HTML

Linkek

A futás olyan hegyek nélkül, mint az élet futás nélkül. Lapos.

Friss topikok

  • luy123: Készülőben van egy Pilisi Kilátások Kör is, a "Pilisi Kilátások" jelvényszerző mozgalom alapján. (2016.10.20. 15:50) Körző
  • RabiMiki: Csákvár már vááááros! Aztakutyafáját! Gratulálok! :) (2014.10.12. 21:40) VérKör bringával
  • ubp: Egészen kedvet kaptam :) De tudom, hogy milyen sok munka, futás van mögötte! Gratulálok a szép te... (2014.05.11. 22:46) Terep százas 2014
  • RabiMiki: Gratulálok, srácok! A teljesítéshez és az on-line pálya kidolgozásához is. Velem futottatok össze... (2014.01.27. 09:55) VérKör, a kezdetek
  • Tinca: Amennyiben a leírás helytálló, hattal. Ez esetben persze a Cerbonát nem tekintem csokinak. (2014.01.25. 20:48) Kincsesbánya 30 (2014)

Iszkiri 100

2017.03.14. 11:56 pamutmamut

A Kinizsi százast sokan ismeritek, a legrégebbi teljesítménytúra az országban (1981-ben volt az első). Az évek során a cél volt Tatán és Szárligeten is (A Kinizsi százas fordítottját is megrendezik. Az Iszinik az év ellentétes napján van és ellenkező irányban halad.) Az Iszkirinek is van kötődése a Kinizsihez. Itt a régi és az új útvonalat kötik össze egymással egy-egy extra körrel mindkét oldalon. Az előző kettőt már teljesítettem, de az Iszkirit még nem, na ezért esett erre a választásom.

Hetek óta küzdök valami náthával, de lázam az nincs. Sebaj, ennyi hendikep kell. Ráadásul a túrát megelőző este kosármeccs. Veszélyes, de sikerült magamra vigyázni. Reggel 6.00 óra előtt a szárligeti rajtban vagyok. A rajtoltatás kicsit nehezen megy, de semmi gáz. Országh Andrással ütjük el az időt a rajtig. 06:22-kor elindulok. 0 fok, napsütés. Az első kör a Vértesben vezet. Az első pár kilométert nem ismerem, a többit igen. Az eleje kicsit nyögvenyelős, még be kell melegednem. Nem is annyira az izomzatnak, hanem át kell állnia a szervezetemnek hosszútávra. Ez beletelik pár órában. Nem rohanok, élvezem a napsütést és az erdőt.

iszkiri-hovirag.jpg

Szárról kiérve a sarkamat érzem, egy régebbi vízhólyag nem gyógyult be teljesen. A meredek emelkedőn félreállok és rakok rá pár réteg leukoplastot. 11 km-nél nem túl jó előjelek. :-) Innen jól ismert útvonalon haladok. Mária-szakadék előtt szemből két futó érkezik.

iszkiri-verkorosok.jpg

VérKörösök, fényképezés után egy rövid szakaszon együtt futunk és váltunk pár szót. A következő pont a kilátónál lesz, felmegyek és körülnézek.

iszkiri-kilato.jpg

Kicsit párás az idő de egész jó a kilátás. Mária-szakadék előtt Rakk Gyulával találkozok élőben. Rövid beszélgetés után leereszkedem.

iszkiri-mariaszak.jpg

A majornál beérek egy futót, a kutyák miatt jobbnak látjuk ha kerülünk egy kicsit. A két nyamvadt nem tűnik veszélyesnek, de a háttérben a harcedzett, loncsos komondor azért tekintélyt parancsoló. Kevesebb mint 3 óra és kicsivel több mint 24 km megtétele után újra Szárligeten vagyok. Vizet töltök és veszek egy ISO-t a következő szakaszra. Sokan még most indulnak a rövidebb távokon.

Szárligetről Tatára indulok az Öreg-tóhoz. Vasúti felüljáró után rövid mászás a Zuppa-nyeregbe. Nagyegyházán kisüt a nap, vetkőzöm. Megszabadulok a dzsekitől. 5 perc múlva fázni kezdek a szélben. Visszaveszem a kabátot. :-) Utálatos szakasz jön, fiatal erdő, szántóföld, vizenyős terep. Egyszer csak kiesik a kulacsom. Rosszul raktam vissza? Persze a szívókával bele a sár közepébe. Csak röhögni tudok, ennyire szerencsétlenül nem eshet. Zsebkendővel törölgetem, de inni nem merek belőle. Áttöltöm tartalmát egy tiszta kulacsba. Pár száz méter múlva egy patakon kelünk át. Szép tiszta vizében lemosom, kiöblítem. Szép idő van, jó a terep, sár alig van. Élvezem a futást. Viszonylag sokan vannak, de könnyen tudom kerülgetni a gyalogos kollégákat. Somlyó-hegy előtt eltévedek, de szerencsére utánam szólnak. Pedig ismerem az útvonalat, de nem figyeltem. A kulcsosháznál lyukasztó bélyegző van, személyzet nincs.

iszkiri-kulcsoshaz.jpg

Innen pár kilométer csak Tornyópuszta, pikk-pakk ott vagyok (40,8 km). Ezen a ponton hot-dogot adnak. Szerintem még az életben nem esett ennyire jól a hot-dog mint most. Meleg kaja, sok pirított hagymával.  

iszkiri-tornyo.jpg

Sokat nem időzök a ponton mert megállás után azonnal fázni kezdek, menet közben, sétálva eszem meg. Először jó ötletnek tűnt a hagyma, de most már nem annyira. Leheletem nem kellemes még szerencse, hogy egyedül futok. :-) Koldusszállás előtt, ellenőrzöm a Vércse kódot. Rendben van. Itt válik el a kék jelzés a sárgától. Az első Kinizsi százasom jut eszembe. 1994-ben félholt állapotban estünk be ide. Nyolcvan pár kilométernél jártunk. Talpamon tucatnyi vízhólyaggal. Vacogtunk a hidegben. Meleg teát adtak aminek szalonna íze volt. Szerintem szalonna zsírral volt kikenve a bogrács amiben főzték. A pihenő alatt annyira lemerevedtünk, hogy alig bírtunk vánszorogni. Minden lépés fájt.  Életem egyik meghatározó élménye volt az a túra. Utána 10 évig nem túráztam. :-) Most sokkal jobban vagyok futni kezdek az enyhe emelkedőn, aztán gyaloglásra váltok. Kb. 3 km-en keresztül emelkedik a murvás út. Nem baj, visszafelé ez lejtő lesz! A Gerecse 50-ből jól ismert szakasz jön, jól futható rész a körtemplomig. Ismerős pontőrök Nagy-Szilitsán János és Korcsmáros Sándorné. Idén hoztak fel vizet és házi készítésű sajtost. Hát mindkettő életmentő volt. Köszönjük! Rövid beszélgetés után nyargalok tovább Baj majd Tata felé.

Könnyű szakasz, végig lejt. Megy még a futás, de már bele-bele sétálok. 62,4 km-nél érek a Tatai-tóhoz ahol eltévedek. Az Est Mozihoz kellett volna menni. Semmi baj, 300 méter kitérő. Pecsételés után futnom kellene egy tókört.

iszkiri-topart.jpg

Beteg csiga módjára vánszorgom a tóparton. Nevezhetjük futásnak is. Megvető tekintetű, tiszta cipőjű futók néznek rám. Szánalmas hülye gyerek, gondolják és 6 perces kilométerekkel állva hagynak. Hátrahagynak megdögleni. Szó ami szó, volt már gyorsabb tóköröm. Valaki kopogtat. Tűnnyé innen - mondom neki - de berúgja az ajtót és kapok egy pofont. Holtpont barátom az. Most nem kedvelem. Visszatérek a Mozihoz, próbálom rendezni a sorokat. Tankolok és elveszem a sós perecet.

Gyaloglok kifelé a városból, perecet majszolva. Az útvonal egyszerű. Ahonnan jöttem, oda kell visszamennem, ugyan azon az útvonalon. Irány Szárliget. Innen már "csak" 38 km. Kezdek jobban lenni, futok is. Jönnek szembe a többiek, mindenki köszön és biztat. Ez erőt ad és futok tovább. Állítólag a negyedik helyen haladok. Jihhá. De ne felejtsük el, hogy ez nem verseny! A baji szőlőhegy után jön a kálvária és a stációk. Fölfelé van időm elolvasni őket. A meredek rész egész rövid és újra a körtemplomnál vagyok. Márton Danival (teljesítménytúrázó legenda) találkozom. Frissítés után megyek is tovább, mert hideg van.

Húzós emelkedő de tudom, hogy utána hosszú lejtő jön. Megpróbálom megfutni (a lejtőt), szembe sokan jönnek. Mindenkinek próbálok köszönni. Gratulálnak és biztatnak! Egész jó a mozgásom, pedig már 80 km körül járok. Szép lassan kezd sötétedni. Paripa hív telefonon, érdeklődik hogy elpusztultam-e már vagy még van bennem némi élet. Koldusszállásnál lámpát kapcsolok és belekocogok az éjszakába. Itt már senki nincs csak én és az erdő. Telihold van.

iszkiri-telihold.jpg

Nagy a mozgás az erdőben, az állatok aktívak. Gyakran zörög a bokor mellettem, ilyenkor egy pillanatra felszökik az adrenalin, de már túl fáradt vagyok ahhoz hogy féljek. Egyre többet gyalogolok és számolgatom a beérkezés valószínű idejét. Tornyópusztán eszem egy zsíroskenyeret. A nevemen szólítanak, kiderül, hogy VérKör rajongók a pontőrök. Jönnek a TT-re is. :-)

Elindulok az utolsó 16 km-re. Vacogok a hidegben. Kicsit futok, hogy felmelegedjek. Megmászom a Somlyót és újra szúróbélyegzőzöm. Sehol senki, kihalt a kulcsosház és környéke. Kísérteties hely. Felveszek még egy réteget és célba veszem a célt! 12 km van hátra. Futok és gyaloglok. 3-400 méternél többet már nem tudok egyben futni. Nagyegyháza előtt fényt látok. Egy másik futó az. Szép lassan beérem. Jólesik találkozni valakivel a kihalt erdőben. Innen együtt megyünk a célig. Egy darabig beszélgetünk, aztán elnémulunk. Gondolatainkba mélyedve tesszük meg az utolsó pár kilométert. Kicsit lassabban megyünk mint tudnék, de jól esik sétálni. Nem erőltetem. Átkelünk a felüljárón, innen már csak pár száz méter a cél. Megfutom! 

14 óra 46 perc alatt érek be a célba. Sikerült, megcsináltam! A szárligeti közösségi ház kihalt, a szervezőkön kívül mi ketten vagyunk csak. Gratulálunk egymásnak és átvesszük a jelvényt és az oklevelet. 

Könnyű százas nincs! Ilyen hosszú távon mindig akadnak nehéz pillanatok, váratlan helyzetek amire ott és akkor kell reagálni. Nem volt ez másképp most sem. Ennek ellenére azt mondom ez mégis a könnyebbek közé tartozott. Jó volt az idő és a pálya is. Viszonylag kevés szint volt az útvonalban (2400 m). Utólag azt mondom, hogy az erőnlétem és az egészségem is rendben volt. Főleg, mert másnap egészen jól éreztem magam és nem kellett újra tanulnom járni. A 3 réteg leukolpast megóvta a lábamat, nem lett csak egy minimális vízhólyagom.

Hogy lehet ennyit futni? Kérdeztétek többen tőlem. Amikor nem megy és mélyponton vagyok ezt szoktam mondogatni magamnak: "Ne nyafogjál, csak tedd az egyik lábad a másik elé!". Ennyi a titok. Próbáld ki, működik!

 

u.i: Menjetek futni!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: százas Teljesítménytúra Gerecse Vértes Hideg Iszinik100

A bejegyzés trackback címe:

http://tereperdo.blog.hu/api/trackback/id/tr2512334475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.