HTML

Linkek

A futás olyan hegyek nélkül, mint az élet futás nélkül. Lapos.

Friss topikok

  • luy123: Készülőben van egy Pilisi Kilátások Kör is, a "Pilisi Kilátások" jelvényszerző mozgalom alapján. (2016.10.20. 15:50) Körző
  • RabiMiki: Csákvár már vááááros! Aztakutyafáját! Gratulálok! :) (2014.10.12. 21:40) VérKör bringával
  • ubp: Egészen kedvet kaptam :) De tudom, hogy milyen sok munka, futás van mögötte! Gratulálok a szép te... (2014.05.11. 22:46) Terep százas 2014
  • RabiMiki: Gratulálok, srácok! A teljesítéshez és az on-line pálya kidolgozásához is. Velem futottatok össze... (2014.01.27. 09:55) VérKör, a kezdetek
  • Tinca: Amennyiben a leírás helytálló, hattal. Ez esetben persze a Cerbonát nem tekintem csokinak. (2014.01.25. 20:48) Kincsesbánya 30 (2014)

Vércse 2.0

2017.11.06. 11:21 pamutmamut

Váli Pisti ment egy jó időt a Vércsén, talán ez indította el bennem a gondoltatot. Edzettség megvolt a Nomád 66 után, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok. Szokatlan módon már előző nap is izgultam, ez nem jellemző rám. Az oka talán az volt, hogy egyedül megyek 100-ast, ilyet még nem csináltam. Reggel 04:00-kor indult a buszom Tatabányára. A plázától gyalog mentem a rajthoz. A Turulnál megálltam egy pillanatra.


v1.jpg

A vaksötét erdőben van mozgás rendesen. A kilátó előtt egy őz állt mellettem alig 10 méterre, ahogy rávilágítottam nem mozdult, csak később szaladt odébb. 05:17-kor rajt kód beolvasás után indul a móka! 

A meredek ereszkedésnél hatalmas csörtetés. Állítólag itt éjszakáznak a vaddisznók, már többen találkoztak velük. Én csak hallom őket, de nem látom. Húzós emelkedő jön a piroson, sokszor jártam már erre. A völgyben megint mozognak a vadak. Nem jó érzés, hogy csak hallom őket de nem látom. Az biztos, hogy nagy és sok van belőle! Egészen kellemes idő van, egy rövidujú és egy szélmellény elég.

Vértestolna előtt kezd végre világosodni, mindjárt el is tévedek egy kicsit. Az útvonal ezen részét én találtam ki, többször végigmentem már rajta, van nálam GPS. Mi a szöszt kellene még csinálnom, hogy ne tévedjek el? Figyelni bazzeg! 

Első pont 1 óra 3 perc. Kb. mint a tervezett idő. Ja az idő. Készítettem idő tervet. Elsődleges cél 15:00 alatt. Álomidő: 14:30 alatt. Meglátjuk. Világosban lesz szűk 11 órám. Na csapjunk a lovak közé. Tardoson víztöltés. (Csiszár Zolinak köszi, előző este megnéztem nekem, hogy van-e még víz a kútban.) A Gerecse tető vártnál könnyebben megy. Szép napsütés van és közepes szél. 

v-kekhszog.jpg

A jelzetlen piros + után visszatérünk a pirosra. Innen jó darabig a Gerecse 50 unalomig ismert útvonalán haladok. A nap lapos szögben süt, baseball sapkát felveszem. Héreg előtt a Király-kútnál újra víztöltés. Innen Nagyegyházáig nem lesz víz. Iszom vagy fél litert és töltök 2 liternyit. Hoztam magammal ISO port és keverek egy koktélt. Jó nehéz lett a zsákom.

Jön a bányahegy, ami most jó saras, csúszós. Felérve eszem majd a sapkámhoz nyúlok. Nem találom. Fölfelé melegem volt és levettem, kiesett a zsákomból. :-( Visszamegyek 100 métert hátha meglátom, de semmi. Hát akkor ennek annyi. Pedig milyen jól jönne a következő szakaszon. Rátérek az Országos kék jelzésre, amit el sem hagyok 84. kilométerig. Ezt elég könnyű lesz követni. Koldusszállásig semmi extra. Majszolom a távot. 

v-koldussz.jpg

Amit viszont érdekes, hogy többet eszem mint szoktam. Csoki helyett nápolyit hoztam és mintha nem lenne olyan laktató. Somlyó előtt elfogy az utolsó. Semmi pánik van még nálam gél. Somlyón hejehuja és irány Szárliget.

v-somlyotanc.jpg

Már nagyon várom, mert ott lesz egy kis pihenő és bolt ahol kaját és inni valót tudok venni. Megkordul a gyomrom. Na-na, eléhezni nem kéne. Eszem egy gélt és megyek tovább. Érzem, hogy nem telítette el a gyomrom. A gél energia, de nem kaja! Később eszem még egyet, de továbbra is éhezem. Nagyegyházán iszom egy kis vizet és nyomulok Szárliget felé.

7 óra 13 perc alatt érek be a faluba. 54 km-nél járok. A SPAR látványa, olyan mint sivatagi vándornak az oázis.

v-spar.jpg

Citromos sör, kóla, víz, parízeres zsömle, nápolyi, keksz. Jól bevásárolok a hátralévő 48 km-re. A buszmegállóban eszem a szendvicset de a végét kidobom, nem esik jól. Pedig milyen éhes voltam. Nem sokat tökölök, sétálva elindulok. Átmegyek a felüljárón, ezzel átlépek a Gerecséből a Vértesbe. 

A falu végén futó mozgást imitálok. Szerintem röhög rajtam aki lát. Tele hassal, nehéz zsákkal, fáradtan botorkálok bele-bele sétálva. Csákákonypusztán kikerülöm a kutyákat, aztán a birkákat és a Mária-szakadékban folytatom az utat.

v-mariaszak.jpg

Innen jól ismert hazai pálya egy apró szakaszt kivéve. Szenvedősen érek fel. Nem jó a gyomrom. Mintha megettem volna egy Vércsét nyersen! Pfúj, köpködöm a tollait! Iszom egy kis kólát, hátha az rendbe rak. Fejben lepörgetem az útvonalat, jó pár emelkedő vár még Várgesztesig. Szarul érzem magam és ennek megfelelően haladok. A kidőlt fák csak tovább nehezítik az utam.

v-kekkidoltfak.jpg

Több mint két óra kell, mire ványadt testemet elrángatom Zsigmond-kőig. 

v-zsigm.jpg

Várgesztesen a kútnál megállok, vizet töltök, ISO-t készítek. Elkezdek fázni. Enni nem tudtam Szárliget óta, inni is csak keveset. Gyengek vagyok, émelygek. Innen 7 km hazáig az Új-Takácson (a temető meg pár száz méter). Mi a fene van velem? Milyen hozzáállás ez? Mi a szart csinálok? Nem ezért jöttem! Szedd már össze magad! Egyszer azt olvastam valahol, hogy az ultrafutó nem fél a haláltól mert tudja, hogy milyen az. Van benne némi igazság. Azonnal felállok és sétálni kezdek.

Gesztes után eszem egy fél nápolyit. Egyáltalán nem kívánom, de mintha egy kicsit jobban lennék tőle. Egyszer minden gödör véget ér, mormolom magamban félhangosan. Csak török előre, ahogy bírok. Nem haladok jól, de haladok. Most már minden méternek örülök amit futva teszek meg. Akkor is ha csak 6:30-as vagy még lassabb a tempó. Fejben kezdem elengedni a 15 órás teljesítést. Sötétedés előtt érek be Mindszentpusztára. Valamivel jobban vagyok.

Újra fejlámpát kapcsolok (ma másodszor) és irány a Pap-völgy. A völgyben rám sötétedik, egészen jól tudok futni. Ez egy rövid szakasz és minden kanyarnál azt hiszem már ott vagyok. Jó tempóban érek a következő ponthoz! Ez felvillanyoz, gyors csekkolás és nyomom tovább. Elhagyom a kék jelzést (84 km). Kacskaringós sárga jelzés jön, amit ismerek ugyan, de éjjel azért más. Paripa által kirakott fényvisszaverők nagyon sokat segítenek! Az utolsó emelkedő jön a Gézához! Több kilométer hosszú kaptató, de jó tempóban megállás nélkül érek fel. Közben a hold is felkelt. Telihold van! Olyan erővel világít, hogy vészhelyzetben lámpa nélkül is lenne esélyem beérni. 10. pont 89,2 km! 13 km hazáig! 

Futásnak eredek. Néha zörög az avar mellettem, de már nem érdekel. Csak a cél van a szemem előtt. Számolgatni kezdek, nagyon jól haladok. Elérem Szentgyörgyvárat. Innen már csukott szemmel is beérek! :-) Újra jó tempóban tudok futni. Néha megállok és gyaloglom 10-20 lépést, de utána újra megy. Dobai-kútra érek 50 percen belül. Közel a cél! Erdészház után, ipari park. Újra civilizáció! Jó érzés beérni a városba. A járdán halálra ilyesztek egy lányt, ahogy elfutok mellette. Rákóczi út előtt egy rövid séta, aztán futás a cél felé. Közel a csarnok messziről hallom, hogy szurkolnak nekem! A lépcsőn felrohanok és csekkolok! 14 óra 11 perc! Jihhááá! :-) Regina, Mimó és Paripa kijöttek elém! Gratulálnak és mindenfélével kínálnak! Éppen kosármeccs van, a félidőben sorra jönnek ki a többiek is gratulálni. Iszom egy sört, de nem esik túl jól. Beszélgetünk egy kicsit aztán Paripa van olyan rendes és hazavisz autóval. Köszönöm neki!

A tervezetthez képest jobb időt sikerült mennem. Elégedett vagyok magammal! :-) Főleg, hogy sikerült túllendülnöm a hosszú holtponton és az elrontott frissítés után sem adtam fel. Utólag elemezve az okozhatta a gondot, hogy csoki helyett nápolyival frissítettem, ami könnyebben emészthető. Ebből többet kellett volna vinnem magammal. Szárliget előtt eléheztem, utána pedig nem volt jó ötlet a parízeres zsömle. Nem tudtam megemészteni. Megint tanultam valamit! A gyomrom még másnap sem volt tökéletes. Egy apró vízhólyagom lett mindössze. Csipi tanácsát megfogadva vastagon Nivea-val bekentem a lábfejem indulás előtt. Bevált. Izomláz van rendesen, ahogy lenni szokott. A Vércse utáni éjszakán nem aludtam 2 óránál többet. Egész éjjel forgolódtam. Megviselte a testem! :-)

Eredményem: http://vercse100.hu/index.php?old=mostteljesit&ID=102

Tanulság: Aki éjjel futás közben nyers madarat eszik, az ne nyavajogjon hogy ki van a bele!

u.i.: Menjetek futni, de ne ennyit!

 

  

Szólj hozzá!

Címkék: rosszullét Terepfutás Tatabánya Gerecse Vértes Vércse

Nomád 66 (2017)

2017.10.15. 13:44 pamutmamut

03:45-kor kelek szombaton. (Általában szombaton korábban kelek mint hétköznap, mert megyek futni. :-) ) Irány Cserépfalu és a Bükk. Ritkán jutok el a Bükkbe mert messze van, inkább közelebbi versenyeket választok. Most a Less Nándor Emléktúra, Nomád 66 terepfutás futamát tűztem ki célul. Bővebben: https://nomegalljcsak.hu/nomad-terepfutas/masfel-maraton

nomad_-rajt.jpg

7:15 -re a rajtban vagyok. Rajtcsomag átvétel, majd együtt lesétálunk a rajthoz, mert az pár száz méterrel odébb van. Nem vagyunk sokan, de nem is baj. 6 fok van, rövid ujjúban fázok. Viszont azt is tudom, hogy ez csak az első kilométer végéig tart. Rajt után a hátsó negyedben haladok, sebaj van még hátra jó pár kilométer előzni. A pulzusom nem az igazi, elég magas sajnos. Na mindegy, majd lesz valahogy. Kisebb emelkedő után beérünk Cserépváraljára. Ragyogó napsütéses idő van. Jobbat kívánni sem lehetne! Nem sokára elérjük az első ellenőrző pontot a kaptárköveket. Érdekes mészkő képződmények. Egy szakaszon figyelni kell, keskeny az ösvény és néhány méter mély árok van alattunk.

A többiek elég komoly tempót diktálnak. Nem megyek velük, saját tempóban nyomom tovább. Van pár ismerős arc korábbi versenyekről, Vérkörről. A terep jelentősen más mint a Vértesben. Szinte mindenhol köves, sziklás.

nomad_kovek.jpg

Figyelni kell a lábam elé. Vannak nagyon kellemesen futható szakaszok. Több kilométer széles erdei úton a Hór-völgyben. Egy fickót megelőzök útközben figyelmeztet, hogy ne fussam el magam mert hamarosan jön az Ódorvár, ami a meredek emelkedőjéről hírhedt.

Az Oszla ellenőrzőpontra érve (14,9 km) fantasztikus látvány tárul a szemeim elé.

nomad-oszla.jpg

Napsütötte hegyek körbe és az őszi lombok ezernyi színe. Frissítek és képeket készítek. Elindulás után elhatározom, hogy ma élvezni fogom a futást. Ilyen csodás környezetben ritkán sikerül futnom. A holnapi Budapest maraton indulóin jár az eszem. Aszfalton, benzingőzben futni vagy itt. Hát ez nekem nem kérdés. Futottam itt is, ott is van összehasonlítási alapom. Persze merőben más műfaj a kettő. 

Az Ódorvár méltó a hírnevéhez, tényleg kemény emelkedői vannak. Fölfelé gyalogolva azon gondolkozom, hogyan fogok én felérve futni. Felérve a pulzus visszaesik, a lábak tudják a dolgukat. Nincs itt semmi gond. Az ellenőrző pontok elég egyszerűek. Dugóka ki van rakva az asztalra, van kint egy kevés kaja víz és ISO. Általában 1 v. 2 pontőr a futóknak. Több nem is kell, mert nem vagyunk sokan.

nomad_ep_odorvar.jpg

Lefelé jól lehet csapatni. Egy kurfli és egy ellenőrző pont után visszajutunk a Hór-völgybe és futok a Tebe nevű pont felé. Könnyű, hosszú szakasz. A ponton kicsit kevesebb vizet adnak csak mint szeretném (kell másnak is). Nem vagyok boldog tőle, de beosztom. Itt most van egy elterelés, nem megyünk be a Csúnya-völgybe mert járhatatlan. Egy húzós emelkedő futok fölfelé. Nem esik jól, megállok és levetkőzöm. Itt találkozok egy hosszú hajú sráccal. Váltunk pár szót, majd megelőzöm. Kis kitérő, felmászatnak minket egy barlanghoz. A pontőr elmondja, hogy merre kell majd menni. Persze mint kiderült, nem arra kell.

Kisebb kerülővel Répáshután vagyok. Kék kútnál feltankolom magam vízzel. A hosszú hajú srác a másik úton jött, úgy száz méterrel előttem van. Egy közepes emelkedőn mászunk mikor egyszer csak éles fájdalmat érzek a jobb karomban. Odakapok és egy makk méretű darázs repül el. Baszki ez megcsípett, mondom a hosszú hajú srácnak aki mögöttem jön 10 méterrel. Alig hogy kimondom, őt is megcsípi egy. Ennek a fele sem tréfa. "Futás innen!" kiáltom el magam. Hegynek fölfelé futunk amíg csak bírunk. A tüdőm majdnem kiszakad. Talán leráztuk őket. Felérve egy aszfalt úton megyünk a Bánya-hegy EP-ig. Egy srác messziről kérdezi: "Titeket is elkaptak?". Mint kiderül többünket megcsípték, a kérdező srácot 11 helyen! Akkor én még jól jártam! :-)

Frissítés után irány a verseny legnagyobb hegye, a Tar-kő. nomad_tarko.jpg Hosszú az emelkedő de nem annyira durva. A felsőbb részeken kiváló ösvény kanyarog a hegy oldalában. Sehol egy lélek, csak én és az erdő! Élvezet rajta futni. A három kőről csodás a kilátás. Táncolni támad kedvem. Sokan túráznak ma erre. A Tar-kőről (39 km) a kilátás szintén páratlan. Egy kicsit párás ugyan az idő de így is szép. 

nomad_tarko2.jpg

Lefelé sok helyen elég meredek, de azért nagyrészt jól futható. 40 km felett járunk, mégis jól megy a futás. Jól sikerült a felkészülésem. Az Imó-kő alatt ell. pontnál egy fószer panaszkodik, hogy őt is megcsípték a darazsak és állítólag allergiás rá. Szerencsére semmilyen külső jele nincs ennek és a csípés már kb. 1,5 órája történt. Azért várják a ponton az orvost. 

Hosszú, eseménytelen szakasz. Ráérő időmben számolgatni kezdek. kb. 18 km van hátra és van még 2 óra 30 percem. Ezt be kell húzni 8 óra alá! Innentől eldobom az eredeti tervet, hogy élvezem a futást. Megpróbálok mindent megfutni. Van hátra még egy nagy és egy kisebb emelkedő ahol reménytelen a futás. A Karthauzi kolostorhoz érve a mentősök kérdezik, hogy találkoztam-e a darázscsípéses úrral. Elmondom nekik amit tudok és tovább nyargalok.

Piszokul megyek előre, kisebb emelkedőket sorra megfutom. Néhány embert sikerül megelőznöm. Ódorvárt másodszor is meg kell másznunk, de most másik oldalról. Szerencsére teljesen a tetőre nem megyünk fel, előtte ereszkedni kezdünk. A 3 méter széles dózerutat egy 100 fős iskoláscsoport foglalja el. 5 perces tempóban rohanok el mellettük a jobb szélen. Páran megijednek és félre ugranak, a többieket kikerülöm. Utolsó fotó és futás lefelé.

nomad_utolso.jpg

Bőven 50 km fölött járok, meglepően összeszedett a mozgásom. Az aszfalt útra érve meglátom az utolsó emelkedőt a Nyomó-hegyet. Csipkedni kezdi a görcs a vádlimat. A határaimat feszegetem. Nem tűnik veszélyesnek az emelkedő, de a vége jó meredek. Gyors dugókázás után irány a cél. Muszáj innom egy magnéziumot mert kezdek görcsölni. Már látszik a templomtorony. Szerintem alig 2-3 km lehet hátra. A tempóból kicsit vissza kell vennem a görcs miatt. Az utolsó kis emelkedőt a pincéknél azért megfutom, ha bele döglök is. :-) A faluba érve jobb kanyar, de kiabálnak: "Nem arra, balra!". Apicsába, majdnem elfutottam a cél mellett, közelebb van mint hittem. Vége! 7 óra 50 perc 55 mp. (Táv: 63,6 km, 2337 m szint. Átlagsebességem: 8,1 km/h)

37 indulóból 17. helyen végeztem! Nem rossz! :-)

Megkapom a célcsomagot benne póló, érem és egy üveg vörösbor. :-) (Ezt este meg is kóstoltuk!)

A Bükk tényleg csodálatos. Talán a legszebb hegységünk. Soha rosszabb futást nem szeretnék. Nem volt holtpont, nem volt vízhólyag. Minden flottul ment, bár a darázstámadást kihagytam volna. :-) A rendezés jó volt, az útvonal nagyon jól ki volt jelölve. Egyedül a frissítésen és a befutó érmen lehetne még fejleszteni.

 

nomad_tanc.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Bükk

VérKör TT 2017 rendezői szemmel

2017.04.04. 10:12 pamutmamut

Idén harmadik alkalommal rendeztük meg a VérKör teljesítménytúrát. Túra közben jutott eszembe, hogy ez legalább akkora kihívás mint egy hosszú táv (100+) teljesítése. Megérdemel egy beszámolót.

Rövid történelem

A VérKör TT kitalálói: Nagy László (Paripa) és Lovas Mátyás (pamutmamut). A VérKör (hagyományos QR kódos) 2014-ben indult. A telefonnal nem rendelkezők vagy nem szimpatizálók már az elejétől nyomást gyakoroltak ránk. Szervezzünk szokványos teljesítménytúra változatot is. 2015-ben beadtuk a derekunkat és megszerveztük az elsőt ahol a létszámkorlát 77 fő volt. A nagy sikerre való tekintettel folytattuk. 2016-ban 133, 2017-ben 222 fő indulhatott. 2018 ban pedig ?? fog. :-) Ez még titkos! Annyira titkos, hogy még én sem tudom.

A szervezés

2016 szeptemberében járunk, megkérjük az engedélyeket a 2017-es túrára. Az erdészettől és a Természetvédelmi Hivataltól kell megkapunk az áment a rendezéshez. Írásban, okmánybélyeggel ellátva küldjük a több oldalas levelet. Az erdészet hamar válaszol, a Természetvédelmi Hivatalnál viszont pont átszervezés van. Egy kedves hölggyel beszélget Paripa napi háromszor, mire megkapjuk a nem hivatalos választ. Mehet a túra! Dokumentumok csak később. 2017. január 1-én 12.00-kor elkezdődik a nevezés. 6 és fél órán belül 100 nevezőnél járunk. A teljes létszám pedig február közepén telik be.

Paripával télen heti szinten futunk együtt és a szervezésről (is) beszélgetünk. Futás közben jönnek a jó ötletek. Mindent meghallgatunk és közösen megszavazzuk, mi az ami mehet és mi nem. Futás után telefonon, FB-on tovább folytatódik. Rengeteg időt töltünk el vele, de ezt a részét mindketten szeretjük. 

Idén elég sok új eszköz, felszerelés lett beszerezve. Strandzászlók, kemping székek, kemping asztal a pontőröknek, sörpad, monitor. Minden évben fejlesztünk. A cél az hogy egyre jobb és jobb túrát tudjunk szervezni. 100%-ban elégedett túrázókat, futókat akarunk! 

Február 20-án (kissé megkésve) elküldtem az érem rendelést. Az érem öntőnek 3-5 hétre van szüksége a gyártáshoz. A beszállító megnyugtatott, hogy nem lesz gond. Rendben, időre szállította is az érmeket.

tt_ermek.jpg

A kitűzőkkel akadt némi bonyodalom, de pár nappal a túra előtt azok is megérkeztek.

Feleségeket, nagyszülőket megkérjük, hogy süssenek egy kevés süteményt. Nem kell sok csak 222 szelet! Örömmel vállalják a nem kis feladatot. Édesanyám 16 tepsit süt, a többiek is hasonló már-már ipari mennyiséget gyártanak. 

A szervezés húzós része az utolsó hét volt. Itt kellett megrendelni, elhozni - többek között - az ellátást. Ezt a szép, komplex feladatot Paripa vállalta magára (sok más mellett). Nekem az informatikával összefüggő feladatok jutottak mint a rendszer tesztelés, hírlevél készítés, nyomtatások, vonalkódok stb. Én egyeztettem Erdei Andrással a fotózásról, pontos ütemtervvel és helyszínekkel. Paripával jó csapatot alkotunk. Megbízunk egymásban, tudjuk hogy az adott feladat határidőre el lesz végezve. Az olajozott gépezetben forognak a fogaskerekek. Csúcsra járatjuk magunkat. 

A túra előtti pénteken 4 fő indul szalagozni.

tt_szalagozas.jpg

Magyar Zoli az Oroszlány-Kőhányás szakaszt vállalta. Paripa Kőhányástól, Gántig csinálta. Csige Fecó Gánt-Új-osztás és piros-kék kereszteződés-Oroszlány szakaszokat szalagozta. Nekem az Új-osztás-piros-kék kereszteződés jutott. Szalagozás után a csarnokban találkozunk. Paripa 110%-on pörög. Mindent készre akar csinálni még péntek este. Fecó és Zoli segít a pakolásban, átbeszéljük a rajtoltatást. Idén sokan alszanak a csarnokban. Ők már este átveszik a rajtcsomagot. Késő este fekszünk le, és 03:30-körül kelünk. 

Április 1. a túra napja

05:00-kor elkezdem összerakni az informatikát. Paripa elszalad a virsliért és hamarosan érkezik a kenyér és kifli. A helyi pékség kihozza az ipari mennyiséget. A harcra kész segítőink már várják az első nevezőket.

tt_rajt.jpg

A biztonság kedvéért a rajthoz két laptopot is rendszerbe állítok, hogy hiba esetén azonnal átálljunk a tartalék eszközre. Jönnek és jönnek a túrázók. Mindenki mosolyog és várja a 06:00 órás rajtot. Azért érezhető a feszültség is, mégis csak 77 km-ről beszélünk. Elindul az első pont személyzete Várgesztesre. Az emeleten 4-en gyártják a szendvicseket. Lyankóval és Reginával megkezdjük a rajtoltatást. Kézzel is ráírjuk a rajt időt a bélyegző lapra. Ennek oka ha összeomlana az informatika rendszer akkor is tudjuk, hogy ki és mikor indult. Emiatt kicsit lassabb a rajt mint szeretném ezért én is besegítek rajtidőt írni. 12 perc alatt elrajtol a mezőny nagy része. Onnantól már lassabban érkeznek az indulók. Összekészítjük a második pontot is és ők is elindulnak, hogy még a gyorslábúak előtt kiérjenek. 7:30 után elrajtol az utolsó is.

Érkeznek a pontőrök és dugig rakjuk az autókat. 700 liter vizet és több mint 300 kilónyi felszerelést szállítunk ki a pontokra. A csomagokat Paripa állította össze. Atomóra pontossággal készítette össze a rajtcsomagokat és a pontra kiküldendő ellátmányt! :-) Hihetetlen, de egyet sem hibázott. Ez már kevésbé stresszes időszak, mi is kiengedünk és jókat röhögünk! Paripával autóba pattanunk és Gántra megyünk segíteni összeállítani a pontot. Az első futó már el is hagyta Gántot mire kiértünk. Sokat nem segítünk mert a srácok profik, a pont pikk-pakk készen van. 

tt_gant.jpg

Irány Csákvár, mi visszük ki a sörpadokat. Itt is áll már a pavilon és már a víz is forr a virslihez. Hiába no, ők sem ma kezdték a szakmát. Találkozunk az első futóval  aki az oroszlányi Nagy Márk. A ragyogó napsütésben remek kint a hangulat. Jó látni a mosolygós pontőröket, legszívesebben én is kint maradnék de Paripa noszogat, hogy mennünk kéne. Eközben a várgesztesi pont bezár és Kostyál Misa elindul seperni Csákvárig. 11.00-re érünk vissza Oroszlányba és bepakoljuk az utolsó pontot is. Ők is elindulnak.

Paripával ketten elkezdjük berendezni a célt. Informatika, padok, kivetítő szép lassan minden a helyére kerül. 5 percre lefekszem és becsukom a szemem. 14.54-kor érkezik meg az első futó, Márk majd sorban jönnek a többiek. Viki és Anna (Paripa lányai) előkészítik a célban felállított, svédasztalt. Zsíroskenyér, uborka, sajt, oliva, ropi, Cola, szörp és még ki tudja mi minden kerül az asztalokra. Jól néz ki! Paripa is lefekszik egy rövid időre, messze még az éjfél.

Sorban jönnek a futók, majd érkeznek a gyalogosok is. Visszaérkezik a második majd a harmadik pont személyzete. Az autókat kipakoljuk, a pontőrök pedig beállnak segíteni. Csákvár 17.00-kor zár, Paripa kimegy a padokért. Beérkezés után nekiállunk a megfőzni a megmaradt virslit. Bőven rendeltünk, jut mindenkinek! Mindenki tudja a dolgát, profi csapatunk van amire igazán büszkék vagyunk! Hajrá Kószák!

Mindenkit megtapsolunk és minden befutóról készül fotó. A szurkolástól sokan elérzékenyülnek. Teljesen mindegy, hogy ki, mikor ér be. Aki teljesíti a 77 km-t - bármilyen módon - annak jár a taps! A terv beválik a már beérkezettek is becsatlakoznak és buzdítják társaikat. Szép lassan megtelnek a sörpadok, senki sem akar hazamenni. Ez volt a célunk! 20.00 óra környékén igazi fesztivál hangulat uralkodik a csarnokban. 

tt_fesztivalhang.jpg

Rengetegen jönnek gratulálni a szervezéshez! Olyan szavak hangzanak el, hogy borsódzik a hátunk! Köszönjük, ezért csináljuk! :-) Kibontok egy sört és a sarokból nézem az embereket. A boldogság, elégedettség pillanatai ezek. Hmm, de jó.

A pultnál megy a sürgés forgás, folyamatosan pótolni kell a készleteket. 77 km után éhesek és szomjasak az emberek. A hot-dog úgy néz ki teli találat volt. A jó minőségű sertés virsli 5-5 centit kilóg a kifliből. Többen repetáznak. A Finisher falnál tömegek fényképezkednek. Hazaviszik az emléket!

tt_falnal.jpg

Beérkezik az utolsó két ellenőrző pont is. Már csak a túrázók vannak a pályán.

Közeleg az éjfél, elkezdünk izgulni. Még 12-en a pályán vannak. Jó lenne, ha senki nem csúszna ki. Jönnek páran, de még mindig vannak kint. Kimegyek a csarnok elé és figyelem az órát. Mikor éjfélt üt az óra messze 3 fejlámpa fénye tűnik fel. Futnak! Balikó Sándor (seprű) kíséri őket és mutatja nekik az utat. Együtt érünk be a csarnokba, de már késő. 2 perccel elkéstek. Tudnék sírni. Gratulálok nekik és megpróbálom őket nyugtatni. Több mint 18 órát küzdöttek, de sajnos nem lett meg. Dráma a végére. 

Cél zárás után

Végetért a harmadik VérKör TT. Bezárjuk a célt és pakolni kezdünk. Úgy érzem magam mint egy 100 km-es futás után. Elégedett, de hulla fáradt vagyok. 01:00 óra is elmúlik mire nagyjából minden a helyére kerül. Megköszönjük a segítséget a segítőknek. Néhány túrázó itt alszik. Paripával kibontunk egy sört és csöndben beszélgetünk. 02:00-kor fekszünk le.

06:30-kor ébredünk, többen pakolnak és haza készülnek. Pakolni, takarítani kezdünk. Kapcsolunk egy kis zenét. Néhányan még gratulálnak a szervezéshez és elindulnak haza. A megmaradó ellátás sem kerül a kukába. A göngyöleget egy hajléktalan viszi vissza, a virsli a Ments meg! oroszlányi állatvédő egyesülethez kerül. A kenyér pedig az oroszlányi hajléktalan szállóhoz. 

Hétfőre és keddre is marad még pakolni való. Ekkor kerülnek vissza a költsön kért szivacsok, asztalok, ládák.

Összegzés

11 éve szervezek teljesítménytúrát. Elég sok tapasztal gyűlt össze az évek alatt. Úgy gondolom, hogy ez volt az eddigi legjobban sikerült túránk! Jól ment a rajtoltatás és a célba érkezés is. Nem, vagy alig volt fennakadás. Az idei volt az első év amikor egyáltalán nem kaptunk negatív kritikát. Mi beleadtunk mindent! Ahogy kell! :-) Reméljük átjött és mindenki elégedett volt.

Külön szeretném kiemelni azt a csodás csapatot, akik nélkül ez a túra nem jöhetett volna létre!

Név szerint:

tt_csapat.jpg

 

Sajnos a képen mindenki nem lehetett rajta...

 

Támogatóink:

- Antal Róbert

- Havasi László

- Viktor szikvíz

- Madarász zöldséges

- Bambi gyorsétkezde

- Oroszlányi Önkormányzat

 ------------------------------------------------------------------------------

Eredmények:
http://verkor.hu/tt/index.php?old=eredmenyek

Képek:
Rajt-Cél
Kőhányás 
Gánt
Vérteskozma 

 

Találkozunk jövőre is! :-)

 

Szólj hozzá!

Címkék: Teljesítménytúra Túra Vértes VérKör

Iszkiri 100

2017.03.14. 11:56 pamutmamut

A Kinizsi százast sokan ismeritek, a legrégebbi teljesítménytúra az országban (1981-ben volt az első). Az évek során a cél volt Tatán és Szárligeten is (A Kinizsi százas fordítottját is megrendezik. Az Iszinik az év ellentétes napján van és ellenkező irányban halad.) Az Iszkirinek is van kötődése a Kinizsihez. Itt a régi és az új útvonalat kötik össze egymással egy-egy extra körrel mindkét oldalon. Az előző kettőt már teljesítettem, de az Iszkirit még nem, na ezért esett erre a választásom.

Hetek óta küzdök valami náthával, de lázam az nincs. Sebaj, ennyi hendikep kell. Ráadásul a túrát megelőző este kosármeccs. Veszélyes, de sikerült magamra vigyázni. Reggel 6.00 óra előtt a szárligeti rajtban vagyok. A rajtoltatás kicsit nehezen megy, de semmi gáz. Országh Andrással ütjük el az időt a rajtig. 06:22-kor elindulok. 0 fok, napsütés. Az első kör a Vértesben vezet. Az első pár kilométert nem ismerem, a többit igen. Az eleje kicsit nyögvenyelős, még be kell melegednem. Nem is annyira az izomzatnak, hanem át kell állnia a szervezetemnek hosszútávra. Ez beletelik pár órában. Nem rohanok, élvezem a napsütést és az erdőt.

iszkiri-hovirag.jpg

Szárról kiérve a sarkamat érzem, egy régebbi vízhólyag nem gyógyult be teljesen. A meredek emelkedőn félreállok és rakok rá pár réteg leukoplastot. 11 km-nél nem túl jó előjelek. :-) Innen jól ismert útvonalon haladok. Mária-szakadék előtt szemből két futó érkezik.

iszkiri-verkorosok.jpg

VérKörösök, fényképezés után egy rövid szakaszon együtt futunk és váltunk pár szót. A következő pont a kilátónál lesz, felmegyek és körülnézek.

iszkiri-kilato.jpg

Kicsit párás az idő de egész jó a kilátás. Mária-szakadék előtt Rakk Gyulával találkozok élőben. Rövid beszélgetés után leereszkedem.

iszkiri-mariaszak.jpg

A majornál beérek egy futót, a kutyák miatt jobbnak látjuk ha kerülünk egy kicsit. A két nyamvadt nem tűnik veszélyesnek, de a háttérben a harcedzett, loncsos komondor azért tekintélyt parancsoló. Kevesebb mint 3 óra és kicsivel több mint 24 km megtétele után újra Szárligeten vagyok. Vizet töltök és veszek egy ISO-t a következő szakaszra. Sokan még most indulnak a rövidebb távokon.

Szárligetről Tatára indulok az Öreg-tóhoz. Vasúti felüljáró után rövid mászás a Zuppa-nyeregbe. Nagyegyházán kisüt a nap, vetkőzöm. Megszabadulok a dzsekitől. 5 perc múlva fázni kezdek a szélben. Visszaveszem a kabátot. :-) Utálatos szakasz jön, fiatal erdő, szántóföld, vizenyős terep. Egyszer csak kiesik a kulacsom. Rosszul raktam vissza? Persze a szívókával bele a sár közepébe. Csak röhögni tudok, ennyire szerencsétlenül nem eshet. Zsebkendővel törölgetem, de inni nem merek belőle. Áttöltöm tartalmát egy tiszta kulacsba. Pár száz méter múlva egy patakon kelünk át. Szép tiszta vizében lemosom, kiöblítem. Szép idő van, jó a terep, sár alig van. Élvezem a futást. Viszonylag sokan vannak, de könnyen tudom kerülgetni a gyalogos kollégákat. Somlyó-hegy előtt eltévedek, de szerencsére utánam szólnak. Pedig ismerem az útvonalat, de nem figyeltem. A kulcsosháznál lyukasztó bélyegző van, személyzet nincs.

iszkiri-kulcsoshaz.jpg

Innen pár kilométer csak Tornyópuszta, pikk-pakk ott vagyok (40,8 km). Ezen a ponton hot-dogot adnak. Szerintem még az életben nem esett ennyire jól a hot-dog mint most. Meleg kaja, sok pirított hagymával.  

iszkiri-tornyo.jpg

Sokat nem időzök a ponton mert megállás után azonnal fázni kezdek, menet közben, sétálva eszem meg. Először jó ötletnek tűnt a hagyma, de most már nem annyira. Leheletem nem kellemes még szerencse, hogy egyedül futok. :-) Koldusszállás előtt, ellenőrzöm a Vércse kódot. Rendben van. Itt válik el a kék jelzés a sárgától. Az első Kinizsi százasom jut eszembe. 1994-ben félholt állapotban estünk be ide. Nyolcvan pár kilométernél jártunk. Talpamon tucatnyi vízhólyaggal. Vacogtunk a hidegben. Meleg teát adtak aminek szalonna íze volt. Szerintem szalonna zsírral volt kikenve a bogrács amiben főzték. A pihenő alatt annyira lemerevedtünk, hogy alig bírtunk vánszorogni. Minden lépés fájt.  Életem egyik meghatározó élménye volt az a túra. Utána 10 évig nem túráztam. :-) Most sokkal jobban vagyok futni kezdek az enyhe emelkedőn, aztán gyaloglásra váltok. Kb. 3 km-en keresztül emelkedik a murvás út. Nem baj, visszafelé ez lejtő lesz! A Gerecse 50-ből jól ismert szakasz jön, jól futható rész a körtemplomig. Ismerős pontőrök Nagy-Szilitsán János és Korcsmáros Sándorné. Idén hoztak fel vizet és házi készítésű sajtost. Hát mindkettő életmentő volt. Köszönjük! Rövid beszélgetés után nyargalok tovább Baj majd Tata felé.

Könnyű szakasz, végig lejt. Megy még a futás, de már bele-bele sétálok. 62,4 km-nél érek a Tatai-tóhoz ahol eltévedek. Az Est Mozihoz kellett volna menni. Semmi baj, 300 méter kitérő. Pecsételés után futnom kellene egy tókört.

iszkiri-topart.jpg

Beteg csiga módjára vánszorgom a tóparton. Nevezhetjük futásnak is. Megvető tekintetű, tiszta cipőjű futók néznek rám. Szánalmas hülye gyerek, gondolják és 6 perces kilométerekkel állva hagynak. Hátrahagynak megdögleni. Szó ami szó, volt már gyorsabb tóköröm. Valaki kopogtat. Tűnnyé innen - mondom neki - de berúgja az ajtót és kapok egy pofont. Holtpont barátom az. Most nem kedvelem. Visszatérek a Mozihoz, próbálom rendezni a sorokat. Tankolok és elveszem a sós perecet.

Gyaloglok kifelé a városból, perecet majszolva. Az útvonal egyszerű. Ahonnan jöttem, oda kell visszamennem, ugyan azon az útvonalon. Irány Szárliget. Innen már "csak" 38 km. Kezdek jobban lenni, futok is. Jönnek szembe a többiek, mindenki köszön és biztat. Ez erőt ad és futok tovább. Állítólag a negyedik helyen haladok. Jihhá. De ne felejtsük el, hogy ez nem verseny! A baji szőlőhegy után jön a kálvária és a stációk. Fölfelé van időm elolvasni őket. A meredek rész egész rövid és újra a körtemplomnál vagyok. Márton Danival (teljesítménytúrázó legenda) találkozom. Frissítés után megyek is tovább, mert hideg van.

Húzós emelkedő de tudom, hogy utána hosszú lejtő jön. Megpróbálom megfutni (a lejtőt), szembe sokan jönnek. Mindenkinek próbálok köszönni. Gratulálnak és biztatnak! Egész jó a mozgásom, pedig már 80 km körül járok. Szép lassan kezd sötétedni. Paripa hív telefonon, érdeklődik hogy elpusztultam-e már vagy még van bennem némi élet. Koldusszállásnál lámpát kapcsolok és belekocogok az éjszakába. Itt már senki nincs csak én és az erdő. Telihold van.

iszkiri-telihold.jpg

Nagy a mozgás az erdőben, az állatok aktívak. Gyakran zörög a bokor mellettem, ilyenkor egy pillanatra felszökik az adrenalin, de már túl fáradt vagyok ahhoz hogy féljek. Egyre többet gyalogolok és számolgatom a beérkezés valószínű idejét. Tornyópusztán eszem egy zsíroskenyeret. A nevemen szólítanak, kiderül, hogy VérKör rajongók a pontőrök. Jönnek a TT-re is. :-)

Elindulok az utolsó 16 km-re. Vacogok a hidegben. Kicsit futok, hogy felmelegedjek. Megmászom a Somlyót és újra szúróbélyegzőzöm. Sehol senki, kihalt a kulcsosház és környéke. Kísérteties hely. Felveszek még egy réteget és célba veszem a célt! 12 km van hátra. Futok és gyaloglok. 3-400 méternél többet már nem tudok egyben futni. Nagyegyháza előtt fényt látok. Egy másik futó az. Szép lassan beérem. Jólesik találkozni valakivel a kihalt erdőben. Innen együtt megyünk a célig. Egy darabig beszélgetünk, aztán elnémulunk. Gondolatainkba mélyedve tesszük meg az utolsó pár kilométert. Kicsit lassabban megyünk mint tudnék, de jól esik sétálni. Nem erőltetem. Átkelünk a felüljárón, innen már csak pár száz méter a cél. Megfutom! 

14 óra 46 perc alatt érek be a célba. Sikerült, megcsináltam! A szárligeti közösségi ház kihalt, a szervezőkön kívül mi ketten vagyunk csak. Gratulálunk egymásnak és átvesszük a jelvényt és az oklevelet. 

Könnyű százas nincs! Ilyen hosszú távon mindig akadnak nehéz pillanatok, váratlan helyzetek amire ott és akkor kell reagálni. Nem volt ez másképp most sem. Ennek ellenére azt mondom ez mégis a könnyebbek közé tartozott. Jó volt az idő és a pálya is. Viszonylag kevés szint volt az útvonalban (2400 m). Utólag azt mondom, hogy az erőnlétem és az egészségem is rendben volt. Főleg, mert másnap egészen jól éreztem magam és nem kellett újra tanulnom járni. A 3 réteg leukolpast megóvta a lábamat, nem lett csak egy minimális vízhólyagom.

Hogy lehet ennyit futni? Kérdeztétek többen tőlem. Amikor nem megy és mélyponton vagyok ezt szoktam mondogatni magamnak: "Ne nyafogjál, csak tedd az egyik lábad a másik elé!". Ennyi a titok. Próbáld ki, működik!

 

u.i: Menjetek futni!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: százas Teljesítménytúra Gerecse Vértes Hideg Iszinik100

Medvéskör 2016

2016.11.30. 11:36 pamutmamut

Szombat reggel összefutottam Kapszival a boltban. Rövid ujjúban volt. Ennyire meleg nem volt de tény, hogy Kapszi kemény és tavaszias napsütés volt odakint. Ilyen időre készültem én is amikor elindultunk Péntek hajnalban Paripával a Medvéskörre.

(A Medvéskör 2016 októberben jött létre, nekem is jutott szerep a létrehozásában. A Medvéskör a VérKörhöz hasonló bármikor teljesíthető túra a Karancs-Medves vidéken. Táv: 63 km. Web: medveskor.hu) 

Az odaút simán ment Hatvanig, ahol eleredt az eső. Aztán már úgy szakadt, hogy csak lépésben tudtunk haladni. Somoskőújfaluba érve úgy döntöttünk, hogy várunk egy kicsit hátha eláll. Egyszer csak megjelent Zsolt a szállásadónk és beinvitált minket a Vargánya vendégházba.

Összekészültünk és 7:53-kor elindultunk. Már nem esik! Alig egy kilométer és már itt is a régi vasúti alagút. Nem kell ide lámpa, de a felénél már szart se látok! :-)

medves2.jpg

Telefonnal világítva átbotorkálok rajta. Átérve levetkőzünk. Eresztvényhez érve kicsit eltévedünk pedig GPS-el megyünk. 200 m kitérő belefér. Elered az eső. Elég gyorsan elérjük a Petőfi kunyhót és beolvassuk az első QR kódot. (A vár sajnos már a Szlovák oldalon található, a kódtól úgy 100 méterre.)

medves3.jpg

Az erdőbe érve megint letérünk egy kicsit a trackről, de hamar megtaláljuk a helyes irányt. Hamar a Medvés fennsíkon találjuk magunkat. 500 méter feletti dombos mezőn haladunk. Biztos szép lehet, ha nem szakad az eső. Szép lassan mindenünk átázik, a cipőnk már cuppog. Valahogy nem így képzeltem el otthonról. Nem is ilyen időt jósoltak mára. Rohadna meg! Szép kis napnak nézünk elébe. Nyílt (szárazon) jól futható terepen haladunk. Rónabányán megtaláljuk a második kódot. Nem haladunk túl jól.

Megállunk és felveszünk még egy réteget. 3 fok esőben nem kellemes. Abban maradunk, hogy amíg mozgunk nincs nagy baj. Megállni, tüttyögni nem lehet. Muszáj menni! A cipőben fázik a lábam. Aszfaltos szakasz, majd ismét sáros nyílt szakasz.

medves4.jpg

Csúszkálunk rendesen. Jelzések elég gyatrák itt, ezért marad a GPS. A kódhoz közeledve erdei tornapálya. Útközben több táblát is látunk, benézünk mindegyik mögé. Kód sehol. Már aggódunk, hogy elhagytuk. Aztán egyszer csak megvan! Huhh. 18,3 km Két-vár-köze. 

Eláll az eső de nem bízunk benne, hogy így is marad. Futunk tovább. A talaj néha ingoványra emlékeztet és sok helyen nagyon csúszik az avar alatt az agyagos földréteg. Elérjük a - jobb időket is megélt - salgótarjáni kempinget. Aztán egy parkon keresztülfutunk és egy rövid szakaszon a 21-es főúton haladunk, majd balra elhagyjuk azt. Eseménytelen szakasz jön, de már nem esik! :-) Egy széles úton haladunk és beszélgetünk amikor Paripa egyszer csak kiszúrja az út bal szélén lévő QR kódot tartalmazó táblát (Kercseg-lapos). Ezt majdnem sikerült benéznünk.

Futunk lefelé a faluba. Illetve futnánk de valaki jégpályát integrált a levelek alá. Brutál csúszós, köves lejtő. Botorkálva beérünk a faluba és az aluljáró előtt balra fordulunk. Átmegyünk a vasúti felüljárón majd irány a szállásunk. 28 km-nél járunk. Pólót és zoknit cserélünk a második, izmosabb kör előtt. Nem nagyon akarunk kimozdulni a melegből. A készletek feltöltése után elindulunk, hamar kiérünk a 21-es főútra és északnak vesszük az irányt. Átfutunk a határon és Szlovákiában folytatjuk.

medves5.jpg

Szerencsére nincs nagy forgalom az úton. A lovak után balra befordulunk az erdőbe és megkezdjük a mászást az Északi-zöldre. Az első pihenőnél megvan a kód is (32,8 km).

medves6.jpg

A határsávon haladunk tovább jobbra. Csak a határköveket kell követni. Az útvonal mint egy hullámvasút, csak itt fölfelé a lábaink visznek. Lefelé meg próbálunk talpon maradni a sárban. Egyik-másik emelkedő annyira csúszik, hogy szinte négykézláb tudunk csak feljutni rajta. 2 előre, 1 vissza az arány a haladásban. Hosszú, nehéz, majdnem 10 km-es szakasz ez. A végére már alig várjuk, hogy meglássuk a kilátót. Sehogy sem akar eljönni. Paripa kérdezgeti, hogy mikor érünk már oda. Próbálnám nyugtatni, de hát sok jóval nem szolgálhatok. Elérjük végre a vasszörnyet és felmászunk rá, mert ugyebár ott van a QR kód.

medves7.jpg

Persze a ködös időben semmit sem látunk. 

Egy kunkor után újra a sáros kanyarnál vagyunk és elindulunk lefelé. Köves lefelé után szántóföldek között kocogunk.

medves8.jpg

Újra aszfalt, de valahogy most jól esik. Karancsberényben megállunk a boltnál és veszünk egy kólát meg egy vizet. Nyílegyenes úton futunk kifelé a faluból.

medves9.jpg

Még csak délután van de szürkül. Fejlámpát veszünk fel, hogy az autóvezetők is lássanak ne csak mi őket. Lassan komótosan kocogunk. Végre beérünk Karancslapujtőre. (Nekem nagyon tetszik a neve, mesebeli! :-)) A hosszú egyenes út véget ér és a végén balra fordulunk. A polgármesteri hivatal előtt jobb kézre egy tábla hátulján megtaláljuk a cél előtti utolsó kódunkat. 50,2 km, 7 ó 34 p.

A faluból kifelé megállunk frissíteni. Megbeszéljük, hogy a vége így kicsit necces lesz. Muszáj futni ahol lehet. Rövid megálló után indulunk tovább. A falu után rögtön egy V-betűt ír le az útvonal. Odaérve látom a GPS-en de jobbra nincs út egyáltalán. Megyünk egy kicsit tovább, de látom hogy az az út nem jó felé kanyarodik. Percekig keressük a helyes irányt. Végül elindulunk egy párhuzamos úton. Kereszteződéshez érve látom, hogy jobbra fordulva visszatérhetünk a jó útvonalra. 2 út is van jobbra. A szélesebbet választva elindulunk, de nem ez a jó. Szívunk mint a torkosborz! Vissza. A másikon folytatjuk. Leszáll a köd és ránk sötétedik. Az út emelkedik, először enyhébben, majd egyre durvábban. A teteje előtt nem sokkal járhatatlan szakasz. Hangosan anyázunk, pattog a fogzománc! Hurrá megvan a piros jelzés. Újra a jó úton. Kb. 3 métert látunk, azt is homályosan. Valami horrorfilm részletbe sétálunk bele. Óriási kereszt a sötét, ködös erdőben. Ilyen helyeken szoktak áldozatokat bemutatni. 50 méter múlva kereszteződés, jelzés sehol. Előbb még megvolt! Picsába. Visszafordulunk és a keresni kezdjük.

A kereszt mellett meg is találjuk a bokatörő lejtőt. Világosban nehezen futható szakasz, most azt sem látom pontosan, hogy merre van az ösvény. Rátapadok a GPS-re és próbálom "kitapogatni" az utat. Aztán végre elérünk egy szélesebb utat. Rizsföldek között vezet az út. Ja nem, ez csak egy sima legelő csak van rajta egy kis víz. Kicsit előre megyek, próbálom húzni magammal a Paripát.

medves10.jpg

Csúszkálva kocogunk a cél felé. Szorít az idő, de számításaim szerint nincs gáz. Beérünk. Egy sorompó után újra elérjük Kercseg-laposát. Innen ismerős a terep (világosban az lenne). :-) Megint a brutál lejtő. Paripa csúszkál előttem, néha síel is. Megyek utána aztán egyszer csak dobok egy hátast. Puha sárba esem és csúszok egy fél métert míg megállok. Röhögök egy jót magamon. Kínomban persze! A ruhám leírhatatlanul sáros, de még a fejlámpám is. Na most aztán már tényleg érjünk be. Már látjuk a falu fényeit, felüljáró és a célegyenes. Beolvassuk a célnál az utolsó kódot. 9 óra 47 perc. Sima ügy! :-)

medves1.jpg

Beérkezés után irány a zuhany. Fantasztikus érzés tisztának lenni, a meleg víz meg egy csoda! :-) Zuhany után autóba ültünk és átmentünk Szlovákiába vacsorázni. Én káposztás sztrapacskát ettem bordával, utána meg egy somlóit. Visszatérve a szállásra pedig jött a hab a tortán. Sör és jakuzi az alagsorban...

Száraz időben egy kellemes 63 km-es terepfutás szép tájon, több helyen jó kilátással. Akinek tetszett a VérKör annak ez is fog. Esős novemberben egy kicsit más! :-) GPS nélkül már halottak lennénk. Csak a jelzéseket követve nehéz eltalálni.

A Vargánya vendégházat csak ajánlani tudom. Beérkezésünkkor termoszban meleg tea és rágcsálnivaló fogadott. A wellness részleg pedig tényleg jól esik a kimerítő nap után! Szép, tiszta, újszerű szállás!

Most meg itthon nyomom az ágyat, valami vírus ledöntött a lábamról! Betegen nem futunk! Pihenünk. :-)

Web: varganya.hu, medveskor.hu, verkor.hu 

 

Szólj hozzá!

Címkék: sár Terepfutás Hideg

Piros 85 (2016)

2016.11.02. 08:43 pamutmamut

2015-ben futottam először a Piros 85-öt. Kellemes élményekkel tértem haza, ezért idén is beneveztem. Tavaly túl jó időt mentem. 11 óra 48 percet, ezt szerettem volna idén megdönteni. De minek is? Hogy lássam a fejlődést tavalyhoz képest? Vagy talán azért, hogy ha már egy csomó szabadidőt rááldoztam a felkészülésre akkor már ne vesszen kárba az elvégzett munka. Egy kicsit nyomasztott is ez a teher, legközelebb inkább lazábbra veszem. Úgy éreztem a felkészülésem jól sikerült, de nem tudtam könnyen ráhangolódni a versenyre a megelőző napokban. A végére azért sikerült.

4:45-kor csörög az óra. Pakolok, indulok, Tatabányán felveszem a Szilvit. Budaörsön a célban hagyjuk az autót és Oszacki Géza szállít minket a rajtba. A rendezők valamiért nem biztosítanak buszt, pedig kereslet az lenne rá. Váli Pisti is indul idén, már másodszor. Együtt dumáljuk el az időt a rajt előtt. Kilépve az ajtón kellemes hűvös idő van, szél nélkül. 8:30-kor rajtol a kb. 140 fős mezőny.

p85-rajtutan.jpg

Az erdőhöz érve egy nyomsávosra szűkül az ösvény. Viszonylag lassan haladunk. Többen előzni próbálnak, de nemigen férnek el. Hátra van még 85 km nem értem hová rohannak, van még idő keménykedni. Itt látom először a srácot aki egy selfie boton egy GoPro kamerát cipel. (Utólag kinyomoztam, ő Kovács József helyett Kaszás Gábor :-) ) Három nagyobb hegyet kell megmászni az első 36 km-en. Az első a jól ismert Nagy-Kevély. A sziklás lefelét még mindig nem szeretem. Hiába, a lejtőfutásomat még fejlesztenem kell! Csobánka fölött a megszűnt Terep százas útvonalán futunk. Szép emlékeket ébreszt bennem a táj. Aztán egy kis aszfalt jön. A futók nagy része az út jobb oldalán fut. De miért? Nem értem őket. Itt az első ellenőrzőpont. Szilvi kicsivel előttem van, Pisti pedig mögöttem, őt nem látom. A pontőrök nem tudják ellátni az odaért futókat, ezért önellátásra váltunk. Itt töltök először a rossz ízű, sárga palackos, ismeretlen ISO-ból. (Állítólag többeknek hasmenése volt tőle.) Egy marék háztartási keksszel indulok tovább, útközben majszolom.

A Tölgyikrek után a Szőke-forrás-völgyében haladunk lefelé.

p85-volgy.jpg

Izgalmas és gyönyörű útvonal. Az ösvény egy-két helyen nagyon keskeny, bal oldalon meredek szakadék, lent pedig egy patak csörgedezik. Tökéletes terepfutó útvonal. A keskeny ösvényeken kerülgetem a gyalogosokat. A Piros 85-ön és a rövidebb résztávjain ugyanis gyalog is lehet indulni. Sőt régen csak gyalog lehetett, terepfutó nevezés csak néhány éve van. Az idő ragyogó, kb. 10 fok és enyhén felhős. Az időnként megerősödő szél azért egy kicsit kellemetlen, főleg megizzadva. A telefonom töltőre dugom. Idén végig Endomondo-val megyek, ami minden kilométerben mondja az időt és a megtett távot. Ez szívja az aksit ezért powerbankot is cipelek. Dömös előtt már éhes vagyok, de a pontig már nem eszem csak lassítana.

p85-domos.jpg

Olivabogyót és zsíroskenyeret eszem parízerrel és sok sóval.  

Masszív emelkedő jön a Duna-partról Dobogókőre. Az enyhébb emelkedőkön belekocogok, egész jól megy a mászás. 4 óra 38 perc alatt érek Dobogókőre (36 km). Ez szinte pontosan a tavalyi időm. Frissítés után hosszú ereszkedésbe kezdünk. A combomat érzem lefelé, a fékezéstől fárad. Pilisszentkereszten futunk keresztül, majd Pilisszántó szélét súroljuk. Itt határozottan könnyebb a terep mint az első 36 km-en, valami még sincs rendben. Ideje korán fáradok és lassulok. Talán a frissítéssel lehet a baj, valami nem tökéletes. Próbálok még többet inni és eszem is. Holtpont, nyögvenyelős kilométerek. Lassítok, de azért a lejtőket megfutom. Most kell nagyon ott lenni fejben! Ki kell bírni, utána jobb lesz. Eszembe jut a gondolat amit Lubics Szilvi FB oldalán olvastam: "Mindig van cucc a pincében, csak fel kell hozni.". Kezdem elengedni a tavalyi idő megdöntésének tervét.

Kopár csárdánál (53 km) Gulyásleves és VérKör teljesítők. Leves evés, ivás közben beszélünk pár szót. Indulok is tovább. Határozottan jobban érzem magam. Kakukk-hegy könnyen megvan és futás tovább.

p85-kakukk-hegy.jpg

Jihháááá! Jön az elpusztíthatatlan vagyok érzés! Jól megy. A Nagy-Szénás hegy mászása közben egy ismerőst látok magam előtt. Az enyhe emelkedőn kocogva érem utol Szilvit. Pár szót váltunk, de megyek is tovább. A terv szerint Nagykovácsiba még világosban kell beérnem. Ez sikerül is. A faluban egy fekete puli támad rám vicsorogva, Kaszás Gáborral közösen ordítjuk le a fejét, amire visszavonulót fúj. Aztán még egyszer elindul utánunk, de a gazdája visszahívja végre. Gábornak az első hosszú távú versenye. Gyomor problémákkal küzd, de azért igen-igen jól nyomja. Nagykovácsiban az ellenőrző ponton alig várom a tavalyi juhtúrót. Idén nincs! :-( Szárított paradicsom viszont van, hála istennek! :-) Szilvi akkor ér be amikor indulok. Csinálunk egy közös képet (teli szájjal :-) ).

p85-szilvivel.jpg

Még simán világos van amikor elindulok. Emlékeim szerint tavaly itt kapcsoltam lámpát. Amíg világos van nyomok egy kövér gázt. Lámpafénynél nehezebb lesz futni. Gábor megelőz, a köves lejtők jobban mennek neki. Megkezdődik privát kis versenyünk. Julianna major után kapcsolok csak fejlámpát úgy 71 km környékén.

Valamivel gyorsabb vagyok mint tavaly. János-hegy előtt beszólok Gábornak: "Most válik el a tapéta a faltól!" :-). Tudom, hogy lefelé gyorsabb, ezért felfelé próbálok előnyhöz jutni. Viszonylag gyorsan felérek.

p85-janoshegy.jpg

A meredek lépcső lefelé nem hiányzott. Hosszú, monoton ereszkedés. Gábor megint megelőz. Egy kisebb emelkedő jön amit megfutok. Makkosmária jön, az utolsó pont a cél előtt. Nem is frissítek csak dugókázok és rohanás a cél felé. 

A Budaörsi-hegyre felfelé is kocogok. Ellövöm az utolsó adag puskaport. Egészen görcshatárig erőltetem. 4-5 embert sikerül megelőznöm köztük Gábort. Elég jó kis előnyt sikerül kidolgoznom, innen már nem hagyom, hogy visszaelőzzenek. A jelzésekre nagyon figyelnem kell, itt már nem tévedhetek el. Egy fejlámpa fénye jobbra lent. Majdnem elindulok, de ez nem piros jelzés! Kiabálok az eltévedőnek: "Hééé, ez sárga!!". Bokatörő ereszkedés. Mikor lesz már vége?! Meglátom a város fényeit, de még mindig az erdőben botladozom. Végre aszfalt a lábam alatt. Megállok és hátra nézek, sehol egy lámpafény. Na lássuk mi maradt még a végére. 4:55-ös kilométer a nyolcvanhetedik! Bal kanyar, átvergődöm magam vagy 20 emberem akik a járda közepén állnak és végre itt a cél! 11 óra 33 perc. 15 perccel jobb mint tavaly!

p85-cel.jpg

Megkapom a díjazást és leülök! Ezek a legszebb pillanatok, nézem a beérkezőket és tapsolok. Gábor is beérkezik, gratulálunk egymásnak. Nagy verseny volt! A 48. helyen végeztem, közelítek az első harmadhoz. Érdekes volt, hogy a mostani verseny folyamán alig futottam egyedül, szinte folyamatosan volt valaki körülöttem. Az ellátás rendben volt, csak az ISO-t lenne jó lecserélni valami emberi fogyasztásra alkalmasra. A pontőrök lelkesedésén még van mit csiszolni, de végül is megtették azt amiért ott voltak. A végén a depo ponton hagyott csomagunkat nem találtuk meg a Szilvivel. Állítólag még nem érkezett be és csak éjfél körül várható. (?!) Na ezt nem várjuk meg. (Ezen remélem tudnak majd javítani.) Két mini vízhólyaggal megúsztam, de a combomban masszív izomláz van. :-)

Köszönöm a szervezést, talán jövőre is találkozunk!

Fotók: saját + Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete (MVTE) 

u.i.: Menjetek futni!

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás

Körző

2016.10.20. 11:33 pamutmamut

Egyre több olyan kör túra, trail van az országban ami bármikor teljesíthető. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik kör, bármikor teljesíthető és van szintidő. Persze ez nem igaz mindegyikre, de a kivétel erősíti a szabályt. Nagyban hasonlítanak a népszerű teljesítménytúrákra. Ha a hétvégéd foglalt, ezeket hétköznap is nyugodtan teljesítheted. 
(A kör fogalma: Egy adott ponttól egyenlő távolságra lévő pontok halmaza.)
a
- A KÖR -
Ez volt az első ilyen jellegű project. Csanya és Donrazzino közös ötlete alapján 2013-ban. Durva terep, durva arcoknak. Igazolás: GPS online nyomkövetővel. Eddig 21 teljesítés, köztük Csipi 4x -es teljesítő!
Táv: 152 km, (7200 m szint)
Tájegység: Börzsöny
 
- VÉRKÖR -
Az első ami QR kódos ellenőrző rendszert használ. Jelenleg ez a legnépszerűbb kör az országban (több mint 410 teljesítés). 2014-ben jött létre Lovas Mátyás ötletéből, Nagy László (Paripa) közreműködésével. Gyalog, futva és kerékpárral teljesíthető. Április első szombatján teljesítménytúra keretén belül is teljesíthető. Igaz megfordított útvonalon.
Táv: 77 km (1600m szint)
Tájegység: Vértes
 
- VÉRCSE -
Az első ami nem kör! Tatabánya a rajt és Oroszlány a cél. Szintén QR kódos ellenőrző rendszerrel. Lovas Mátyás és Nagy László Paripa ötlete alapján. Érdekessége a változó szintidő.
Táv: 101,7 km (szint:+2590m, - 2770m)
Tájegység: Gerecse, Vértes
 
- BUDAI TÉRKÉPKÖR -
Egy kör a Budai-hegységben. Különlegessége, hogy nincs szintidő és részletekben is teljesíthető. Csetneki Sándor álmodta meg. Igazolás: GPS track vagy az útvonallal kapcsolatos kérdésekre válaszolás.
Táv: 81,6 km (szint: 2453m)
Tájegység: Budai-hegység, Pilis
budaitkor.jpg
a
- MEDVÉSKÖR -
2016 novemberében indul. Bíró Zsolt az ötletgazda. A Karancs-Medves kistérség idegenforgalmát szeretné fellendíteni ezzel a túrával. A VérKörhöz hasonlóan QR kódos ellenőrző rendszert használ. Távja, szintideje barátságos, hamar népszerű lesz. Érdekessége, hogy az útvonal egy kisebb része Szlovákián keresztül halad. Gyalog, futva és kerékpárral teljesíthető.
Táv: 63 km (szint: 1413m)
Tájegység: Karancs-Medves
medveskor.jpg
a
- DÉL ZALA DOMBJAI ULTRA TRAIL 300 ÉS 3X100 - 
Szintén egy 2016-os kezdeményezés. Jelenleg ez a leghosszabb útvonal. A teljesítést GPS track-el kell bizonyítani és a megadott helyeken fényképet kell készíteni. A 300 km-es táv nem hiszem hogy túl népszerű lesz, de a 3x100 már többeket fog a természetbe csábítani. Jelenleg 1 teljesítő a 300 km-es távon. Kele Attila (Vidra) fejéből pattant ki az ötlet. Kerékpárral és gyalog teljesíthető.
Táv: 300 km (szint: 6000m)
Tájegység: Zalai dombság
dzd_300.jpg
a
- BUDAPEST KÖR -
Értelmi szerzők: Takács Krisztián "Csipi" és Kovács Zoltán "zsánklód". Az M0-ás mentén kell megkerülni Budapestet. Igazolni GPS track segítségével lehet. Nekem egy kicsit nyers, de talán pont ez a lényege. Ezidáig nincs teljesítő, de reméljük ez hamarosan változni fog.
Táv: 131,5 km (szint: 1900m)
Tájegység: Budapest külterület, Budai-hegység
budapestkor.jpg
a
- MECSEKI TÉRKÉPKÖR -
http://turazokni.hu/mecseki-terkepkor/
A Mecsekben is létrejött egy kör 2017-ben. A Budai térképkörhöz hasonló. Nincs szintidő és részletekben is teljesíthető. Csetneki Sándor a kitaláló. Igazolás: GPS track vagy az útvonallal kapcsolatos kérdésekre válaszolás.
Táv: 226 km (szint: 6475m)
Tájegység: Mecsek
mecsekiterk.jpg
- EGYÉB KÖRÖK -
Vannak az országban egyéb körök is. Mindegyiket nem sorolnám fel, de íme néhány példa:
- Balboa kör (Budai-hegység)
- Panorámakör (Budai-hegység)
- Sörkör (Oroszlány-Várgesztes, Vértes)

1 komment

Címkék: Terepfutás Túra Vértes VérKör

Négy nap a Kéken

2016.09.07. 15:52 pamutmamut

Talán mindenki emlékszik a Másfélmillió lépés Magyarországon kultikus sorozatra. Az Országos Kéktúra bejárását filmesítették meg 1979-ben. Mi 2004-ben vágtunk bele az 1160 km-es túra teljesítésébe. Ákossal és Vadlábbal indultunk. 2010-ig Írott-kőtől Putnokig sikerült eljutnunk. Aztán egy nagyobb szünet következett. Apósomék idén befejezték a Kéktúrát, ők két év alatt mentek végig. Az élménybeszámolóik hatására én is elhatároztam, hogy befejezem. 233 km volt még hátra. 133 km-es szakaszt néztem ki Boldogkőváraljától-Putnokig. Futva szerettem volna menni, minimál felszereléssel, szállásokon aludva. Paripa a hír hallatán habozás nélkül csatlakozott a kalandhoz. Ő már teljesítette a Kéket és nagyon közel áll a szívéhez.

1. nap

Csütörtökön 05.00 órakor elindultunk. Az út első fele egy 320 km-es autóút volt Putnokig. Parkolás után rövid pakolás után elindultunk a 4 napos futókirándulásra. Furcsa volt egy 13 literes zsákkal elindulni 4 napra, máskor ezt 3 órás futásoknál szoktam használni. Vajon elraktam minden szükségest? Busszal indultunk Miskolc felé. Miskolcon 2 km-es séta volt a buszvégtől a Tiszai pályaudvar. Ezután vonattal utaztunk Encsig. Innen ismét buszra szálltunk és irány Boldogkőváralja. A busz egy régi, klasszikus, sárga Ikarus volt, műbőr ülésekkel. Kb. 70-en utaztunk rajta. Erősen kisebbségben voltunk. A kapaszkodó úgy ragadt a kosztól mintha tépőzáras lett volna. Durva szagok terjengtek a 30 fokos melegben. Alig vártuk, hogy végre leszállhassunk Boldogkőváralján. Közel 8 órát utaztunk eddig és még egy métert sem tettünk meg a Kéken! :-) A helyi kisboltban vettünk pár dolgot és irány a vár. Képeket már láttam róla, élőben még jobban tetszett!1_boldogkovar.jpg

Sietve megnéztük és 14.00-kor elindultunk a 30 km-es szakaszra. Tűző napsütés és 30 fok körüli hőségben aszfalton tettük meg az első kilométereket. Elég jó tempóban haladtunk, szint nem nagyon volt.

1_hcece_elott.jpg

Hernádcécén mindjárt keresni kellett a pecsételőt, végül a kocsmánál pecsételtem. Vissza úton kiszúrtam, hogy jóval közelebb is lett volna, közvetlenül az útvonal mellett. :-) Gibártnál könnyen meglett a vízerőműnél, majd irány a kék nyomóskút. A nagy melegben folyamatosan mosakodtunk és vizeztük a fejünket! A kék kút jó barát! A zsák kicsit nehéz volt, de nagyon nem akadályozott a futásban. Kellemesen hullámzó tájon haladtunk. Az egyik dombtetőn egy marhacsorda állta utunkat. A juhász talpig népviseletben terelgette állatait.

1_juhasz.jpg

Fancsal a legszomorúbb nevű település a Kéken (szerintünk). Paripával hosszas eszmecserét folytattunk a fancsali szó pontos jelentéséről. A fancsali kocsmában pecsételtünk és a pultos lány mosolygott. Cseppet sem tűnt fancsalinak. A következő falu Baktakék. Sok jót nem olvastam róla a fórumban, de hát ez BAZ megye! Itt ilyenek a falvak (vannak kivételek). A faluban a kocsmában volt a pecsét, ittunk is egy kólát és egy gyönge fröccsöt. Innen már csak 5 km volt Abaújszolnok a mai úticélunk. A faluból kifelé gyerekek szaladtak felénk a putriból: "Turista bácsi, turista bácsi kérünk csokit!" Elhajtottuk őket, de pár lépés múlva megesett rajtuk a szívem és kaptak egy műzli szeletet. Persze rögtön többet szerettek volna. Na-na-na! Nekem is kell! A falut elhagyva  megláttuk az első hibásan kihelyezett útjelző táblát. Pont ellenkező irányba mutatott mint amerre menni kellett volna. Telefonon Locus-t hívtuk segítségül, aki mutatta az utat.

1-4_kek_jelzes.jpg

Kicsit nehezen, de a jelzés is meglett. Útközben felmentünk a Katalin kilátóba. Egy magánszemély építette. Sajnos nem a legjobb helyre sikerült és már most újra kéne festeni. Kilátás 180 fokos, főleg Baktakék látszik. Abaújszolnokra érve felhívtam a szállásadónkat, nem ajánlotta fel, hogy lejönnek értünk ezért úgy döntöttünk felsétálunk a vadászházhoz. Laza 3 km-nek indult, de mint kiderült végig emelkedett. A hosszú emelkedőn megéheztünk, már alig vártuk a vacsorát. Fürdés után hozta is a házigazda és felesége. Előtte egy kupica ágyaspálinkát is kaptunk. Szarvaspörkölt volt a vacsora, krumplival és salátával. Degeszre ettük magunkat, nagyon finom volt a pörkölt. Az út porát sörrel öblítettük, majd korán aludni tértünk. 

2. nap

Masszív reggelit kaptunk, de azért ésszel kajáltunk futás előtt. A szállásadónk visszavitt minket Abaújszolnokra autóval. Pénteken Bódvaszilasig kellett eljutnunk. 7:20-kor indultunk el. Felsővadász volt az első település amit aznap érintettünk. Paripa mesélte, hogy kevésbé szimpatikus, nagydarab, mackós alkatú, alacsony képzettségű, eltérő bőrszínű egyénekkel találkoztak itt legutóbb, akik azt szerették volna, hogy aludjanak náluk. Ők pedig menekülve távoztak a következő településre! :-) Most ilyen gond nem volt, a boltban pecsételtünk és vettünk némi kaját a további útra. Vizet töltöttünk és tovább indultunk. Az útjelző táblákat ezen a szakaszon is érdekesek voltak. A következő település vagy pecsételő pont és távolságán kívül minden információ megtalálható volt rajtuk. Néha ellenkező irányba mutattak vagy olyan településeket jelöltek amik nem a Kéktúrán találhatóak. Volt viszont kb. 23 db Országos Kékkört népszerűsítő tábla. Nagy részük az erdő közepén, váratlan helyeken bukkant elő. Volt olyan is, hogy 2 km sem volt két azonos tábla között. Ezeken vagy röhögtünk vagy káromkodtunk, fáradtságtól függően. Egy idő után már egyáltalán nem néztük őket. Irotán a macskákon kívül senkivel nem találkoztunk. Ez a település rendezett volt. Rakacaszend jó messze volt innen. A faluban terveztük a hosszabb pihenőnket és az ebédet. A faluba érve az első boltnál két nő állt. "[Paripa] Nyitva van a bolt? [Nő] Nincs. [Paripa] Van még bolt a faluban? [Nő] Följebb van egy, de kinyitom ezt." Elővette a kulcsát és kinyitotta a boltot. (?!) Hideg üdítőt és ebédet szerettünk volna venni. A hűtőben 8 üveg Kőbányai sör volt, más nem. Hát vettem egyet. Csomagolt péksüteményekből volt még pár darab. Az egyiket néztem, de nem volt rajta felirat, hogy mi az. Húsos táskának tűnt. Megkérdeztem az eladót: "Elnézést, mi ez? [Nő] Kálács!" Nem volt több kérdés. Éreztem, hogy nem fogok tudni több információt kicsikarni belőle. Semmi köze nem volt a kalácshoz, mint később kiderült húsos táska volt. Ebédelni a másik boltnál ültünk le. Kb. 20 közmunkás szorgoskodott a faluban. Füvet nyírtak, gereblyéztek. 3-4 kóborkutya sétálgatott körülöttünk békésen. A nőkkel szerettem volna egy közös képet csináltatni, de nem vállalták. Azt  mondták: "Nem vagyunk modell alkatok!". Ezen nem vitatkoztunk.

2_rakacaszend.jpg

Ebéd után cammogva indultunk útnak, kicsit elpilledtünk. Tornabarakonyban a szokásos mosakodás és víz töltés után a buszmegálló mellett pecsételtünk. Szerencsére a kék kutak szinte mindenhol működtek az útvonal során. Sokszor életünket köszönhettük nekik! Köszönjük kutak! :-) Tornabarakonyt elhagyva rövid aszfaltos szakasz jött, bele-belegyalogoltunk.

2_tornabarakony.jpg

Nem volt sietős, nem kergetett senki. Bódvarákó szimpatikus, rendezett település. Pecsételtem a kerítésen és megálltunk egy kicsit a falu végén a hídnál. Paripa kiszórt egy fél marék kavicsot a cipőjéből. Az új kék jelzés jobbra vezetett egy jól futható murvás úton. Találkoztunk egy párral akik szintén kéktúráztak. A maradék utat velük tettük meg Bódvaszilasig sétálva, beszélgetve. Kiderült, hogy egy lakóautóval és egy motorral csinálják a túrát. A lakóautóval elmennek az aznapi végcélig, majd a motorral odamennek a kiinduló pontra. Legyalogolják az aznapi szakaszt majd visszamennek a motorért a lakóautóval. Ügyes logisztika. De akkor miért vittek nagyobb zsákot mint mi? :-) Útközben benőtt síneken haladtunk és átkeltünk pár hídon. Az egyik a Bódva felett vezetett át, 5-6 méter magasan. Kapaszkodó semmi. A szegecseken lépkedve oda kellett figyelni. 

2_bodvaatkeles.jpg

Bódvaszilason a vasútállomáson pecsételtünk. Felhívtam utána a szállásadónkat, hogy megjöttünk. Mondta, hogy induljunk el Miskolc felé. :-) Jó, de merre van Miskolc? A boltnál találkoztunk. Mivel a bojler meghibásodott ezért egy másik szállást ajánlott, ami közelebb volt. (Két házuk is volt a faluban.) A Diófa vendégház utunk legszínvonalasabb szállása volt.

2_diofa_vendegh.jpg

Lepakoltunk majd elmentünk sörért a Coopba. Zuhanyzás után rántotthúst és pörköltet kaptunk vacsorára, friss salátával. Egy mozgó árustól pedig vettünk Lengyel füstölt halat is desszertnek. Persze nem tudtunk mindent megenni! De megpróbáltuk!

2_vacsora.jpg

A nap hátralévő része pihenéssel, semmittevéssel telt. 

3. nap

Reggel 6.00 óra előtt keltünk majd reggelit vettünk a boltban. 45 km-es szakasz várt ránk Zádorfalváig. Kissé ólmos lábakkal léptünk az Aggteleki Nemzeti Parkba. Húzós emelkedő jött a Szabó-Pallag erdészházig. Innen Derenk felé vettük az irányt. Útközben forrást kerestünk kevés sikerrel. Kitérőt tettünk a Szádvárhoz.

3_szadvar_tanc.jpg

Felújítás alatt lévő várrom, elég nagy területen fekszik. Érdemes megnézni. Derenkre érve házak helyett táblákat találtunk. A falut kitelepítették 1943-ban. Horty Miklós vadászterületet hozott itt létre. Szomorú látvány. A feszületnél pecsételtem és folytattuk az utunkat. A vizünk fogyóban volt a nagy melegben. Szerencsére az útvonal mellett működő Puska-Pál forrás működött. Életmentő volt a jéghideg forrásvíz! Ittunk és feltankoltunk. Szelcepusztára érve egy pavilonra lettünk figyelmesek. Terepfutóverseny volt éppen, a Baradla Trail! Mint kiderült Majdnem Aggtelekig a kéken megy a verseny, velünk szemben. Jó volt futókkal találkozni.

3_futoverseny.jpg

Szurkoltunk, biztattuk őket. Az egyik helyen egy lány futott szembe. Paripa kitalálta, hogy hullámozzunk! Ketten! :-) Tetszett neki. Minden második ember azt kérdezte, hogy miért szembe futunk. Feldobta a verseny hangulata ezt a szakaszt. Jósvafőnél megvendégeltek minket a pontőrök. Kólát és ISO-t kaptunk, amit itt is köszönünk!

3_josvafo_pont.jpg

A nagy beszélgetés közben kicsit túlhaladtunk a barlang bejáratánál lévő pecsételőn. Nem volt vészes, visszamentünk és haladtunk tovább Aggtelek irányába. Aggteleken rengetek kiránduló volt a szeptemberi napsütésben. Találkoztunk egy sráccal aki bicóval csinálta a kéket (pedig úgy tilos). Éppen ott pecsételt a kemping bejáratánál. Mindegyik büfé tele volt, alig találtuk ülőhelyet. Egy elég rossz pizza és 2-2 db palacsinta elfogyasztása után indultunk tovább. Egy kilométert gyalogoltunk, hogy ülepedjen a kaja, majd futás. Ezen a szakaszon jól nyomtuk mert üldöztek a legyek. Amint megálltunk egy raj vett körül minket és martak ahol értek. Elég edzettek voltak, de 6:30-as tempó fölött leszakadtak. Ilyenkor rutinosan becsatlakozott egy-két tucat friss légy. Váltóban üldöztek minket a rohadékok. Zádorfalvára érve felhívtuk a szállásadót aki éppen Jósvafőn volt. Várni kellett rá egy kicsit. A helyi lepukkant kocsmában vártuk meg egy sport fröccs mellett.

3_zadorf_kocsma.jpg

Szállásunk Alsószuhán volt. Odaérve azonnal pálinkát nyomtak a kezünkbe. Megittuk, mert muszáj volt! Vacsorára palócleves, báránypörkölt, túrós-sajtos lepény és lekvár volt. Nem panaszkodtunk! Ez a nap, ez a táj volt a legszebb a 4 napos út során.

4. nap

Vasárnap reggel egész fitten ébredtünk ahhoz képest, hogy már a 4. napot kezdtük meg a Kéken. Könnyű reggeli után Putnokot vettük célba. Mára csak 18 km-t terveztünk, hogy időben hazaérjünk. Ismét ragyogó napsütés volt és 13 fok amikor elindultuk Zádorfalváról. Nagyon jól éreztük magunkat! Sajnos a harmat hamar átáztatta a cipőnket, de ez sem tudta elvenni a jókedvünket. Fantasztikus tájon haladtunk. Többször megálltunk fényképezni!

4_utkozben.jpg

Gömörszőlősre érve megnéztük a tájházat, múzeumot. A kapu tárva-nyitva volt. Sehol senki, szabadon sétálhattunk, táncolhattunk a kiállított tárgyak között.

4_gomorszolos.jpg

Mindenképpen érdemes megnézni, a falu is rendben volt akárcsak a következő település Kelemér. Kelemérre bevezető aszfalt út Toszkán emlékeket ébresztett bennem. Többször fogott el olyan érzés az előző három nap folyamán, mintha külföldön lennék. Annyira más, idegen volt a táj. Kelemér után a szerpentinnél kisebb bozótharc volt a kanyar levágásoknál. Utána egy könnyebb szakaszt jártunk be a Szörnyű-völgy mentén. Jó volt újra Putnokra megérkezni, bár az útvonal borzasztó putrin keresztül vezetett a főútig. A parkban készítettünk pár fotót és irány az autó.

4_celban_putnok.jpg

Szerencsére ott volt ahol hagytuk. A boltban vettünk ebédet és szemben a szökőkútnál falatoztunk. Az utolsó pecsétet a vasútnál nyomtam bele a kéktúra füzetbe. Megcsináltuk!

4_putnok_vall.jpg

Csodás időt fogtunk ki. Végig ragyogó napsütésben haladtunk. Néha meleg volt, de estére mindig lehűlt az idő és a hűvösben jól aludtunk. Nagyon jó volt ilyen minimális zsákkal menni. Gyorsan haladtunk és minden ott volt ami kellett. Paripának ezúton is köszönöm, hogy csatlakozott hozzám. Nagyjából 135 km-t tettünk meg a négy nap alatt. Most, hogy már csak a Zemplén van hátra (100 km) egyre inkább aggódok. Mi lesz ha egyszer vége lesz? Aki még nem Kéktúrázott, azonnal kezdjen neki! Fantasztikus kaland! :-)

 

 u.i.: Menjetek futni!

Szólj hozzá!

Címkék: kéktúra hőség Terepfutás Túra

Hohe Veitsch Trail (2016)

2016.06.27. 15:46 pamutmamut

A Vércse óta nem erőltettem a futást. Nyáron egyébként is kevesebbet szoktam futni. Nem szeretem a meleget, ezért kinéztem magamnak egy Alpesi versenyt (mert ott hűvösebb van). Paripának is tetszett az ötlet és Váli Pisti is becsatlakozott hozzánk. Hárman vágtunk neki az 54 km-es Hohe Veitsch Trailnek. 

Szombat hajnalban indultunk, de már világos volt és meleg. 8.00 óra előtt már az Osztrák Veitsch településen voltunk. Átvettük a rajtcsomagot, ami viszonylag gyorsan ment. Több magyar is indult a versenyen, velük beszélgettünk a rajt előtt.

veitsch10.jpg

9.00-kor indult a verseny. Időjárás: 25 fok és napsütés. Az első kilométereket aszfalton tettük meg, aztán egy jó minőségű köves szerpentin következett. Az első 20 percben totál leizzadtunk, a fülledt párás fenyvesben. Az elejét futottuk majd gyaloglásra váltottunk. Sokan futottak bár alig valamivel gyorsabban nálunk. Pisti néhány száz méterrel lemaradt mögöttünk. Hosszú kilométereket tettünk meg így, faltuk a szinteket. 

Nem sokára eljött az első frissítőpont, vizet és ISO-t kaptunk egy alpesi farmon. Útközben akivel találkoztunk mindenki szurkolt: "BRAVO, BRAVO!". Jó fejek voltak, lenne mit tanulnunk tőlük! 16 és 32 km-nél limitidők voltak megszabva, addig mindenképpen oda kellett érnünk, különben kizárnak minket. 16 km-hez simán odaértünk több mint 20 perccel zárás előtt. Itt volt az egyik váltópont, merthogy váltóban is lehetett teljesíteni az 54 km-t. Valami parkoló félére számítottam, de az erdőben volt egy kisebb tisztáson. Fogalmam sincs, hogyan lehet autóval odajutni. :-) Az időrögzítést elég egyszerűen oldották meg. Manuálisan írták számítógépbe a rajtszámokat. Végül is 397 főnél még ez is működik. Ezen a ponton a szokásos víz, ISO, kóla, banán mellett házi sütemények is voltak. 

Az elindulás után nem sokkal megláttuk a hegyet!

veitsch9.jpg

Egy több kilométeres sziklagerinc uralta a látképet. Tyű, ez nem semmi. Vajon hol fogunk felmenni? Talán a bal oldali gerincen. Elég sokat kacskaringóztunk mire odaértünk a lábához. Ez végre kifejezetten szép szakasz volt.

veitsch7.jpg

Készítettünk pár fotót és elindultunk felfelé. Paripa a melegre panaszkodott és nem festett túl jól. Fölfelé megállt párszor, egy helyen megelőztem. Mikor hátra néztem Pistit vettem észre! Utolért minket, nagyon jó formában volt! A hegytetőre érve többen szurkoltak nekünk, fotóztam és vártam a többieket. Pisti ért fel először, majd 1 percre rá Paripa is megjelent.

veitsch6.jpg

Hűvös szél volt fent ami nagyon jól esett a meleg után. A menedékház már nem volt messze, gyalogoltunk odáig. Az oldalában frissítőpont, megpihentünk. 24,9 km-nél jártunk. A szint jelentős részét ezzel letudtuk, már csak le kellett szaladni a hegyről. Legalábbis ezt hittük.

veitsch5.jpg

Gyalog indultunk tovább, elkezdtem fázni. Felvettem egy pólót. Fent borús idő volt és hófoltok. Szeretek ilyet látni nyáron! A hűvöstől Paripa is jobban lett és kocogva haladtunk lefelé. Közben fényképeztünk, videóztunk. Hiába no, ritkán járunk magashegységben.

veitsch4.jpg

Az órámra pillantottam, hűha gáz van. A hegymászással, pihenéssel, fényképezéssel elment az idő. Alig 40 percünk maradt a következő ellenőrző pontig és kb. 5 km. Húzzunk bele! Sietni próbáltunk a bokatörő ösvényen. Nyomultunk lefelé ahogy bírtunk. Ötpercenként bemondtam a hátralévő időt. Éreztük, hogy ez szoros lesz. 8 perccel pont zárás előtt estünk be a második váltópontra! Sima ügy! :-) Innentől akkor érünk be amikor akarunk! 

Frissítés után mentünk tovább a cél felé. Még 21 km volt hátra. Egy sima félmaraton! :-) Megint kisütött a nap, nem hiányzott a meleg. Szerencsére a teljes verseny folyamán sűrűn voltak a frissítőpontok.

veitsch3.jpg

Több kisebb emelkedő jött, köztük lejtő. A negyediknél már hangosan káromkodtunk! Aztán egyre jobban cifráztuk! Kb. 15 km-e a cél előtt utolértük Jenz-t. Stuttgart-ból autózott 600 km-t erre a versenyre. Egy darabon együtt haladtunk, illetve előzgettük egymást. Az alattomos kis emelkedők nem akartak véget érni, mindig jött még egy. Szívta az erőnket. Szerintünk a szint több volt mint kiírásban szereplő 2060 méter. Vagy csak a meleg miatt éreztük így. Szenvedős kilométerek jöttek, nyafogtunk mint az a bizonyos Portugál futballsztár. A lejtőket megfutottuk, de a dombok mindig megfogtak. Tudtuk, hogy a mezőny vége felé vagyunk, de ez különösebben nem érdekelt senkit. Nem nyerni jöttünk! :-) Az ég közben beborult és a távolban villámlott. Pár csepp eső esett is, de semmi komoly. 

Elértük az utolsó frissítőpontot. Innen már csak 5 km, mondták a pontőrök. Elindultunk lefelé a szerpentinen. Egymás mellett futottunk a jó minőségű széles köves úton, hatalmas fenyőfák között.

veitsch2.jpg

Jó tempóban tettük meg az utolsó kilométereket, már egyszer sem álltunk meg. Végül 8 óra 3 perces idővel teljesítettük az 54 km-es távot! Nagyon jó volt célba érni, eléggé megszenvedtük a végét! 

Kemény verseny volt, közepes szervezéssel. A frissítő állomások sűrűn voltak, fél literes kulaccsal simán végig lehetett menni. A kaja kínálat kicsit szűkös volt, ISO-val nagyon spóroltak. A beérkezés elég fura volt, senki nem volt ott, nem fényképeztek, nem gratuláltak, nem kaptunk enni sem inni. Egy darabig néztük körbe, hogy kell-e csekkolni valahol aztán mivel nem láttunk semmit leültünk. A hegy (Hohe Veitsch) és a környéke nagyon szép volt, de az összekötő szakaszok elég átlagosnak mondhatóak. Kicsit keveset edzettünk rá, az Alpokhoz azért ennél több kell. Hogy jövőre visszatérünk-e ide még nem tudom, de annyira nem fogott meg.

A verseny honlapja: http://www.grenzstaffellauf.com/

veitsch11.jpg

 lovas.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: rosszullét hőség Ausztria Alpok

Vércse (kezdetek)

2016.04.26. 22:09 pamutmamut

2015 szeptemberében kezdtük el Paripával tervezni a Vércsét. Nem körtúrát akartunk, ezért először a rajt helyet kellett kiválasztani. A választás Tatabányára esett, mert könnyű megközelíteni Oroszlányból. Mindketten készítettünk útvonal terveket, végül Paripa tervét fogadtuk el. Őt szidjátok! :-) Ezután kezdtük meg a többi részlet kidolgozását. Nem akartunk sok száz indulót, ezért az egyértelmű volt, hogy csak VérKör teljesítők indulhatnak. Sokat ötleteltünk a szintidővel kapcsolatban. A legtovább a 22 óra 22 perc tartotta magát. Aztán egyik reggel - egy nagyon kis helyiségben ülve - megvilágosodtam! Miért kéne, hogy állandó legyen a szintidő? Naponta változzon. Ez mindkettőnek tetszett, jókat röhögtünk rajta a gesztesi sörfutások alkalmával. Kérdezik majd: Mennyi a szintidő? A válasz: Mikor mennyi? :-) Az érem tervezése sem volt egyszerű. Legalább 10x terveztük át, mire megkapta ezt a mindkettőnk által elfogadott, végleges formát. Március végére nagyjából összeállt a weboldal, már csak a tesztelések, finomhangolások hiányoztak. Becslésem szerint végül 100 munkaóránál többet fektettünk a Vércsébe. Kitűztük a dátumot és próbáltuk titokban tartani, ami nem mindig volt könnyű! 

2016 április 23. 05:00-kor elindul a vonatunk Tatabányára. Régóta várjuk ezt a napot és végre eljött. Jókat beszélgetünk az előzményekről, futásokról, túrákról. A kalauznő megkérdezi, hogy hová megyünk futni és mennyit? A válaszra csak ennyit mond: "Hűű.". Több kérdés nincs. Leszállunk a vonatról és felsétálunk 300 lépcsőn a Turulhoz, majd onnan a kilátóhoz. 2,7 km, bemelegítés megvolt. Készítünk néhány fényképet, de már alig bírjuk kivárni az indulást.

rajt.JPG

A rajt előtt egy kézfogás és beolvassuk a QR kódot. Hiába teszteltük a rendszert, azért bevallom izgulok. Szerencsére kifogástalanul működik! 

1 perc múlva megállok, mert elfelejtettem bekapcsolni a GPS-t. Jó kis bokatörő ereszkedéssel nyitunk. Fától-fáig. Az alján megállunk egy fél percre. Nem tudjuk merre kell menni! :-) Azért sikerül megtalálnunk a helyes irányt és megkezdjük a mászást. Hosszú emelkedő, melyet a Gerecse 50-ről jól ismerünk. Utána végre futni is tudunk. Vértestolna szélén éles bal forduló, már közel a pont. A ponton sima olvasás, kiváló térerő. 

Távolban már látszik az adótorony. A következő pont mellé építettük nektek, hogy messziről lássátok. Tardosra aszfalton ereszkedünk le. A faluban nyomóskút, ahol vizet töltünk de nem sokat, mert nincs messze a következő vizes pont. A falu után eleinte enyhe, majd egy masszív emelkedő.

gerecseteto.JPG

Az egész túra legnagyobb hegye a 633 méter magas Gerecse. Itt még pihentek vagyunk, simán felérünk és nem sokára elérjük a T elágazást. Szemben a kódfa (egy fa amelyen a QR-kód van).

Gyors olvasás után robogunk lefelé, a köves úton. A sorompó után a T elágazást elérve jobbra kell menni.Térkép szerint itt van a piros +, de jelzés egy szál se. Ránézek a GPS-re, jó helyen vagyunk. Az út elég egyértelmű, leágazás talán nincs is. Hamar elérjük a kerítést, átmászunk a létrán. Jól futható, kellemes szakasz. Az időjárás nagyszerű. Kb. 12 fok van, enyhén felhős ég és szélcsend. Remekül érezzük magunkat. A mezőre kiérve táncra perdülünk. A koreográfiát hónapokig tanultuk. Ez látszik is.

hejehuja1.JPG

Innen hamar beérünk Héregre. A temetőben vizet töltünk és ISO-t keverünk be. A következő vízvételi hely Szárligeten lesz. Megkezdjük a mászást Bányahegyre. Egyre melegebb van. A "fal" előtt megvan a harmadik pont (22 km). A tervezett idő szerint érünk ide. Felérve levetem a félhosszú nadrágomat és rövid ujjú, rövid nadrágban folytatom tovább. Közben a nap is kisütött, kora nyári meleg van. Főleg a napos részeken érezzük így. Elérjük az országos kék jelzést. Most sokáig ezt követjük.

Jó tempóban szaladunk lefelé a kéken. A sík részen eszünk egy-egy banánt. Szigorúan követjük a kék jelzést a keskeny ösvényeken. Most a másik oldaláról közelítjük meg Vértestolnát, de be nem megyünk.

vertestolna2x.JPG

Unalomig ismert szakaszon érkezünk meg Koldusszállásra. A kéktúra pecsételőnél rövid pihenőt tartunk. Eszünk, iszunk és ránézek a Facebook-ra is. Megjelent már a hír és jönnek a hozzászólások. Száz méter múlva ismét kódot olvasunk. Simán megy minden! Juhéjj!

Megközelítjük az autópályát, de még át nem megyünk alatta. Tornyópuszta felé vesszük az irányt. Itt megint aszfaltozunk egy kicsit. Régen itt még üzemelt egy kocsma, talán még most is. Nem keressük meg. Baktatunk fölfelé az aszfalton. A hegy előtt kicsit lejtünk, hogy meglegyen a megfelelő mennyiségű szint. Innen már csak pár száz méter a kereszteződés, ami a Somlyó-hegy csúcsára visz. A kódot túl a csúcson helyeztük el Stallone miatt. Egyben ezzel tisztelgünk a Balboa kör előtt. A ragyogó napsütésben piknikelésbe kezdünk.

somlyo.JPG

Szendvics és víz a jutalom. A kövek remek ülőhelyet biztosítanak. Aztán egyikünk kimondja a rettegett szót: "induljunk". 

Könnyebbnek ígérkező szakasz. Az elejét megfutjuk. Aztán Paripa szól, hogy fogy a vize. A nagy melegben kissé keveset töltöttünk. Belassulunk, a futás nemigen megy. Hosszú kilométereket teszünk meg a tűző napon.

szarligetelott-meleg.JPG

Hihetetlen, hogy ilyen meleg tud lenni áprilisban. Csúnyán káromkodunk! Néha jól esik az ilyen, kiszakad az emberből! Mindegy, ha a futás nem megy, nyomjuk tovább erős gyalog tempóban. Szárliget előtt az út jobb szélén Csoma forrás. Persze víz nincs benne. Paripának nincs nyála a bevallása szerint. Felajánlok a részére egy kis törökmézet. Az biztos segítene. A falu előtt beolvassuk a hatodik QR kódot (53 km).

Nyomulunk a Spar irányába. Hűtőből citromos sört veszünk, meg rengeteg ásványvizet. Mire fizetek Paripa nyakalja a jéghideg sörét. Azonnal nekiállok én is. Hihetetlen pacsálást rendezünk a bolt mellett. Mosakodunk, hűtjük magunkat, iszunk. Fürödnénk is, de kádat nem hoztunk. Elég sokat vacakolunk mire elindulunk, kicsit meg is csúszunk a tervezett időhöz képest. Átmegyünk a felüljárón, és ezzel szimbolikusan átlépünk a Vértesbe.

feluljaro.JPG

Hazai pálya! A faluban nyomós kút, még egy gyors mosakodás a jéghideg vízben. Átkelünk a szántóföldön, majd a forgalmas 1-es úton is. Csákányos felé a kék jelzés a birka istálló közvetlen közelében vezet el. Két kisebb és egy nagyobb kutya méreget minket. Inkább kerülünk egy kicsit, mintsem futóversenybe kezdjünk az ebekkel.

mariaszak.JPG

Mária-szakadék, már kellemes hűvös, árnyékos. Ez a szakasz ismerős lesz neked is a VérKörről csak most ellenkező irányban haladsz. (Ha nem ismerős akkor még nem voltál a VérKörön, vagy úgy szét voltál már csúszva, ahogy mi leszünk pár óra múlva.) Az ég egyre felhősebb, ami nem baj! Kicsit lassabbak vagyunk, mint szeretnénk. A Szárligeten összeszedett lemaradást nem sikerül ledolgoznunk. A rossz lépcsős rész után, fel kell másznunk a Zsigmond-kőre! Rövid és meredek! Ki találta ezt ki?! Ja, mi.

Lefelé kocogunk, mert muszáj. A tónál vár a családom és apósomék! Húslevest és citromos sört hoztak nekünk! :-) Jól esik látni őket és az ellátás is a legjobbkor jön. Kb. 10 perc múlva búcsúzunk és "futva" távozunk. Hangosan röhögnek a mozgásunkon. :-) A faluban a kútnál vizet töltünk. Innen már nem lesz több lehetőség vizet vételezni, ezért több, mint 2 litert tankolunk. Nehéz a zsák. Húzós kaptató jön, természetesen gyalog tesszük meg. Felérve megbeszéljük, hogy futni kéne. Lefelé megfutjuk a lejtőt egészen a műútig. Kőhányás után ismét emelkedő, felérve csepereg az eső. Nem komoly. A Csáki-várnál (Csige Fecó adott egy nem hivatalos nevet a völgynek: Csáki rostélyos) két bicós tolja felfelé a bringát. VérKör bejáráson vannak. Bíztatjuk egymást! Elered az eső, az aszfalt útra érve szakad, mintha dézsából öntenék. A hőmérséklet tíz fokot zuhan! Izzadásból átmenet nélkül váltunk át remegésre. Megállunk és gyorsan felvesszük a kabátokat. Csak lassan sikerül átmelegedni. A hűvösebb időben sikerül ledolgozni a hátrányunkat és 13 óra 6 perc alatt érünk 79,4 km-hez, Mindszentpusztára. Fáradunk, de még vannak tartalékok.

Húzós emelkedő után megpróbáljuk megfutni a Pap-völgyet. Többé-kevésbé sikerül. Előkerülnek a fejlámpák. Lent vár a 9. pont 83,4 km-nél. Kód olvasás után visszaveszem a hosszú nadrágomat. Az eső csendesedik. Nem vagyok éhes, de valamit enni kéne. Kell az energia. Egy gél megteszi. Barbi kolléganőm szokta kérdezni, hogy az finom? Hát nem, de ezt legalább le tudom nyelni. Szívatós, kacskaringós a sárga jelzés, de Paripának hála fényvisszaverők segítik a tájékozódást. A gyökerekre nagyon kell figyelni. Itt érzem először a vízhólyagot mindkét talpam közepén. Egy helyen csúszós, agyagos sár próbál visszatartani minket. Viszonylag gyorsan átjutunk a sárgán és ráfordulunk a kékre ismét. Húzós emelkedő jön a Juh-völgyben. Egyenletes tempóban haladunk megállás nélkül. Mindketten tudjuk, hogy ez az utolsó emelkedő. Viszonylag könnyen felérünk. Kimegyünk a Géza pihenőhöz és lekapcsoljuk a fejlámpákat.

geza.JPG

Egy pillanatra beleolvadunk az éjsötét erdőbe. Kísérteties. Lámpa fel és irány a kód. Egy kicsit nehéz beolvasni. Megtörölgetem kézzel és próbálok lámpával úgy világítani, hogy ne csillanjon be. Sikerül, de a térerő is gyengélkedik. Az egész túrán egyedül itt kell egy kicsit noszogatni a telefont. 3 percnél többet itt sem időzünk, de azonnal reszketni kezdünk. A vizes ruha és a kimerültség nem jó párosítás. Kocognak a fogaim. Na ezért van kötelező felszerelés a VérKör TT-n! 

A kékről áttérünk a zöld jelzésre. Itt nagyon figyelni kell, fejlámpával könnyen összetéveszthető. Balról egy szempár figyel minket. Mi meg őt. 1-1. Ereszkedni kezdünk, több helyen csúszik az út. Szép lassan kezdek átmelegedni. Próbálunk futni, de erről hamar lemondunk. A gyalog tempónk viszont erősebb, mint 5 km/h. Erre a szakaszra már ezt számoltuk. Szentgyörgyvárnál elérjük a házakat, bal kanyar és aszfalt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól esik. De hát ilyen ez a rockszakma! Szótlanul haladunk, már beszélni sincs kedvünk. Vagy már nincs erőnk kinyitni a szánkat. Minden lépésnél érzem a vízhólyagokat. Paripa úgy megy mint egy kib. robot! Vérszagot kapott! A T elágazásnál jobbra, majd rögtön balra és már a piros jelzésen haladunk Oroszlány felé. Ez már a célegyenes. A Dobai-kútnál a németjuhász most nem jön a kerítéshez, csak távolról ugat. Innen már közel az utolsó pont. A fényvisszaverők már messziről látszanak. Csekkolunk és célba vesszük a célt!

Erdészháznál balra fordulunk és aszfalton tesszük meg a maradék 3-4 km-t. Nem mondom, hogy ez a kedvenc szakaszom, de valahogy be kell jutnunk a városközpontba. Itt már tudjuk, hogy megvan. Ez már a mienk! Erős gyalogos tempóban érjük el a Rákóczi utat. Már nincs sok hátra. A csarnok előtt Paripa elkiabálja magát: "Messze száll dalunk!". Jön a válasz: "Győz a csapatunk! A harc az mindig kell...". Egy komoly fogadóbizottság vár minket a csarnoknál (Mimó, Regina, Helga, Slampák, Csige, Zeusz, Zoli). Először az utolsó QR kódot olvassuk be. 17 óra 11 perc! MEGCSINÁLTUK! Mindenki ujjong, gratulál! Előkerül egy üveg pálinka is és egy külön nekünk készített torta! Villognak a vakuk! Büszkén akasztjuk egymás nyakába a Vércse érmet!

vercse-cel.jpg

Rövid ünneplés után gyalog indulok haza. Elvinnének autóval, de nem kérem. Valahogy így kerek a történet. Lassan kissé sántítva indulok haza, próbálom feldolgozni a történteket. Rengeteg dolog történt velünk az elmúlt 17 órában. Pár nap és megleszek vele...

Könnyű 100 km-es nincs! Ez sem volt az. Nyomot hagyott rajtam, mint egy tetoválás, csak ez kívülről nem látszik. Ez belülről lett "felvarrva" rám, ami sosem fog eltűnni. Oda került a többi mellé, ahol a helye van.

 http://vercse100.hu

u.i.: Menjetek futni!

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Teljesítménytúra Terepfutás Gerecse Vértes VérKör Vércse

Burgenland Extreme 24 (2016)

2016.01.27. 14:38 pamutmamut

Nem tudom mi alapján választom ki, hogy milyen versenyre, túrára megyek el. Ami biztosan megfogott, az a januári időpont és a 120 km-es táv volt. Aszfalton még sosem futottam ennyit, pláne nem -10 fokban. Ezért indultam el a Burgenland Extreme túrán. A feladat: a Fertő tavat kell körbefutni 24 óra alatt. Csak egy tókör! :-)

Csütörtök este Fertőrákoson aludtam. Csilla vendégszoba a szállás neve. 2000 Ft egy éjszaka és a házban üzemel egy kocsma! :-) Tiszta, rendezett szállás csak ajánlani tudom.

Péntek 02:00-kor csörgött az óra, de már előtte fent voltam. Ellenőriztem a felszerelést, majd elindultam Oggau-ba. A Sopronkőhidai átkelő nincs táblával jelezve (!?), így a GPS segítségét kértem. 1 órával rajt előtt érkeztem. Átvettem a rajtcsomagot, amelyben csoki, keksz, csősál, sapka meg még ki tudja mit pakoltak. :-) Bár már ettem egy szendvicset, de azért benyomtam egy körözöttes kenyeret. Találkoztam Mártonnal is, akit a VérKörről ismerek és egy ismerőssel akivel az UTH-n futottunk együtt. Váltottunk pár szót, majd visszamentem az autóhoz és leraktam a rajt csomagot. 04:15-re mentem vissza a rajthoz, egyre nagyobb lett a tömeg. Lezárták a teljes főutat, hiszen 1718 ember indult ezen a nem mindennapi megmérettetésen.

04:30-kor eldördült a rajtpisztoly és elindult az őrület!

A járdán megelőzöm a gyalogosok nagy részét. Csillagos égbolt, telihold és nagyon hideg van. A vékonyabb kesztyűt vettem fel, fázik a kezem. Kicserélem a vastagabbra. Abban is fázik, de már csak kicsit. A telihold miatt többen lámpa nélkül futnak, messze előre lehet látni a lámpákat, fényvisszaverőket. Halkan suhanunk az éjszakában a szőlődombok között. Nem semmi látvány, emlékezetes kilométerek. Hiába futok nincs melegem, arcom elé húzom a csősálat és még jobban ráhúzom a fülemre a sapkát. 5 réteg vékony ruha van rajtam, ennyiben nem nagyon szoktam futni. Hó alig van, jönnek sorban a falvak. Rust, Mörbisch majd átfutunk a határon. Néha kicsit belegyaloglok, nem azért mert nem bírom, hanem tartalékolom a puskaport. Az ütközet csak a harmadik harmadban jön el.

Fertőrákos az első magyar település a túrán. Elfutok az éjszakai szállásom előtt. Egy elhagyott kesztyűt veszek észre az úttesten. Felveszem és viszem a gazdájának, aki fut velem szembe az utat kémlelve. "Szuper Dánke!" hangzik el a szájából. Az Osztrákok mellett magyar indult, mindig hallok néhány ismerős szót. Balfnál frissítőpont. A kulacsomba épp kezd kásássá fagyni az iso, felolvasztom egy kis meleg teával. Pár falat keksz és két pohár tea. Nem mondom, hogy ízlik, de legalább meleg.

Futás tovább, kicsit gyorsabb vagyok, mint a tervezett. Pirkadni kezd, ez a nap leghidegebb része. Ezért úgy döntök, hogy futva vészelem át a fagyos órákat. A csősál keményre fagyott az arcom előtt és a szempillám is jegesedik. Különösebben nem fázom, sétálni viszont nem kéne. Eszem egy fagyott műzlit. Az időtervem szerint 18 óra alatt teljesítem a távot. Ezt úgy kalkuláltam, hogy az elején 9 km/h a tempó és fokozatosan lassulok a vége felé. Összesen 90 percet pihenhetek a pontokon. Egyenlőre reálisnak tűnik. Balf után fényképezek egyet és megosztom.

burg_ojeeee.jpg

Online közvetítem az eseményeket. A fejlámpát lekapcsolom és elrakom. A felkelő nap pont szembe süt, de meleget még nem ad. 

Jönnek sorban a magyar települések: Fertőboz, Hidegség. Szórakoznak velem? Tényleg mindjárt befagy a szemem!

burg_szem.jpg

Fertőhomok, Hegykő. Hegykőn frissítőpont a szabadban. Ég valami tűz, de majdnem odafagynak a lángok a kezemhez. :-) Semmit nem érzek a melegéből. A meleg tea azért jól esik, kezdem megszokni az ízét. Letérünk az aszfaltról és murván nyomjuk tovább. Végre egy kis terep! Jihhááá!

burg_terep.jpg

Készítek pár fotót és suhanok tovább. Sarródra érek. Állítólag 45 km, de szerintem kevesebb. A Nemzeti Park épületében (Kócsagvár) meleg teát adnak. (Itt található Magyarország 10 nemzeti parkja közül a Fertő-Hanság Nemzeti Park.) 

5 perc után újra úton vagyok. Ragyogó napsütés és szinte semmi szél nincs! :-) Van remény. A mozgásom még egészen rendben van, irány Fertőújlak. Útközben Barta Lacit vélem felismerni. Neki ez rövidtáv, 600 km-t is ment már egyhuzamban. Nem is értem, de nem is kell. Mindenki a saját útját járja. Valakinek a könnyű semmittevés jutott, valaki pedig 600 km-t megy. Nekem a határaimat kell feszegetnem időről-időre. Mindenki döntse el maga, hogy melyik a jobb választás. 

Apethlon-ig hosszú monoton szakasz, végtelen + 20 km-es egyenesekkel.

burg_egyenes.jpg

A tiszta időben már 5 km-ről látom a templomtornyot. Nagyon messzinek tűnik. Gondolataimba mélyedek. Időt számolgatok fejben, felmérem testem állapotát, próbálom fenntartani a motiváltságot. Sokat gondolok a családra, mert az erőt ad. Értük kell végigmennem és egyben hazaérnem. Bár talán jobban szeretnék ha otthon ülnék, de az nem én vagyok. Biztos morcos lennék, azt meg nem szeretnék. :-)

Apethlonban (59 km), egy étterembe kapjuk meg az első meleg ételt, ami virsli. A kiírásban kolbász szerepelt, gondolom félrefordították. Jól esik, kint töltök teát és megyek tovább. Nehezen indulnak a lábaim, inkább sétálok. A városból kifelé menet egy nő szurkol nekem az ablakból. Illetve gondolom, hogy szurkol, mert nem értem. 3 km múlva Ilmitz település, utána egy 12 km-es szakasz Podersdorfig. Itt már nehezemre esik a futás. Muszáj bele-bele gyalogolnom. Kezd szétesni a mozgásom. Kicsit rendbe kell raknom magam fejben, messze még a vége. Korai még döglődnöm. Egy hosszú hajú, szakállas srác fut előttem, őt próbálom elérni. Megelőzöm, de visszaelőz. Nincs még ez lefutva, mondogatom magamban. Vérremenő versenyt folytatunk. Podersdorfba együtt érünk be a Seecafé -ba. Eszek sót, magnéziumot és kérek egy citromos sört. Kapok is egy korsó sört citromkarikával! :-) Radlert kellet volna kérnem. Mindegy, megiszom, szeretem én a sört. Utána elrágcsálom a citromot is. A szakállas srác még bambul, mikor én elhagyom az egységet. (Többet nem látom.)

Nagyon hideg van mikor kilépek az ajtón. Gyenge szél fúj és fázom. A sálat az arcom elé húzom és futásnak eredek.

burg_futas.jpg

8 és fél óra telt el a rajt óta, nem csoda hogy futás helyett már csak kocogok. Ezen csak egy módon lehet segíteni: több edzés! Felmérem az állapotom: lábak - rendben, folyadék - rendben, gyomor - rendben, energia - közepes, motiváltság - jó. Nehezen megy, de tapasztalataim szerint, ha túlélek még néhány órát, utána megint könnyebb lesz. Ezt a részét várom mindig. Itt dől el, hogy mennyire vagyok kemény. Futok amíg bírok, majd gyaloglok addig, amíg a pulzusom nem esik 125 alá. Akkor megint futásnak eredek. A szép napsütésben látszik a túlpart. Piszok messze van, de legalább igazi szép téli időben futhatok.

Neusiedler-be érve 14:40-et mutat az órám. Van még időm sötétedésig és már megtettem 86 km-t! Jihháá! Egy kis pihenőt tartok. Eszem egy kis zöldség levest. Egy magyar sráccal váltunk pár szót. Megbeszéljük, hogy sokat nem szabad pihenni, mert gond lesz az elindulással. Töltök egy kis vizet és elindulok a maradék 34 km-re. Kicsit így is elgémberedtek a lábaim. Két sráccal haladok, de ők gyorsabbak, tíz perc múlva már nem is látom őket. (Nincs ez még lefutva, mondom félhangosan.)

Nagyjából 2 órával előbb is beérhetek a számításaim szerint. Erre a szakaszra már lassabb sebességet számoltam. Tudtam, hogy itt már nem leszek fitt. A lemenő nap pont szembe süt velem, napszemüveget veszek fel. Úgy számolom, hogy akár 100 km-t is megtehetek mire lemegy a nap!

burg_naplemente.jpg

Kicsivel jobban megy ettől a gondolattól a futás. Állítólag Joisban is van egy frissítőpont, 1 km-es kitérővel. Az tuti, hogy én nem fogok ennyit kerülni! Megyek tovább Winden, Breitenbrunn és eljön Purbach is. A két srác éppen előttem ért be. Levest adnak itt is, de ez most finomabb. Virsli, répa, krumpli van benne és savanyú. Zsömlével eszem, nagyon jól esik. Ez már bevisz a célba! Innen még 16 km. A srácok már nem először vannak és azt mondják az utolsó szakasz nagyon hosszú lesz. Ránézek a térképre. 6 km Donnerskirchenig és onnan még egy tízes! Az húzós lesz. 

Előbb indulok mint a srácok, de megbeszélem velük, hogy érjenek majd utol. Nem igazán vágom, hogy merre kell menni. Nézek, jobbra, balra. Nem egyértelmű, vagy csak én vagyok túl fáradt ahhoz, hogy eltaláljak? Nagy nehezen meglesz az útirány. A város szélén egy autónál két futó depózik, ha jól látom cipő csere. Így könnyű! :-) Én csak cserezoknit hoztam, de úgy néz ki végig ebben maradok. Futok pár km-t, amíg lemegy a nap. Megállok és előveszem a fejlámpát. Aztán felveszek még egy réteget. Vacakolok, húzom az időt. Mire minden meglesz, fényeket látok nem messze tőlem. Jönnek a magyar srácok. Menekülőre fogom és láss csodát újra jól megy. Erre várok már vagy 3 órája. Kemény!!! Már látom az alagút végét. Donnerskirchen után pár derékszögű kanyar. GPS-t figyelem, nehogy eltévedjek.

Szemben már Oggau templomtornyát vélem felfedezni, sajnos még gyufaszál méretű. Ráfordulok egy nyílegyenes kerékpárútra és egyenesen a város felé futok. Az út kivisz egy forgalmas autóútra. Csak pár száz métert kell menni rajta, de nem érzem magam biztonságban még lámpával sem. Lefordulok jobbra és szinte ellenkező irányban vezetnek a jelek. Teljesen olyan érzésem van, mintha rossz irányba haladnék. A város balra van tőlem. Le kéne fordulni balra. Távolodom. Nézem a GPS-t, szerinte ez a jó irány. Hát nem tudom. Megállok, hátra nézek de sehol senki. Tök egyedül kolbászolok Ausztriában, a szőlők között. Legalább egy fejlámpa fényét látnám, aki utánam jön. Nincs mit tenni, megyek tovább. Egyszer csak bal kanyar. Végre. Jobbról elhaladok egy szikla mellett. A dombtetőről végre meglátom a várost. Egész közel van. Futás! 6 perces ezrek. Pörögnek a lábak! Közvilágítás, remélem ez Oggau, nem egy másik város. Miért nincs itt egy rohadt tábla?!!!!!! Egy kanyar, két kanyar. Meglátom a célt. Megfutom a végét is, tapsot hallok. Gratulálnak és egy kisfiú érmet akaszt a nyakamba! Stopper megállít. 14 óra 19 perc. Jól látom? Beszarás, nagyot mentem! :-)

 burg_celban.jpg

Ez a szezon korán kezdődött. Rögtön belecsaptam a közepébe. Az őszi, téli felkészülésem jól sikerült az időeredményt látva. Rövid pihenő után folytatom a felkészülést a VTM Ultra távjára. 

Az ellátás jó volt, bár a futókra nem gondoltak. Egy kis ISO jól esett volna. Az időmérés és az ellenőrző pontok hiánya elég furcsa. Nálunk több energiát fektetnek ebbe a rendezők. A végén a karton befutó érem szánalmas. :-) Összességében elégedett vagyok a rendezéssel.

Endomondo: https://www.endomondo.com/users/12872993/workouts/660981297

Ez volt a 11. 100 km-es teljesítésem:

  • Kinizsi 100 - 4x
  • Terep 100 - 3x
  • Rockenbauer Pál 133
  • Iszinik 100
  • Ultra Trail Hungary 111
  • Burgenland Extreme 110

 

 u.i.: Menjetek futni!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Ausztria Hideg Tél

Csak egy futás

2015.12.01. 09:44 pamutmamut

Megvan az az érzés amikor már szerdán a hétvégi futáson jár az eszed? Elkalandozik a gondolatod munka közben és fejben már az erdőt járod? Gondolatban bepakolsz a zsákba, végigjárod az útvonalat. A kereszteződések fontosak, meg a hegyek. Mert hegyek nélkül lapos az élet. Ott majd elválik milyen fából faragtak. Ott nincs mellébeszélés. Persze a Vértes nem az Alpok, de kéznél van és az erdő gyönyörű. Aztán eljön a szombat reggel amikor végre aludhatnál de neeeeem, te még korábban kelsz mint hétköznap. Mert egy furcsa hobbit választottál. Mások simán csak lehülyéznek. Talán mert irígykednek, mert saját bevallásuk szerint 1 km-t sem tudnak lefutni. Vagy csak nem tudják elképzelni, hogy milyen lehet egyedül nézni a napfelkeltét a késő őszi erdőben. Ők azok akik vissza akarnak rángatni a semmittevők, a “normálisak” közé. De nem téged, ma nem!

Nehéz az ébredés, de öt perc után már semmi baj. Megeszed a műzlit, majd bepakolsz a zsákba. Megy a tili-toli. Vigyem, ne vigyem? Aztán minden a helyére kerül. A hőmérő -3 fokot mutat. Mikor kiszálsz a kocsiból a szél is megerősödik. Meleg az nincs, de tapasztalatból tudod, hogy a mozgás majd felmelegít. Vacogós az első kilométer, de lassan átmelegszel. Jönnek az emelkedők és vele együtt felmegy a pulzusod is. Gyorsul a légzés, használod a szervezeted. Használod, mert ez a szervezet a futásra lett kitalálva. Az emelkedőt mindig lejtő követi. Minimális izommunkával suhansz a fák között. A szervezeted rááll a ritmusra. Nem sietsz, de jól haladsz.

fut.JPG

Üres az erdő, mintha csak a tiéd lenne. Nem megvetted, csak neked adták. Nem örökre, csak néhány órácskára. Nagyot szippantasz a fagyos levegőből és a tüdőd megtelik a novemberi erdő szagával. Szívod magadba az energiát ami a fákból, a kövekből az erdőből árad. Duzzadsz az erőtől, úgy érzed, hogy napokig bírnál futni. Ismerős fák, ismerős kövek. Nem először jársz erre. A szélben hajladozó fák barátként üdvözölnek. Aztán pár óra múlva újra az autónál vagy. Egy kis energiát otthagytál magadból az erdőben, de sokkal többet kaptál. Olyan dolgokat amiket nehéz leírni, ami csak neked fontos, ami csak a tied. Ezt csak te tudod, te érted, te értékeled. Ez az amitől fáradtan is mosolyogsz. Talán ez a természet ereje!

 

u.i.: Menjetek futni!

 

 

 

 

Ezt futottam: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=mmgsfulyzmuiqiyv

Szólj hozzá!

Címkék: Vértes

Piros 85 (2015)

2015.11.03. 08:16 pamutmamut

Hosszú nyáriszünet után Augusztus közepén kezdtem el újra futni. Először kicsit nyögvenyelősen ment, aztán kezdtem belejönni. Egy évbe két hosszú táv belefér. Idén az UTH 111 és a Piros 85 volt a cél. Reggel nem kellett túl korán kelnem. 05:00 -kor ébresztett a rádió, nagyon jót aludtam. 7:30-kor már a rajtban voltam, átvettem a rajt csomagot és vártam a rajtot. Nagy Tamással vártuk a móka kezdetét.

p85-1.jpg

Ragyogó napsütéses idő volt és +2 fok, ez azért hidegnek tűnt. A 8:30-as rajt előtt felolvasták minden indulónak a nevét. "73-as Lovas Mátyás, ő a VérKör túra szervezője!". Meglepődtem, jól esett! Az idő határozottan melegebbnek tűnt mint 7:30-kor. És végre elindultunk!

Itt most átváltok jelen időbe, hogy jobban bele tudjátok magatokat élni! :-) Futunk a városból (Budapest, Csillaghegy) kifelé. Kb. 140 futó induló a járdán nem fér el, ezért az út egy részét is igénybe vesszük. Egy pickup-os barom majdnem belehajt a tömegbe és nyomja a dudát. Többen kiabálnak vele és tenyérrel ütik a motorháztetőt. Egy pillanatra felidegesít de nem hagyom, hogy elrontsa a napomat. Ez a nap most a futásról szól és semmi másról. Befordulunk az erdőbe, egy keskeny ösvényre. Itt még nagy a tömeg, az elején mindig ez van. Néhányan megpróbálnak előzni, szerintem teljesen feleslegesen mert lesz még erre idő. Itt nincs félrebeszélés, 87 km van arra hogy mindenki kihozza magából a maximumot. Van idő bőven, egy gyenge rajt nem számít semmit. A Nagy-Kevélyre vezető út ismerős a Kinizsiről. Régen jártam már erre, jönnek elő a szép emlékek. Felfelé gyaloglás megy, a sziklás terep már a hegytető közeledtét jelzi. Az első dugókás pont is megvan. Lefelé félóvatosan kocogok a bokatörő kövek között. Egy sráccal megbeszéljük, hogy azért nem leszünk sosem profi terepfutók mert felfelé gyengék vagyunk, lefelé pedig fosunk! :-)

Aztán jól futható szakasz jön egészen Csikóváraljáig. Ez még mindig nagyon a verseny eleje, nem szeretem. Itt csak folyik a kilométergyűjtés és vissza kell fogni a ménest. A lovak vágtatnának, de hamar elfogyna a zab. Nyugalom, lassabban mondom magamnak, de valahogy nem bírok parancsolni a lábaimnak. Lefelé erősebb a tempó mint a szokásos. Eszembe jut, hogy a Paripa egyszer azt mondta, jó maratonhoz már az elején is jól kell futni. Végül is ez is maraton, csak kettő egymás után. Mi bajom lehet? Átváltok a B terve, ezek szerint megfutom az elejét, így sokáig világosban tudok haladni. Sötétben meg valahogy bebotorkálok a célba. Tölgyikrek előtt összefutok Törpe úrral majd János és családja is üdvözöl. Sok az ismerős, népszerű túra ez. 

p85-2.jpg

Dömösre érve Börcsök András a dugóka kezelő. Elég nagy a tömeg, de valahogy nem zavar.

p85-4.jpg

Eszem egy kis olivabogyót, sajtot majd zsíros kenyeret egy vastag szelet parízerrel. Nagyon jól esik. Kell az energia a legnagyobb hegy előtt. Ha Visegrádi-hegység, akkor biztosan fel kell menni Dobogókőre. Persze ma sincs ez másképp, de nincs ezzel semmi baj. Szeretem ezt a hegyet! A fölfelé egész könnyen megy, jól ismerem az útvonalat a Terep százasról és más túrákról. Fönt banán, aszalt paradicsom és nápolyi vár. ISO-val öblítem.

36 km, 1600 szint, a bemelegítés megvolt. Ez most nagyképűen hangzik, de magamban ezt mondogatom. Így könnyebb elviselni, hogy innen még 50 km van hátra. Az sok. 4 óra 40 perc alatt tettem meg ezt a távot. Jó pár évvel ezelőtt gyalog nyomtuk a piros 35-öt. Akkor még több mint 9 óra kellett hozzá. Mindig van hová fejlődni. Lefelé megelőz egy hölgy. Követem, próbálom utólérni. Nem igen megy, de jól húz kilométereken keresztül. 

Könnyű dimbes-dombos szakasz, szép kilátással a környező hegyekre.

p85-6.jpg

Elindul a számolgatás, hogy mikor érek be. Meglepően jól haladok. Még mindig sok gyalogossal találkozom. Ők 6.00-tól indulhattak, volt előnyük. Köszönök akinek csak lehet, hogy lássák a terepfutó is ember, legalábbis 60 km-ig. :-) Elérem a Kopár Csárdát 53,8 km (6ó 47p).

p85-8.jpg

Itt egy kicsit nehezebben megy a futás, szerencsére itt a pont. A gulyáslevest iszom a műanyag tányérból, így jobban esik és gyorsabb. Még két pohár ISO és újra harcra kész állapotban vagyok.

Továbbindulás után nem sokkal át kell kelnem a 10-es úton. Nagy a forgalom, veszélyes átkelés lenne, ha nem fogynának el az autók. Pont nem jön egy sem mikor odaérek. Még mindig világos van és még van több mint másfél órám sötétedésig. Addig futok egyet, mert futni jó! Suhanok a fák között a lemenő nap fényében. Álllj!!!! A tartalék elemet ott hagytam az előző ponton. Ááá, úgysem kell tartalék elem, simán kibírja a fejlámpa. Remélem kibírja. Picsába. Vissza nem megyek az biztos! Megpróbálok Nagykovácsiba eljutni sötétedés előtt. Egy masszív emelkedő van még köztem és a következő pont között (Nagy-szénás). Fölfelé egész jól megy. Futok ahol bírok. Pontban 17.00-kor be is érek Nagykovácsiba. A 65-ös távnak ez már a vége, nekünk innen indul a rock&roll! Rengeteg kaja a ponton. Vajaskenyér, juhtúró, szárított paradicsom, oliva bogyó. Hűű de jó menü! A saját kajámhoz alig nyúltam hozzá. Ránézek a félmeztelen srácra aki kilép az ajtón és elindul. Fázni kezdem a látványtól. Felveszek egy réteget.

Fejlámpa elő és irány az erdő. A városban majdnem eltévedek, hiába no az erdő az én terepem. Előveszem a GPS-t amit reggel óta cipeltem magammal. Azonnal kiírja, hogy akku feszültség alacsony. Miiii? Ennek vagy 20 órát kéne bírnia egy elemmel! Szívás, tartalék elem meg ott röhög a Kopár Csárdánál. Az útvonal jelölés elég jó, a gyenge piros jelzést sok helyen szalaggal és festéssel erősítették meg. Számolom az időt, beérhetek 12 órán belül. Hű az nagyon-nagyon jó idő lenne, ehhez viszont meg kell nyomnom a végét. 65 km-el a lábamban ez nem lesz angolkisasszonyok teadélutánja. Gyors ellenőrzés: lábak rendben, gyomor rendben, koncentráció rendben, motiváció maximális. Egyedül futok a sötét erdőben, sehol senki. Régebben próbáltam valakihez csapódni sötétedés után. Nagyobb biztonságban éreztem magam. Most már egyedül sem probléma, megszoktam a sötét magányt. Kissé lassan érem el Julianna majort, amit egy fából készült féltető alatt rendeztek be a szervezők. A pontőrök vacognak a hidegben. Mesélik, hogy az előbb járt itt egy félmeztelen srác. Fagypont közeli a hőmérséklet, ők sem és én sem értem. Távolban valami brutálisan kivilágított épület a hegy tetején. Kérdezem, hogy mi az? János-hegy mondják! 

70 km-en túl még megy a futás. A felfeléket kell egy kicsit erőltetnem és próbálom 150 fölé tornázni a pulzusom. Két ellenőrző pont is van elég közel egymás után. Aztán megkezdem a mászást a János-hegyre. Szuszogok mint egy gőzmozdony. A levegő kifújásával kell vigyáznom, mert a kilélegzett pára zavar a látásban. Kissé oldalra kell fújnom a levegőt. Leszegett fejjel megyek fölfelé mikor egyszer csak a fák között fényt látok. Egész hamar elérem a hegytetőt.

p85-9.jpg

Hárman akkor indulnak előttem. A 12 órás időhöz 1,5 órám van beérni és innen 10 km a cél. Két pohár kólát nyomok és rohanok lefelé. Könnyű szakasz és már csak 1 komolyabb emelkedő van hátra.  Lefelé jól nyomom és megelőzök 6-7 embert. Makkosmária az utolsó ellenőrzőpont neve. Innen még 6 km, mondják a tűz mellett álló pontőrök. 

Az utolsó hegy felénél gyertyafények. Olivérék teamécsesekkel világítják meg a pályát. Fantasztikus hangulata van a sötét erdőben. Olivér bíztat, hogy már csak 4 km a cél. Jól esik hallani. Megvan ez a hegy is, innen már csak lefelé. Futok lefelé és ránézek a GPS-re a biztonság kedvéért. Hoppá, nem erre kellett volna jönni. 200 méterrel eltértünk az útvonaltól. De nem is volt jel. Páran futnak utánam, de őket is visszafordítom. Nagy nehezen meglesz az ösvény, de jel nincs egy jó darabig. Frankó vízmosásos, bokatörő lejtő. Óvatosan szaladok lefelé. Egy lány megelőz és pokoli tempóban szökdécsel lefelé a kövek között. Meg sem próbálom követni, biztos szörnyethalnék. Aztán már aszfalt van a lábam alatt. Utólérek két lányt. Úgy döntök már nem előzöm meg őket a célig. Lazább tempóban kocogunk Budaörsön. Mindjárt itt a cél, bal kanyar és fel kell menni az emeletre mert ott van a tornaterem. Stopper megállít, utolsó dugóka. 11 óra 48 perc. Jihhhááááá! Sokkal jobb a tervezettnél! 

A célban sorban állás van a díjazásért. Ez a legnehezebb rész, rosszul esik állni. Eltelik vagy 10 perc mire megkapom az oklevelet, kitűzőt és érmet. Leülök és innivalót keresek. Nem látok csak egy sörcsapot. Kiderítem, hogy van alkoholmentes sör is. Iszom egyet és bámulok ki a fejemből. Felhívom a családot, hogy minden rendben és csak semmi pánik. 

p85-10.jpg

Tökéletesen elégedett vagyok a teljesítményemmel! 140 emberből az abszolút 65. helyen végeztem. Jól sikerült a felkészülésem és sikerült mindent kihozni magamból! Vízhólyagom nem lett és az izomlázam is elviselhető. Egy 10 pontos skálán így értékelem a rendezvényt:

  • Ellátás: 9 pont (Kopár csárdánál nem volt víz)
  • Útvonal jelölés: 8 pont (1-2 helyen nem volt jó a jelzés)
  • Útvonal: 9 pont (Szép útvonal)
  • Szervezés: 7 pont (A végén nagyon sokat vártunk a díjazásra)
  • Díjazás: 5 pont (Az érem csúnya!)
  • Információ, megjelenés: 6 pont (Megfelelő információ, gyenge weblap)

 

u.i.: Menjetek futni!

 

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás

2015 Rax futókirándulás

2015.09.28. 22:09 pamutmamut

2013-ban az Alacsony-Tátrában volt az első magashegyi futásunk, ott már biztosak voltunk abban, hogy lesz még folytatás. Idén az ausztriai Rax-ot szemeltük ki magunknak. Ez az keleti Alpokban van Oroszlánytól 250 km-es távolságban. Előzetesen 9-en jelezték az indulási szándékot, de végül csak 4-en maradtunk. 5.00-kor indultunk Oroszlányból Paripával és Magyar Zolival, Csiszár Zolit pedig Tatán vettük fel. 8:30-ra a Preiner Gscheid 1070 méteren lévő parkolóban voltunk. 9.00-kor elindult a csapat felfelé a szitáló esőben.

Az első útjelző táblán kint volt útvonalunk első állomása a Karl-Ludwig hütte, 2 óra gyaloglásra. Megfelezzük, jelentettem ki magabiztosan! :-) Erős gyalogos tempóban nyomultunk felfelé a hegyen. Egy helyen fényképezni akartam az elit kommandót, ezért előre szaladtam. Ők meg futnak utánam, ezzel sikerük megviccelniük. Jól van, most még lehet vihogni.
rax1.jpg

A mező a nagy magányos sziklával gyorsan meglett. Paripa elővette a telefonját és egy csoportképet készített. Ez nem tartott tovább 10 percnél! :-) Közben örömmel álltunk a szitáló esőben, szélben. De a természet bosszút állt rajta. Miközben rakta el a telefonját véletlenül átgyalogolt egy 20 centi mély tócsán. Mindkét cipője beázott. (Már nem nevetett. :-))

Feljebb érve egyre szelesebb lett az idő, ezért felvettük az esőkabátokat. Paripára hárman sikerült csak ráadnunk a zászlóként csapkodó fehér dzsekit. Végül ez is meglett. A Karl-Ludwig háznál +2 fok és erős szél fogadott. Hát nem volt melegünk. 5 percre bementünk az előtérbe és szusszantunk egyet. Elindultunk felfelé a hegyen, a szél egyre erősödött. A csúcs közelében olyan erős lökések voltak, hogy majdnem elestünk.

rax2.jpg

Jobbról jégdarát is kaptunk a pofánkra! (Itt már majdnem sírtak. :-)) Ez olyan érzés volt mintha, tiszta erőből arcon dobnának egy marék rizzsel! Végül csak felértünk a 2007 méter magas Heukuppe csúcsra. A szél olyan erős volt, hogy csak ordítva tudtunk egymáshoz beszélni. 1-2 fénykép után elkezdtünk lefelé futni. Csiszár Zoli mellém érve finoman megjegyezte: "Nem mondtad, hogy túlélő túra lesz baszod!". Ritkán hallom káromkodni. :-) Abban reménykedtem, hogy lent jobb idő lesz. A kezem kezdett elfagyni a vékony futókesztyűben. 1700 méter körül a szél csendesedett és már nem dideregtünk. Egy jól futható szakasz jött. Aztán megint egy hegy és dél előtt 10 perccel beértünk a Habsburg Haus-ba.

rax4.jpg

Kellemes meleg fogadott a hüttében. Nagyon jó volt megérkezni! Azonnal rendeltünk egy forró rumos teát. Erőleves palacsintatésztával volt a következő. A második fogás kolbász krumplival és mustárral. Szerintem mindenki tudott volna még enni mert a sógorok szűken mérik az adagokat. A futáshoz azonban bőven elég volt az adag. Nem sok kedvünk volt kimenni a melegből a ködös, szeles időbe, de hát ilyen ez a rockszakma!

A Scheibwaldhöhe csúcsot céloztuk meg. A piros jelzésről egy sárga vezetett a csúcsra, amit nem találtunk meg. Egy oszlop ott volt, de tábla nem volt rajta. A ködtől pedig nem láttuk a csúcsot.

rax8.jpg

Csiszár Zoli felkészült volt és előre feltöltötte a Locus-ra a térképet. Már elhagytuk a feljárót ezért egy másik hosszabb utat választottunk. Az út erősen lejtett a Klobentörl nevű helyig. Itt éles forduló és a zöldön megkezdtük a mászást a csúcsra. Az idő egyre jobban kitisztult. A szél egy pillanat alatt kifújta a felhőket, de aztán ugyan ilyen gyorsan újra eltakarta a tájat. 

Elég jó tempóban haladtunk felfelé. A csúcson megint erős szél fújt, de azért már nem olyan durva mint a Heukuppén. Kereszt nincs, csak egy karó. Sokat itt sem időzünk.

rax5.jpg

Lefelé futás. Paripa lemarad mert a tájat fotózza, meg a zergéket. A zergék hülyén néznek minket, de őszintén.

rax3.jpg

Csiszár Zoli meg ügyesen ugrál kőről-kőre. Ő a leggyorsabb lefelé. Időről időre bevárjuk egymást. Neue Seehüttét célozzuk meg. Sokáig rejtve marad előttünk.

rax6.jpg

Jó meredek ereszkedés, futni nemigen tudunk de így is jól haladunk. A hüttében félhomály és meleg fogad. Elég sokan vannak, de egy asztal szabad. Rumos tea már eddig is bevált és ami működik azt nem piszkáljuk. Egy hatalmas németjuhász sétálgat békésen az asztalok között. Alig férünk be tőle.

Innen már csak lefelé kell menni. Legalábbis a többiek ezt hiszik, de én nem a sárga jelzésen akartam őket levinni, hanem a Waxriegel steig-en. Ehhez arra indultunk felfelé ahol lejöttünk. A csapat zúgolódott én most kezdtem nevetni, csak nem fáradtak? :-) Ismét Locus barátunk segített megtalálni a helyes utat. Egy kissé kitett részen oldalaztunk a hegy oldalában. A kilátás remek volt. Aztán végre ráfordultunk az oldalgerincre és ereszkedni kezdünk. Mindkét oldalra jó volt a kilátás, láttuk a reggeli ösvényünket is.

rax7.jpg

Paripa elkészíti lefelé a kétezredik fényképet! Néha vártunk rá, de már megszoktuk. Pár helyen a kezünket is használni kellett, olyan meredek volt az ösvény. Feszültek a combizmok. A tempó még mindig rendben volt. Elértük a Waxriegel Hüttét és becsatlakoztunk a reggeli útvonalba. Lefelé lazán lekocogtunk a lejtőn és elértük a parkolót. Hurrá megérkeztünk! Már csak 3 és fél óra vezetés várt hazáig! 21.30-ra értünk haza.

Az időjárás lehetett volna jobb is, de az előrejelzésekhez képest megúsztuk a komolyabb esőt! A hegy megmutatta, hogy milyen durva tud lenni, ha nem kellő alázattal közelítünk felé. Most felengedett, de máshogy is dönthetett volna. A csapat nagyon jó volt, végig jó hangulat volt. A nehéz helyzetekben sem adtuk fel, mindenki tette a dolgát. Külön gratulálok a két Zolinak. Magyar Zolinak ez volt az első 2000-es csúcsa, Csiszár Zolinak pedig az első magashegyi futókalandja. Mindketten sikerrel vették az akadályt. Remélem jövőre is együtt mehetünk egy másik kiszemelt hegyre! 

És egy nagyszerű csapatfotó Paripától a végére:

rax9.jpg

 A száraz tényeket Csiszár Zoli rögzítette órájával: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=dbntbdussexdjwoi

 u.i.: Menjetek futni! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás Alpok Hideg

Ultra Trail Hungary (2015)

2015.05.26. 15:14 pamutmamut

Rosszul érintett mikor megszűnt a Terep száz, de Csanya kitalált helyette valami mást. Hosszabb és nehezebb lett az útvonal, ez már a határaimat feszegette. Verseny előtt két nappal leszakadt az ég. Két napig folyamatosan esett az eső. Nem kell mondanom, hogy mit okozott ez az erdőben. A tavalyihoz képest a fekészülésem is gyatrábbra sikerült, nem futottam eleget. Ilyen előzményekkel vágtam neki a 112 km-es Ultra Trail Hungary terepfutó versenynek. Tudtam, hogy ez nem lesz gyerekjáték!

Szilvivel és Gyurival 20.30-kor indultunk el. 22.00 után nem sokkal a szentendrei rajtban voltunk. A rajtban találkoztunk Tamással és Istvánnal. A rajtcsomag átvételekor ellenőrizték a kötelező felszerelést (lámpa, tartalék elem, telefon, kabát, kulacs). Most nem dugókát kaptunk hanem egy karórára hasonlító eszközt. Pakolás után a rajtba sétáltunk ami néhány száz méterre volt a Dunaparton.

uth1.jpg

24.00-kor elrajtolt a népes mezőny.

uth11.jpg

A városból kifelé kellemes bemelegítős szakaszon futunk a bükkös patak partján. Az első emelkedők mindjárt megmutatták mire számíthatunk. Ragadós sár 5-10 centi mélységben. Emelgeti a cipőm sarkát. Vittem túrabotot és azzal próbálom magam feltolni. Elég lassan haladunk felfelé, pedig a pulzus a 160-at nyaldosta. Sikerült túlöltöznöm magam, így leveszek egy réteget. Az első ponton iszom 6 deci vizet, mert elég melegem volt. Majdnem kellemes lejtős szakasz. Egy helyen 2 méteres letörés az útban ami csupa sár, kövek és faágak. Az úton egy ideiglenes patak folyik. Géza gatyaféken érkezett az aljára egy esést követően. A botja eltört! Szerencsére nem sérült meg. Én egy vékony fába kapaszkodva ereszkedem le az aljára. Utána elkezdjük a mászást Dobogókőre. Ahogy feljebb érünk egyre nagyobb a köd. Ráült a felhő a hegyre! A lámpámat magasabb fokozatra kapcsolom, mert a sáros talaj teljesen elnyeli a fényt. Elég lassan érünk a hegytetőre. Meglepetésemre a Thirring-köritat lezárták, mert veszélyesnek ítélték a rendezők. Ennek nagyon örülök.

A ponton (22,7 km) frissítés után tovább indultam volna, ha láttam volna. Egy rendező kiabál, hogy merre menjek. A köd annyira sűrű, hogy a látótávolság helyenként 2-3 méter. Többször meg kell állnom mert nem láttom, hogy merre vezet az út. Lefelé futni kezdek, ketten követtek. Helyesebben inkább vakrepülésnek nevezém. Alig látok valamit. Szerencsére ahogy lejjebb érünk szétoszlik a köd. Két kereszteződésben nem találunk szalagokat. Mint később kiderült valaki leszedhette őket. Beérem Szilvit, eltévedt. Durva sziklás ereszkedés következik. A sáros kövek között nagyon lassan haladunk. A lámpám kezd lemerülni. Mivel erősebb fénnyel használtam nem bír annyit mint terveztem. Gondolkozom, hogy cseréljek elemet vagy most már mindjárt pirkad és addig kihúzom valahogy. Az utóbbi mellett döntök. Jön egy széles meredek lejtő, jó csúszós, mély sárral. Egész jó technikát találok, félig síelve haladok lefelé. Egyszer csak kicsúszik a lábam és mivel a bot a kezemben az öklömet rakom le. Fájdalmat érezek. A bal kezemen az egyik bütyköt felszakította valami kő. A sebet véres sár borítja. Klastrompusztára érve (31,7 km) lemosom a kútnál. Sajnos elsősegély csomag nem volt a ponton. A sérülés nem volt nagy, de viszonylag mély a seb. Mivel a kezem sérült, futni még tudok vele! :-) Sár van bőven a lábamon is. Iszappakolásnak sem rossz.

uth4_saroslab_1.jpg

Pilisszentlélek felé veszem az irányt. Útközben megállok és rövidujjú pólóra vetkőzöm. A Pálos kolostor romjainál van a pont. Éppen valami istentisztelet van, rengeteg ember. Csöndben frissítünk, nem zavarjuk a népet.

uth3.jpg

Könnyebb szakasz Pilismarótra. A vége felé elég sok aszfalt van, amin végre könnyű volt futni. A bal lábamon vízhólyag kezd kialakulni. Frissítés után leülök egy háznál és zokni cserélek. A kezdődő vízhólyagokat pedig leragasztom leukoplasttal. A rajtszámon lévő szintmetszeten látom, hogy egy újabb „tüske” jön.

uth5.jpg

A Szakó-hegy nem  egyszerű, de feljutok. Dömös nehezen akar eljönni. Az aszfaltra érve eszem egy fél szendvicset. Prédikálószék következik, muszáj energiát bevinni. Ezen a ponton nincs kaja csak innivaló. Az eddigiektől eltérően most csak minden második ponton adnak enni, ezért saját ellátmányt is viszek magammal. (57 km)

uth6.jpg

Egész jól érzem magam. Nem okoz különösebb problémát felmennem a rettegett Prédikálószékre.

uth7.jpg

Közben a nap is kisüt, ami jót tesz a közérzetemnek. Fent fújok egyet és kocogni kezdek. Lepence előtt forgalmas úton futunk majd az út mellett egy ösvényen haladunk. Itt már bele-bele sétálok a lefelékbe is. Leérve kajálok egyet a ponton. A menü: savanyú uborka, oliva bogyóval és vaníliás nápolyival. Nem, nem ment tőle a hasam! Jól bírom az efajta kosztot. :-)

Könnyebbnek ígérkező szakasz jön. De már az eleje is szívás, később a patakmeder méginkább. Kezdek fáradni. Itt már 70 km van a lábamban. A mozgásom valahogy szétesik, nem találom a ritmust. A köveken nehezen vergődöm át. Egy helyen megbotlok és a két bot ellenére elesem. Oldalt bedőlök a patak sáros oldalágába. A térdemet megütöttem és csupa sár lettem. Még az arcomra is jutott belőle. A patakban lemosom, de attól meg iszapszagom lett. :-) A térdem szerencsére nem  vészes, hamar elmúlik a fájdalom. Pilisszentlászlóra érve fáradtnak érzem magam (73,7 km). A pontra érve Géza jön elém és hozza a zöldséglevest! Dobogókőn kiszállt, jól tette. Lábamat kezelgetem, helyenként több réteg Leukoplasttal. A verseny során először kólát is iszom a ponton. Egész jól helyre rak. Rövidnadrág, rövidujjúra vetkőzöm és pólót cserélek.

6.30-as tempóval kocogok lefelé az Apát-kúti völgyben. Terep százasról jól ismerem a völgyet.  10x kell átkelni a patakon. Száraz lábbal sikerül megúsznom. Az aszfaltra érve szusszanok egy kicsit, majd futok tovább. Nem tudom, hogy hogyan de eltévedek és más irányból érkezem Visegrádra (82,8 km). Kerülök kb. 1 km-t. Vizet töltök a ponton és kólázok.

Irány a Fellegvár. Viszonylag rövid, meredek mászás. Sok turista a büfékben, igyak egy sört? Inkább nyomom tovább, szűkös a szintidő. Egy srác mellé érek, beszélek hozzá, de nem érti. Lengyel. Angolul folytatjuk tovább. Akadozik a kommunikáció, fáradtak vagyunk keressük a szavakat. A srác az alapvető kérdéseket sem mindig érti. Nehezen vonszolja magát, ezért otthagyom és egyedül folytatom. Mondjuk én sem vagyok gyors, de a felfelék még mennek. Futás már alig, inkább túrázás ez a szakasz. Lassan haladok, kicsit izgulni kezdek a szintidő miatt. Sosem érem el a Pap-rétet? Aztán valahogy mégis megérkezem. Egy külföldi srác éppen feladja a versenyt. 92,9 km-nél járunk, itt már nem lehet feladni! Sajnos ő elég rosszul néz ki. Eszem és iszom ami belémfér. Már nagyon unom a kekszet, banánt, nápolyit. Jól megtöltöm a zsákban az italtartót mert több mint 18 km innen még a cél. Az egyik szervező észreveszi a sebem és betadinnal lekezeli. El kell indulnom! Több mint 4 órám van 18 km-re. Mindenképpen mennie kell.

Futás már alig megy. Próbálom kicsit erőltetni, de fejben vagyok most gyenge. A pulzusom alacsony, nem lihegek de a lábam már csak gyalogolni akar. Átvette az irányítást. Ráadásul megint egy tüske a térképen. De milyen! Lefelé hosszú szerpentin, majd egy brutális emelkedő. Nagyon meredek és elég hosszú (Vörös-kő)! Lassú határozott léptekkel vonszolom magam felfelé. Hajlik a túrabot alattam. 95 km-nél már nem jó hegyet mászni. Felérek, innen még 1 kisebb hegy majd enyhe lejtő a célig. Az idő egyre melegebb, napon már hőség van.

uth9.jpg

A hegy elég lankás, de nem megy jól. Megállva kicsit szédelgek. Hopp ez az alacsony vércukorszint miatt lehet, gyorsan benyomom az utolsó csokim. Nem esik jól, de leerőszakolom. Kiskertek közé érünk, a város még sehol nem látszik. Nemsokára egy murvás úton haladunk és meglátjuk végre a várost. Elképzelhetetlenül messze, hangya nagyságú emberek haladnak a cél felé. A templomtorony mintha makett lenne. Szitkozódom. Nem valakit szidok, csak úgy jön belőlem. Többen nagyjából együtt haladunk. Néha belefutunk egy keveset. A városba érve újra a reggeli útvonalon haladunk a Bükkös-patak partján. Megelőznek ketten, hát én is futásnak eredek. Követem őket és elhatározom, hogy a célig már nem állok meg. Érzésre 6 perces ezrekkel haladunk. Furcsa módon egész jól megy. Macskakő és egy kis emelkedő, megfutom. Itt a belváros, egy srác mögöttem lohol. Még egy iramváltás és rohanok a cél felé úgy mintha nem lenne a lábamban 110 km. Száguldok a kávézók, éttermek között. Az emberek több helyen felállva tapsolnak. És itt a cél! Felugrok örömömben és elfelejtek becsekkolni, úgy megyek érte vissza! Leállítom a stoppert 19 óra 18 percnél. Megcsináltam!

A versenyközpontba visszafelé három idegen állított meg. A versenyről kérdeztek. A táv hallatán eltorzult arccal bámultak rám és gratuláltak. :-) Egy anyuka sétált két kisgyerekkel, félig hallottam a beszélgetést. Anyuka mondta a gyerkőcöknek: "Nem városban futottak, látod milyen sárosak. Ez valami hosszabb verseny lehetett, félmaraton van ilyesmi!". Jót mosolyogtam a bajszom alatt.

Bevallom kicsit túlvállaltam magam, ehhez idén keveset edzettem. Az időjárás pedig rátett még egy lapáttal. 178 nevezettből, 104-en teljesítettük. Komoly küzdelem volt, szerencsére fejben elég erős voltam ahhoz, hogy teljesítsem. A szervezés rendben volt, köszönjük! A hétfői nap fekvéssel telt. 5 vízhólyagom lett, amik megnehezítik a járást. Gratulálok minden célba érkezőnek! Ez férfimunka volt!

u.i.: Én most pihenek egy darabig, ti pedig menjetek futni! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: Terepfutás