Megint egy aszfaltos verseny. A terep versenyeket jobban kedvelem, de azért az aszfalt se rossz. Terepen belesétálok ha úgy gondolom, főleg az ultra távokba. Az átlag pulzus alacsonyabb. Maratonon futni kell, nincs mese. A Maratonfüred azért jó mert nincs tömeg és nincs meleg. Kivéve idén mert idén nagyon meleg volt! :-)

Előző este Badacsonytomajon aludtunk. Este pizzát vacsoráztunk. Reggel komótosan készülődtünk, rajt előtt 50 perccel értünk oda. Ragyogó napsütéses idő volt gyenge széllel. Átvettük a rajtcsomagot, benne fekete futópólóval. Tavaly is feketét adtak! Nem a legjobb színválasztás. :-(

Rajt előtt bemelegítés, egy-két fotó. Idén hárman vágtunk neki. Helga, Paripa és én. Mindhárman rutinos maratonisták vagyunk. Helgának a második, nekem a negyedik Paripának meg kb. a századik! :-)

Egymás után indítottak minket, az előzetesen leadott időknek megfelelően mert az elején szűk a pálya. Pulzus alapján terveztem futni az első 10 Km-ben, 145 alatt akartam tartani. Paripa már itt meglépett és úgy számoltam 5 percesekkel nyomul. Nekem ez gyors volt, lemaradtam. Terveim szerint a végére tartalékoltam egy kis plusz energiát. Rövid ujjú, rövid nadrág is soknak bizonyult. Meleg volt. Az első frissítőponton ittam is 4 decit és locsoltam a fejem.

10 Km-től 150-re engedtem a pulzust. Ez csak arra volt elég, hogy ne lassuljak. 15-től -25-ig 155 volt a határ. Nem éreztem az erőt. Futottam, de kicsit nehezen ment. Folyamatosan frissítettem. A szokásos igen gyenge kínálat volt a frissítőpontokon. Víz, iso, banán, szőlőcukor. 8000 Ft-os nevezési díjba beleférhetne egy kis nápolyi és sós keksz. Vittem magammal két gélt, amit a végére tartogattam.

25 Km után már nem figyeltem a pulzust, csak érzésből futottam. Egy kicsit tudtam gyorsítani. 30-nál benyomtam az egyik gélem. Érzésre 5 perces ezrek mentek. A lassabb kezdés miatt a rettegett "fal" még nem jött el. Az utolsó frissítőpontot már nagyon vártam. Aszófőn a falu végén volt. Itt ismét egy gél és ittam ISO-t, vizet. A fejemre is öntöttem egy pohárral. Nem nagyon akaródzott elindulnom. Elveszítettem a motivációt valahol útközben.

Futottam, de lassabb tempóban. Itt már éreztem, hogy nem fogom tudni utolérni Paripát. A hosszú egyenesekben sem láttam és a tempóm is lassú volt hozzá. Folyamatosan az órát néztem és számoltam mennyi lehet még hátra. Nehezen ment. 38 Km után feladtam fejben és gyalogolni kezdtem, 100 méter után ismét futottam. 40-nél megint egy kis séta. A végét már becsületből megfutottam és 3 óra 48 perc alatt teljesítettem a 42,2 Km-t. 

Ez is megvolt, gondoltam magamban. 3 óra 45 percet terveztem és alig futottam rosszabbat. Nem voltam elégedett, de csalódott sem. Lefutottam. Nem volt életem legjobb, se a legkönnyebb maratonja. Egy volt a "sok" közül. Megint megtanultam, hogy egy maratont sosem lehet félvállról venni. Egy maraton mindig komoly kihívás, sosem könnyű. Izomlázam alig van és az izületek is rendben vannak. Most a keringésem volt a gyengébbik láncszem.

A szervezést nem volt rossz. Az útlezárások mindenhol rendben voltak és a jelölések is. A rajt és a cél is zökkenőmentes volt. A rajt és befutócsomaggal is elégedett vagyok. Egyedül a menet közbeni ellátás volt gyenge.

Paripa egyéni rekordot döntött 3 ó 39 perccel! Gratulálok!