HTML

Linkek

A futás olyan hegyek nélkül, mint az élet futás nélkül. Lapos.

Friss topikok

  • luy123: Készülőben van egy Pilisi Kilátások Kör is, a "Pilisi Kilátások" jelvényszerző mozgalom alapján. (2016.10.20. 15:50) Körző
  • RabiMiki: Csákvár már vááááros! Aztakutyafáját! Gratulálok! :) (2014.10.12. 21:40) VérKör bringával
  • ubp: Egészen kedvet kaptam :) De tudom, hogy milyen sok munka, futás van mögötte! Gratulálok a szép te... (2014.05.11. 22:46) Terep százas 2014
  • RabiMiki: Gratulálok, srácok! A teljesítéshez és az on-line pálya kidolgozásához is. Velem futottatok össze... (2014.01.27. 09:55) VérKör, a kezdetek
  • Tinca: Amennyiben a leírás helytálló, hattal. Ez esetben persze a Cerbonát nem tekintem csokinak. (2014.01.25. 20:48) Kincsesbánya 30 (2014)

Rockenbauer Pál 133

2018.07.25. 08:21 pamutmamut

Rockenbauer Pál 130 emlékúton a Zalában (egy emlék 2012-ből)
 
Előkészületek
 
Pénteken kiadták a hőségriasztást, de ez nem tántorított el az indulástól. Munka után autóval indultam Nagykanizsára. 19.00 után ott voltam és be is neveztem a 130 Km-es távra. Színes térképet kaptam és egy ellenőrzőlapot, melyen 24 (!) pecsétnek volt hely. A többiek után eredtem egy közeli pizzériába. Pizzával és sörrel gyűjtöttünk erőt a másnapra. Este beszéltem pár szót a hálótársakkal. István a 130-as távra készült. Már bejárta a távot két részletben. 18-20 órát tervezett, de a melegtől tartott. 22.00 óra után feküdtünk le az osztálytermekben kialakított szálláson. Hálózsákot nem kellett használnom, mert nagyon meleg volt. A meleg és a többiek horkolása miatt 2-3 óránál többet nem sikerült aludnom, de ahogy hallottam másnak sem nagyon.
5.00 órási kelés után ettem, ittam majd bekentem a kényes helyeket kidőrzsölődés ellen. Napolajat is kentem magamra. Átnéztem még egyszer a felszerelést és vizet tankoltam. Leadtam az éjszakai csomagomat, amit Bázakerettyére szállítottak a rendezők. 6.00-óra előtt megkaptuk a rajt pecsétet, majd 6.00-kor elrajtoltunk.
 
Bemelegítés
 
Istvánnal és Bélával indultunk el futva. Kellemes időben futottunk kifelé a városból (aszfalton) Palin irányába. Béla kicsivel gyorsabban futott, mint mi és megelőzött minket. Jó tempóban érkeztünk az első ellenőrző ponthoz Zsigárdra (7,9 Km). A házak előtt egy bója volt és színes filc, amivel X-et rajzoltunk a lapra.
Erdőben folytattuk az utat, jól járható dózerúton. Jobb kanyar után homokos úton halatunk és Hosszúvölgybe értünk. Hosszúvölgy, nem egy völgy neve, hanem egy kis zalai falu. Éppen csak a szélét érintettük , majd aszfalton kocogtunk tovább Homokkomáromba. István elég kemény tempót diktált. Mondtam is neki, hogy óvatosan mert még messze a vége. Emelkedőkön is futott volna, de én visszafogtam. Ezen a szakaszon előzött meg minket egy hármas, egy lány és két srác futott el mellettünk. Meredek ereszkedés, majd egy hosszabb kaptató után értük el a kék és a sárga kereszteződését, ahol újabb önellenőrző pont fogadott (17,5 Km).
 
Megkezdjük a kört
 
A túra egy 17,5 Km-es „bevezető” szakasszal kezdődik, majd egy szép nagy kört teszünk és végül ugyan azon az úton megyünk vissza, amerre jöttünk. A bemelegítés megvolt és megkezdtük a kört. Ismét futva haladtunk a dimbes-dombos tájon. Már az elején feltűnt, hogy a dombok nem magasak, de meglehetősen meredekek. A tempó még mindig kiváló volt, mikor az Oltárci vadászházhoz értünk (23,8 Km). Idáig megittam 1 liter Iso italt és 1 liter vizet. A ponton személyzet is volt, vizet töltöttem és almát kaptunk. Elindultam, majd 200 méter múlva utánam kiabáltak. Otthagytam a túrabotom :-).  Visszaszaladtam érte.
Istvánnál GPS is volt, benne az útvonallal. Sokszor segített a műszer, mert egy pillanat alatt lehetett vele ellenőrizni, hogy jó felé megyünk-e, illetve a kereszteződések előtt meg tudtuk nézni melyik út lesz a mienk. A jelölések nem voltak rosszak, de volt olyan kereszteződés ahol fa hiányában nem volt jel, csak 50-100 méterrel odébb. Combig érő fűben folytattuk a túrát, majd jöttek az első szőlőhegyek. Hahót felé közeledve egyre melegedett az idő. Elég volt egy pillanatra nem figyelnünk, mindjárt félrementünk 200 métert. Egy kidőlt fa takarta el előlünkt az utat. Hahóton egy benzinkútnál találtunk egy csapot, ahol megmosakodtunk, bevizeztünk a fejünket. A pont egy kocsmában volt (40,3 Km). 11:20-ra értünk oda. A helyiek fröccsöt fogyasztottak Symphoniával és értetlenül bámultak minket. Nem értették, hogy mit csinálunk síbottal a majdnem negyven fokban. Kaptunk zsíroskenyeret és paradicsomot. A következő vízvételi lehetőség 9 km-re volt, de mégis 1,5 liter vizet töltöttem.
 
Grillsütő
 
Hosszú árnyék nélküli szakasz következett. A nap egyre melegebben sütött. Bekentem magam még egyszer naptejjel. Már kevesebbet futottunk. Söjtör előtt egy komolyabb emelkedőt másztunk meg. A faluban Deák Ferenc szülőháza előtt volt a pont (49,3 Km). A házban a WC-ben vizet töltöttünk és megmosakodtunk. Megnézni nem volt időnk. Gyalogolva indultuk tovább, és 500 méter múlva egy kútnál a hideg víz alá dugtuk a fejünket. Kicsit később egy fa alatt ismét megálltunk, újra kellett ragasztani a mellbimbómat. (Ilyenkor célszerű leragasztani, mert az izzadtság és a póló csúnyán ki tudja dörzsölni.)
Ismét napsütötte mezőn haladtunk. A hőség fokozódott. István sokat panaszkodott a melegre, nem sokkal később kicsit lemaradt. Futni már nem tudott, de a forróság miatt én sem akartam. Pusztaederics határában, a gazdaságnál volt egy önellenőrző pont, ahol megbeszéltük, hogy külön folytatjuk a túrát. Egy ideig együtt haladtunk, de egy hosszú napsütötte emelkedőn lemaradt. Valahol itt vettem észre, hogy a bal lábam leégett. Jobban megnéztem és kiderült, hogy nem leégett, hanem a sok gazban való meneteléstől és a sok portól allergiás kiütések és kis hólyagok keletkeztek rajta. Vörös lett a bőröm és kissé megdagadt, de szerencsére nem fáj,t vagy viszketett. Inkább csak kellemetlen volt.
Rádiházára egy 3 Km-es szakaszon oda vissza azonos útvonalon kellett mennünk. Az út elején szembe jött velem Béla, aki az elején lehagyott. Kemény tempót diktált, a Spartathlon-ra készül. Rádiházára lefelé menet elfutottam egy idős úr mellett, aki vadul integetett, hogy lassítsak. Nem igazán értettem miért, de gyaloglásra váltottam, majd kiszúrtam magam előtt egy cigányasszonyt, aki éppen az út közepén pisilt. Elég részeg volt, pont mint a 100 méterrel lejjebb gyalogló férje, aki ordibált neki. Rádiházán egy kocsmában volt a pont (60,9 Km). Citromos sört ittam volna, de csak gapefruitos volt. Mindegy, az is jó lesz. Beszéltem pár szót egy sráccal, aki gyalogolva jött végig igen komoly tempóban. Megbeszéltük, hogy előre megy és majd utólérem és éjszaka együtt próbálunk nem eltévedni. Indulásom előtt beért István is, de legalább 30 perces pihenőt tervezett. Elkészült az erejével.
Gyalog indultam Bázakerettye irányába. 2,2 liter vizet vittem magammal a 25 Km-es távra. Elég lassan haladtam, így a srácot nem értem utól. Futni már alig-alig tudtam. Nagyon szenvedtem a melegtől. Minimális futással értem Lasztonyára. Egy cigány kissrácba botlottam a faluban aki messziről kiabált:
-          Maguk túristák?
-          (2 mp szünet) Igen.
-          Hová mennek?
-          Nagykanizsára
-          Messze van.
-          Tudom, köszi.
 
A faluból kiérve meredek szűk ösvényen vánszorogtam fölfelé. Nehezen, de eljutottam a forrásig (79,4 Km). A forrásból egy csepp víz sem folyt. Éppen utánam ért oda egy srác, aki szintén számított a hűvös forrásvízre. 2 deci víz lehetett még nálam, ezzel indultam neki a 4,5 Km-es szakasznak. Fél óra múlva meg is ittam mindet. Bázakerettére még világosban értem be, kicsit elszomjazva (85,3 Km). A kocsmában kólát és vizet ittam, 3 és 5 decit. A kólát már sokan ajánlották. Fel tudja dobni nehéz helyzetben az embert. A kocsmában utólértem a srácot, akivel együtt akartam menni este, de éppen akkor indult. Muszáj volt pihennem, nem mentem velük. Kicsit ápolgattam szépen fejlődő vízhólyagjaimat, majd átvettem az estére bekészített ruhát. Egy idősebb úr érkezett a pontra. Sándor ivott egy sört és folytatta az utat. Vele mentem tovább.
 
Éjszaka
 
Szürkületben indultunk el, majd belegyalogoltunk a zalai éjszakába. Kék+ jelzésen, aszfalton mentünk Budafapusztáig. Túratársam erős tempót diktált, alig bírtam tartani vele a tempót. Ő a hetvenes távon indult, így még elég friss volt. A bal bokám fájdogált egy kicsit, de nem sántítottam. Az idő hűlt valamennyit, de hűvös nem lett, inkább elviselhetővé vált. A fáradtság miatt nehezebben tájékozódtam. A túratársra bíztam magam ezen a szakaszon. Ő rutinosan vezetett, mindössze egy helyen mentünk félre száz-kétszáz métert.  Kemény emelkedőt másztunk meg, mire elértük a pontot, majd leereszkedtünk Kistolmácsra (94,3 Km). A tó melletti diszkóban nagy buli volt, már messziről hallottuk. Táncolni nem volt kedvünk, így nem mentünk be. Inkább mellette a kocsmában pecsételtünk és ittunk egy teát. A mellettünk ülő srácok sörrel melegítettek be a bulira.
 
10 perc szusszanás és irány tovább. Elgémberedett lábakkal indultunk útnak. 5 perc után már jobban mozogtak és kevésbé fájt. Kevés emelkedővel tarkított úton átevickéltünk Borsfára. Itt pont nem volt, de leültünk a falu szélén a fűbe egy kicsit enni. Borsfa után Valkonya következett. Fáradtan, megtörve elértük a falut és a Rockenbauer Pál turistaházat (103,4 Km). Két hölgy volt a pontőr. Zsíroskenyeret és paradicsomot kaptunk. Megérkezett egy hölgy is a párjával. Látták, hogy ápolgatom a lábamat és leukoplasztot ajánlottak rá. Leragasztottam a jobb lábam és kicsit segített. Vizet töltöttünk az utolsó szakaszra. Elég sokat időztünk itt.
 
A hét domb nevű rettenet következett. Egyik domb a másikat érintette, köztük meredek lejtőkkel. A botjaimra támaszkodva fogcsikorgatva gyűrtem magam alá egyiket a másik után. Útközben egy helyen kissé eltévedtünk, de hamar megtaláltuk a helyes irányt. Találkoztunk a 40-es táv indulóival. Ők a 40 éjszakai távot választottak. Egy helyen 3 fiatal ült és vadul boroztak, hőzöngtek. Már messziről hallottuk a kiabálásukat. Az esztergnyei szőlőhegyre kitérővel lehetett eljutni. Egy kék R betű jelzi a kitérőt. Már azt hittük elhagytuk de nem, végül meglett. A ponton pontőr és víz fogadott (109,8 Km). Ettem egy falat szendvicset és benyomtam egy energia zselét meg egy kis vizet.
 
Pár perc múlva újra a sötét erdőben követtük a jeleket. Ezen a szakaszon jobban éreztem magam. Pár kilométer múlva elértük a kék-sárga elágazást. Körbeértem, már „csak” az előző napon bejárt 17,5 Km volt hátra. Meg sem álltunk, mivel nem volt pont, hanem leereszkedtünk a lejtőn és rátértünk az aszfaltra. Bal kanyar után leültünk egy kicsit a korlátra. Ettem pár falatot és ittam. Sándor zoknit cserélt.
 
Ez már ismerős terep lett volna, ha nem lettem volna hulla fáradt, nem visszafele kellett volna menni és nem éjjel. Így a jeleket figyeltük, amik jók voltak. Egy helyen majdnem elnéztük, de az utolsó pillanatban észrevettük és balra fordultunk. Egy komolyabb emelkedő jött, majd egy kicsit könnyebb szakasz és Homokkomárom. Leültünk egy kicsit, mert Sándornak hányingere volt. Nekem nem volt, de mikor mondta nekem is az lett. Szerecsére negyed óra múlva mindkettőnknek elmúlt.
Aszfalton átballagtunk Hosszúvölgybe, majd jött a homokos szakasz. Utána bal kanyar és egy soha véget nem érő szakasz. Már azt hittem ebben az életben nem érjük el a Zsigárdi házat. Szenvedtünk mindketten. Közben kezdett fény beszűrődni a fák között. Pirkadt. Lekapcsoltuk a lámpákat és néhány, majdnem végtelen egyenes után elértük a házat. (121,8 Km) Egy kicsit leültem Sanyit elküldtem, hogy ne várjon rám.
 
Végjáték
 
3-5 perc ücsörgés után indultam el újra. Szidtam magam, hogy minek ültem le. Úgy elgémberedtek a lábaim, mint két cölöp. Esetlen botorkálásba kezdtem a murvás úton, ami „kellemesen” maszírozta a gazdagon hólyagozott talpaimat. Már mindenhol le akartam ülni, de tudtam hogy keserves lesz az elindulás. Nagykanizsára érve azért leültem 1 percre és ettem egy kis müzli szeletet. Korgott a hasam. Ketten megelőztek. Az állapotomhoz képest erős tempóban haladtam az aszfalt úton a cél felé. A nap közben feljött, szerencsére még erőtlenül sütött. Negyed óra múlva ketten elfutottak mellettem. Igazából nem is futottak, valami fura dolgot műveltek, ami a futás és a gyaloglás keveréke lehetett. Megirigyeltem őket, én is megpróbáltam futni. És láss csodát, én is pont olyan szánalmasan futgyalogoltam mint ők. Nagyjából 63 méteren keresztül bírtam ezt a külső szemlélőnek vicces dolgot, majd visszatértem a gyalogláshoz. Egyenletes 5-ös tempóban haladtam, a cél közeledett. Sándor is feltűnt a távolban, egy kicsit közelebb értem hozzá. A városban volt némi helyismeretem reggelről és megtaláltam valahogy a Rozgonyi utcát. Emelkedett az út a nap pedig szembe sütött. Erőltetve közeledtem a cél felé. Körforgalom, majd megláttam a célt. Beértem! Az órám 6:49-et mutatott. Megkaptam a célpecsétet és az oklevelem. Egy mini, de szép kitűző is jár a teljesítőnek.
 
Lezhanyoztam és aludni tértem, közben a terepen küzdőkre gondoltam, akiket még egyszer megpörkölt a nap, hiszen 15.00 óráig kell beérni. Gratulálok minden teljesítőnek, ebben az időben ez férfimunka volt!
 
Az egyik legkeményebb túrám volt (ha nem a legkeményebb). A 37 fokos hőség nagyon leszívta az erőmet, az alattomos zalai dombok pedig mégjobban megnehezítették a dolgomat. A végén már csak a kitartásom és az akaraterőm vitt be a célba. A lábaim eléggé elhasználódtak. A talpamon, sarkamon és egy-két újjamon vízhólyagot lettek. A bal bokám egy kicsit bedagadt. A vasárnapot végig feküdtem (a reggelt kivéve :-)) mert járni nem nagyon bírtam. Hétfőn már egy fokkal jobban voltam, de még kell pár nap mire visszanyerem az erőmet és járóképességem.
 
Táv
129,6 Km
Szintemelkedés
2640 m
Időm
24 óra 49 perc
Átlagsebesség
5,22
Átlag pulzus
122
Folyadékfogyasztás
15 liter
Elégetett energia
8500 Kcal
 
üdv:
Matyi

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tereperdo.blog.hu/api/trackback/id/tr3414134081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.