Gerecse 50
A Gerecse 50 a legnépszerűbb és a Kinizsi után a legrégebbi teljesítménytúra. Középiskolában indultam először rajta, 1993-ban, azóta több, mint 10-szer teljesítettem. Érdekes módon még mindig nem unalmas. Mindig más a táj, más az időjárás, minimálisan más az útvonal (pl: kevesebb létra). Talán azért is szeretem, mert jól ismerem és tudom mire számíthatok. Három éve futva teljesítjük. Idén 6:00-kor vágtunk neki Paripával és Misával.
A városban sorra előzgettük a gyalogosokat és a szanatóriumhoz érve már csak hárman futottunk, senkitől sem zavartatva. Az idő kellemesen hűvös volt 12 fok, párás, ködös. János forrás után a meredek részen belegyalogoltunk egy keveset, majd ismét futottunk. A sziklás részt gyalog teljesítettük, majd Misa elvált tőlünk, mert Ő a 20-as távon indult. Kicsit sajnáltam, hogy nem tart velünk hiszen látszott rajta, hogy élvezi a futást (sebaj majd jövőre).
Paripával ketten folytattuk, a sárga jelzés elején kocogtunk, majd gyalogoltunk. Mondogattuk: „Messze még a vége, ne lőjük el az összes puskaport.” A murvás úton futásnak eredtünk, az elmúlt hetek futásait beszéltük meg közben és így hamar elértük a Baji vadászházat, ahol a másodszor is bélyegeztek. Itt csatlakozott hozzánk Tibor, aki egyedül indult.
Hárman folytattuk a piros jelzésen. Mivel senki sem volt előttünk, egy pillanatra elbizonytalanodtunk merre is kell menni. Furcsa így emberek nélkül, figyelni kellett a jeleket. A könnyebb emelkedő megfutása után köves lejtő jött, majd aszfalt, ami a Gorba-tetőre vezetett. Tardosra aszfalton futottunk be jó tempóban. A templomnál vizet vételeztünk és bélyegzés után sétálva ettünk egy túrós rétest.
A következő szakaszt Pusztamarótig jórészt megfutottuk. A talaj száraz volt, jól haladtunk. Közben a nap is előbújt és egyre melegebb lett. Rövid bélyegzést követően már robogtunk is Héreg felé. Könnyedén ment a futás. Alig pár helyen sétáltunk bele. A lejtőket pedig jó tempóban tudtuk futni. Héregen Paripa ragtapaszt kért az elsősegély nyújtóktól a mellére, mert elfelejtette leragasztani a mellbimóját. Fájdalmas sérülést lehet így összeszedni, a póló véresre tudja dörzsölni. Szerencsére még időben volt. Vizet töltöttünk a temetőnél és elindultunk a Bányahegyre.
Bányahegy a Gerecse legnehezebb része. Egy hosszas kacskaringós emelkedő vezet fel rá fiatalos erdőben. Mire ide érnek a gyalogosok úgy 13:00 óra körül jár az idő és nagyon meleg van. A végén pedig egy rövid, de igen meredek emelkedő keseríti meg a gyanútlan túrázók életét, ami sokszor csúszik is. Megállás nélkül kaptattunk fel rá, futásról persze szó sem volt. A tetőre érve ismét egy ellenőrző pont fogadott. Ittunk és nekiiramodtunk a leghosszabb, 11 Km-es szakasznak.
Tudtuk, hogy ezen a szakaszon sok múlik. Hosszú, de jól futható rész következett. 6 óra alatt akartuk teljesíteni a 49 Km-es útvonalat ehhez végig kellett futni ezt a szakaszt. Mivel már több, mint 30 Km volt a lábunkban, ezért ez komoly kihívást jelentett számunkra. Közepes tempóban futottunk a tolnai műútig, csak a mezőnél gyalogoltunk bele pár száz métert. Itt egy kicsit elcsigázottnak éreztem magam, de egy gél és sok folyadék helyre rakott. A műútnál pont nem volt, de frissítés igen. Ettünk zsíros kenyeret, amit szódával öblítettünk.
Egy sík, majd egy hullámzó szakasz következett, majd egy köves lejtő Koldusszállásra. Kevés gyaloglással megfutottuk ezt a részt is. Még mindig jól álltunk idővel és már csak 10 Km volt hátra. Egy hosszú alattomos emelkedő volt a következő kihívás. Az elején futottunk, a kanyar után gyalogoltunk. Itt csatlakozott hozzánk egy szakaszon a 20-as táv. Kerülgettük az embereket. Bélyegzés után elváltunk tőlük és ereszkedésbe kezdtünk az autópálya hídhoz. A híd után Paripa gyors gyaloglásra buzdított, mire én kocogni kezdtem az enyhe aszfaltos emelkedőn. Követett, Tibor kissé lemaradt. A nagy kanyarnál elfogyott a szufla, ezért gyalog másztuk meg a meredekebb részt. A síkon ismét futottunk és Tibor is utólért. Az utolsó pecsétet is megkaptuk a Turulnál.
Térdroppantó lépcső jött, sok gyalogossal, majd meredek ereszkedés a városig. A városban gyors tempóban futottunk a célig, ahol lenyomtuk a stoppert. 5 óra 45 perc alatt teljesítettük a 49 Km-t 1500 méter szinttel. A tavalyi időnket majdnem 1 órával megdöntöttük. Elégedetten ittuk meg a citromos sörünket.
Könnyed, élvezetes futással teljesítettük ismét a Gerecsét. Remélem jövőre is hasonló időben futhatunk és a Misa is velünk tart majd!
