A harmadfokú hőségriadó bőven elég indok lett volna a verseny kihagyására. Minket Kószákat azonban nem ilyen fából faragtak. Az extrém időjárás számunkra kihívás, így természetesen rajthoz álltunk a közeli Tatai minimaratonon a 37 fokos hőség ellenére is (amit árnyékban mértek). A 13,7 Km-es táv nem igazán az én távom, hosszabb versenyeket szoktam futni lassabb tempóban és aszfalt helyett az erdőt részesítem előnyben. Kíváncsian vártam mit tudok sík terepen ilyen távon.

Sok ismerős indult a 30. versenyen: Misa, Paripa, Váli Pisti, Szilvi, Vadláb, Márk és még sokan mások. A verseny előtt bemelegítettünk 1-1,5 Km futással és némi nyújtással. Teljesen leizzadtunk. Az árnyékban maradtunk és csak rajt előtt 3 perccel álltunk be a tömegbe. Misával és Vadlábbal egy árnyékos részt választottunk, a többieket nem láttuk. Rajt előtt kezdtem el gondolkodni, hogy kicsit messze állunk és sokat kell előzgetni, de már nem akartam tolakodni.

16.00-kor elsütötték a rajt pisztolyt és elindult a több mint 800 futó. Majd 1 perc telt el mire a rajtvonalhoz értünk. Rajt után gyors tempóban balra húzódtam és megkezdtem az előzgetést. A Május 1 úton is folyamatosan előztem a lassabb futókat. A pulzusom 165 körül mozgott, a terveimnek megfelelően. A tempó elég jónak tűnt, de egy picit lassított a tömeg. Megtettünk egy 2 Km-es kört és újra a rajtnál voltunk, itt ittam egy kortyot és a fejemre öntöttem a maradékot.

A Öreg-tó partjára érve már kissé széthúzódott a tömeg és saját ritmusban haladtam, előzgetve az embereket. A sorompónál újra vizet vettem ittam és hűtöttem. A verseny legnehezebb szakasza következett a tóparton a fürdőzők között futottunk. A nap kegyetlenül perzselt, az aszfalt pedig visszaverte a napsugarakat. Kissé visszafogtam a tempót mert a pulzusom már magas volt. 

A tópartot elhagyva (9 Km) egy kisebb emelkedő következett. Mivel sokat futunk terepen ezért ez nem okozhat gondot. Nehezen de felfutottam, sokat kivett belőlem pedig tényleg nem hosszú. Rövidesen a Cseke-tó partján futottunk árnyékban. Nem nagyon akaródzott kimennem a napra mert éreztem, hogy túlhevültem. Próbáltam tartani a tempót, de már nehezen ment. Pattogott a fogzománc!

A városba érve kedves lakók slaggal locsoltak. Ahogy szembe fröcskölt rögtön hatott a hűtés és egy kicsit tudtam gyorsítani. A pólóm egy merő víz volt. Sajnos pár száz méter múlva már alig éreztem a hatását. A ruháim elnehezültek, ahogy a lábam is. Végtelenül hosszú, forró, egyenes szakaszon futottam. A távolban mintha a Paripát vélném felfedezni, de lehet hogy csak délibáb. Érjek már be! Egyik láb a másik elé csak ennyit kell tenni. Gyorsabban már nem tudom tenni hát megpróbálom nyújtani a lépteket, de csak miliméterekkel sikerül. Közel a cél, már hallom a hangosbemondót. A kanyarban még rádobok egy lapáttal és száguldok a célegyenesben. Sokan szurkolnak és a nevemet is bemondják! Végre beértem!

Azonnal árnyékot keresek és leülök. Próbálok életben maradni. A pulzusom csökken, elfelejtettem leállítani az órát. Leállítom. Megjön Paripa is egy pohár vízzel a kezében. Honnan szerezted? Kérdem. Nekem adja, ezzel az életemet menti meg. :-) Ülök még egy darabig és Paripa 2 pohár szódát hoz nekem. Megiszom mindet. Szép lassan kezdek észhez térni. Felállok és elindulunk a többiek elé szurkolni. Iszom még, mert semmi sem elég. 

Érkeznek az ismerősök, bíztatjuk őket. Az eredmény hírdetésig még sok idő van ezért iszunk egy-két laza fröccsöt...

Gratulálok minden célbaérkezőnek! Nagyon kemény verseny volt. A hőség sokat kivett belőlünk, de megcsináltuk!

Az 584 férfi közül a 89. helyen végeztem! Ez jobb a vártnál! :-) Időm: 63 perc 29 mp

Eredmények: http://www.evochip.hu/eredmenyek/PDF/tata13hss-abs.pdf