Tavaly a Chopokon aludtunk és a menedékházból a pincér/szakács srác este elment futni fejlámpával. Ez kissé szokatlan 2000 méteren. Az Alacsony-Tátrában azonban olyan jól kiépített turistautak vannak, hogy akár még futni is lehet rajta. Innen jött az öltet, egyszer túrázás helyett el kéne jönni futni. Nosza menjünk!
Először egyedül kalandoztam volna a hegyekben. Szeretek magányoskodni. Aztán mikor feldobtam az ötletet rövid időn belül 7 oroszlányi és környékbeli futó csapott le a kínálkozó alkalomra.
A nyár utolsó napján két autóval vágtunk neki 7-en a futótúrának Helga, Slampák, Váli Pisti, Márk, Laci, Paripa és én alkottuk a gyorsreagálású-könnyűcsapásmérő különítményt. Bystrá településnél a körforgalomban balra fordulva jutottunk el Trangoskára a parkolóhoz (magasság: 1121 m). Itt egy nagy ingyenes parkolóban hagytuk az autókat.
Óvatos kocogással kezdtünk, majd gyaloglásra váltottunk. A tempó kicsit lassú volt, de szerencsére Márk észrevett egy táblát az út melletti farakásnál. Teáért cserébe fel lehetett vinni 1-1 farönköt. A menedékházakban ezzel fűtenek és így támogatni tudjuk a fennmaradásukat. Egy ilyen remek alkalmat nem lehet kihagyni! :-) Hárman felkaptunk 1-1 felezett vagy negyedelt rönköt és fölfelé indultunk. Az enyémet úgy 12-15 kilósra saccoltam. A pulzusom mindjárt felugrott és már gyorsnak ítéltem a tempót. A felénél már erősen gondolkodtam, hogy itt kéne hagynom de azért megyek tovább.
Meg hát égő lenne félúton letenni, valaki meg felvinné és meginná a teám. Még így is a kiírt időn belül értük el a házat ahol bemondás alapján megkaptuk a jól megérdemelt teát.
Laci mindjárt szőrtelenítette a nyelvét a teát pedig a földre köpte. (Úgy 120 fokos lehetett.) Ezt látva mi más módszert választottunk, fújtuk. Egy társaság valamit ünnepelhetett fent mert macska részegek voltak és nyelték a röviditalt. Főleg egy leányzó volt "elfáradva" aki már ülni is alig tudott a nadrágja lecsúszva és kikandikált a piros tangája. Boldognak tűnt. Kis nézelődés és pihenő után mentünk tovább a gerinc felé.
Jobb kanyar és már fent is voltunk a Gyömbéren (2043 m). Elég nagy volt a tömeg mivel szombat volt és szépen sütött a nap.
Készítettünk egy albumra való képet majd futásnak eredtünk a Chopok felé. Sokan meglepődve néztek minket. Nem láttak még futókat? :-) Chopokon hatalmas épület van épülőben. Tavaly még nyoma sem volt, most meg lassan elkészül a sífelvonó, étterem, szálló, űrkikötő komplexum.
Mellette a barátságos hüttében meleg és tömeg fogadott. 20-an álltak előttünk a sorban. Az éhség nagy úr, kivárjuk (fél óra mínusz). Sültkrumpli, rumostea kombó után irány a csúcs. Itt is sokan voltak, a többség felvonóval jött.
A Deres csúcs felé már alig voltak muglik, így jól lehetett „gurulni”. Ha már ott voltunk a Derest is megmásztuk. Paripa új bármitálló telefonjával mindent megörökít, többször is. Jól teszi.
Hamarosan az utolsó csúcsunk következett, a Polána. Itt már barátságosabb a hegy, kevésbé sziklás és fű fedi a csúcsot. Távolban egy Zerge nézeget minket majd egyre közelebb jön. Kíváncsi állat végül a völgy felé veszi az irányt. Lassabb nálunk, simán elkapnánk. Itt már rajtunk kívül senki sincs. Kifekszünk és élvezzük a kilátást. Bárcsak sosem érne véget ez a pillanat, sóhajtunk és szedelőcködünk.
A gerincet elhagyva a kéken indulunk lefelé. Az ösvényt alig használják majdnem benőtte a fű. A keskeny és mély csapásban alig bírunk futni. Így megy ez hosszú kilométereken át, követjük a szintvonalat.
Márk és én törünk előre fáradhatatlanul. Koncentrálunk és kocogunk, a többieket már nem is látjuk. A fenyveshez érve megállunk és várunk. Laci tűnik fel először majd a többiek is megjönnek. Paripának vérzik a lába. Felületi sérülés. Állítása szerint medve marta meg. Elhisszük. Sárga jelzés beköszön, de mi maradunk a kéken. Ismét sárga ismét kék, majd elérjük a felvonó házat ahol jobbra fordulunk a sárgán és leszaladunk a sípályán. A vége roppant meredek. Innen már csak pár száz méter kocogás aszfalton és újra a parkolóban vagyunk.
Mindenki boldog felszabadult, fáradságnak alig van nyoma. Hiában no, ritkán fut a Magyar ilyen szép helyen.
Az út kicsit több mint 7 órát vett igénybe sokat megállva, gyalogolva, fényképezve. Barátságos hegy az Alacsony-Tátra, jókat lehet itt futni, kirándulni. Ragogyó időt fogtunk ki, szerintem mindenki jól érezte magát! Egyszer még visszajövünk ide. Jól lenne egy-két oldalgerincet is megfutni. Autóba ültünk és 22.30-ra értünk Oroszlányba.
Útvonal: Trangoská, Zöld jelzés, M.R. Stefánika menedékház, Gyömbér (Dumbier), Chopok, Deres, Polána, Kék jelzés, Kosodroviná (felvonó), Trangoská (Kb. 25 Km)
