Mátrabérc Trail helyett a Gerecse 50-et választottuk idén, mert közelebb volt. 5:30 után nem sokkal érkeztünk a rajthoz, de a parkolók már fogytán voltak. A nevezés olajozottan zajlott és 6.00-kor elindultunk. 5-en vágtunk neki az 50-es távnak: Paripa, Misa, Zoli, Pisti és én.
Misának és Zolinak az első 50-es túrája volt. Jó hangulatban teltek az első kilométerek. Az idő elég hideg volt és nem vittem széldzsekit. Úgy gondoltam, napközben melegebb lesz. Még a városban megelőztük a tömeget így a János-forráshoz már csak néhány futó társaságában érkeztünk. Terveink szerint idén nem akartuk megdönteni a rekordunkat, csak jól akartuk magunkat érezni.
Viszonylag lassan haladtunk és nem igazán sikerült átmelegednem. Baji vadászháznál még dideregtem.
A jéghideg alma sem sokat segített. Pisti előre ment, mondván úgyis beérjük majd. A hideg miatt Paripával felvettük a saját tempót és elhagytuk Misáékat. Beszélgetős kilométerek jöttek. Átbeszéltük a VérKör TT-t és az Oroszlány 60-at. Tardosra érve ittunk a kútnál és irány rétest enni. De rétes nem volt! Katasztrófa! Ezért palacsintát ettünk. Bementünk melegedni az étterembe. Közben Misáék is befutottak. Együtt indultunk el, de az emelkedőn elhagytuk őket.
(Paripa bemelegít a táncversenyre)
Kellemes szakasz jött az emelkedőket nagyrészt gyalogoltuk. Pusztamaróton vizet vételeztünk a lajtos kocsiból és futva indultunk tovább. Befogtuk Pistit, lábfájásra panaszkodott. Meghibásodott a sarka. Az emelkedőn ettünk, majd megnéztük ahogy Paripa átmászik egy félig elkorhadt, dülöngélős létrán a kerítés felett. Mi a nyitott ajtót választottuk.
Hamarosan Héreg jött. Illetve ez így nem teljesen igaz. Mi mentünk Héregre a lábunkon! Odaérve táncra perdültünk!
Temetőben vizet vettünk és a rettegett Bányahegy felé indultunk. Így sokadszorra elég vicces dombocska.
Felérve kóláztunk és ismét tánc. A hejehuja a Gerecsében sem állhat le!
11 km-es szakasz, nagyrészt jól futható. Megélénkülő szélben néha kockára fagytam. A széldzsekim meg az autóban röhögött rajtam. A szakasz felénél egy zsíroskenyeres pont. Ettünk két szeletet sok sóval és ittunk egy bormentes fröccsöt. Itt még előttünk volt Pityesz. A következő szakaszon megelőztük, de csak azért mert fájt a lába. Koldusszállás előtt volt egy kisebb mélypont, mivel elég jó tempót mentünk kezdtem unni a futást vagy elfáradtam. Nem voltam már elég fitt. Koldusszállás után kavicsos emelkedő és becsatlakoznak a muglik (táncolni nem tudó túrázók).
Kisérti vadászháznál tömeg, rövid sorban állás a pecsétért. Innen már alig 7 km a cél. Autópálya hidat könnyen megtaláltuk mert arra vezetett a túra. Aszfalton Turul. Nemszeretem szakasz, de hát ez van. Utolsó pecsét is megvan és már csak le kell rohanni a 300 lépcsőn. Kerülgettük a 20-as távon indulókat majd leértünk. A városban meg már csakazértsemállunkmeg! Cél 6 ó 34 p. Kellemes fáradtság. Paripával az autónál beszéltük még 10 menne ebben a tempóban. Tavaly szerintem ugyan ezt mondtuk, ugyan itt. :-) Az oklevél nyomtatásra viszont várni kell, mögöttem meg duzzad a sor. A srác meg beszélget. Na mindegy.
Gratulálok Misának és Zolinak, a két első áldozónak! Megint átléptek egy határt (ami csak a fejükben létezett). Elindultak a lejtőn. Innentől nincs megállás!
Összességében jó szervezés volt és még mindig szép az útvonal! Az időjárás is jó volt csak majdnem megfagytam!