy milyen versenyre, túrára megyek el. Ami biztosan megfogott, az a januári időpont és a 120 km-es táv volt. Aszfalton még sosem futottam ennyit, pláne nem -10 fokban. Ezért indultam el a Burgenland Extreme túrán. A feladat: a Fertő tavat kell körbefutni 24 óra alatt. Csak egy tókör! :-)

Csütörtök este Fertőrákoson aludtam. Csilla vendégszoba a szállás neve. 2000 Ft egy éjszaka és a házban üzemel egy kocsma! :-) Tiszta, rendezett szállás csak ajánlani tudom.

Péntek 02:00-kor csörgött az óra, de már előtte fent voltam. Ellenőriztem a felszerelést, majd elindultam Oggau-ba. A Sopronkőhidai átkelő nincs táblával jelezve (!?), így a GPS segítségét kértem. 1 órával rajt előtt érkeztem. Átvettem a rajtcsomagot, amelyben csoki, keksz, csősál, sapka meg még ki tudja mit pakoltak. :-) Bár már ettem egy szendvicset, de azért benyomtam egy körözöttes kenyeret. Találkoztam Mártonnal is, akit a VérKörről ismerek és egy ismerőssel akivel az UTH-n futottunk együtt. Váltottunk pár szót, majd visszamentem az autóhoz és leraktam a rajt csomagot. 04:15-re mentem vissza a rajthoz, egyre nagyobb lett a tömeg. Lezárták a teljes főutat, hiszen 1718 ember indult ezen a nem mindennapi megmérettetésen.

04:30-kor eldördült a rajtpisztoly és elindult az őrület!

A járdán megelőzöm a gyalogosok nagy részét. Csillagos égbolt, telihold és nagyon hideg van. A vékonyabb kesztyűt vettem fel, fázik a kezem. Kicserélem a vastagabbra. Abban is fázik, de már csak kicsit. A telihold miatt többen lámpa nélkül futnak, messze előre lehet látni a lámpákat, fényvisszaverőket. Halkan suhanunk az éjszakában a szőlődombok között. Nem semmi látvány, emlékezetes kilométerek. Hiába futok nincs melegem, arcom elé húzom a csősálat és még jobban ráhúzom a fülemre a sapkát. 5 réteg vékony ruha van rajtam, ennyiben nem nagyon szoktam futni. Hó alig van, jönnek sorban a falvak. Rust, Mörbisch majd átfutunk a határon. Néha kicsit belegyaloglok, nem azért mert nem bírom, hanem tartalékolom a puskaport. Az ütközet csak a harmadik harmadban jön el.

Fertőrákos az első magyar település a túrán. Elfutok az éjszakai szállásom előtt. Egy elhagyott kesztyűt veszek észre az úttesten. Felveszem és viszem a gazdájának, aki fut velem szembe az utat kémlelve. "Szuper Dánke!" hangzik el a szájából. Az Osztrákok mellett magyar indult, mindig hallok néhány ismerős szót. Balfnál frissítőpont. A kulacsomba épp kezd kásássá fagyni az iso, felolvasztom egy kis meleg teával. Pár falat keksz és két pohár tea. Nem mondom, hogy ízlik, de legalább meleg.

Futás tovább, kicsit gyorsabb vagyok, mint a tervezett. Pirkadni kezd, ez a nap leghidegebb része. Ezért úgy döntök, hogy futva vészelem át a fagyos órákat. A csősál keményre fagyott az arcom előtt és a szempillám is jegesedik. Különösebben nem fázom, sétálni viszont nem kéne. Eszem egy fagyott műzlit. Az időtervem szerint 18 óra alatt teljesítem a távot. Ezt úgy kalkuláltam, hogy az elején 9 km/h a tempó és fokozatosan lassulok a vége felé. Összesen 90 percet pihenhetek a pontokon. Egyenlőre reálisnak tűnik. Balf után fényképezek egyet és megosztom.

burg_ojeeee.jpg

Online közvetítem az eseményeket. A fejlámpát lekapcsolom és elrakom. A felkelő nap pont szembe süt, de meleget még nem ad. 

Jönnek sorban a magyar települések: Fertőboz, Hidegség. Szórakoznak velem? Tényleg mindjárt befagy a szemem!

burg_szem.jpg

Fertőhomok, Hegykő. Hegykőn frissítőpont a szabadban. Ég valami tűz, de majdnem odafagynak a lángok a kezemhez. :-) Semmit nem érzek a melegéből. A meleg tea azért jól esik, kezdem megszokni az ízét. Letérünk az aszfaltról és murván nyomjuk tovább. Végre egy kis terep! Jihhááá!

burg_terep.jpg

Készítek pár fotót és suhanok tovább. Sarródra érek. Állítólag 45 km, de szerintem kevesebb. A Nemzeti Park épületében (Kócsagvár) meleg teát adnak. (Itt található Magyarország 10 nemzeti parkja közül a Fertő-Hanság Nemzeti Park.) 

5 perc után újra úton vagyok. Ragyogó napsütés és szinte semmi szél nincs! :-) Van remény. A mozgásom még egészen rendben van, irány Fertőújlak. Útközben Barta Lacit vélem felismerni. Neki ez rövidtáv, 600 km-t is ment már egyhuzamban. Nem is értem, de nem is kell. Mindenki a saját útját járja. Valakinek a könnyű semmittevés jutott, valaki pedig 600 km-t megy. Nekem a határaimat kell feszegetnem időről-időre. Mindenki döntse el maga, hogy melyik a jobb választás. 

Apethlon-ig hosszú monoton szakasz, végtelen + 20 km-es egyenesekkel.

burg_egyenes.jpg

A tiszta időben már 5 km-ről látom a templomtornyot. Nagyon messzinek tűnik. Gondolataimba mélyedek. Időt számolgatok fejben, felmérem testem állapotát, próbálom fenntartani a motiváltságot. Sokat gondolok a családra, mert az erőt ad. Értük kell végigmennem és egyben hazaérnem. Bár talán jobban szeretnék ha otthon ülnék, de az nem én vagyok. Biztos morcos lennék, azt meg nem szeretnék. :-)

Apethlonban (59 km), egy étterembe kapjuk meg az első meleg ételt, ami virsli. A kiírásban kolbász szerepelt, gondolom félrefordították. Jól esik, kint töltök teát és megyek tovább. Nehezen indulnak a lábaim, inkább sétálok. A városból kifelé menet egy nő szurkol nekem az ablakból. Illetve gondolom, hogy szurkol, mert nem értem. 3 km múlva Ilmitz település, utána egy 12 km-es szakasz Podersdorfig. Itt már nehezemre esik a futás. Muszáj bele-bele gyalogolnom. Kezd szétesni a mozgásom. Kicsit rendbe kell raknom magam fejben, messze még a vége. Korai még döglődnöm. Egy hosszú hajú, szakállas srác fut előttem, őt próbálom elérni. Megelőzöm, de visszaelőz. Nincs még ez lefutva, mondogatom magamban. Vérremenő versenyt folytatunk. Podersdorfba együtt érünk be a Seecafé -ba. Eszek sót, magnéziumot és kérek egy citromos sört. Kapok is egy korsó sört citromkarikával! :-) Radlert kellet volna kérnem. Mindegy, megiszom, szeretem én a sört. Utána elrágcsálom a citromot is. A szakállas srác még bambul, mikor én elhagyom az egységet. (Többet nem látom.)

Nagyon hideg van mikor kilépek az ajtón. Gyenge szél fúj és fázom. A sálat az arcom elé húzom és futásnak eredek.

burg_futas.jpg

8 és fél óra telt el a rajt óta, nem csoda hogy futás helyett már csak kocogok. Ezen csak egy módon lehet segíteni: több edzés! Felmérem az állapotom: lábak - rendben, folyadék - rendben, gyomor - rendben, energia - közepes, motiváltság - jó. Nehezen megy, de tapasztalataim szerint, ha túlélek még néhány órát, utána megint könnyebb lesz. Ezt a részét várom mindig. Itt dől el, hogy mennyire vagyok kemény. Futok amíg bírok, majd gyaloglok addig, amíg a pulzusom nem esik 125 alá. Akkor megint futásnak eredek. A szép napsütésben látszik a túlpart. Piszok messze van, de legalább igazi szép téli időben futhatok.

Neusiedler-be érve 14:40-et mutat az órám. Van még időm sötétedésig és már megtettem 86 km-t! Jihháá! Egy kis pihenőt tartok. Eszem egy kis zöldség levest. Egy magyar sráccal váltunk pár szót. Megbeszéljük, hogy sokat nem szabad pihenni, mert gond lesz az elindulással. Töltök egy kis vizet és elindulok a maradék 34 km-re. Kicsit így is elgémberedtek a lábaim. Két sráccal haladok, de ők gyorsabbak, tíz perc múlva már nem is látom őket. (Nincs ez még lefutva, mondom félhangosan.)

Nagyjából 2 órával előbb is beérhetek a számításaim szerint. Erre a szakaszra már lassabb sebességet számoltam. Tudtam, hogy itt már nem leszek fitt. A lemenő nap pont szembe süt velem, napszemüveget veszek fel. Úgy számolom, hogy akár 100 km-t is megtehetek mire lemegy a nap!

burg_naplemente.jpg

Kicsivel jobban megy ettől a gondolattól a futás. Állítólag Joisban is van egy frissítőpont, 1 km-es kitérővel. Az tuti, hogy én nem fogok ennyit kerülni! Megyek tovább Winden, Breitenbrunn és eljön Purbach is. A két srác éppen előttem ért be. Levest adnak itt is, de ez most finomabb. Virsli, répa, krumpli van benne és savanyú. Zsömlével eszem, nagyon jól esik. Ez már bevisz a célba! Innen még 16 km. A srácok már nem először vannak és azt mondják az utolsó szakasz nagyon hosszú lesz. Ránézek a térképre. 6 km Donnerskirchenig és onnan még egy tízes! Az húzós lesz. 

Előbb indulok mint a srácok, de megbeszélem velük, hogy érjenek majd utol. Nem igazán vágom, hogy merre kell menni. Nézek, jobbra, balra. Nem egyértelmű, vagy csak én vagyok túl fáradt ahhoz, hogy eltaláljak? Nagy nehezen meglesz az útirány. A város szélén egy autónál két futó depózik, ha jól látom cipő csere. Így könnyű! :-) Én csak cserezoknit hoztam, de úgy néz ki végig ebben maradok. Futok pár km-t, amíg lemegy a nap. Megállok és előveszem a fejlámpát. Aztán felveszek még egy réteget. Vacakolok, húzom az időt. Mire minden meglesz, fényeket látok nem messze tőlem. Jönnek a magyar srácok. Menekülőre fogom és láss csodát újra jól megy. Erre várok már vagy 3 órája. Kemény!!! Már látom az alagút végét. Donnerskirchen után pár derékszögű kanyar. GPS-t figyelem, nehogy eltévedjek.

Szemben már Oggau templomtornyát vélem felfedezni, sajnos még gyufaszál méretű. Ráfordulok egy nyílegyenes kerékpárútra és egyenesen a város felé futok. Az út kivisz egy forgalmas autóútra. Csak pár száz métert kell menni rajta, de nem érzem magam biztonságban még lámpával sem. Lefordulok jobbra és szinte ellenkező irányban vezetnek a jelek. Teljesen olyan érzésem van, mintha rossz irányba haladnék. A város balra van tőlem. Le kéne fordulni balra. Távolodom. Nézem a GPS-t, szerinte ez a jó irány. Hát nem tudom. Megállok, hátra nézek de sehol senki. Tök egyedül kolbászolok Ausztriában, a szőlők között. Legalább egy fejlámpa fényét látnám, aki utánam jön. Nincs mit tenni, megyek tovább. Egyszer csak bal kanyar. Végre. Jobbról elhaladok egy szikla mellett. A dombtetőről végre meglátom a várost. Egész közel van. Futás! 6 perces ezrek. Pörögnek a lábak! Közvilágítás, remélem ez Oggau, nem egy másik város. Miért nincs itt egy rohadt tábla?!!!!!! Egy kanyar, két kanyar. Meglátom a célt. Megfutom a végét is, tapsot hallok. Gratulálnak és egy kisfiú érmet akaszt a nyakamba! Stopper megállít. 14 óra 19 perc. Jól látom? Beszarás, nagyot mentem! :-)

 burg_celban.jpg

Ez a szezon korán kezdődött. Rögtön belecsaptam a közepébe. Az őszi, téli felkészülésem jól sikerült az időeredményt látva. Rövid pihenő után folytatom a felkészülést a VTM Ultra távjára. 

Az ellátás jó volt, bár a futókra nem gondoltak. Egy kis ISO jól esett volna. Az időmérés és az ellenőrző pontok hiánya elég furcsa. Nálunk több energiát fektetnek ebbe a rendezők. A végén a karton befutó érem szánalmas. :-) Összességében elégedett vagyok a rendezéssel.

Endomondo: https://www.endomondo.com/users/12872993/workouts/660981297

Ez volt a 11. 100 km-es teljesítésem:

  • Kinizsi 100 - 4x
  • Terep 100 - 3x
  • Rockenbauer Pál 133
  • Iszinik 100
  • Ultra Trail Hungary 111
  • Burgenland Extreme 110

 

 u.i.: Menjetek futni!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Ausztria Hideg Tél

Csak egy futás

2015.12.01. 09:44 pamutmamut

Megvan az az érzés amikor már szerdán a hétvégi futáson jár az eszed? Elkalandozik a gondolatod munka közben és fejben már az erdőt járod? Gondolatban bepakolsz a zsákba, végigjárod az útvonalat. A kereszteződések fontosak, meg a hegyek. Mert hegyek nélkül lapos az élet. Ott majd elválik milyen fából faragtak. Ott nincs mellébeszélés. Persze a Vértes nem az Alpok, de kéznél van és az erdő gyönyörű. Aztán eljön a szombat reggel amikor végre aludhatnál de neeeeem, te még korábban kelsz mint hétköznap. Mert egy furcsa hobbit választottál. Mások simán csak lehülyéznek. Talán mert irígykednek, mert saját bevallásuk szerint 1 km-t sem tudnak lefutni. Vagy csak nem tudják elképzelni, hogy milyen lehet egyedül nézni a napfelkeltét a késő őszi erdőben. Ők azok akik vissza akarnak rángatni a semmittevők, a “normálisak” közé. De nem téged, ma nem!

Nehéz az ébredés, de öt perc után már semmi baj. Megeszed a műzlit, majd bepakolsz a zsákba. Megy a tili-toli. Vigyem, ne vigyem? Aztán minden a helyére kerül. A hőmérő -3 fokot mutat. Mikor kiszálsz a kocsiból a szél is megerősödik. Meleg az nincs, de tapasztalatból tudod, hogy a mozgás majd felmelegít. Vacogós az első kilométer, de lassan átmelegszel. Jönnek az emelkedők és vele együtt felmegy a pulzusod is. Gyorsul a légzés, használod a szervezeted. Használod, mert ez a szervezet a futásra lett kitalálva. Az emelkedőt mindig lejtő követi. Minimális izommunkával suhansz a fák között. A szervezeted rááll a ritmusra. Nem sietsz, de jól haladsz.

fut.JPG

Üres az erdő, mintha csak a tiéd lenne. Nem megvetted, csak neked adták. Nem örökre, csak néhány órácskára. Nagyot szippantasz a fagyos levegőből és a tüdőd megtelik a novemberi erdő szagával. Szívod magadba az energiát ami a fákból, a kövekből az erdőből árad. Duzzadsz az erőtől, úgy érzed, hogy napokig bírnál futni. Ismerős fák, ismerős kövek. Nem először jársz erre. A szélben hajladozó fák barátként üdvözölnek. Aztán pár óra múlva újra az autónál vagy. Egy kis energiát otthagytál magadból az erdőben, de sokkal többet kaptál. Olyan dolgokat amiket nehéz leírni, ami csak neked fontos, ami csak a tied. Ezt csak te tudod, te érted, te értékeled. Ez az amitől fáradtan is mosolyogsz. Talán ez a természet ereje!

 

u.i.: Menjetek futni!

 

 

 

 

Ezt futottam: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=mmgsfulyzmuiqiyv

Szólj hozzá!

Címkék: Vértes

Piros 85 (2015)

2015.11.03. 08:16 pamutmamut

Hosszú nyáriszünet után Augusztus közepén kezdtem el újra futni. Először kicsit nyögvenyelősen ment, aztán kezdtem belejönni. Egy évbe két hosszú táv belefér. Idén az UTH 111 és a Piros 85 volt a cél. Reggel nem kellett túl korán kelnem. 05:00 -kor ébresztett a rádió, nagyon jót aludtam. 7:30-kor már a rajtban voltam, átvettem a rajt csomagot és vártam a rajtot. Nagy Tamással vártuk a móka kezdetét.

p85-1.jpg

Ragyogó napsütéses idő volt és +2 fok, ez azért hidegnek tűnt. A 8:30-as rajt előtt felolvasták minden indulónak a nevét. "73-as Lovas Mátyás, ő a VérKör túra szervezője!". Meglepődtem, jól esett! Az idő határozottan melegebbnek tűnt mint 7:30-kor. És végre elindultunk!

Itt most átváltok jelen időbe, hogy jobban bele tudjátok magatokat élni! :-) Futunk a városból (Budapest, Csillaghegy) kifelé. Kb. 140 futó induló a járdán nem fér el, ezért az út egy részét is igénybe vesszük. Egy pickup-os barom majdnem belehajt a tömegbe és nyomja a dudát. Többen kiabálnak vele és tenyérrel ütik a motorháztetőt. Egy pillanatra felidegesít de nem hagyom, hogy elrontsa a napomat. Ez a nap most a futásról szól és semmi másról. Befordulunk az erdőbe, egy keskeny ösvényre. Itt még nagy a tömeg, az elején mindig ez van. Néhányan megpróbálnak előzni, szerintem teljesen feleslegesen mert lesz még erre idő. Itt nincs félrebeszélés, 87 km van arra hogy mindenki kihozza magából a maximumot. Van idő bőven, egy gyenge rajt nem számít semmit. A Nagy-Kevélyre vezető út ismerős a Kinizsiről. Régen jártam már erre, jönnek elő a szép emlékek. Felfelé gyaloglás megy, a sziklás terep már a hegytető közeledtét jelzi. Az első dugókás pont is megvan. Lefelé félóvatosan kocogok a bokatörő kövek között. Egy sráccal megbeszéljük, hogy azért nem leszünk sosem profi terepfutók mert felfelé gyengék vagyunk, lefelé pedig fosunk! :-)

Aztán jól futható szakasz jön egészen Csikóváraljáig. Ez még mindig nagyon a verseny eleje, nem szeretem. Itt csak folyik a kilométergyűjtés és vissza kell fogni a ménest. A lovak vágtatnának, de hamar elfogyna a zab. Nyugalom, lassabban mondom magamnak, de valahogy nem bírok parancsolni a lábaimnak. Lefelé erősebb a tempó mint a szokásos. Eszembe jut, hogy a Paripa egyszer azt mondta, jó maratonhoz már az elején is jól kell futni. Végül is ez is maraton, csak kettő egymás után. Mi bajom lehet? Átváltok a B terve, ezek szerint megfutom az elejét, így sokáig világosban tudok haladni. Sötétben meg valahogy bebotorkálok a célba. Tölgyikrek előtt összefutok Törpe úrral majd János és családja is üdvözöl. Sok az ismerős, népszerű túra ez. 

p85-2.jpg

Dömösre érve Börcsök András a dugóka kezelő. Elég nagy a tömeg, de valahogy nem zavar.

p85-4.jpg

Eszem egy kis olivabogyót, sajtot majd zsíros kenyeret egy vastag szelet parízerrel. Nagyon jól esik. Kell az energia a legnagyobb hegy előtt. Ha Visegrádi-hegység, akkor biztosan fel kell menni Dobogókőre. Persze ma sincs ez másképp, de nincs ezzel semmi baj. Szeretem ezt a hegyet! A fölfelé egész könnyen megy, jól ismerem az útvonalat a Terep százasról és más túrákról. Fönt banán, aszalt paradicsom és nápolyi vár. ISO-val öblítem.

36 km, 1600 szint, a bemelegítés megvolt. Ez most nagyképűen hangzik, de magamban ezt mondogatom. Így könnyebb elviselni, hogy innen még 50 km van hátra. Az sok. 4 óra 40 perc alatt tettem meg ezt a távot. Jó pár évvel ezelőtt gyalog nyomtuk a piros 35-öt. Akkor még több mint 9 óra kellett hozzá. Mindig van hová fejlődni. Lefelé megelőz egy hölgy. Követem, próbálom utólérni. Nem igen megy, de jól húz kilométereken keresztül. 

Könnyű dimbes-dombos szakasz, szép kilátással a környező hegyekre.

p85-6.jpg

Elindul a számolgatás, hogy mikor érek be. Meglepően jól haladok. Még mindig sok gyalogossal találkozom. Ők 6.00-tól indulhattak, volt előnyük. Köszönök akinek csak lehet, hogy lássák a terepfutó is ember, legalábbis 60 km-ig. :-) Elérem a Kopár Csárdát 53,8 km (6ó 47p).

p85-8.jpg

Itt egy kicsit nehezebben megy a futás, szerencsére itt a pont. A gulyáslevest iszom a műanyag tányérból, így jobban esik és gyorsabb. Még két pohár ISO és újra harcra kész állapotban vagyok.

Továbbindulás után nem sokkal át kell kelnem a 10-es úton. Nagy a forgalom, veszélyes átkelés lenne, ha nem fogynának el az autók. Pont nem jön egy sem mikor odaérek. Még mindig világos van és még van több mint másfél órám sötétedésig. Addig futok egyet, mert futni jó! Suhanok a fák között a lemenő nap fényében. Álllj!!!! A tartalék elemet ott hagytam az előző ponton. Ááá, úgysem kell tartalék elem, simán kibírja a fejlámpa. Remélem kibírja. Picsába. Vissza nem megyek az biztos! Megpróbálok Nagykovácsiba eljutni sötétedés előtt. Egy masszív emelkedő van még köztem és a következő pont között (Nagy-szénás). Fölfelé egész jól megy. Futok ahol bírok. Pontban 17.00-kor be is érek Nagykovácsiba. A 65-ös távnak ez már a vége, nekünk innen indul a rock&roll! Rengeteg kaja a ponton. Vajaskenyér, juhtúró, szárított paradicsom, oliva bogyó. Hűű de jó menü! A saját kajámhoz alig nyúltam hozzá. Ránézek a félmeztelen srácra aki kilép az ajtón és elindul. Fázni kezdem a látványtól. Felveszek egy réteget.

Fejlámpa elő és irány az erdő. A városban majdnem eltévedek, hiába no az erdő az én terepem. Előveszem a GPS-t amit reggel óta cipeltem magammal. Azonnal kiírja, hogy akku feszültség alacsony. Miiii? Ennek vagy 20 órát kéne bírnia egy elemmel! Szívás, tartalék elem meg ott röhög a Kopár Csárdánál. Az útvonal jelölés elég jó, a gyenge piros jelzést sok helyen szalaggal és festéssel erősítették meg. Számolom az időt, beérhetek 12 órán belül. Hű az nagyon-nagyon jó idő lenne, ehhez viszont meg kell nyomnom a végét. 65 km-el a lábamban ez nem lesz angolkisasszonyok teadélutánja. Gyors ellenőrzés: lábak rendben, gyomor rendben, koncentráció rendben, motiváció maximális. Egyedül futok a sötét erdőben, sehol senki. Régebben próbáltam valakihez csapódni sötétedés után. Nagyobb biztonságban éreztem magam. Most már egyedül sem probléma, megszoktam a sötét magányt. Kissé lassan érem el Julianna majort, amit egy fából készült féltető alatt rendeztek be a szervezők. A pontőrök vacognak a hidegben. Mesélik, hogy az előbb járt itt egy félmeztelen srác. Fagypont közeli a hőmérséklet, ők sem és én sem értem. Távolban valami brutálisan kivilágított épület a hegy tetején. Kérdezem, hogy mi az? János-hegy mondják! 

70 km-en túl még megy a futás. A felfeléket kell egy kicsit erőltetnem és próbálom 150 fölé tornázni a pulzusom. Két ellenőrző pont is van elég közel egymás után. Aztán megkezdem a mászást a János-hegyre. Szuszogok mint egy gőzmozdony. A levegő kifújásával kell vigyáznom, mert a kilélegzett pára zavar a látásban. Kissé oldalra kell fújnom a levegőt. Leszegett fejjel megyek fölfelé mikor egyszer csak a fák között fényt látok. Egész hamar elérem a hegytetőt.

p85-9.jpg

Hárman akkor indulnak előttem. A 12 órás időhöz 1,5 órám van beérni és innen 10 km a cél. Két pohár kólát nyomok és rohanok lefelé. Könnyű szakasz és már csak 1 komolyabb emelkedő van hátra.  Lefelé jól nyomom és megelőzök 6-7 embert. Makkosmária az utolsó ellenőrzőpont neve. Innen még 6 km, mondják a tűz mellett álló pontőrök. 

Az utolsó hegy felénél gyertyafények. Olivérék teamécsesekkel világítják meg a pályát. Fantasztikus hangulata van a sötét erdőben. Olivér bíztat, hogy már csak 4 km a cél. Jól esik hallani. Megvan ez a hegy is, innen már csak lefelé. Futok lefelé és ránézek a GPS-re a biztonság kedvéért. Hoppá, nem erre kellett volna jönni. 200 méterrel eltértünk az útvonaltól. De nem is volt jel. Páran futnak utánam, de őket is visszafordítom. Nagy nehezen meglesz az ösvény, de jel nincs egy jó darabig. Frankó vízmosásos, bokatörő lejtő. Óvatosan szaladok lefelé. Egy lány megelőz és pokoli tempóban szökdécsel lefelé a kövek között. Meg sem próbálom követni, biztos szörnyethalnék. Aztán már aszfalt van a lábam alatt. Utólérek két lányt. Úgy döntök már nem előzöm meg őket a célig. Lazább tempóban kocogunk Budaörsön. Mindjárt itt a cél, bal kanyar és fel kell menni az emeletre mert ott van a tornaterem. Stopper megállít, utolsó dugóka. 11 óra 48 perc. Jihhhááááá! Sokkal jobb a tervezettnél! 

A célban sorban állás van a díjazásért. Ez a legnehezebb rész, rosszul esik állni. Eltelik vagy 10 perc mire megkapom az oklevelet, kitűzőt és érmet. Leülök és innivalót keresek. Nem látok csak egy sörcsapot. Kiderítem, hogy van alkoholmentes sör is. Iszom egyet és bámulok ki a fejemből. Felhívom a családot, hogy minden rendben és csak semmi pánik. 

p85-10.jpg

Tökéletesen elégedett vagyok a teljesítményemmel! 140 emberből az abszolút 65. helyen végeztem. Jól sikerült a felkészülésem és sikerült mindent kihozni magamból! Vízhólyagom nem lett és az izomlázam is elviselhető. Egy 10 pontos skálán így értékelem a rendezvényt:

  • Ellátás: 9 pont (Kopár csárdánál nem volt víz)
  • Útvonal jelölés: 8 pont (1-2 helyen nem volt jó a jelzés)
  • Útvonal: 9 pont (Szép útvonal)
  • Szervezés: 7 pont (A végén nagyon sokat vártunk a díjazásra)
  • Díjazás: 5 pont (Az érem csúnya!)
  • Információ, megjelenés: 6 pont (Megfelelő információ, gyenge weblap)

 

u.i.: Menjetek futni!

 

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás

2015 Rax futókirándulás

2015.09.28. 22:09 pamutmamut

2013-ban az Alacsony-Tátrában volt az első magashegyi futásunk, ott már biztosak voltunk abban, hogy lesz még folytatás. Idén az ausztriai Rax-ot szemeltük ki magunknak. Ez az keleti Alpokban van Oroszlánytól 250 km-es távolságban. Előzetesen 9-en jelezték az indulási szándékot, de végül csak 4-en maradtunk. 5.00-kor indultunk Oroszlányból Paripával és Magyar Zolival, Csiszár Zolit pedig Tatán vettük fel. 8:30-ra a Preiner Gscheid 1070 méteren lévő parkolóban voltunk. 9.00-kor elindult a csapat felfelé a szitáló esőben.

Az első útjelző táblán kint volt útvonalunk első állomása a Karl-Ludwig hütte, 2 óra gyaloglásra. Megfelezzük, jelentettem ki magabiztosan! :-) Erős gyalogos tempóban nyomultunk felfelé a hegyen. Egy helyen fényképezni akartam az elit kommandót, ezért előre szaladtam. Ők meg futnak utánam, ezzel sikerük megviccelniük. Jól van, most még lehet vihogni.
rax1.jpg

A mező a nagy magányos sziklával gyorsan meglett. Paripa elővette a telefonját és egy csoportképet készített. Ez nem tartott tovább 10 percnél! :-) Közben örömmel álltunk a szitáló esőben, szélben. De a természet bosszút állt rajta. Miközben rakta el a telefonját véletlenül átgyalogolt egy 20 centi mély tócsán. Mindkét cipője beázott. (Már nem nevetett. :-))

Feljebb érve egyre szelesebb lett az idő, ezért felvettük az esőkabátokat. Paripára hárman sikerült csak ráadnunk a zászlóként csapkodó fehér dzsekit. Végül ez is meglett. A Karl-Ludwig háznál +2 fok és erős szél fogadott. Hát nem volt melegünk. 5 percre bementünk az előtérbe és szusszantunk egyet. Elindultunk felfelé a hegyen, a szél egyre erősödött. A csúcs közelében olyan erős lökések voltak, hogy majdnem elestünk.

rax2.jpg

Jobbról jégdarát is kaptunk a pofánkra! (Itt már majdnem sírtak. :-)) Ez olyan érzés volt mintha, tiszta erőből arcon dobnának egy marék rizzsel! Végül csak felértünk a 2007 méter magas Heukuppe csúcsra. A szél olyan erős volt, hogy csak ordítva tudtunk egymáshoz beszélni. 1-2 fénykép után elkezdtünk lefelé futni. Csiszár Zoli mellém érve finoman megjegyezte: "Nem mondtad, hogy túlélő túra lesz baszod!". Ritkán hallom káromkodni. :-) Abban reménykedtem, hogy lent jobb idő lesz. A kezem kezdett elfagyni a vékony futókesztyűben. 1700 méter körül a szél csendesedett és már nem dideregtünk. Egy jól futható szakasz jött. Aztán megint egy hegy és dél előtt 10 perccel beértünk a Habsburg Haus-ba.

rax4.jpg

Kellemes meleg fogadott a hüttében. Nagyon jó volt megérkezni! Azonnal rendeltünk egy forró rumos teát. Erőleves palacsintatésztával volt a következő. A második fogás kolbász krumplival és mustárral. Szerintem mindenki tudott volna még enni mert a sógorok szűken mérik az adagokat. A futáshoz azonban bőven elég volt az adag. Nem sok kedvünk volt kimenni a melegből a ködös, szeles időbe, de hát ilyen ez a rockszakma!

A Scheibwaldhöhe csúcsot céloztuk meg. A piros jelzésről egy sárga vezetett a csúcsra, amit nem találtunk meg. Egy oszlop ott volt, de tábla nem volt rajta. A ködtől pedig nem láttuk a csúcsot.

rax8.jpg

Csiszár Zoli felkészült volt és előre feltöltötte a Locus-ra a térképet. Már elhagytuk a feljárót ezért egy másik hosszabb utat választottunk. Az út erősen lejtett a Klobentörl nevű helyig. Itt éles forduló és a zöldön megkezdtük a mászást a csúcsra. Az idő egyre jobban kitisztult. A szél egy pillanat alatt kifújta a felhőket, de aztán ugyan ilyen gyorsan újra eltakarta a tájat. 

Elég jó tempóban haladtunk felfelé. A csúcson megint erős szél fújt, de azért már nem olyan durva mint a Heukuppén. Kereszt nincs, csak egy karó. Sokat itt sem időzünk.

rax5.jpg

Lefelé futás. Paripa lemarad mert a tájat fotózza, meg a zergéket. A zergék hülyén néznek minket, de őszintén.

rax3.jpg

Csiszár Zoli meg ügyesen ugrál kőről-kőre. Ő a leggyorsabb lefelé. Időről időre bevárjuk egymást. Neue Seehüttét célozzuk meg. Sokáig rejtve marad előttünk.

rax6.jpg

Jó meredek ereszkedés, futni nemigen tudunk de így is jól haladunk. A hüttében félhomály és meleg fogad. Elég sokan vannak, de egy asztal szabad. Rumos tea már eddig is bevált és ami működik azt nem piszkáljuk. Egy hatalmas németjuhász sétálgat békésen az asztalok között. Alig férünk be tőle.

Innen már csak lefelé kell menni. Legalábbis a többiek ezt hiszik, de én nem a sárga jelzésen akartam őket levinni, hanem a Waxriegel steig-en. Ehhez arra indultunk felfelé ahol lejöttünk. A csapat zúgolódott én most kezdtem nevetni, csak nem fáradtak? :-) Ismét Locus barátunk segített megtalálni a helyes utat. Egy kissé kitett részen oldalaztunk a hegy oldalában. A kilátás remek volt. Aztán végre ráfordultunk az oldalgerincre és ereszkedni kezdünk. Mindkét oldalra jó volt a kilátás, láttuk a reggeli ösvényünket is.

rax7.jpg

Paripa elkészíti lefelé a kétezredik fényképet! Néha vártunk rá, de már megszoktuk. Pár helyen a kezünket is használni kellett, olyan meredek volt az ösvény. Feszültek a combizmok. A tempó még mindig rendben volt. Elértük a Waxriegel Hüttét és becsatlakoztunk a reggeli útvonalba. Lefelé lazán lekocogtunk a lejtőn és elértük a parkolót. Hurrá megérkeztünk! Már csak 3 és fél óra vezetés várt hazáig! 21.30-ra értünk haza.

Az időjárás lehetett volna jobb is, de az előrejelzésekhez képest megúsztuk a komolyabb esőt! A hegy megmutatta, hogy milyen durva tud lenni, ha nem kellő alázattal közelítünk felé. Most felengedett, de máshogy is dönthetett volna. A csapat nagyon jó volt, végig jó hangulat volt. A nehéz helyzetekben sem adtuk fel, mindenki tette a dolgát. Külön gratulálok a két Zolinak. Magyar Zolinak ez volt az első 2000-es csúcsa, Csiszár Zolinak pedig az első magashegyi futókalandja. Mindketten sikerrel vették az akadályt. Remélem jövőre is együtt mehetünk egy másik kiszemelt hegyre! 

És egy nagyszerű csapatfotó Paripától a végére:

rax9.jpg

 A száraz tényeket Csiszár Zoli rögzítette órájával: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=dbntbdussexdjwoi

 u.i.: Menjetek futni! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Alpok Hideg

Ultra Trail Hungary (2015)

2015.05.26. 15:14 pamutmamut

Rosszul érintett mikor megszűnt a Terep száz, de Csanya kitalált helyette valami mást. Hosszabb és nehezebb lett az útvonal, ez már a határaimat feszegette. Verseny előtt két nappal leszakadt az ég. Két napig folyamatosan esett az eső. Nem kell mondanom, hogy mit okozott ez az erdőben. A tavalyihoz képest a fekészülésem is gyatrábbra sikerült, nem futottam eleget. Ilyen előzményekkel vágtam neki a 112 km-es Ultra Trail Hungary terepfutó versenynek. Tudtam, hogy ez nem lesz gyerekjáték!

Szilvivel és Gyurival 20.30-kor indultunk el. 22.00 után nem sokkal a szentendrei rajtban voltunk. A rajtban találkoztunk Tamással és Istvánnal. A rajtcsomag átvételekor ellenőrizték a kötelező felszerelést (lámpa, tartalék elem, telefon, kabát, kulacs). Most nem dugókát kaptunk hanem egy karórára hasonlító eszközt. Pakolás után a rajtba sétáltunk ami néhány száz méterre volt a Dunaparton.

uth1.jpg

24.00-kor elrajtolt a népes mezőny.

uth11.jpg

A városból kifelé kellemes bemelegítős szakaszon futunk a bükkös patak partján. Az első emelkedők mindjárt megmutatták mire számíthatunk. Ragadós sár 5-10 centi mélységben. Emelgeti a cipőm sarkát. Vittem túrabotot és azzal próbálom magam feltolni. Elég lassan haladunk felfelé, pedig a pulzus a 160-at nyaldosta. Sikerült túlöltöznöm magam, így leveszek egy réteget. Az első ponton iszom 6 deci vizet, mert elég melegem volt. Majdnem kellemes lejtős szakasz. Egy helyen 2 méteres letörés az útban ami csupa sár, kövek és faágak. Az úton egy ideiglenes patak folyik. Géza gatyaféken érkezett az aljára egy esést követően. A botja eltört! Szerencsére nem sérült meg. Én egy vékony fába kapaszkodva ereszkedem le az aljára. Utána elkezdjük a mászást Dobogókőre. Ahogy feljebb érünk egyre nagyobb a köd. Ráült a felhő a hegyre! A lámpámat magasabb fokozatra kapcsolom, mert a sáros talaj teljesen elnyeli a fényt. Elég lassan érünk a hegytetőre. Meglepetésemre a Thirring-köritat lezárták, mert veszélyesnek ítélték a rendezők. Ennek nagyon örülök.

A ponton (22,7 km) frissítés után tovább indultam volna, ha láttam volna. Egy rendező kiabál, hogy merre menjek. A köd annyira sűrű, hogy a látótávolság helyenként 2-3 méter. Többször meg kell állnom mert nem láttom, hogy merre vezet az út. Lefelé futni kezdek, ketten követtek. Helyesebben inkább vakrepülésnek nevezém. Alig látok valamit. Szerencsére ahogy lejjebb érünk szétoszlik a köd. Két kereszteződésben nem találunk szalagokat. Mint később kiderült valaki leszedhette őket. Beérem Szilvit, eltévedt. Durva sziklás ereszkedés következik. A sáros kövek között nagyon lassan haladunk. A lámpám kezd lemerülni. Mivel erősebb fénnyel használtam nem bír annyit mint terveztem. Gondolkozom, hogy cseréljek elemet vagy most már mindjárt pirkad és addig kihúzom valahogy. Az utóbbi mellett döntök. Jön egy széles meredek lejtő, jó csúszós, mély sárral. Egész jó technikát találok, félig síelve haladok lefelé. Egyszer csak kicsúszik a lábam és mivel a bot a kezemben az öklömet rakom le. Fájdalmat érezek. A bal kezemen az egyik bütyköt felszakította valami kő. A sebet véres sár borítja. Klastrompusztára érve (31,7 km) lemosom a kútnál. Sajnos elsősegély csomag nem volt a ponton. A sérülés nem volt nagy, de viszonylag mély a seb. Mivel a kezem sérült, futni még tudok vele! :-) Sár van bőven a lábamon is. Iszappakolásnak sem rossz.

uth4_saroslab_1.jpg

Pilisszentlélek felé veszem az irányt. Útközben megállok és rövidujjú pólóra vetkőzöm. A Pálos kolostor romjainál van a pont. Éppen valami istentisztelet van, rengeteg ember. Csöndben frissítünk, nem zavarjuk a népet.

uth3.jpg

Könnyebb szakasz Pilismarótra. A vége felé elég sok aszfalt van, amin végre könnyű volt futni. A bal lábamon vízhólyag kezd kialakulni. Frissítés után leülök egy háznál és zokni cserélek. A kezdődő vízhólyagokat pedig leragasztom leukoplasttal. A rajtszámon lévő szintmetszeten látom, hogy egy újabb „tüske” jön.

uth5.jpg

A Szakó-hegy nem  egyszerű, de feljutok. Dömös nehezen akar eljönni. Az aszfaltra érve eszem egy fél szendvicset. Prédikálószék következik, muszáj energiát bevinni. Ezen a ponton nincs kaja csak innivaló. Az eddigiektől eltérően most csak minden második ponton adnak enni, ezért saját ellátmányt is viszek magammal. (57 km)

uth6.jpg

Egész jól érzem magam. Nem okoz különösebb problémát felmennem a rettegett Prédikálószékre.

uth7.jpg

Közben a nap is kisüt, ami jót tesz a közérzetemnek. Fent fújok egyet és kocogni kezdek. Lepence előtt forgalmas úton futunk majd az út mellett egy ösvényen haladunk. Itt már bele-bele sétálok a lefelékbe is. Leérve kajálok egyet a ponton. A menü: savanyú uborka, oliva bogyóval és vaníliás nápolyival. Nem, nem ment tőle a hasam! Jól bírom az efajta kosztot. :-)

Könnyebbnek ígérkező szakasz jön. De már az eleje is szívás, később a patakmeder méginkább. Kezdek fáradni. Itt már 70 km van a lábamban. A mozgásom valahogy szétesik, nem találom a ritmust. A köveken nehezen vergődöm át. Egy helyen megbotlok és a két bot ellenére elesem. Oldalt bedőlök a patak sáros oldalágába. A térdemet megütöttem és csupa sár lettem. Még az arcomra is jutott belőle. A patakban lemosom, de attól meg iszapszagom lett. :-) A térdem szerencsére nem  vészes, hamar elmúlik a fájdalom. Pilisszentlászlóra érve fáradtnak érzem magam (73,7 km). A pontra érve Géza jön elém és hozza a zöldséglevest! Dobogókőn kiszállt, jól tette. Lábamat kezelgetem, helyenként több réteg Leukoplasttal. A verseny során először kólát is iszom a ponton. Egész jól helyre rak. Rövidnadrág, rövidujjúra vetkőzöm és pólót cserélek.

6.30-as tempóval kocogok lefelé az Apát-kúti völgyben. Terep százasról jól ismerem a völgyet.  10x kell átkelni a patakon. Száraz lábbal sikerül megúsznom. Az aszfaltra érve szusszanok egy kicsit, majd futok tovább. Nem tudom, hogy hogyan de eltévedek és más irányból érkezem Visegrádra (82,8 km). Kerülök kb. 1 km-t. Vizet töltök a ponton és kólázok.

Irány a Fellegvár. Viszonylag rövid, meredek mászás. Sok turista a büfékben, igyak egy sört? Inkább nyomom tovább, szűkös a szintidő. Egy srác mellé érek, beszélek hozzá, de nem érti. Lengyel. Angolul folytatjuk tovább. Akadozik a kommunikáció, fáradtak vagyunk keressük a szavakat. A srác az alapvető kérdéseket sem mindig érti. Nehezen vonszolja magát, ezért otthagyom és egyedül folytatom. Mondjuk én sem vagyok gyors, de a felfelék még mennek. Futás már alig, inkább túrázás ez a szakasz. Lassan haladok, kicsit izgulni kezdek a szintidő miatt. Sosem érem el a Pap-rétet? Aztán valahogy mégis megérkezem. Egy külföldi srác éppen feladja a versenyt. 92,9 km-nél járunk, itt már nem lehet feladni! Sajnos ő elég rosszul néz ki. Eszem és iszom ami belémfér. Már nagyon unom a kekszet, banánt, nápolyit. Jól megtöltöm a zsákban az italtartót mert több mint 18 km innen még a cél. Az egyik szervező észreveszi a sebem és betadinnal lekezeli. El kell indulnom! Több mint 4 órám van 18 km-re. Mindenképpen mennie kell.

Futás már alig megy. Próbálom kicsit erőltetni, de fejben vagyok most gyenge. A pulzusom alacsony, nem lihegek de a lábam már csak gyalogolni akar. Átvette az irányítást. Ráadásul megint egy tüske a térképen. De milyen! Lefelé hosszú szerpentin, majd egy brutális emelkedő. Nagyon meredek és elég hosszú (Vörös-kő)! Lassú határozott léptekkel vonszolom magam felfelé. Hajlik a túrabot alattam. 95 km-nél már nem jó hegyet mászni. Felérek, innen még 1 kisebb hegy majd enyhe lejtő a célig. Az idő egyre melegebb, napon már hőség van.

uth9.jpg

A hegy elég lankás, de nem megy jól. Megállva kicsit szédelgek. Hopp ez az alacsony vércukorszint miatt lehet, gyorsan benyomom az utolsó csokim. Nem esik jól, de leerőszakolom. Kiskertek közé érünk, a város még sehol nem látszik. Nemsokára egy murvás úton haladunk és meglátjuk végre a várost. Elképzelhetetlenül messze, hangya nagyságú emberek haladnak a cél felé. A templomtorony mintha makett lenne. Szitkozódom. Nem valakit szidok, csak úgy jön belőlem. Többen nagyjából együtt haladunk. Néha belefutunk egy keveset. A városba érve újra a reggeli útvonalon haladunk a Bükkös-patak partján. Megelőznek ketten, hát én is futásnak eredek. Követem őket és elhatározom, hogy a célig már nem állok meg. Érzésre 6 perces ezrekkel haladunk. Furcsa módon egész jól megy. Macskakő és egy kis emelkedő, megfutom. Itt a belváros, egy srác mögöttem lohol. Még egy iramváltás és rohanok a cél felé úgy mintha nem lenne a lábamban 110 km. Száguldok a kávézók, éttermek között. Az emberek több helyen felállva tapsolnak. És itt a cél! Felugrok örömömben és elfelejtek becsekkolni, úgy megyek érte vissza! Leállítom a stoppert 19 óra 18 percnél. Megcsináltam!

A versenyközpontba visszafelé három idegen állított meg. A versenyről kérdeztek. A táv hallatán eltorzult arccal bámultak rám és gratuláltak. :-) Egy anyuka sétált két kisgyerekkel, félig hallottam a beszélgetést. Anyuka mondta a gyerkőcöknek: "Nem városban futottak, látod milyen sárosak. Ez valami hosszabb verseny lehetett, félmaraton van ilyesmi!". Jót mosolyogtam a bajszom alatt.

Bevallom kicsit túlvállaltam magam, ehhez idén keveset edzettem. Az időjárás pedig rátett még egy lapáttal. 178 nevezettből, 104-en teljesítettük. Komoly küzdelem volt, szerencsére fejben elég erős voltam ahhoz, hogy teljesítsem. A szervezés rendben volt, köszönjük! A hétfői nap fekvéssel telt. 5 vízhólyagom lett, amik megnehezítik a járást. Gratulálok minden célba érkezőnek! Ez férfimunka volt!

u.i.: Én most pihenek egy darabig, ti pedig menjetek futni! :-)

 

befuto2.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás

2015 VérKör gyalog

2015.05.14. 15:27 pamutmamut

A két nehezebb már megvolt, már csak gyalog volt hátra. Ez a része nem nagyon motivált. Nem volt benne elég kihívás. De ha már elkezdtem akkor illik befejezni és mint kitalálónak illik megcsinálni mindhárom formában.  Jöjjön hát a harmadik VérKöröm, most gyalogosan. A terv a következő: Gántra (kb. 45 km) érni 5 és fél óra alatt, ebéd az étteremben és utána gyalog 6 óra alatt célba érni. Vagyis az elejét futni, ebéd és tele hassal séta.

5.30-kor indulás, hogy fürdetésre hazaérjek. Mert a Maki nem maradhat piszkos! Lazán könnyedén kocogva elhagyom a várost. Még hűvös van, de vetkőzöm mert elkezdtem izzadni. Nagy szelet jósoltak mára és kevés esőt. Meleg az nincs, de jobb így futni. Térképet, GPS-t nem vittem magammal. Szerencsére fejben van az útvonal. Így könnyű, mondhatjátok. Én meg majd mosolygok a bajszom alatt...

vkor1.jpg

 

Somlót elhagyom és emelkedni kezdek. Jól megy, könnyedén suhanok a fák között. Az emelkedőkbe bele-bele sétálok. Csütörtök van, sehol senki. Csak én és az erdő! Juhéjj! Szarvas-kútnál folyik a forrás, de nem kell töltenem bőven van még vizem. Az első pont 1 óra 52 perc alatt megvan. Kicsit gyorsabb a tervezettnél. 

Mária-szakadékban araszolok felfelé. Hideg van! Sikerül magam lefényképezni esés közben! :-) Pont megcsúsztam és letettem a kezem!

vkor2.jpg

Szép Ilonka forrásnál megtöltöm a tartályom és teszek bele ISO port is. Ellövök pár időzített képet.

vkor3.jpg

Kapberek pusztánál megállok és megkeresem a VTM-en elrejtett kólákat. Még egy csomót itthagytak Csanyáék. Iszom egy pohárral, kicsit didergek ezért tovább kocogok. A VérKör hegyen meglelem a második pontot. Belassított a kólázás (2 óra 57 perc).

A Sárkánylyuk-völgy jól járható. Aszfalton folytatom az utat Kozmáig. Ez most nem esik jól és nem akar vége lenni. A kezem majdnem lefagy a szélben. Miért nem hoztam kesztyűt? Felveszek egy réteget. Elég erős szél fúj, de a fák között nem vészes. Végre kisüt a nap és ettől jobb kedvem lesz. Csákvár előtt hosszú murva, majd jön a betonbunker és már itt is a kód. A vadászkápolnánál megkezdem szólótánc karrierem.

vkor5.jpg

Csákváron a kútnál víztöltés. Mindkét előző alkalommal töltöttem itt. Remélem nem nyújtják be a vízszámlát. Irány a Gém-hegy. Felfelé futás már nem esik jól, de mindjárt itt van Gánt. A Gém-hegy tetején majdnem visszafúj a szél Csákvárra. Mikor érek már Gántra, korog a hasam. Beérek és irány a vendéglő! Leülök egy asztalhoz és kérek egy citromos sört meg egy medvehagyma krém levest. Másodiknak tésztát eszem: bazsalikomos, baconos penne.

vkor9.jpg

 

Közben hív Mejmej, hogy Jerkével közelednek felém. Megvárom őket? Hát jó! :-) Időm mint a tenger. Megjönnek, iszom még egy citromos sört meg eszek egy meggyes-mákos rétest vanília fagyival. Gasztrotúra! Rövid búcsú, este találkozunk a célban.

1 óra 20 perc zabálás után indulok el, de még a kútnál vizet töltök. A faluból kifelé futok vagy 20 métert és rájövök, hogy mindjárt kijön a kaja. Kár lenne érte, ezért inkább nem futok. A következő pontig séta. 8 óra 13 perc alatt tettem meg 52,1 km-t.

Lefelé azért futok egy kicsit a zöldön. Elfog az álmosság, ezért engedélyezek magamnak 3 perc fekvést a fűben.

vkor7.jpg

Nehéz felállni és elindulni. A rejtett frissítő pontnál iszom a kólából egy pohárral és kocogok egy kicsit. Rátérek a kék jelzésre, már  csak lejtőkön kocogok de így is gyorsabb vagyok a tervezettnél.

vkor8.jpg

Elhagyom Kőhányást és hamarosan Gesztesre érek. Iszom a ponton egy kis kólát. Egy év alatt nem ittam ennyi kólát mint ma, de jólesik a hideg, szénsavas, cukros, barna lé.

Gyalog indulok el Oroszlányba, nem sietek mert nem akarok 12 órán belül menni. Az a futó szintidő! Paripa hív, hogy merre járok. Mivel még dolgozik ezért szól, hogy ne siessek mert nem fog odaérni mire beérek. Nem sietek, gyaloglok. Azért nem szeretek sokat gyalogolni mert nehezen mennek a kilométerek. Végre Majkra érek. Lejtő után aszfalt és elérem a várost. Paripa szembe jön bicóval! Az utolsó kilométerek együtt tesszük meg. Közben találkozunk Jankóval, Magyar Zoliékkal. A célban sokan várnak köztük a lányom és a feleségem! Ezt is megcsináltam! 12 óra 8 perc!

Ez volt a legkönnyebb teljesítési mód, mert nem szorított a szintidő. A három teljesítés közül a legnehezebb nekem a kerékpáros volt, mert az nem egészen az én sportom. És a nagy kérdés: Magamnak találtam ki az egészet? Nem is tudom. Talán igen. Szimpatikus ez a táv! Jövőre megint megcsinálom, szerintem futva! Nektek jó felkészülést, sok kitartást és be ne menjetek az étterembe, mert tele hassal nem lesz meg a szintidő! :-)

Eredményem: http://verkor.hu/index.php?old=mostteljesit&ID=372

Szólj hozzá!

Címkék: Vértes VérKör

2015 Gerecse 50

2015.04.20. 08:46 pamutmamut

Mátrabérc Trail helyett a Gerecse 50-et választottuk idén, mert közelebb volt. 5:30 után nem sokkal érkeztünk a rajthoz, de a parkolók már fogytán voltak. A nevezés olajozottan zajlott és 6.00-kor elindultunk. 5-en vágtunk neki az 50-es távnak: Paripa, Misa, Zoli, Pisti és én.

dsc_0339.JPG

Misának és Zolinak az első 50-es túrája volt. Jó hangulatban teltek az első kilométerek. Az idő elég hideg volt és nem vittem széldzsekit. Úgy gondoltam, napközben melegebb lesz. Még a városban megelőztük a tömeget így a János-forráshoz már csak néhány futó társaságában érkeztünk. Terveink szerint idén nem akartuk megdönteni a rekordunkat, csak jól akartuk magunkat érezni.

dsc_0349.JPG

dsc_0343-animation.gif

Viszonylag lassan haladtunk és nem igazán sikerült átmelegednem. Baji vadászháznál még dideregtem.

dsc_0352.JPG

A jéghideg alma sem sokat segített. Pisti előre ment, mondván úgyis beérjük majd. A hideg miatt Paripával felvettük a saját tempót és elhagytuk Misáékat. Beszélgetős kilométerek jöttek. Átbeszéltük a VérKör TT-t és az Oroszlány 60-at. Tardosra érve ittunk a kútnál és irány rétest enni. De rétes nem volt! Katasztrófa! Ezért palacsintát ettünk. Bementünk melegedni az étterembe. Közben Misáék is befutottak. Együtt indultunk el, de az emelkedőn elhagytuk őket.

dsc_0354.JPG

(Paripa bemelegít a táncversenyre)

Kellemes szakasz jött az emelkedőket nagyrészt gyalogoltuk. Pusztamaróton vizet vételeztünk a lajtos kocsiból és futva indultunk tovább. Befogtuk Pistit, lábfájásra panaszkodott. Meghibásodott a sarka. Az emelkedőn ettünk, majd megnéztük ahogy Paripa átmászik egy félig elkorhadt, dülöngélős létrán a kerítés felett. Mi a nyitott ajtót választottuk.

dsc_0357.JPG

 

Hamarosan Héreg jött. Illetve ez így nem teljesen igaz. Mi mentünk Héregre a lábunkon! Odaérve táncra perdültünk!

dsc_0359.JPG

Temetőben vizet vettünk és a rettegett Bányahegy felé indultunk.  Így sokadszorra elég vicces dombocska.

dsc_0362.JPG

Felérve kóláztunk és ismét tánc. A hejehuja a Gerecsében sem állhat le!

dsc_0364.JPG

11 km-es szakasz, nagyrészt jól futható. Megélénkülő szélben néha kockára fagytam. A széldzsekim meg az autóban röhögött rajtam. A szakasz felénél egy zsíroskenyeres pont. Ettünk két szeletet sok sóval és ittunk egy bormentes fröccsöt. Itt még előttünk volt Pityesz. A következő szakaszon megelőztük, de csak azért mert fájt a lába. Koldusszállás előtt volt egy kisebb mélypont, mivel elég jó tempót mentünk kezdtem unni a futást vagy elfáradtam. Nem voltam már elég fitt. Koldusszállás után kavicsos emelkedő és becsatlakoznak a muglik (táncolni nem tudó túrázók).

Kisérti vadászháznál tömeg, rövid sorban állás a pecsétért. Innen már alig 7 km a cél. Autópálya hidat könnyen megtaláltuk mert arra vezetett a túra. Aszfalton Turul. Nemszeretem szakasz, de hát ez van. Utolsó pecsét is megvan és már csak le kell rohanni a 300 lépcsőn. Kerülgettük a 20-as távon indulókat majd leértünk. A városban meg már csakazértsemállunkmeg! Cél 6 ó 34 p. Kellemes fáradtság. Paripával az autónál beszéltük még 10 menne ebben a tempóban. Tavaly szerintem ugyan ezt mondtuk, ugyan itt. :-) Az oklevél nyomtatásra viszont várni kell, mögöttem meg duzzad a sor. A srác meg beszélget. Na mindegy.

Gratulálok Misának és Zolinak, a két első áldozónak! Megint átléptek egy határt (ami csak a fejükben létezett). Elindultak a lejtőn. Innentől nincs megállás!

Összességében jó szervezés volt és még mindig szép az útvonal! Az időjárás is jó volt csak majdnem megfagytam!

Szólj hozzá!

Címkék: Teljesítménytúra Hideg Gerecse50

2015 VTM

2015.03.30. 08:53 pamutmamut

Még tavaly hívott ki Paripa egy versenyre. A Vértesi Terepmaratonon küzdöttünk meg egymással. Nem örültem neki, mert nem volt sok időm edzeni. Hosszú futások megvoltak, de hétköznap alig-alig.

Vasárnap reggel korábban indultunk és ellátmányt (víz, Cola) vittünk ki a Hallgató-völgybe. 8.00-kor a rajtban voltunk (Szár), de már ekkor jelentős tömeg volt.

vtm1_2.jpg

Népszerű verseny hiszen idénnynyitó! A rajtban sok ismerős: Váli Pisti, Priger Pisti, Tamás, Nyiszi, Paripa, Zoli, Slampák, Helga, Szilvi stb. 

vtm6.jpg

Természetesen az Ultra távot (51 km) választottuk! :-) 9.00-kor elrajtoltunk. Normál tempóban hagytuk el a falut. Nagy tömeg futott az erdőben, de azért jól elfértünk. Az első emelkedőn megelőztem Szilvit és váltottunk pár szót. A jégkárok miatt idén nem mentünk fel a kilátóba, ezért kicsit rövidebb lett a táv. Erős tempóban futottunk a gerincen, majd a kék+ -on. Paripa tolta neki rendesen, alig győztem követni. Csákányospuszta előtt mondtam is neki, hogy ez kicsit gyors. Csákányospusztán a pontnál töltöttem egy kis ISO-t a zsákomba és ettem pár falatot.

Paripa ezt nem várta meg, hanem tovább sietett. Pár száz méter hátrányt szedtem mindjárt össze. Üldözőbe vettem, de csak nehezen közeledett. Vitányvár előtt a lejtőn őrült tempóban rohantam lefelé, itt sikerült utólérnem és megelőznöm Paripát. Üldözőből, üldözötté váltam. Szabályosan menekültem előle.

vtm2_1.jpg

A lefeléken próbáltam elszakadni. Engedtem, hogy vigyen a lendület!

Várgesztesen az ellenőrző ponton (24 km) megálltam frissíteni. Ettem és ittam, nem siettem el. Mikor végeztem akkor ért oda Paripa. Nagyjából 2 perc előnyöm volt. Lassan kocogtam felfelé a faluban. Elég gyorsnak éreztem a tempót pedig még a fele hátra volt. Elfutottam az elejét, vagy bírni fogom?! Folyamatosan ez járt a fejemben. Végül eldöntöttem, hogy menni fog ez!

Vérteskozmára (31 km) 3 óra 10 perc alatt értem. Sokkal jobb a tervezettnél. A házak között átkeltem a mezőn, majd a jelzetlen úton le a tervútra.

vtm3.jpg

A jelölések jók voltak. Hosszú aszfaltos szakasz, nem túl kellemes. A Sárkánylyuk völgynél eszembe jutottak Paripa szavai: „Tavaly megfutottam.”. Hát akkor nosza, én is megfutom. Lassú tempóban arasztoltam fölfelé. Viszonylag könnyen meglett.

Új-osztásnál dugókás ellenőrzés. Az utolsó komoly emelkedő jött, a VérKör-hegy. Ez is megvolt. Lefelé még mindig tudtam gyorsan futni. Innen már közel Kapberek puszta. Erre a pontra is mi szállítottuk ki a Cola-t még szerdán. Meg is kóstoltam. A hátizsákba már nem töltöttem vizet, közel volt a következő pont.

Futottam hátra-hátra nézve. Paripa sehol. Ettől a szakasztól féltem, mert ha itt utólér akkor biztosan megelőz. A ponttól kb. 1 km-re görcsölni kezdett a vádlim. Gyaloglásra váltottam. Valószínűleg a túlterhelés miatt volt. Kb. fél perc séta után megint tudtam futni, egész gyorsan. Innentől a célig görcstől-görcsig futottam. Hol többet, hol kevesebbet. A tempó így is elfogadható volt. Minden megállásnál hátra néztem, hogy nem tűnt-e fel az üldözőm. Szerencsére nem láttam.

Hallgató-völgy nehezen jött el. Frissítés után irány a cél. Az aszfalton nem esett jól futni. Számolgattam az időmet. Azt éreztem, hogy igen-igen jó időt fogok menni. Sajnos néha lefelé is bele kellett sétálnom a görcs miatt. A faluba érve utólértem Helgáékat. Ők a maraton távon indultak.

A cél felé közeledve már csak a templomot figyeltem. Tudtam, hogy ott a leágazás ami a célba visz, a végén még megnyomtam és 5 óra 10 perces idővel értem a célba! Ez életem (eddigi) leggyorsabb terepfutása! Eufórikus érzés! Megcsináltam! Alig több mint 6 perces ezrekkel ment végig.

vtm4.jpg

A terep az időjárás és a rendezés is tökéletes volt. Emellett úgy érzem, hogy megtanultam terepfutni. Végre a lejtőkön nem fékeztem, hanem engedtem „gurulni”. Ezt az időt nehéz lesz megdöntenem! :-)

vtm5.jpg

Gratulálok a teljesítőknek! Szép munka volt! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Vértes

Lefagysz 2015 Börzsöny

2015.03.05. 15:53 pamutmamut

Idén végre sikerült rábeszélnem Paripát is, hogy vegyen részt a Lefagyszon. Sajnos péntekre lebetegedett, így megint tudott indulni. Sajnáltam, hogy nem jön. Azért nem mentem egyedül, Dolgos Gyuri, László Szilvi és Fridrich Laci is bejelentkezett az autóba és 6:45-re már a rajtban voltunk Királyréten a Fatornyos Fogadóban.

7:00-kor elrajtolt a mezőny (mint kiderült társaim csak később). Az első emelkedő mindjárt csúszott mint a fene. A szekérút teljes szélességében le volt fagyva. Alig lehetett kikerülni. Gondoltam, ha ilyen lesz végig félúton elcsoffadok. Feljebb sokkal jobb volt a terep. Jó választásnak tűnt a Gore-tex-es terepfutó cipő. Már vagy 2 hete ezen gondolkodtam. Aszfalt cipő vagy terep? Persze ez nem kérdés téli körülmények között, csakhogy az aszfalt cipő kényelmes, könnyű és egész jó recéi vannak a talpán. A terepcipő nehéz és ha belefolyik a víz akkor kifelé már nem megy. Ráadásul nem is igazán kényelmes. Az első emelkedő előtt megelőzött Laci (ami nem csoda).

vulkan-3.jpg

12 Km-nél értünk a Vasedény kulcsosházhoz. A forrásnál ittam vagy fél litert és töltöttem fél litert. Itt előzött meg Dolgos Gyuri. A túra most érintett települést pedig nem mindig szokott. Bizonyára a fagykárok miatt nem tudtak olyan útvonalat kitalálni ami elkerülte volna Nagybörzsönyt. A faluban a kútnál megint töltés, 18 Km körül jártunk. Eddig még jó. A terep jobb mint amire számítottam, sár, hó felváltva de nagyrészt futhatóak a lejtők. Számolgatás indul 17.00-18.00-közé teszem a beérkezés várható idejét.

Jönnek szépen sorban a hegyek. Mivel fölfelé nem futok, meg nem is bírnék ezért viszonylag könnyen veszem az akadályokat. Légüres térben haladok, sehol senki. Mintha egyedül túráznék, de jó ez így. Ismerős kék jelzés, a Vulkántúra útvonala visszafelé. Két sráccal futok együtt. Az egyikük jó nagyot esik a jeges lejtőn de szerencsére nem ütötte meg magát. Egy darabig együtt haladunk, majd elválnak útjaink. Ismerős terep, Magyar-hegy majd Salgóvár. Többen szembe jönnek, ja mert ez egy oda-vissza szakasz. A GPS szerint nem, de mindegy a hegy másik oldala úgyis életveszélyes lenne.

vulkan-4.jpg

Elérem a kereszteződést ahol elválik a rövid és a hosszútáv. Sehol senki, kétszer is megnézem merre kell menni. A kék jelzésen indulok Fekete-völgy felé. Csarna patak völgyében haladok. Vagy 10x keresztezem a patakot, szerencsére nincs megáradva. Valaha volt kisvasút romjai között vezet a jelzés. Elég lehangoló látvány.

vulkan-2.jpg

Elérem a Fekete-völgyi Vilati panziót. Zárva! Itt akartam vizet vételezni az utolsó nagy hegy előtt! 4 deci vízzel vágok neki a Csóványosnak és az utolsó 15 Km-nek. Dolgos Gyuri a patak előtt eszeget éppen. Váltunk pár szót, majd elindulok.

A patak fölött két fa keresztben, valami hídféle. Egyszer már átkeltem rajta, de akkor sem volt szimpatikus. Inkább tőle jobbra a köveket választom. Húzós emelkedő, jól ismerem ezt a szakaszt visszafelé. Majdnem 1 órát szoktunk futni lefelé. Többször meg kell állnom pihenni, nyomomban liheg Gyuri. Útközben megiszom az összes vizem és eszem egy gélt. Kicsit kiszáradtam. Nagyon nehezen megy, de már nincs sok hátra. Szép lassan felérek Magosfára és innen már csak egy köpésre van a Csóványos 938 méteres csúcsa. A kilátót most kihagyom. Gyuri utólér és csináltatunk egy fotót.

vulkan-1.jpg

Irány a cél. A Csóviról lefelé inkább sielés mint futás, egy lépés után 1 méter csúszás. Egész élvezetes lenne, ha nem lenne félig görcsben közben a lábam. Lejjebb elfogy a hó és már közel a cél. Kellemes lejtő, de meg kell állnom sétálni. Az utolsó szakaszt megfutjuk Gyurival.

Világos van, minek hoztam fejlámpát? :-) Az ajtó előtt majdnem dobok egy hátast a tükörjégen.

9 és fél óra lett a vége. Átlagsebesség 5,6 km/h pedig kb. a felét futottam. :-) Jövőre Mátra!

vulkan-5.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Kincsesbánya 30 (2015)

2015.01.26. 08:29 pamutmamut

Paripával 6.15-kor indultunk Kincsesbányára egy 30 Km-es teljesítménytúrára. Hatalmas pelyhekben esett a hó, ezért óvatosan közelítettük meg a rajtot. A rajtban alig volt valaki, simán ment a nevezés. 7:30-kor elindultunk. Szeles, hideg idő volt ezért eléggé felöltöztünk. Az erdő gyönyörű volt, mindent friss hó borított.

kincses1.jpg

Mint a gyerekek akik először látnak havat, úgy örültünk az időjárásnak! :-) Ahhoz képest, hogy az előző napokban eső esett, egész jól járható volt a terep. Az első pontnál pecsételtünk és levettünk egy réteg ruhát. A Csurgói-víztározónál hullámok csapdosták a partot. Furcsa volt, tengerre emlékeztetett. 

A következő szakasz volt a leghidegebb. Egy gyér forgalmú aszfalt úton futottunk. Az arcunkba kaptuk a havat, mert természetesen szembeszél fújt! :-)

kincses4.jpg

Pont mint a deltában. Alig láttunk valamit. Szerencsére 2 km múlva már újra erdőben voltunk, ami igen jól fogta a szelet. A második pont a Galya-szurdok bejáratánál volt. Csokit kaptunk. A Galya-patak nagyon meg volt áradva, szinte folyóként hömpölygött a barna vize a havas partok között.

kincses5.jpg

Rövid meredek emelkedő után felértünk a tetőre. Itt találkoztunk Erdei Andrásékkal, akik hárman futottak együtt. Már egy ideje az ő nyomaikat követtük. A bodajki sípáján sílécek nélkül is jól boldogultunk. A faluban megismerkedtünk Kovács Edittel és megtudtuk, hogy nevezett a VérKör TT-re!

A kocsmában ittunk egy laza fröccsöt és irány a kálvária. Metsző szél, hófúvás a dombtetőn, pont amire számítottam. Fáztunk.

kincses2.jpg

Egy jó darabig Andrásékkal futottunk, beszélgettünk. A forrásnál most nem volt pont, csak egy jelszót kellett felírni. Jól futható lejtő után egy emelkedő, ahol tavaly jobbra mentünk, de most balra voltak szalagok. A térkép szerint is jobbra kellene tartani. Követtük a szalagokat és kerültünk egyet.

kincses6.jpg

Talán a jégkár miatt volt lezárva az a szakasz. Kiskertek között vezetett az utunk, majd egy forgalmasabb úton futottunk. Jobb kanyar és irány a víztározó gátja. Paripának megcsúszott a lába és esett egy kisebbet. Pár száz méter múlva én feküdtem bele a 15 centis latyakba. Gondoltam lemosom az út porát! :-) Elértük az utolsó pontot ami megegyezett az elsővel csak más irányból mentünk.

A víztározónál megint viharos szél fújt, pont mint tavaly.

kincses3.jpg

Elindultunk az aszfalton lefelé. Innen már csak 4 Km a cél. Jó tempóban futottuk meg az utolsó kilométereket és beértünk a célba.

Nem voltunk különösebben elfáradva, az erdő csodaszép volt és nekem tetszik az útvonal is a sok aszfalt ellenére. Kemény időjárás fogtunk ki, jól megfagytunk a végére. Jó túra volt, jövőre is megyünk! :-)

Endomondo: http://app.endomondo.com/workouts/462837095/12872993

 

Szólj hozzá!

Címkék: Teljesítménytúra Hideg

VérKör bringával

2014.10.12. 21:18 pamutmamut

Már jó ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy kerékpárral is teljesítsem a VérKört. Többen jelezték, hogy szűk a 7 órás szintidő és ez különösen motivált. Idén nem tekertem semmit (futottam), egészen július 15-ig. Akkor ültem először bicóra és betekertem könnyű terepen a 17 Km-re lévő munkahelyemre. Innentől heti 2x bicóval jártam dolgozni, néha nagyobb kerülőket téve. Augusztusban heti 3-ra növeltem az edzések számát. Október 11-re tűztem ki az indulás napját, addigra több mint 1100 Km-t sikerült tekernem. Úgy éreztem, hogy ha komolyabb technikai hiba nem lesz, akkor képes leszek letekerni a 77 Km-t, 1600 szinttel.

Szombaton 7.30-előtt már a csarnoknál voltam, ahol láttam egy autót, tetején bringákkal. Az egyik srác oda jött hozzám, a sportcsarnokot kereste. Zoli és Peti is a Vérkört szerette volna teljesíteni.

vk_rajt.jpg

Mondtam nekik, hogy ha egyezik a tempónk, akkor mehetünk együtt. 10 perc múlva ott is voltak teljes menetfelszerelésben. Leolvastuk a QR kódot, majd indultunk volna. Itt kiderült, hogy a telefonjuk kéri a kódot. Ezt nem írták fel, ezért az E-mailek között kezdtek kutakodni. 1 percet vártam, mivel nem igazán boldogultak, ezért inkább elindultam. 

Jó tempóban haladok Somló felé. Az idő kellemesen hűvös. Rövidnadrág és rövidujjú van rajtam. Majk után a homok majdnem megtréfál, de áttekerek rajta. Hamar Somlóra érek és megkezdem az első mászást a piroson. Nem erőltetem, de azért haladok. Elég jól megy. Az erdőben hűvös van, de nem fázok. A mélyúton szokás szerint elég sok fatörmelék van, óvatosan le lehet menni. Szarvas-kútnál elkészült az esőház. Nagyon jól néz ki kívülről. Megint egy mászás következik, jól ismert terepen, gond nélkül feljutok a tetőre, majd leereszkedem a Vitány-vár lábához. A domb elejét tekerem, majd tolom, aztán megint tekerem. Sok van még hátra, óvatosan megyek. Vitány-vár után egy kis lejtő, majd jön az egyik legkomolyabb mászás. Lassan felcsőrlőzöm magam a tetőre. Még egy kisebb meredek emelkedő jön, majd egy jó kis lejtő. Itt már viszonylag sok avar van. Nem merem nagyon ereszteni, mert már félig-meddig betakarta a gödröket. Aszfalt útra érek és egy traktor jön szembe. Az aszfalt utat balra elhagyva ismét erdőben tekerek, elhagyom a kéket és a kék + -on folytatom. Kisebb emelkedő következik, majd durva lejtő kövekkel, faágakkal. Egy szakaszon jobbnak látom kocogva tolni a bringát. 1 óra 14 perc alatt érem el az első pontot, egy kicsit gyorsabban az időtervemhez képest. Eszem egy nápolyit és folytatom az utat.

A Mária-szakadék egész jól járható. Pár helyen muszáj tolni, de azért sok szakasz tekerhető és nagyon szép. Felérve balra a kék+ -on haladok, mikor szembe jön megint egy traktor. Félre kell állnom. A házak között vezet az út, majd a kerítés után rögtön jobbra egy benőtt ösvényen vezet a kék +. Ezt könnyű eltéveszteni annak, aki még nem járt itt. Rövid emelkedő, majd lejtő. Viszonylag jól járható, könnyebb szakasz. Macska-bükkhöz felérve nagyon kell figyelni a jeleket, mert sok út van. A piros jelzés egy kis ösvényen halad tovább jobbra lefelé. A nagyon sziklás részen inkább tolom, majd felülök. Az útra dőlt fán pont átmegy a bicó, már próbáltam előtte. :-) Kiérek a zöldre és gyors lejtős szakasz után jobbra emelkedni kezdek, igen meredeken. Az emelkedő később enyhül és elérem a második pontot. 1 óra 52 perc. Jobb, mint a tervezett.

vk_2.jpg

Eszem egy banánt és kb. 3 percig a térerőt keresem és meglelem! Telenoros telefonnal mentem és átállítottam, hogy csak GSM hálózatot használjon. Így stabilabb volt a térerő, mint egyébként.

Füves lejtőn ereszkedem az Új-osztáshoz, ahol favágók dolgoznak. Enyhén emelkedő szakasz, majd gyors murvás lejtő. Fordulás balra a Sárkánylyuk-völgybe! Aki még nem hallott róla, annak komoly meglepetést tud okozni. Ez egy olyan lejtő, amin lassabban lehet haladni, mint egy emelkedőn. Karvastagságú ágak, tuskók, kövek mindenfelé. A leggyorsabb módszer az, ha megpróbálsz a bicón maradni és átevickélni valahogy ezen a szörnyűségen. Ez nem könnyű, nagyjából 2 km. (egy fotó a völgyről)

vk_sarkanylyuk.jpg

Utána átvált kövesre, ami össztelós bicó nélkül kirázza a fogadból a tömést! Mire leérsz az aszfaltra, zsibbad mindened. Könnyű aszfaltos szakasz Kozmáig, 19-20 km/órával simán megy. Az erdőből kiérve, a tábla mellett balra egy kis ösvényen folytatódik a zöld jelzés. Nehéz észrevenni. Hullámvasút jellegű szakasz, aztán egy közepes emelkedő és elválok a zöldtől. A sárgán folytatom az utat. Ismét egy kellemetlen lejtő, rengeteg kővel, de azért jobb, mint az előző. Ez egészen az irányjelző tábláig tart, ami jobbra mutat. Gyors szakasz. Jobb- bal kanyarkombináció után megérkezem a harmadik ponthoz. 2 óra 49 perc. Térerő remek, készítek egy-két képet és száguldok Csákvár felé.

vk_3.jpg

A falu elején nyomós kút menti meg az életem, már sokadszor. Eszek egy Sport szeletet és iszom. Csak a kulacsom töltöm meg. Csákváron elnézek egy kereszteződést, 100 m kitérő. Semmi gond, ennyi belefér mondom magamnak. Gém-hegy előtt köves emelkedő, aztán lejtő. Gém-hegyre a zöld jelzés visz, balra fordulok a kanyargós kis ösvényre. Emelkedik, de szerencsére nem túl hosszú. A 4. pont is megvan, térerő alig.

Pár perc mire sikerül megnyitni. Eszem egy gélt és iszom. Irány Gánt. Laza emelkedő a dombtetőre és meredek köves ereszkedés. Valaki hív telefonon, de éppen erősen küzdök, hogy el ne essek! Most biztosan nem veszem fel! Leérek végre Gántra, Csige Fecó a kútnál vár. Sejtettem, hogy valahol elém jön. Mosakszom, eszem, iszom. Kicsit próbálom rendezni a soraimat. 45 km-nél járok és már fáradok. Nem jó jel, sok van még hátra. Elindulunk a Juh-völgy felé. A faluból kifelé, csatornázás miatt útlezárás. Szerencsére átengednek minket. Enyhe homokos emelkedő, egészen jól haladunk. Nemsokára a kék + -on találom magam és megkezdjük a mászást. Lassan tekerek felfelé. Tudom, hogy hosszú az emelkedő. Hosszú, de nem túl meredek, feljebb is elég szelíd marad. Még egy kicsi és fent vagyok. Kitekertem! Felérve megállok egy pillanatra és iszom. Fecót előre küldöm, hogy "húzzon"! Hamarosan elérjük a Z, Z+ elágazást és az 5. pontot. 4 óra 25 perc! Eddig még jó!

Térerő nincs elég, lejjebb megpróbálom és Szentgyörgyváron sikerül (illetve egy kicsivel előtte). Murván tekerünk Mindszentpuszta felé. Futásokból jól ismert terep a célig. Most valahogy közelinek tűnik a vége, pedig még sok van hátra. Mindszenten rövid megálló és magnéziumot veszek magamhoz, mert görcsölget a bal vádlim. Nyomjuk tovább. Mindszent után egy bozótos rész, amit júniusban megmetszettem, de megint benőtte a szeder. Azért át lehet rajta menni, kisebb karcolásokkal. Felfelé egész kifulladok, pedig nem egy nagy emelkedő. Pár kidőlt fán át kell emelni a bicót. Lejtő után éles jobb kanyar és hullámvasút jön. Haladok, de nem túl gyorsan. Azt érzem, hogy megvan a szintidő és tudom, hogy még 2 nagy hegy van hátra. Csáki-várnál egy új tábla és padok. Rövid megálló, muszáj ennem egy gélt, mielőtt nekiindulok. Felfelé lassan, megfontoltan megyek. Fecó előre megy és eldobál néhány faágat előlem, hogy ne kelljen átmásznom rajtuk. Párszor lerakom a lábam és pár métert tolom. A végén fejben feladom és az utolsó 100 métert feltolom. Mindegy, fent vagyok és csak ez számít. Haladós szakasz, egész jó a tempónk. Kőhányásra murvás lejtőn vezet. Óvatosan megyek, nincs kedvem elesni. Átmegyünk a csákvári úton, enyhén emelkedünk. Kb. 1 km múlva balra fordulunk a kék jelzéssel. Meredek emelkedő, faágakkal, kövekkel. Tekerhető lenne, de nem tudok eléggé koncentrálni és elakadok. Tolom pár métert, majd tekerek tovább. Megint tolom, megint tekerek. Ez az emelkedő nem túl hosszú, felérünk. Hatalmas bükkfák között kanyargunk, balra egy nagy lejtő, utána pedig egy kisebb ösvényre váltunk. Annyira sziklás, hogy egy darabon inkább tolom. Végre itt a sárga! Ez már hazai pálya! Feléig tekerem, majd tolom. Itt az utolsó pont. 5 óra 48 perc.

vk_csigematyi.jpg

Fecó hoz nekem kólát és vizet a frissítőponttól. Kifogytam és most nagyon jól esik! Készítünk egy közös képet és elindulunk Oroszlányba. 

25 perc alatt érek be innen, ezt már lemértem korábban. Leérünk a lejtőn, mély homok, valahogy átvergődök rajta. Jobb-bal kanyar kombináció. Fecó előre megy, én meg kiabálok utána! Héééééjjjj! Visszafordul. Defekt! A hátsó kerekem teljesen leeresztett. Fecó egy pillanat alatt nekiáll a cserének. Pumpálni én kezdem, Fecó fejezi be. A kerék a helyén. Kb. 7 percet vesztettem, sebaj még mindig szintidőn belül. Nyomjuk keményen, már amennyire keményen tudom 70 Km után. Majkon páran sétálnak, de félreállnak nekünk. A kastéllyal szemben lemegyünk és kiérünk az aszfaltra. Felfelé taposom a pedált, ahogy bírom! Úgy szuszogok, hogy Fecó hátranéz! Élsz még? Nem szólok, csak megyek tovább összeszorított fogakkal. Innen már lejtő! Rövid városi szakasz után már látom a csarnokot, Renka fényképez. Gyorsan beolvasom a cél kódot. Sikerült! 6 óra 22 perc 33 másodperc. Juhéjj!!! 

vk_gratu.jpg

vk_celbanbicoval.jpg

vk_bicomagasban.jpg

A célban találkozom a reggel megismert srácokkal. Sajnos eltévedtek, mert nem működött megfelelően a telefonon a GPS alkalmazás. Fotó és gratulációk! Csörög a telefon is, Mejmej és a szüleim is gratulálnak! Hátamat a csarnoknak támasztva ülök a földön és élvezem a pillanatot.

Nagyjából ilyesmire számítottam. Az időjárás és a terep is jó volt és a felkészülésem is sikeres volt. Nem adta magát könnyen, de erőfeszítéseimet siker koronázta! Elégedett vagyok az időmmel is. Csige Fecónak külön köszönöm a segítségét! Nélküle nehezebb lett volna!

1 komment

Címkék: bringázás Vértes VérKör

Terep százas 2014

2014.05.11. 09:50 pamutmamut

1050 Km-t futottam idén. Úgy éreztem, hogy jól sikerült a felkészülésem. Május elsejével bezárólag futottam egy 5 napos blokkot (23 Km, 11, 26,11,40), majd jól rápihentem. A versenyre Szilvivel mentünk. A rajtban találkoztam Váli Pistivel, Prieger Istvánnal és Nagy Tamással. Mindannyian a százas távon indultunk. Izgatottan vártuk a rajtot, egymás ugratásával és közös fotózással ütöttük el az időt.

T100 A csapat.jpg

9.00-kor elrajtolt Magyarország leghosszabb terepfutó versenye. Az elején együtt futottunk és beszélgettünk, felszerelésről, felkészülésről. Az első emelkedő után jól futható terep jött. Itt egy kicsit előre mentem. Nemsokára azt vettem észre, hogy a többieket elhagytam és egyedül futok. Elég jó tempóban haladtam és nagyon jól éreztem magam. Vissza kellett fognom magam, mert legszívesebben kifutottam volna a világból. Jó idő volt, a nap elég melegen sütött, de a folyamatos szél hűsített. 

Az első pontig jó tempóban haladtam, alig gyorsabban a tervezett időnél. A pont kicsit előbb volt, mint a kiírásban szerepelt.

 

T100 1.ep.jpg

Ettem két marék olivabogyót, kekszet és banánt. ISO-t töltöttem a tartályomba. A frissítés végén sem érkeztek meg a többiek, hát tovább indultam. Azon gondolkodtam, hogy hol fognak utólérni Tamásék. Ez motivált is, üldözötté váltam, így hát menekültem. :-) 

Az első komoly emelkedő jött, Dobogókőre kellett felmásznunk. Fölfelé azt vettem észre, hogy könnyedén megy. A pulzusom sem szökött az egekbe. Bőven a tervezett időn belül fent voltam a frissítőpontnál. 35 Km és tök jól éreztem magam.

Dömösre lefelé egy gyors szakasz jött. A kövekre figyelni kellett. Jól ment lefelé, néha kicsit belesétáltam, hogy megtörjem a monotonitást.

T100 dobogókrő lefeé.jpg

Egy-egy szakaszon gyorsítottam, majd visszaálltam utazósebességre. Az aszfalt úton átkeltem és folytattam az utat, mikor megbotlottam. Nem volt időm korrigálni, pofára estem. :-) Igazából oldalra és végignyúltam a földön. A bal lábam majdnem görcsbe rándult, ezért egy fél percet mozdulatlanul feküdtem a földön. Közben összeraktam a fejemben, hogy mi történt. Elestem, fájdalom? Alig, semmi komoly. Felültem. Egy srác akkor ért oda, kérdezte, hogy minden rendben van-e. Igennel feleltem. Felálltam és folytattam az utat és megfogadtam, hogy többször már nem esem el! 

Nemsokára Dömösön voltunk. A frissítőponton felismertek. Te vagy a VérKörös? :-) Az olivabogyó itt is nagyon jól esett. Főleg a só miatt. A pont után sétálni kezdtem és megettem az egyik fél szendvicsemet. Vittem magammal sonkás-sajtos szendvicset, ez futás közben nem megszokott, de valami emberi kaja nagyon jól tud esni. Egy szakállas sráccal előzgettük egymást egy ideje. Megkezdtük a mászást a Prédikálószékre. A srácot elhagytam és utolértem két másikat is. Elég jó tempóban sikerült megmásznom a hegyet, a pulzusom alig ment 160 fölé. Felérve csodás panoráma fogadott, a Dunakanyart lehetett megcsodálni.

T100 Dunakanyar.jpg

Kb. 6 km ereszkedés következett Pilisszentlászlóra. 6 óra 30 perc alatt megtettem az 53,9 Km-t. 

Az étteremben volt a pont, levest ettem és folytattam az utat. A tempó elég gyors volt. Azon gondolkodtam, hogy vagy nagy időt futok, vagy összeomlok. Ettől függetlenül folytattam. Visegrád felé futottunk a Bükkös-patak völgyében. A szakállas srác lefelé visszaelőzött. Visegrád előtt egy kis hegyet másztunk meg, mielőtt elértük a pontot.

T100 Visegrád.jpg

Frissítés, majd irány a Fellegvár. A meredek emelkedőn visszaelőztem a srácot! Az aszfalt útra érve lassú kocogással megelőztem 3 embert. Ezután is elég jól ment. Egy jó darabon teljesen egyedül haladtam, sehol senki. Pap-rétnél értem utol Börcsök Andrást. Messziről felismerhető a túrabotjáról. Tudtam, hogy ő jó tempót megy, ezért megpróbáltam követni. Pár kilométer múlva megelőztem. Ezen a szakaszon elég lassan haladtam, sokat sétáltam és elég fáradtnak éreztem magam. András lefelé megelőzött. Másodszor is visszaértem a Kisrigóba 18:50-re. Leragasztottam kezdődő vízhólyagjaimat és ettem még egy csésze zöldséglevest. 

T100 Láb.jpg

Innen még 27 Km volt hátra. Örültem, hogy egy jó szakaszt még világosban tudok megtenni. Egy 13 és egy 14 Km-es szakasz volt még hátra. 2-2 órát szántam rá. Lajosforrás után a zöld háromszögre fordultam és hosszan emelkedni kezdtem. Nem volt gond, ment a kapaszkodás. Lefelé a sziklás ösvényen szánalmasan lassan haladtam, folyamatosan koncentrálnom kellett. Csobánka előtt kénytelen voltam lámpát kapcsolni, a sűrű erdőben már nem láttam a köveket. Az aszfalt útra érve teljesen besötétedett. Elértem az utolsó pontot.

Gyors frissítés után megkezdtem az utolsó szakaszt. A levegő eléggé lehűlt, de nem zavart. Úgy számoltam, hogy jó tempóval 14.00 órán belülre kerülhetek. Mivel elég jól éreztem magam, mindent egy lapra tettem fel és futni kezdtem. Kevély-nyeregre fölfelé gyaloglásra váltottam, 20 perc alatt értem fel. Lefelé futni kezdtem, de rosszul ment a sziklás részen. A szelídebb részen belehúztam. Hamar elértem Pilisborosjenőre, még több mint 1 órám volt. A Köves-bércet kis híján megfutottam. Előttem három futó tűnt fel. Közelebb érve láttam meg, hogy Börcsök András, Szöszi és egy lány. Megelőztem őket. Elérkeztünk a 10-es főúthoz. Itt láthatósági mellényes rendezők biztosították az útvonalat. Átkeltem, majd a szántóföld szélén folytattam. Kb. 100 méter előnyöm lehetett Andrásékhoz képest. A szántóföldet megfutottam, érzésre 5:30-as tempóval. Az aszfaltra érve tovább nőtt az előnyöm. Az aszfalt nagy részét is futottam, majd befordultam az erdőbe. Fényekre lettem figyelmes. Több száz méteres szakaszon gyertyákkal volt kirakva az út mindkét oldala. Nagyon jól nézett ki a vaksötét erdőben. Az utolsó emelkedő jött. Erőltetve mentem fölfelé. Alig több, mint 15 perc alatt megvolt a teteje. Innen már csak pár kilométer és lejtő. Futásnak eredtem! A városban koncentráltam a jelekre, nehogy eltévedjek. Az utolsó emelkedőn egy srác mellém szegődött és mellettem futott, bíztatott. Beszélgetni akart, de levegőt sem kaptam. Még egy kanyar és megláttam a célt. Utoljára bedugtam a dugókát és megkongattam a harangot! Beértem!

Lenyomtam a stoppert! 13 óra 43 perc! 1 óra 5 perccel jobb a tavalyinál. Űridő! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezen a pályán ilyen időre vagyok képes. Jól sikerült a felkészülés, a frissítés, az erőbeosztás. Elkaptam a fonalat és nem engedtem el egészen a végéig. Életem egyik legnagyszerűbb futása volt! Ez az én napom volt.

Eredmények: http://terepfutas.hu/versenyek/idei-versenyek/terepszazas/eredmenyek-vegleges

 T100-megcs.jpg

 

T100-okl.jpg

4 komment

Címkék: Terepfutás T100

Gerecse 50 (2014)

2014.04.20. 11:46 pamutmamut

Gerecse 50 a nagy klasszikus. Közel van és jó az útvonalvezetése. Nem tudom hányadszor megyek, de nem is érdekes. Jövőre majd összeszámolom, ha lesz kedvem. 

Fél 6-kor már alig van parkoló, még éppen elcsípünk egyet. Nem neveztünk előre, de nem is volt baj, mert sor állás nélkül is gyorsan megy. A rajtoltatás azonban már nem zökkenő mentes. Jó hosszú sor áll a rajtnál. Idén új vonalkódos technikával mérik a rajt-cél időket. Rajtnál le kell olvasni a vonalkódot.

G50-rajt.jpg

Mivel szűk a hely, elég lassan megy. 6:11-kor sikerül elindulni. Rögtön futásnak eredünk Paripával. Megpróbálunk minél több embert megelőzni a szanatórim utáni szűk ösvényig. Nem sikerül mindenkit, de szerencsére elengednek minket.

János-forrás után jön az első emelkedő. Felét megfutjuk, majd séta. A hivatalos útvonalon megyünk, életemben most először. Eddig az előttem lévőket követve mindig rossz felé mentem itt. Szép rész, kicsit hosszabb és több a szint. Sziklás emelkedő előtt utólér minket Váli Pisti. Nagyon jó formában van. Egy jó darabon együtt futunk. Jó a tempó, kellemes hűvös idő van. Sárga jelzésen gyors gyaloglásban megyünk fel és a tetőn futni kezdünk. A murván könnyedén futunk lefelé, én egy kicsit előre megyek, Paripa követ engem. Körtemplomnál megkapjuk a második pecsétet.

Az erdő hihetetlenül zöld, a madarak énekelnek. Ki az, aki ilyenkor otthon alszik a pihe-puha ágyában és miért? Mivel már megelőztük a gyalogosokat, alig van valaki előttünk. Teljesen más így a Gerecse, még a jelzéseket is figyelni kell. Suhanunk a fák között és nagyokat szippantunk a friss levegőből. Könnyű szakasz, sok lejtővel. A Gorba-tető előtt egy srác utánunk kiállt. Szerinte ki kéne menni az aszfaltra. Igaza van, a tömeg arra szokott menni, de a hivatalos útvonal nem arra vezet. Ő is velünk tart inkább. Hosszú aszfaltos lejtő, visszafogottan futjuk meg. Tardoson a következő pont. Mivel rétes nincs, pecsételés után megyünk is tovább.

Sétálunk egy kicsit és eszünk. A kútnál iszunk és folytatjuk az utat. Hátunk mögött feltűnik Nagy Tamás és Prieger István. Váltunk pár szót és egy darabon együtt haladunk, majd előzgetjük egymást. Végül Tamásék ellépnek tőlünk. Mi a saját tempónkban folytatjuk. Szép szakasz ez, hullámvasút a széles erdei úton. Gyönyörű a bükkerdő.

G50-sziklás.jpg

 Sziklás lejtő és már lent is vagyunk Pusztamaróton. Lajtos kocsinál két korty vizet veszek magamhoz és futásnak eredünk.

Kis híján megfutjuk ezt az emelkedőt is. Az egyik kedvenc szakaszom a mező az esőházzal. Pillanatra megállunk és bemutatom tökéletes mérlegállásom az erdei állatoknak. Tetszik nekik.

G50-mérleg.jpg

Innen már nem sok van Héregig. Szokás szerint vizet töltünk a temetőben.

Irány a Bányahegy. Az elején futunk, a meredekebb részeken pedig gyaloglunk. Itt nincs értelme erőltetni, mert alig gyorsabb, mint gyalog.

G50-bányahegy.jpg

Elég gyorsan letudjuk a meredek emelkedőt. A tetőn futunk egy keveset a pontig. Ezzel a szintek jelentős részét letudtuk. A ponton kólát iszunk és eszünk 1-1 gélt.

G50-bányahegyParipa.jpg

Most én is lemon fresh gélt tolok, de nekem annyira nem jön be. Paripának ez a kedvence.

Megkezdjük a leghosszabb szakaszt. Lefelé alacsony pulzus és flow!!! Kb. 10 percig tart, amíg a cukor fel nem szívódik a kólából. Utána már nem érzem magam valami fényesen, de azért futok, mert futni kell. Követem Dávid Csabát, aki a lejtőn megelőzött és szép lassan elszakad tőlünk. Lefelé elég poroszkálós tempót tudunk csak futni, ezen van mit fejlesztenünk. A nagy mezőre érve kevés gyaloglás ami jól esik. Aztán vissza az erdőbe a szűk kacskaringós ösvényre. Utólérjük Csabát és együtt futunk, szigorúan követve a kéket. Rövid aszfaltos emelkedő és elérjük a vértestolnai műutat. Jól esik megállni. Eszünk egy sós zsíroskenyeret és iszunk két pohár szódát. Jól esne leülni, de nyomjuk tovább. Hullámvasút nehezíti a haladásunkat, az emelkedőkön már össze kell szorítani a fogam. Bazalt a talpunk alatt, ez már jó jel. Végre megérkezünk Koldusszállásra. Kb. 40 mp-et töltünk ott és Paripa sétálni kezd. Jó sokat pihentünk.

Eszünk valamit és futni kezdünk a murván. Egyre nehezebben megy. A múlt heti Mátrabérc még kicsit bennem van. Néhány szitokszó is elhagyja a számat (Macska rúgja meg!). A meredekebb részen gyaloglásra váltunk. Erőltetve haladunk felfelé, becsatlakoznak a 20-as táv résztvevői. Tömeg a Kisréti vadászházig. Gyors pecsételés és megyünk tovább

Nehéz elindulni, de futni kezdünk. Erős a tempó, pattog a fogzománc. Közel a cél, menni kell. Megfutjuk ezt a szakaszt egészen az autópálya híd előtti emelkedőig. Ismét egy ellenőrző pont.

Az utolsó emelkedő, aszfalton a Turulig. Az elején futunk, majd gyaloglunk. Megelőzünk pár embert. Felérve futás, nehezen megy. Jó lenne belesétálni, de megyünk tovább. Utolsó pontot is elérjük.

Innen már csak a lépcső van hátra. Erősen koncentrálva simán lejövünk, a városban még egy lapáttal ráteszünk. Szembe már Tamásék sétálnak. Pacsizunk és befutunk a célba. 5:46 perc. Nem rossz.

G50-célban.jpg

Jó kis futás volt, kellemes időben. Az eső már nem kapott el minket. Így korán indulva, elkerülve a tömeget élvezhető a G50. Szerintem jövőre is jövünk és futunk egy 5:30-ast! :-)

u.i: Misa, itthon a lépcsőn jöttem fel!!! Tanúm is van rá! :-)

Szólj hozzá!