A tavalyi Magas-Tátra után idén az Alpokba mentünk túrázni Schladmingba (Ausztria). 5 órás autóút után csütörtök este 21.00-re érkeztünk meg a szállásra (ridehouse.hu). Jó hangulatú (vinnyogva röhögős) vacsorát követően aludni tértünk.
Reggel 6:45-kor indultunk egy gerinctúrára. Idén 8-an vágtunk neki: Helga, Zsuzsi, Paripa, Slampák, Vöcsök, Csige, Zeusz és Pamut. A Hochwurzen felvonónál kiraktuk a csapatot és Pityuval két autóval felmentünk Moarhofalm-ig. Az egyik autót otthagytuk és visszajöttünk az enyémmel. 08:30-kor indult a felvonó, amivel gyorsan fent voltunk a hegyen 1850 méteres magasságban. A gyönyörű napsütétes időben megcsodáltuk a szemközti Dachstein hegytömböt.
A hüttében ittunk egy kávét és elindultunk a gerincen. Az útvonal eleje kellemes séta volt.
Később a megmaradt hó tartogatott izgalmat. Mivel viszonylag korán mentünk (jún. 28-30) ezért a téli hó még nem olvadt el. Több északi kuloárban kásás hó borította a turistautat. 
Az átkeléseknél figyelni kellett, alaposan be kellett rúgni a bakancs talpélét a hóba hogy rendesen tartson. A hó viszont a szokásosnál is szebbé varázsolta a tájat, nem győztünk betelni a látvánnyal. Csige Fecó ötletére útba ejtettük a 2339 méter magas Schiedeck csúcsot.
Nem bántuk meg, tökéletes körpanoráma fogadott. Ezután következtek a tengerszemek. A tavakat még hó és jég borította, csak a körvonaluk látszott.
A terep itt is havas volt, ami meglehetősen belassított minket. Már nagyon vártuk, hogy elérjuk az Ignaz-Mattis hüttét, örültünk amikor végre megpillantottuk.
Igaz, hogy mélyen alattunk volt de már láttuk hová tartunk. Itt egy szakaszon az olvadó hóból eredő patakok pont a turistaúton folytak. Alig lehetett kikerülni. A hüttébe érve ittunk egy sört és élveztük a kilátást. Innen egy darabig hegyi ösvényen haladtunk, majd rátértünk egy széles murvás útra. Több mint 1 órába telt míg a murvás szerpentiten lejutottunk az autóig. Már mindannyian untuk az utat és nagyon vártuk, hogy megpillantsuk az autót. 24 km megtétele után 8-an bepréselődtünk a Zafirába és szép lassan lecsorogtunk a hegyről. Leérve Schladmingban vásároltunk egy Spar-ban. 15 percünk volt megvenni mindent. A csemegés pultban álló nő csúnyán nézett és 3x visszakérdezett mikor Vöcsök 1 kiló szeletelt felvágottat kért! :-) A szállásra érve készítettünk egy kevéske parasztreggelit. Ehhez 2 kiló krumplit, 4 szál kolbászt, 1 kiló szalonnát és 30 tojást használtunk fel. Finom lett és még szombatra is elég volt! :-) Egy-két sör elfogyasztása után korán mentünk aludni.
Szombatra egy keményebb túrát néztünk ki (bár az előző is az volt). Königstour Klafferkessel névre hallgat ez a túra. 1 vagy két napos teljesítést ajánlanak. Papíron 20 km-es túra 1700 méter szinttel. A valóságban 28 km!! Most már tudjuk! :-) A túra első fele könnyű séta volt a Gollinghüttéig. Innen Paripa nem jött tovább velünk. Erős tériszonya miatt jobbnak látta ha visszafordul és a Preintalerhütte felé veszi az irányt. Mi megkeztük a túra nehéz, izgalmakat tartogató részét.
A völgy oldalában kezdtünk el egy szerepentinen emelkedni. Több csapatot megelőztünk. Néhány helyen igen keskeny volt az ösvény és meglehetősen meredek az alattunk lévő hegyoldal. Egészen 1900 méterig árnyékban haladtunk, ami nagyon jó volt. A nyereg közelében könnyebben haladtunk, kevésbé volt kitett az ösvény. A nyeregből pedig már látszott a csúcs és 25 perc alatt fel is értünk. A 2618 méter magas Greifenberg csúcson fényképezkedtünk és megebédeltünk.
Lefelé, kellemetlen meredek ereszkedés következett.
Néhány helyen drótkötéllel biztosították az útvonalat. A Klafferkessel-hez érve szinte az egész völgyet (és a tavakat) hó borította. Összesen több mint 1 km-t tettünk meg hóban. Szerencsére előttünk már járt valaki aki tudta merre kéne menni és kitaposta az útvonalat.
A völgyből kivezető útvonalon megint egy havas rész következett. Az eleje nem tetszett mert meredek volt de lejjebb már jobb volt a helyzet. Egy helyen aztán a nyomok a lejtő felé fordultak és látszott, hogy több helyen megcsúsztak az előttünk haladók. Itt viszont egyáltalán nem volt veszélyes. Slampák esett el először és gatyaféken szánkázott lefelé a hóban. Helga szintén szánkózott. Én inkább gyenge sítudásomat vetettem be és lábon sikerült leérnem. Lejjebb pedig futottam lefelé a puha havas lejtőn.
Csak fel kellett ugrani, a hó jól tompította az érkezést. Leérve megszelidült a táj, köves szerpentinen haladtunk sokáig. Már nagyon vártuk, hogy elérjük a hüttét. Egy domb után aztán végre megláttuk a tetejét.
Mint mikor a sivatagban meglátod az oázist! Paripát is megleltük, a Schladminger csapolt sör az nagyon finom volt! Innen már csak le kellett jutni a hegyről. 600 szintet kellett megtenni. Az elején sziklás terep volt aztán átváltottunk murvás útra. Jól járható volt, de unalmas. A vége tartogatott még egy kis meglepetést. A Riesachbach patak sziklába vájt patakmedre mentén vezetett az útvonal.
Közben több helyen hidak és vízesések fűszerezték meg a lefelé vezető utunkat. Fáradtan érkeztünk meg a parkolóba. Sokat kivett belőlünk a magashegyi túra. A szállásra érve vacsora után a többség korán ment aludni.
Vasárnap délelőtt elugrottunk a közeli Stoderzinken Zipline-ra egyet csúszni. 18 percig ment a buszunk fölfelé a hegyre ahonnan az indulás volt. A pálya 2,5 km-es, 700 méter szintkülönbséggel!
Félúton van egy átszállás ahol átakasztanak egy másik "madzagra". Előtte még egyikünk se ment ilyenen. Jó élmény volt, főleg az indulás!
Tartalmas, élménydús három napot töltöttünk az Alpokban. Szuper időnk volt végig! Gratulálok minden résztvevőnek, ügyesek és kitartóak voltatok! A két lány pedig különösen kemény volt! Nagyon jól bírták a megpróbáltatásokat! Jó pihenést, jövőre újra várnak a hegyek!
