HTML

Linkek

A futás olyan hegyek nélkül, mint az élet futás nélkül. Lapos.

Friss topikok

  • luy123: Készülőben van egy Pilisi Kilátások Kör is, a "Pilisi Kilátások" jelvényszerző mozgalom alapján. (2016.10.20. 15:50) Körző
  • RabiMiki: Csákvár már vááááros! Aztakutyafáját! Gratulálok! :) (2014.10.12. 21:40) VérKör bringával
  • ubp: Egészen kedvet kaptam :) De tudom, hogy milyen sok munka, futás van mögötte! Gratulálok a szép te... (2014.05.11. 22:46) Terep százas 2014
  • RabiMiki: Gratulálok, srácok! A teljesítéshez és az on-line pálya kidolgozásához is. Velem futottatok össze... (2014.01.27. 09:55) VérKör, a kezdetek
  • Tinca: Amennyiben a leírás helytálló, hattal. Ez esetben persze a Cerbonát nem tekintem csokinak. (2014.01.25. 20:48) Kincsesbánya 30 (2014)

Iszinik 100 (2013)

2013.11.24. 17:10 pamutmamut

A túra ötlete egyszerű. Vedd a Kinizsi százas túrát és fordítsd meg. Ellenkező irányban, az év ellentétes napján teljesítsd a 100 Km-t. Már tavaly szerettem volna részt venni rajta, de egy húzódás miatt nem mertem elindulni. Idén szerencsére semmi sem hátráltatott és már nagyon vártam a túra napját. 

Szombat reggel vonattal érkeztem Szárligetre, ahol már sokan voltak. A nevezés olajozottan zajlott, profi módon. Norbi is megérkezett. Ő tavaly már teljesítette, így tudta mire számíthat, én csak sejtettem. (Utoljára 2011-ben voltam Kinizsin.) rajt_1.jpg

Elég sok futó is indult, ennek örültem. Pontban 7:30-kor elrajtolt a mezőny. A több száz induló egyszerre indult el a kék jelzésen pest felé. Akit csak tudtam megelőztem az elején, Norbi követett. Egy bakancsban vágott neki az útnak ami saját bevallása szerint is nyomja a lábát. Biztos szereti a fájdalmat! :-) Azért vitt magával egy tartalék félcipőt is, hogy legyen mit cipelnie. Az autópálya aluljárónál elhagytam és egyedül folytattam. A Somlyó-hegy felé vettük az irányt. Néhány futóval nagyjából egy tempót mentünk és váltottunk pár szót. Az időjárás tökéletes volt, 6-8 fok és néha a nap is előbújt. A pulzusomat figyelve tettem meg az első szakaszt, nem engedtem 155 fölé. A kulcsosháznál megkaptuk az első pecsétet.

somlyo.jpg

Két lány haladt előttem akiket már régről ismertem, jó tempót mentek, követtem őket. Jól futható szakasz következett Tornyópuszta felé hosszan lejtett az út. Az előző napi esők miatt sok helyen sár volt, kerülgettük a tócsákat. A tervezetthez képest erősebb tempóban haladtam, de nem éreztem soknak. Jól ment a futás, élveztem minden lépést! Tornyópuszta eléggé lehangoló képet mutatott. Düledező épületek, lyukas kerítések és elvadult növényzet jellemzi a környéket. 19 Km-nél Koldusszállásra érkeztünk, ahol egy ellenőrző kódot írtunk fel. Itt egy vadászház van, amit a Gerecse 50-en sosem láttam még.

koldusszallas.jpg

Innen a Gerecse 50-ről jól ismert útvonalon haladtunk. Két ismerős futott el mellettem, már sok versenyen találkoztam velük. Viszonylag szűk réteg űzi ezt a sportot. 25 Km-nél elértük a Vértestolnai műutat ahol a második pecsétet kaptuk.

Előző nap elrejtettem itt egy 1,5 literes flakont ISO-val tele. Szerencsére a vaddisznók nem itták meg. Teletöltöttem a púpomat. A frissítésem jól alakult a terveknek megfelelően 10 Km-enként ettem valamit és folyamatosan ittam. Valahol itt csatlakozott hozzám egy srác és a következő szakaszt együtt tettük meg. Egy kicsivel gyorsabb tempót ment mint én de tartottam vele a lépést. Bányahegyen kaptunk egy kis vizet a bélyegzés mellé. A lányok még szöszmögtek egy kicsit mi pedig megelőztük őket.

Nemrég vásároltam egy térképes GPS-t ami most járt először éles bevetésen. A tracket rátöltöttem és figyeltem, az útvonalat. Nem csalódtam benne, sok helyen segített ahol elbizonytalanodtam. A Gyermek üdülő után egy jól ismert sziklás részen haladtunk lefelé. Itt megelőztünk egy 50-es indulót. Pusztamarót előtt ettem egy kis olivabogyót. Nagyon bejön a túrák alatt. Biztos a só miatt. A srác akivel együtt haladtam pár száz méter előnyre tett szert, de nem bántam mert sok volt nekem a tempója. Egy széles dózerútra érve rápillantottam a GPS-re és meglepve láttam, hogy 200 métert letértünk az útvonalról. A srác még éppen látótávolságban volt ezért kiabáltam neki, hogy nem jó az irány. Visszafordultam és korrigáltam (a sráccal már nem találkoztam). A letérés miatt a lányok megelőztek. 41 Km-nél a Bajóti műúthoz érkeztünk. A szervezők itt hot-doggal kedveskedtek. Megint megelőztem a csajokat. :-) A tempóm még mindig jó volt, elég sokat futottam. Péliföldszentkeresztnél megint jó szolgálatott tett a GPS. A templomnál kicsit elbizonytalanodtam merre is van a kék +. Egy emelkedőn találkoztam egy apával és a fiával. Beszélgettünk:

- Jó napot merre mennek?

- Pest felé

- Honnan indultak?

- Szárliget

- Hú az messze van, megalszanak és holnap folytatják?

- Nem, folyamatosan megyünk míg be nem érünk.

- Mi csak gombászunk, jó utat.

- Köszönöm, viszlát.

48 Km-nél beértem a Mogyorósbányára a Kakukk sörözőbe. 6 óra 24 perc alatt teljesítettem a túra (könnyebbik) felét. Itt leültem és pihentem egy kicsit. Közben a lányok is befutottak és az egyiküknek ez már a végét jelentette. Ő az 50-es távon indult. Tea és banán elfogyasztása után a rettegett Gete felé vettem az irányt. 

A Kőszikla után a Tokodi pincék következtek. Lefelé fantasztikus kilátás nyílt a környező tájra.

koszikla.jpg

A pincéknél most nem volt senki, a Kinizsin itt egy komoly frissítőpont üzemel. A Hegyes-kő következett, a magyar zászló most nem lobogott.

hegyestu.jpg

Meredek lejtőn leereszkedtem a horgásztóhoz és elkezdtem a mászást. Először köves emelkedő jött, majd egy kicsit enyhült a végén pedig toronyiránt fel a hegyre durva emelkedőn. Erősen kapkodtam a levegőt mire felértem, nem a legmagasabb hegy a túrán, de ez a legnehezebb. Még világos volt, ahogy terveztem. A pontőrök tüzet raktak, készülve az éjszakára.

gete.jpg

Dorog felé indultam. Hosszas ereszkedés után értem Dorogra itt elmajszoltam a második és egyben utolsó szendvicsemet. Jó jel, még tudok enni! Átmentem a főút túloldalára mikor eszembe jutott, hogy valahol itt a pont. Ezért gyorsan visszamentem a sörözőbe. Az óra 16:35 percet mutatott, 9 óra telt el az indulástól és 61,9 Km-t tettem meg. Pihentem egy keveset és vettem egy alma fröccsöt. Egy srác nevezett az éjszakai 40-es távra. Megkérdeztem futni vagy gyalogolni szeretne-e. A válasz is-is volt. Az éjjel nappaliban vettem egy kólát és vizet majd belefutottunk az éjszakai Pilisbe. 

A városból kifelé futottunk, mivel ő pihent volt elég erős tempóban ment, nehezen követtem. Egy helyen majdnem eltévedtünk, de a GPS segített. Enyhe emelkedőn haladtunk a fejlámpák fényénél. Beszélgettünk. Éjjel a legtöbben csatlakoznak valakihez, együtt nehezebb eltévedni. Nekem különösen jól jött, hogy egy friss ember húzott. Egy kissé visszafogtam, de őt ez nem zavarta. Kesztölc után az erdőben találtuk meg a következő pontot (68,3 Km).

Tudtam még futni de már fáradtam, egyre többet gyalogoltunk bele. A legnagyobb emelkedő következett a Pilis tető. Az emelkedő hosszú volt ugyan, de kevésbé meredek mint a Gete. Nem mondom, hogy könnyen ment de feljutottunk. Útközben több 40-esen indulót hagytunk magunk mögött. Itt eleredt az eső, de nem vettünk fel semmit mert még nem volt komoly. Tíz perc után el is állt. Az idő szinte semmit nem hűlt. A hegytetőre érve, hosszan szintben haladtunk. Nyílegyenes monoton szakasz volt ez, már azt hittük sosem érjük el a szerpentint. Persze egyszer minden rossznak vége szakad, megkezdtük az ereszkedést. Az egyik kanyarban megálltunk. Csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. A kivilágított Budapest pillantottuk meg, előtte a Nagy-Kevély kúpjával. Fantasztikus. Itt egy holtponthoz értem, már lefelé is alig tudtam futni. Többször belegyalogoltam. Alig vártam, hogy elérjük a Pilisszentkereszti műutat. Itt egy kánaán fogadott. Sülthúszsír, körözött, vaj és kenyér. Semmi étvágyam nem volt ezért csak mandarint ettem, de azt vagy 6-ot. Finom savanykás volt. Ittam egy kis kólát is és teát.

A Kevély előtt a Hosszú-hegyen haladtunk. Ez alig emelkedik és inkább hosszú mint magas. Itt benyomtam egy gélt és ittam. Pár km múlva jobban éreztem magam és ismét tudtam futni. A Csobánkai műutat elérve már tudtam, hogy közel járunk a célhoz. A Kevély magasodott a cél és közöttünk. Enyhébb emelkedőn haladtunk, majd ráfordultunk a hegyre. A csúszós sárban még nehezebb volt mászni, minden lépésnél kicsit visszacsúsztunk. A Kevély-nyeregnél volt az utolsó pont.

Innen már csak pár száz méter volt hiányzott a csúcsig, de az jó meredek és sziklás. Lassan de megállás nélkül jutottunk fel az utolsó hegyre. Itt telefonáltam Mejmejnek, hogy indulhat értem a mentőakció. Kellemetlen sziklás terepen botorkáltunk Csillaghegy irányába. Később járhatóvá vált az ösvény. Erőre kaptam és futottunk. Úgy 6 perces ezrekkel közeledtünk a cél felé. Ragadós sáros úton gyalogoltunk majd futottunk. A város nehezen akart elérkezni. Egyszer csak kibukkantunk az erdőből és aszfalt volt a lábunk alatt. A GPS-re néztem és láttam, hogy már csak 800 méter lehet a cél. Ezt már megfutjuk! Jó tempóban vágtáztunk a cél felé. A Sarok presszóban lenyomtam a stoppert! 15 óra 25 perc! Nem rossz.

A 100 Km-es futások mindig különlegesek. Azt szoktam mondani, hogy ez nem csak egy túra hanem egy utazás erdőkön, mezőkön, falvakon át. Mentális felkészültség legalább olyan fontos mint a fizikai. Most mindkettő jól sikerült és a vártnál jobb időt mentem. Ez az én napom volt, minden összejött! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: Teljesítménytúra Iszinik100

A bejegyzés trackback címe:

https://tereperdo.blog.hu/api/trackback/id/tr365653691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.