HTML

Linkek

A futás olyan hegyek nélkül, mint az élet futás nélkül. Lapos.

Friss topikok

  • luy123: Készülőben van egy Pilisi Kilátások Kör is, a "Pilisi Kilátások" jelvényszerző mozgalom alapján. (2016.10.20. 15:50) Körző
  • RabiMiki: Csákvár már vááááros! Aztakutyafáját! Gratulálok! :) (2014.10.12. 21:40) VérKör bringával
  • ubp: Egészen kedvet kaptam :) De tudom, hogy milyen sok munka, futás van mögötte! Gratulálok a szép te... (2014.05.11. 22:46) Terep százas 2014
  • RabiMiki: Gratulálok, srácok! A teljesítéshez és az on-line pálya kidolgozásához is. Velem futottatok össze... (2014.01.27. 09:55) VérKör, a kezdetek
  • Tinca: Amennyiben a leírás helytálló, hattal. Ez esetben persze a Cerbonát nem tekintem csokinak. (2014.01.25. 20:48) Kincsesbánya 30 (2014)

Terep százas 2013

2013.05.13. 08:02 pamutmamut

A Terep százas mindig kihívás, itthon ez "A verseny" terepfutó körökben. Rajthoz áll rajta az élmezőny és persze sok lelkes kezdő is. Tavaly sikeresen teljesítettem, de idén változtattak a pályán. Ettől persze nehezebb lett.

Mivel csak 9.00-kor rajtoltattak el minket, ezért nem kellett korán kelnem. 8.10-kor már a BP, II. kerületi rajtban voltam. Neveztem, átöltöztem majd összekészítettem a csomagot, amit a rendezők Piliszentlászlóra szállítottak. Az időmérő dugókát majdnem a csomagban felejtettem, de még időben eszembe jutott. A rajt előtt találkoztam a másik Oroszlányi indulóval Váli Isvtvánnal és egy két ismerőssel az előző versenyekről. István is a 100-ason indult, először. Mára 15-20 fokot jósoltak, záporral, zivatarral.

9.00-kor elrajtolt a népes mezőny. Innen indult a 75-ös és a 100-as táv is, az ötvenes idén Piliszentlászlóról vágott neki. A várost elhagyva pár száz méter múlva már a Remete-szurdokban futottunk. Itt eleredt az eső. Esőkabátot nem vettem fel mert nem volt hideg. A szurdok végén a Remete-hegy jött. Ez idén is összehozta a mezőnyt, szorosan egymás mögött ballagtunk felfelé. Sietni, előzni nem volt értelme, lesz még bőven idő később.

Jól futható szakasz jött, kevés szinttel, itt elhagytam Istvánt és egyedül folytattam. 6:30-7:00 perces km-ekkel haladtam hűen a tervezett óvatos tempóhoz. Közben a hűvös ellenére folyamatosan frissítettem. A kék jelzésen haladtunk, az eső esett. Egy meredek jobb kanyar után egy saras lejtő jött. Csúszott mint a jég. Mindenfelé kicsúszás nyomok. Óvatosan haladtam lefelé, mikor megcsúsztam. Kézzel hadonásztam és törzsből próbáltam megoldani  a helyzetet. Nem tudom hogyan, de valahogy megfogtam. A Nagy-Szénás hegy megmászása után elállt az eső. Piliscsaba majd Piliscsév következett ahol frissítőpont volt. A pont valamivel előbb volt az előre jelzettnél, de nem bántam. Olivabogyó, aszalt szilva, alma, mazsola volt a menü amit ISO-val öblítettem. Jól éreztem magam.

A faluból kiérve saras emelkedő fogadott ami gyaloglásra kényszerített. Ragadt a sár a cipőre. Messze ketten mentek előttem. A klastrom után megkezdtük a mászást a Pilis-nyeregbe. Szembe iskoláscsoport jött. A nyereg előtt már nagyon közel jártam az üldözöttekhez. Egy új ismeretlen szakasz jött, a Fekete-kőhöz másztunk fel a zöld háromszögön. A tetőre érve egyenesen haladtunk tovább lefelé egy nagyon meredek sziklás ösvényen. Sok helyen a kezünket is használni kellett, de jelet nem láttunk. Rövid idő múlva zsákutcába érkeztünk és visszafordultunk. Úgy 50 méter szintet másztunk vissza mire megleltük a jelet amit hármunk közül senki nem vett észre. Két-bükkfa nyereg után nemsokára az aszfalt úton találtam magam amit megfutottam. 35,4 Km Dobogókő.

Frissítés után futva indultam Dömös irányába. Könnyű szakasznak ígérkezett, de volt benne egy-két meredek, nehezebben futható rész így nem tudtam végig futni. Dömösön a templomhoz közel volt a pont. Tankoltam másfél liter ISO-t, ettem banánt, olivát és nekiindultam a rettegett Prédikálószéknek.

T100 - 2.jpg

Már sokszor megmásztam, tudtam mire számíthatok. Az emelkedő hosszú és nagyon meredek. A Vadálló-kövek után már egy kicsit könnyebb a terep. Páran együtt szuszogtunk az emelkedőn. Felérve egy dugókás pont fogad (itt nincs frissítés). Sajnos a köd miatt semmit sem látni a Dunakanyarból, pedig innen a legszebb. Rövid pihenő után elindulok lefelé. Jól futható rész, alig sétálok bele. 7 órán belül megvan a táv fele (53,9 Km, 1812 m szint). Egész jól vagyok kérek egy levest és zoknit cserélek. Előtte kicserélem a lábamot a meglazul leukoplasztokat és a kezdődő vízhólyagokra felrakok két újat. Elraktam még egy gélt és Visegrád felé indultam. Ismét könnyebb szakasz várt rám.

Az órámra néztem és nem változott a megtett táv. Elhagytam a footpod-ot? Nem hagytam el, talán lemerült vagy tönkrement. Innentől nem tudtam mérni a távolságot. A verseny talán legszebb része jött a Szent László-völgy a patakkal. 6-8 alkalommal keltünk át a patakon, köveken egyensúlyozva. Az ösvény kellemesen futható volt, csak néha kellett gyalogolni. Hamarosan elértük az aszfalt utat is, de Visegrádig már nem ezen futottunk. Itt volt a másik eltérés tavalyhoz képest. Csanya felvitt minket egy kisebb hegyre és a Piros háromszögön érkeztünk meg Visegrádra (63,4 Km).

Frissítettem és sétálva indultam a kék jelzésen fel a Fellegvárhoz. Húzós emelkedő, de csak felértem. A kútnál mosakodtam egy kicsit és az út mellett haladtam tovább egy keveset belekocogva. Ezen a részen értem utól egy 3 fős társaságot akik úgy 100 méterre előttem haladtak. Őket követtem. Jól esett gyalogolni az enyhe emelkedőn, nem kívánta már a testem a futást. Hullámzó szakasz jött, amit friss állapotban jól lehetett volna futni, de így 70 Km környékén az emelkedőkön már sétáltunk. Egy szakaszon megelőztem a hármast és előttük haladtam, de hamarosan visszaelőztek. Nagyon lassan futottam a lefeléket úgy 8-9 Km/h-ra saccoltam a sebességem. Nehezemre esett futni. A lábaim mintha ólomból lettek volna. Ismertem már ezt az érzést, reméltem hogy nem tart örökké. 19:30-ra visszaértem Pilisszentlászlóra (77,7 Km). Leültem egy kicsit és frissítettem. Nagyjából együtt értünk oda a 3 fős társasággal, de ők hamarabb indultak tovább.

A nyomukba eredtem, mert éjjel jobb csapatban menni a tájékozódás miatt. Nagyjából 100 méter előnyük volt, de nem értem utól őket. Szép lassan távolodtak. Lajosforrás után egy új szakasz következett a zöld háromszög jelzésen. Ebből már sejtettem, hogy emelkedő jön. Jött is a Bölcső-hegy, a hegy tetején a fejlámpa is előkerült. A keskeny, benőtt ösvény ezután lejtett, majd jött a Nagy-Csikóvár csúcs és végül a Kis-Csikóvár. Durva kimerítő szakasz volt és a lefelé is bokatörő lejtővel kedveskedett. Nemsokára aszfalt útra értem ami Csobánkára vitt. A falu előtt bal kanyar és piros jelzésen emelkedtem, majd elértem az utolsó ellenőrző pontot (90,8 Km, 3000 szint). A ponton tankoltam még utoljára, ettem kolbászt, sonkát, mazsolát, olivát. Ittam ISO-t és a verseny során most először kólát.

Mikor elindultam nagyon könnyedén futottam. A lábamból eltűnt a fáradtság és kifejezetten gyors tempóban haladtam. Mintha valami durva doppingot adtak volna. (Lehet, hogy tényleg azt kaptam?) Enyhébb emelkedő jött, amit simán megfutottam. Közben eleredt az eső, de csak futó zápor volt ami egy futónak nem jelent gondot. Elfutottam egy három fős társaság mellett. Mintha álltak volna. Utánam is kiabáltak: „Mit ittál a ponton, bort?”. A válaszom: „Ja egy litert!”. Hihetetlen iramban vágtáztam. Mikor meredekebb lett az emelkedő gyaloglásra váltottam, de így is sorban értem utól az embereket. Könnyedén meglett a Kevély-nyereg és rohantam lefelé Pilisborosjenőre. Benyomtam az utolsó gélem. A köves bércet kétszáz méter híján megfutottam. Ha jól számoltam 9 versenyzőt előztem meg a 10-es főútig.

Átkeltem rajta és futva haladtam az utolsó hegy felé. Szántóföld majd aszfalt, figyeltem a kék jelzést ami a célig vezet. Jó tempóban haladtam, de a terep nem volt ismerős. Meredekebb részre emlékeztem és kék jelzésen kívül nem volt a verseny folyamán végig használt narancssárga jelzés. Arra gondoltam, hogy biztosan nem festettek itt, hiszen egyértelműen a kék visz be a célba. Elbizonytalanodtam és elővettem az itinert. Eltévedtem. Nem visz be a kék a célba, váltanom kellett volna. Rohantam visszafelé. Kereszteződéshez értem, de nem emlékeztem honnan jöttem. Álltam a tök sötétben és gondolkodtam, bal vagy jobb? Kritikus ponthoz érkeztem, itt elmehet a verseny és ki tudja hogyan találok egyáltalán vissza. Végül a jó irányt választottam és visszatértem a kereszteződéshez ahol rossz irányba mentem. Egyértelmű jelzés mutatta a helyes utat. A nagy rohanásban elnéztem. Az utolsó emelkedőn voltam a Csúcs-hegyen. Megint előzgettem az előttem haladókat akik közben visszaelőztek. A tetőre érve futásba kezdtem, már látszottak a város fényei. Nemsokára aszfalt volt a lábam alatt, elértem a várost. A célig már nem álltam meg, az utolsó emelkedőt is megfutottam. Üdvrivalgás, csengetés és az utolsó dugókás ellenőrzés. Célba értem! Kifejezetten jól éreztem magam.

A csarnokba lépve taps és gratuláció árasztott el minden felől. Feladat teljesítve! Az időm 14 óra 48 perc lett. 8 perccel marad el a tavalyitól, de a pálya megváltozott 4,6 Km-hosszabb és 321 méterrel több szint van benne. Így az átlagom jobb mint a tavalyi. Beszélgettem egy kicsit ismerősökkel, majd haza indultam. Óvatosan vezetve 01:30-ra értem haza. 

T100 okl.jpg

Nagyon jó időt fogtunk ki. Nem volt meleg, bár az eső kicsit feláztatta a talajt. A végén a feltámadást még mindig nem értem, hihetetlen tempóban tettem meg az utolsó szakaszt. A két eltévedés nem kellett volna, de így is elégedett vagyok a teljesítményemmel. És most következhet a jól megérdemelt pihenés! :-)

Eredmények: http://www.terepfutas.hu/hu/versenyek/2013/terepszazas/eredmenyek

Videó:

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás T100 Terep százas

A bejegyzés trackback címe:

https://tereperdo.blog.hu/api/trackback/id/tr975297616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.